Gyógyszerészi Hetilap, 1928 (67. évfolyam, 1/3-17/51. szám)
1928-01-15 / 1. (egyesített 3.) szám
2 GYÓGYSZERÉSZI HETILAP ját, elismerik. Azok azonban, akik a Testülettel szembeni külső, tehát idegen segítséggel akarnak csatát nyerni, akik nem a legitim helyen szereznek tiszteletet elveken nyugvó ellenzéki magatartásuknak, hanem titkos tanyákon szőnek buktatási terveket, azok lehetnek állandó nyugtalanságot okozó gerillacsapat, de nem ellenzék. Azok tulajdonképpen a l’es- i illettől távolálló idegenek, akiknek fellépése tehát azért jogtalan, mert egy egyesület életében a kritika joga csak azt illeti meg, akit az egyesület munkájából is kiveszi a maga részét. Ez az álláspont annyira világos, hogy ezzel vitába szállani nem is lehet. Ellenkezőjét vitatni annyi lenne, mint: a Testület élete folyását állandóan függővé tenni a Testületen kívül álló pár úr kénye-kedvétől. Ez esetben megtörténhetne az, hogy ha a mostani disszidensekkel szent is lenne a béke, két hónap múlva, újra alakulna egy másik kis gerillacsapat. Nem kell jóstehetség annak megállapításához, hogy — nagyon helyesen — Bayer Antal és társai lennének ekkor azok, akik a legélesebben elleneznék, hogy a Testület az új „disszidenssekkel" minden jogi alapot nélkülöző „bércetárgyalásokat" kezdjen. Mily nagynak kellett lenni Gaál Endrében a karszeretet,éneik s a béke vágyának, ha mindezek teljes tudatában mégis állandóan készen állott minden becsületes békére. Milyen őszinte és férfias gesztus volt tőle az, amikor a legutóbbi testületi közgyűlés előtt is teljes puvpárt adott a béketárgyalások vezetésére Zoltán Bélának, akinek komolysága,, éles judiciuma, s intakt egyénisége garancia volt arra, hogy minden szemponton felül csinált a gyógyszerészi kar egyetemes érdekeit tartja majd szem előtt e tárgyalásoknál. S ekkor az történt, hogy a kisded csoport azzal állott elő, hogy a „béke” ára nem csak az, hogy Gaál mondjon le a Testület elnöki állásáról, hanem még arra is adjon garanciát, hogy soha, többé ez állásra nem tör s a testület életében részt nem vesz. Egy kisded, minden játszmát elvesztett csoport tehát semmi mást nem akart, minthogy a Testület elnöke, háta mögött a Testület és az Országos Egyesület osztatlan bizalmával adja át a teret nekik, hogy az ő hozzájárulásával üljenek diadalmi tort fölötte. Ilyen békét akartak tehát az urak! Ilyen békét utasított vissza, tehát Gaál, aki nem kérni, hanem megajándékozni akarta őket e békével. Visszautasította nemcsak jogos önérzetből, hanem a háta mögött álló nagy többség s az Országos Egyesület elnöki állását megillető kötelességből is. Nem áll tehát az, hogy dr. Gaál hiúsította meg, a békét, amit a disszidenss csoport a maga nemes értelmében soha nem is akart. Legjobb bizonyíték erre az, hogy amikor az özvegyi kézen levő gyógyszertárak megbízó leveleinekfelhasználásávalsikerült ötszó többséggel Korányi Lajost az elnöki székbe ültetni úgy, hogy Gaál a leghatározottabban felkérte a háta mögött álló tábort, hogy érdekében ne agitáljon, minden pozícióból kihagyták rögtön nemcsak a régi vezetőséget, hanem még a választmányt is az utolsó szál emberig. így kezdődött a béke, nem számolva persze azzal a csúfos bukással, ami az átmeneti rezsimet érte s amely nemcsak a teljes tehetetlenségben, hanem abban, is megnyilvánult, hogy hónapokon keresztül nem mertek közgyűlést sem öszrszehívni. Ilyen előzmények után kereste Bayer Antal a legutóbbi napokban az érintkezést a Testület elnökével. E tény megvitatásánál nem szabad azonban Leveimén kívül hagyni, hogy ekkor Bayer már súlyos terhekkel megrakodva jött. Ekkor már mindkét gyógyszerészi korporáció nemcsak a „Magyar Gyógyszerészt“-t helyezte bojkott alás, hanem határozatukig kimondotta, hogy az e lapon keresztül szereplők a kari destrukciót szolgálják. E tárgyaláson tehát kari szempontból nem egyenrangú felek állottak szemben egymással, mert az egyik fél a gyógyszerészi kar egyetemét képviselő egyesületek elnöke volt, a másik egy épp most, súlyos kudarcon keresztül esett kis csoport máskülönben tiszteletreméltó tagja. Dacára ennek, Gaál Endre most is főomciliáns volt, s ha természetesen nem is akceptálhatta Bayer kifejezett elnöki aspirációit, felajánlotta, hogy a Budapesti Gyógyszerész Testület választmányát felemelteti fő tagja is az így kreált négy tagsági helyre a disszidensek jelöltjeit választatja meg. Természetes, hogy az elnöksége alatt működő egyesületek határozatát szem előtt tartva, követelte a „Magyar Gyógyszerész" megszüntetését is.. Kénytelen volt erre az álláspontra, helyezkedni, mert ez a lap fenállása óta állandóan veszélye volt, a kari békének, s nem hihetett a békeittörekvések őszinteségében mindaddig, amiig a bojkott alá helyezett lap megjelenéséhez továbbra is ragaszkodnak. Ezt a feltételt az úgynevezett disszidenss csoport nem fogadta el, ami rávilágít a rejtett szándékokra,, mert lélekből fakadó béke esetén nem lett volna szükségük e lapra, amelyről ők tudják legjobban, hogy számukra minden tekintetben mily súlyos terhet jelent. A cikk többi részével ezek után, szinte céljja- Rum Jamaica verum etrum Jamaica verum antiquum opt C. W. E. London, békebeli kitünő minőségben kapható : Thallmayer és Seitz R.-T.