Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)

1874-05-16 / 20. szám

Ezen fontos és aggasztó körülmények, melyek az utolsó időben már elviselhetle­­nekké váltak, gyors elintézésre intették a a város közönségét, és így új adónemek, — az úgy­nevezett közvetett adók — be­hozatalát határozta el, minekutána sta­­tistikai adatokon alapuló azon meggyőző­dést szerezte meg magának, hogy ezek jövedelméből egy nagyobb kölcsön évi törlesztésére a kívánt összeg biztosítva leend. Ezeket előre bocsájtván, az új adó­nemek fölött elmondom röviden észre­­véteimet. A sör­fogyasztás után beszedendő il­leték a közvetett adók között a legméltá­­nyosabb és legkönnyebben elviselhető. — Városunk lakói legnagyobb részének fő és majdnem kizárólagos jövedelmi forrása a bor­termelés révén, erre az évről évre növekvő sör fogyasztása már­is érezhető káros befolyást gyakorol, kivált a belfo­­gyasztásra nézve. De más­részt a sör a jobbmódú osztály által fogyasztatván fő­­kép, luxus czikknek tekinthető, és a rá rovandó adó, — mely árát poharanként egy krajczárral fölebb emelné — a fo­gyasztókra nézve könnyen elviselhető, és így méltányos, a városnak pedig éven­ként vagy 6000 frtot jövedelmezhet. A pálinka kicsinybeni kimérése után eső jövedék behozatala, mind moralitási szempontból, mind nemzet­gazdászati te­kintetből igen kívánatos, és az illetők ki­hallgatása következtében létre­jött azon intézkedés által, hogy az egyes árulók­kal történt kiegyezés útján fogna besze­detni, — mely 5-től 100 főig lenne éven­ként — nem terhes, a városnak pedig szintén vagy 2000 frtot jövedelmezne. Dr. Kálásd­y Mór. Képviseleti gyűlés. A városi kép. közgyűlés határozatai­nak kivonata. Elnök polgármester szomorúan jelenti, hogy az ápril 9-én kiütött tűzvész, mit a felmutatott hivatalos összeírás igazol, 7 házat hamvasz­­­­tott el, 5 pedig egészben és részben levezetett, a kár, melyet a szerencsétlen eset okozott, körül­belül 3273 frtra tehető, s ez a szegényebb nép­osztályhoz tartozókat érte. A város lakosai kö­zül, kik a tűzoltásban részt vettek, különösen kitűntek : Eperjesi András és Balogh József helybeli polgárok, kik ember feletti erél­lyel és saját életök veszélyeztetésével szaggaták az égő házak tetőzetét le, a tűz tovább terjedését meg­akadályozandók. Jelenti tovább, hogy a dühöngő elemeknek csaknem egy emberélet is esett áldozatul, kit azonban sikerült 2 embernek kimenteni, kik erre bizonyos jutalom­igérés mellett vállalkoz­tak ; miért is ez embereknek, kik a tűz által ruházatokban kárt szenvedtek , megjutalmaz­­tatását, s illetőleg kárpótoltatását a közgyűlés figyelmébe ajánlja. E szomorú esetről tett elnöki jelentés tu­domásul vétetvén, Eperjesi András és Balogh József helybeli polgárlakosoknak a tűzveszély alkalmáva­ az oltás körül saját életük veszé­lyeztetésével tanúsított, s kiváló erél­lyel és ki­tartással párosult fellépésük­, s közremű­késökért a közgyűlés által ezennel jegyzőkönyvileg köszö­net mondatik. Azon egyének jutalmazása­, illetőleg kár­pótlására nézve pedig, kik a tűzveszélynél ama szegény nő megmentésének tényezői voltak, Horner Gusztáv polgármester megbizatik, hogy az illető 2 egyént a lehetőségig kárpótolja. Bemutattatik Ferencz Mihály, Gubincsik József, Egyed Antalné, Egyed György, Pászti György, özv. Kiss Istvánné s özv. Nagy Mihályné tüzkárosult helybeli lakosoknak benyújtott folya­modványa, melyben a legutóbbi tűzvész alkal­mával elhamvadt házaik felépítéséhez fasegély­ért esedeznek. A tűzkárosultak ezen folyamodványa oly megbízással adatik ki elnök polgármesternek, hogy szakértők közbejövetelével folyamodók le­égett házait vizsgáltassa meg, s az azokhoz megkívántak­ faszükségletet pontosan vétesse fel, s az eredményről szóló szakértői jelentést mielőbb előterjes­sze. Olvastatott Gyöngyös város­házi pénztárá­nak 1874 évi Mart. 1-től ugyan e hó végéig bezárólag terjedő bevételeiről és kiadásairól be­terjesztett kimutatása, mely szerint a havi összes bevétel.............................. 5808 frt 805/­2 krt ellen a kiadás.................... 3921 „ 361 /3 „ tesz ki, mely utóbbi levonása­összesen 1887 frt 441/18 kr. Tudomásul vétetett. Bemutattatik Lipkay Kálmán vál. főügyész­nek beterjesztett hivatalos jelentése, mel­lyel különféle haszonbérlet, haszonbéri szerződéseit összesen 16 dban további ellátás s megőrzés végett beterjeszti. A bemutatott 16 darab bérleti szerződés jóváhagyólag tudomásul vétetik, s azokra a jóváhagyási záradék rávezetésével Homer Gusz­táv polgármester oly hozzáadással bizatik meg, hogy ezen szerződések hiteles másolatban az illető bérlőknek is kiadandók, eredetiben pedig a városházi pénztár hivatalában lesznek meg­őrzendők. Elnök polgármester Rhédey István v. pénz­tárnok hivatalos jelentésének bemutatása mellett szóval előterjeszti, miszerint Pierhoffer Mór vár. ellenőr még ez évi mart. hó 2-án­­ engedély nél­kül Gyöngyösről eltávozván, mindeddig vissza nem tért, ugyanezért kéri­e részben a közgyű­lés további intézkedését. Tekintve, hogy Pserhoffer Mór városi pénz­tári ellenőr minden engedély nélkül eltávozván ekkoráig vissza sem tért, hivatalától ezennel felmentetik ; s minthogy a házi pénztárnál kü­lönben is egy könyvelői állás szervezése van tervben, az eddigi ellenőri állomás betöltése egyelőre függőben hagyatik. Mátray Sándor vál. tiszti ügyésznek hiva­talos jelentése bemutattatik, mely szerint néhai özv. Berzéki Imréné, sz. Navora Terézia Gyön­gyös város felügyelete alá alapítványul 1000 frtot hagyományozott, ugyancsak ez örökhagyó végrendeletét is hiteles másolatban beterjeszti. Tudomásul vétetik, s a végrendelet máso­lata további intézkedésig levéltárba tétetik. val marad f. évi april hóra és pedig előlegekben . . 1645 „31 „ készpénzben.................... 242 „ 13Vi. n Törvényszéki csarnok. A­r­o­s­z p­i­n­c­z­e. Bokros György gy. tar­jáni földműves sokáig nem tudott a nyitjára akadni, hogy m­iféleképen fogyhat szemlátomást az ő bora a pinezéből? holott ő maga alig nyúl hozzá, annyjuk meg épen nem szívelheti, és hogy kívülük más valaki is járna a pinezébe, annak meg semmi nyoma; a dolog tehát nem tiszta munka, ennek végére kell járni, s feltette ma­gában, hogy gyakran körül nézegeti majd a pinczét. Egyszer aztán hajnal tájban ment vizs­gálódni, felnyitja az ajtót s majdnem szeme valóban lé­pen ragadtam! Ennél azonban még nagyobb bajnak látszik az, hogy a hivó már csak elfogadna; de a madarász ... K. urambátyám sejté-e vagy nem, hogy ö értetik alatta ? kedélyes mosol­lyal mondá : ahá jó madár ! s hát aztán tudna-e magácska éne­­kel­ni? már tudniillik hogy megélhessenek? — K. urambátyám ! kántor nem vagyok, s biz e szerint éneklés után nem igen sikerülne megélni , hanem van egy jó diplomám, meg egy kis szorgalmam. Horváth Boldi miniszter bátyám pedig nagyon kegyes, mert a kávéház­ban mindig én tudtam legügyesebben kezébe adni a fidikust. K. urambátyám a diploma s még inkább a nagy diplomata nevének említésére leemelte aj­kairól a tizedik pohár vizet, eleven­ piros ajka kedvesen mosolyogva rózsához hasonlított, mely­re a harmatcseppek a bajuszról , mint tövisről peregtek alá; én kezdem­ magamat igen jól érezni, mert sejtem, hogy a tutinak egyszers­mind m­ámi szemei is vannak, s már eddig bi­zonyosan észrevette, hogy én Nóri körül tel­jességgel nem azért járok, hogy kedves egészségére kívánjam a csem­etét. K. urambátyám még mindig kezében tartá a félig ürített poharat és példabeszédben szó­lott vala, mondván : ha hivócska meg van elégedve az ilyen m­ad­á­r­r­al, akkor okos ma­darásznak nem szabad gáncsoskodni. S az édes hangokat hallató ajkokat ismét ü­dité a pohár megmaradt tartalma. K. urambátyámat e szavaira már épen át­karolni akartam nyakától kezdve lábáig, midőn a sétány végén megszólalt a haza szállító om­nibus kürtje, és szaladva kellett mennünk, ne­hogy lemaradjunk. Nyilatkoztam volna már, de sokan voltunk az omnibuson, s amint haza­ér­keztünk, már Nóri és Lóri az állomásnál re­­pültek karjaiba. Semmi ! gondolom magamban, lesz még éji zene! K. urambátyámra valóban ismét borzasztó sors . . . egy­ éji zene várakozott. Kéz alatt megtudtam, hogy Tihamér a következő nap est­jén kedveskedni kíván Nórinak. Nekem­­ sem kellett több ! Féltékenységet és bőszül libegő szent kötelemnek tartom az éji zene­iszonyban szenvedő jeleiket tudósítani arról, hogy legkö­zelebbi évei egyike nem az édes álmok, hanem eg­y rémes ébredés hona lesz reá néz­ve K. urambátyám tokája és mérge egyaránt földuzzadt, s a gyöngyösi Toka és Mérges­­ duz­zadásaitól csak annyiban különbözött, hogy nem öntött ki, legalább engem. „No öcsém uram, szólalt meg ö egy tíz változatú orgonához szük­séges szusz vétele után, ha ígérte, hogy meg­­menekültet a nakt-moziktól, hát most álljon elő. — K. urambátyám ! szóltam én római ath­­létát megillető elhatározottsággal, a győzelem biz­tos, csak egy kis bátorság kell. Ígérje meg, hogy kom­andó szavamra úgy fog cselekedni, a­­hogyan én­ mondom , minden felelőség engem illet, s módjára is, ha a tréfát kedve lenne va­lakinek nagy dologgá tenni, hát majd megvé­delmezem én magamat. S tehát áll? K. urambátyám vas­markával megfogta ke­zemet, s biztosított, hogy megteszi, ha a fele­lőséget magamra vállalom. Nem sokára alka­lom lett fölvilágosítani a két urhölgyet is ter­vemről. Az est valóban közelgőtt, elment és az éj kezdé leereszteni sötét szárnyát. Nem so­kára mindenki elvonult, s néma csend honolt a tájon. (Vége köv.)

Next