Gyógyszerészi Közlöny, 1931 (47. évfolyam, 1/1-18/52. szám)
1931-01-04 / 1. (egyesített 1.) szám
A GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY foglalkozik a gyógyszerésztársadalom mai, lejtőre jutott helyzetével. Ez a helyzet különösen sötét jövő előtt áll, mégis foglalkozni kell avval, mert amint bebizonyult, helyzetünk megjavításának keresztülvitelében csak magunkra számíthatunk. Krízisünk több romboló erő hatásának eredménye. Ezek közül talán a leghatalmasabb az általános pangás, mégis katasztrófa felé való haladásunkban súlyosan siettet bennünket két szomorú tény. Az egyik az, hogy egyesületünk vezetősége nem tudott kellő átütő erővel a helyzet magaslatán megállni. Különösen szembetűnő tényként látjuk ezt akkor, ha vezetőségünk erőkifejtését összehasonlítjuk azon tiszteletre méltó és eredményes ellenállással, melyet adott esetben az orvosi rend vezetősége kifejtett. A másik, romlásunkat gyorsító faktor az, hogy egyesületünk vezetősége kizárólag a fővárosi gyógyszerészek érdekének szellemében történik. Márpedig a budapesti és a vidéki gyógyszerészek érdekei az idők folyamán nemcsak, hogy elhajlottak, hanem szembe kerültek egymással. Bebizonyítást nyert ez a tény az OTI-tárgyalások alkalmával, amikor számok igazolták, hogy a fővárosi gyógyszerészek sokszorosan nagyobb mennyiségű gyógyszert szállítanak, mint a vidékiek az OTI számára, ennélfogva módjukban áll áldozatokat hozni, míg nekünk nem, mégis érdekeik védelmében egy kalap alá fogtak bennünket s alkura alkalmas ajánlltot tettek. Ezzel szemben a specialitás-kérdésben, mivel ők a specialitások gyártói, képviselői vagy bizományosai lévén, érdekükben — mely a legélesebben áll a mienkkel szemben — a vezetőség szelleme valóságos melegágyi levegővel árasztja el a specialitásokat termelő berkeket. Ennek élénk igazolói azok a hivatalos lapunkban megjelenő cikkek, melyek a specialitásokat mint gyógyászati és korszellem szempontjából „non plus ultrákat" állítják be, nemcsak, hogy nem találkoznak vezetőségünk kritikájával, hanem hallgatólagos helyeslést élveznek. Ennélfogva kötelességünk a Vidéki Gyógyszerészek Testületét megszervezni. Nem jelenti ezen alakulás megjelenése azt, hogy a M. iGy. E.-ből kilépünk, sőt ennek megszervezése után az eddiginél is agilisebben igyekszünk munkájában résztvenni. A gyűlés lelkesen azonosítja magát elnök szavaival. Ezután a közgyűlés pontonként tárgyalja a programot. Az OTI engedmény kérdésének tárgyalásánál Eőry kortárs ismerteti azon impreszszióit, melyeket a miniszter és az OTI elnökével folytatott tárgyalásokon szerzett. Több hozzászólás után a gyűlés úgy határoz, hogy ez ügyben kénytelen régi álláspontjához ragaszkodni; ennélfogva semmiféle, az eddigitől eltérő engedményt az OTI számára nem nyújthat s amennyiben az egyesületi vezetőség és az OTI megállapodást kötne a 20%-os alapon, úgy azzal valóazonosságát megtagadja, s inkább eláll az OTI számára valószállítástól, semhogy ezen engedmény megállapodásos voltát elismerje. A gyűlés felkéri az elnököt, hogy ezen határozatát a többi kerülettel közölje. Elnök ismerteti azon átiratot, melyet a vegyészeti gyárak az OTI-hez intéztek, amelyben azt kérik, hogy amennyiben készítményeik olcsóbbak lennének, úgy ezek rendeltessenek s ilyen célból szívesen szállítják direkte is készítményeiket. Mivel tételes törvény szerint gyógyszert, ott, ahol gyógyszertár van, csak ennek útján szabad, kiszolgáltatni, a közgyűlés felhatalmazza az elnököt, hogy amenynyiben ilyen természetű kihágás igazolást nyerne, próbapert indíthasson. Lukács kortárs azt indítványozza, hogy azon gyárak, amelyek ilyen gyógyszertárat elkerülő intencióval igyekeznek a pénztárnál készítményeiket elhelyezni, viszonosságképpen nyerjenek különleges elbánást a gyógyszerészek részéről, nevezetesen a velük való direkt üzleti összeköttetést szüntessük meg. Oly készítménynél, ahol a gyártó neve megjelölve nincs, a jelzett üzem készítményét mellőzzük. A vállalat képviselőjével informatív beszélgetésbe ne bocsátkozzunk. Ezen meggyőződésünket közöljük az érdekeltekkel. Amennyiben pedig egyikünk vagy másikunk önös érdekből ezen felfogásunkkal szemben cselekedne, az a szokásos kölcsönzési sorból töröltessék. Az ülés az indítványt elfogadja. A téglajegyek ragasztására vonatkozólag majdnem minden jelenlevő kellemetlen tapasztalatokról számol be. Általában az a vélemény alakul ki, hogy a téglajegyek ragasztása a legszerencsétlenebb időpontban indult meg. Mégis, hogy az orvostársadalom iránti baráti érzéseinknek kifejezést adjunk, ragasszuk azokat, az orvos azonban informálja páciensét a jegy céljának érdemes erkölcsi tartalmáról. A gazdasági kérdések és egyéb indítványok tárgyalásánál több indítvány került tárgyaás alá. Dr. Wiener sajnosan tapasztalja, hogy bár a központi vezetőséghez igen nagy összegek folynak be, mégsem költ ebből semmit arra, hogy korunkat ujságpropagandával népszerűsítse. A droglistáknak rendelkezésükre állnak az Est-lapok s ők igen alaposan élnek ezzel iá lehetőséggel és elérik azt, hogy a laikus közönség előtt amúgy sem népszerű önmagát becsüli meg ha megvásárolja a „Magyar Gyógyszerészet Történetét11