Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1884
! Hogyan mentheti meg az iskola az ifjúnemzedéket a kor vészes áramlatától? (Folytatólag.) Két éve, hogy mint a magyar ifjúnemzedék oktató-nevelő karának egyik veterántagja-jó szándékból s sikert remélhetőleg rámutatni bátorkodtam a helyes irányú nevelésrendszer követelte fegyelemtartás azon kellékeire, melyek hazánk reményeit a satnyulásnak indult kor minden magasabb s nemesebb eszme alapját megingató betegségeitől megóvhatják, s egyúttal fölemlítem, hogy ha az iskola azt akarja, hogy a jelenkor követelményénél fogva szükségessé vált sokfélére való tanítás ne törölje le a gyermeki szív üde zománczát, de kis lelke örömet, csodát, és tiszteletet érezzen a szép, igaz, nemes és nagyszerű iránt, akkor a tanításnak nem pusztán az ismeretek száraz összehordására s igy az értelemnek anyagokkal való megtömésére kell irányulnia, hanem az ismeretekkel való megbarátkoztatásban oda kell törekednie, hogy az előadás alkalmával is az ismeretek közé mind azt fölvegye, mi az akarat hajlását, a lélek önkéntes mozdulatát az igazra, jóra, szépre, hasznosra és szükségesre lehetővé teszi. Még a kifejlett és képzettebb gymnasiumi növendéknek kora is kívánatossá teszi a szakadatlan és szorgos őrködést tehetségeinek nyilatkozata fölött, valamint a legszorgalmasabb és legóvatosabb vezetést azoknak további fejlesztésében, mert az oktatás a neveléssel s ennek folytán a jó fegyelemtartással oly szoros összeköttetésben van, hogy elválasztásuk — különösen a középtanodákban — a nevelés eszméjének megsértése nélkül általában véve lehetetlen. Bármennyire tárgyilagos legyen is a tanítás, ez bizonyos befolyással van a gyermek lényegére; azért bármely tantárgyat tekintsünk is, mindeniket kell, hogy az ifjú nemzedék megmentése érdekében bizonyos viszonyba helyezzük az erkölcsiség eszméjével. Utalva van erre az iskola az 1880. évben kiadott utasításokban is, ahol a középiskolai tanulmányok berendezése és kölcsönös vonatkoztatása után ezt olvassuk: „Egy tekintetben azonban mindenesetre még pótlást igényel az iskolai oktatásnak ily berendezése. A növendék erkölcsi ítélete, hozzátehetjük: élete, etnikai képzetei nem kevésbbé követelik a rendezés megállapító üdvös hatását, mint értelmi fejlettsége. Ezen feladat teljesítését a középiskola a hittani oktatásnak czélszerű módszeres berendezésétől és az azzal járó vallási gyakorlatoktól várja.“ Megfigyelendő szavak! mert bár századunk e második fele a közművelődés és óriási előhaladások korszakának tartatik is általában; bár a fősúly a materiális irányú, törekvésekre fordíttatik is, hallgatag mégis el van ismerve bennök, hogy a társadalmi életet örök érvényű elvek és igazságok teremthetik újra és terelhetik ismét vissza a materializmusba mélyedt korszellemé az egyedüli helyes és üdvös irányba.