Gyógyszerészi Közlöny, 1932 (48. évfolyam, 1/3-16/48. szám)
1932-01-17 / 1. (egyesített 3.) szám
4 GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY let, vagy mit jelent a vizsgálati kért hogyha azt jelenti, hogy ezen gyógyszeráraknak á, meg vizsgálásiafolyá"it, amely csokis,tiszti vizsga letétele mellett eszközölhető, akkor kielőbbi pontra visszamenőleg követelnem kellene, hogy minden,, egy® körorvos és községi orvos egyszersmind a tiszti orvosi viszga letételére is kötelezetesnék, vagy pedig kihagyatni kélem ezt a pontot itt, mert lehetetlen hozzá nem értő embereknek ezt a vizsgálatot teljesíteni. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter válasza: „Thaly László t. képviselő úr azt kérdezte tőlem, hogy mit értek felügyelet alatt? A felügyeletet a gyógyszertárakra nézve azért vettem be a törvénybe,, mert az ,orvos az, aki napról-napra ismeri és tudja azt, hogy a gyógyszertárak megfelelnek-e feladatuknak vagy nem; betegen révén erre vonatkozólg tapasztalatai vannak. És mit csinál ma ilyenkor az orvos? Mint egy kém, kénytelen árulkodni és a hatóságokhoz folyamodni,szerepe tehát olyan, mint egy feladóé vagy vádlóé. Azt tartom tehát, hogy neki jogot kell a törvényben adni arra, hogy amennyiben ilyen kifogásokra jön rá, akkor azt a hatóságnál bejelenthesse. Azt, hogy ő vizsgálja meg, ezt nem tartom szükségesnek. Az a kérdés, hogy a gyógyszertárat ki vizsgálja meg, a gyógyszertárakról szóló törvényben lesz megoldandó, amely szintén már csaknem készen van és amelyet az őszszel be fogok terjeszteni.* (Helyeslés.) A belügyminiszternek itt idézett beszédén kívül még egy hatásos támpontunk van a felvetett kérdés elbírálására, nevezetesen a belügyminiszternek Bihar vármegye alispánjához intézett" leirata, illetőleg véghatározata. Bihar vármegye alispánja, ugyanis 1909. május hó 25-én, rendeletet bocsátott ki a vármegye valamennyi főszolgabírójához, amelyben nemcsak jogot adott a községi és körorvosoknak a minden részletre kiterjedő, szabályszerű gyógyszertárvizsgálatra, de kötelességükké tette, hogye vizsgálatot legalább is félévenként egyszer okvetlenül ejtsék meg és a legcsekélyebb észlelt rendellenességről az illetékes főszolga. Országos egyesületünkhöz véleményezés végett tényleg hamarosan leküldötte, parlamenti tárgyalásra azonban soha nem került . A szerk. bírónak 24 órán belül jelentést tegyenek. Spit vármegyeikartársaink természetesen nem nyugodtak bele ebbe a terhes és zaklatásokra alkalmas rendelkezésbe, hanem megfellebbezték azt. Végső fórumon a belügyminiszter ítélkezett ez ügyben és pedig akképen, hogy az alispán rendelkezését 1910. évi 43.043 számú véghatározatával, hatályon kivül helyezte. E miniszteri véghatározat szövege a következő: „Múlt évi 7018. szám alatt kelt, s az 1908. évi XXXVIII. tc. 9. szakaszának 7. pontja alapján, a községi és körorvosoknak a gyógyszertárak vizsgálása körüli hatáskörét megál -lapító rendeletének kibocsátásánál alispán urat kétségkívül az a cél vezette, hogy a gyógyszertárak, mint közegészségügyi intézmények hathatós ellenőrzés alatt álljanak. Az 1908. évi XXXVIII. tc. 9-ik szakaszának 7. pontjából azonban nem következik az, hogy a községi, iletve közorvosok mindazokkal a teendőkkel megbízassának, amelyekkel alispán úr idézett rendeletében őket felruházza, mert az idézett törvényszakasz 7. pontja az említett orvosokat csak egyszerűen a gyógyszertárak felügyeletével, úgyszólván a gyógyszertárak üzemének megfigyelésével óhajtotta megbízni. Ha az idézett törvényi szakasznak nem ez lett volna a célja, úgy bizonyára, részletezte volna a községi és körorvosok teendőit ez irányban is; míg így, ilyen részletezés hiányában, érintetlenül hagyta az 1876. évi XIV. te. idevonatkozó intézkedéseit. Mindezeknél fogva alispán úrnak előidézett számú rendeletét, az 1866. évi XXI. te. 10. szakaszában gyökeredző jogomnál fogva, hatályon kivü kell helyeznem.11 A fentiek alapján a rzalitárisaiiktól felvetett kérdésre szabatos válaszunk a következő: Se a községi, se a körorvosoknak nincs joguk a gyógyszertárak megvizsgálására. A törvényben biztosított felügyeleti joguk abban merül ki, hogy a gyógyszertárak működését megfigyelhetik és ha szabálytalanságot, vagy visszaélést tapasztalnak, joguk, sőt kötelességük a gyógyszerészt a közigazgatási hatóságnál feljelenteni, anélkül, hogy ezért bárkinek is joga volna a denunciárlás vádjával illetni őket. Karlovszky: A mérgekkel elkövetett öngyilkosságok a gyógyszerészet szempontjából. Irta: dr. Haas Miklós, orvos és gyógyszerész. — A budapesti mentők ■ évenként ■ 1500—2000 esetben nyújtanak első segítséget heveny mérgezések ecseteiben. Ebben a’ szántban nincsenek belisce azok a heveny mérgezések,a melyeknek »ha trikóból' vagy romlott' étel és így nagyjában valamennyit gyógyszeres mérgezésnek kell tekinteni. A mentők statisztikája nem minden esetben adja meg a mérgezés okát, illetve eszközét, tehát azt a gyógyszert vagy vegyszert, amellyel a mérgezés történt, csupán azokban az esetekben, amelyekben ez a mentői eljárás