Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1888
hogy megadják ruhájoknak az alkalmas könnyűséget és hajlékonyságot. E molyok a bányászok fajai. Ezen molyok beveszik magukat a levél két külhártyája közé, melyek rájok nézve az, a mi a szabóra nézve egy darab posztó, azzal a külömbséggel, hogy ennek formára van szüksége, mig amazok tudják azt nélkülözni. E hártyákról minden rajton levő hasanyagot leszednek, megvékonyítják és kisimítják Az így elkészített hártyákból metszenek két majdnem egyenlő darabkát. Munkába veszik, hogy megadják nekik azt az öblösséget, hajlást, kivágást és arányokat, amint tokjuk alakja azt kívánja, és ezen alak gyakran igen mesterkélt. Azokat összeteszik és egyesitik hihetetlen csinossággal és ügyességgel és végre selyemmel kibélelik, most nincs egyéb hátra, mint hogy az öltözéket a levélből melyből vétetett és kivágatott, kitökjék, és ez csak kis erőlködésbe kerül. Vannak tokok, melyek hátán végig húzódik olyan csipkeféle, mely azokat nagyon szépíti és sokkal összetettebbnek tünteti fel, ezen csipkék nem egyebek, mint ama levél kicsipkézései, melyből alakitattak. A mezei melyek ruhásokban alakulnak át, mint a házi molyok az övéikben. Mi csak futólag mutattuk meg a mezei molyok ügyességét. Különben e molyok öltözéke nincs úgy készítve, hogy azt meg- és kitoldani lehssen; midőn szőkébb lesz, mást készítenek. Több mezei moly nem képes elkészíteni öltözéke anyagát. A felhasznált anyagok szintén nem alkalmasak a kikészítésre. Faszálkak, kis vesszőcskék, levélhulladékok, fakéregdarabkai stb. cserépzsindely módjára alkalmazva borítékul fedik be külsőleg a tiszta selyemből készült tokot. Némely mezei moly, hogy magát felöltöztesse, nem használ idegen anyagot; azok tiszta selyembe öltöznek, melynek szövése sűrűbb, finomabb s jóval tündöklőbb, mint a hernyók legszebb gubói. Meg egy különlegessége van: össze van téve apró, a halpénzhez hasonló pikkelyekből, melyek egymást egy kissé födik. A tok némelykor be van fedve, mintegy köpenynyel, mely két főrészből áll, utánozva a két héjja kagyló alakját. Azon molyok, melyek öltözékökre magokból mentenek anyagot, kell, hogy tudják ezt meghosszabbítani és kiszélesíteni, mivel szükség esetében, nagy kimerültségekre szolgálna újat csinálni; azért ennek kibővítésében tökéletes mesterek. Nem alkalmaznak toldásokat mint a házi molyok, hanem helyről helyre hosszában kihasítják és ezért hasadékokat a hozzájok alkalmas hosszúságú szálakkal kitöltik. Ezen valóban különös alakú tok később gubóféleűl szolgál, hol átalakulásukkor átmennek. A vizeknek is vannak az úgy nevezhető vízi molyai; ezek hat lábú álcrák, melyek 4 szárnyú rovarrá alakulnak át, melyeknek a pillangóhoz való hasonlatossága miatt Réaumure pillangós légy (Muches papillonacées) nevet adott, ma pedig „Phryganeae“ nevet viselnek. Ezen Phryganeak nagyobb részének minden jó, csakhogy vele a selyem tokjukat befedjék; látjuk, hogy minden apró testet, melylyel a vízben találkoznak, megragadnak, és ruhájukhoz kötik. Ruhájuk kavicscsal, apró kövekkel, fadarabkákkal, nád hulladékokkal, apró majd kagyló, majd csigahéjakkal van beborítva, és amit alig lehetne képzelni, a kagylók és csigák lakják még héjaikat, az őket hordozó rovar tokjaihoz kötve kénytelenek azt követni mindenhová, ahová neki tetsz.