Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)
1874-05-16 / 20. szám
Ezen fontos és aggasztó körülmények, melyek az utolsó időben már elviselhetlenekké váltak, gyors elintézésre intették a a város közönségét, és így új adónemek, — az úgynevezett közvetett adók — behozatalát határozta el, minekutána statistikai adatokon alapuló azon meggyőződést szerezte meg magának, hogy ezek jövedelméből egy nagyobb kölcsön évi törlesztésére a kívánt összeg biztosítva leend. Ezeket előre bocsájtván, az új adónemek fölött elmondom röviden észrevéteimet. A sörfogyasztás után beszedendő illeték a közvetett adók között a legméltányosabb és legkönnyebben elviselhető. — Városunk lakói legnagyobb részének fő és majdnem kizárólagos jövedelmi forrása a bortermelés révén, erre az évről évre növekvő sör fogyasztása máris érezhető káros befolyást gyakorol, kivált a belfogyasztásra nézve. De másrészt a sör a jobbmódú osztály által fogyasztatván főkép, luxus czikknek tekinthető, és a rá rovandó adó, — mely árát poharanként egy krajczárral fölebb emelné — a fogyasztókra nézve könnyen elviselhető, és így méltányos, a városnak pedig évenként vagy 6000 frtot jövedelmezhet. A pálinka kicsinybeni kimérése után eső jövedék behozatala, mind moralitási szempontból, mind nemzetgazdászati tekintetből igen kívánatos, és az illetők kihallgatása következtében létrejött azon intézkedés által, hogy az egyes árulókkal történt kiegyezés útján fogna beszedetni, — mely 5-től 100 főig lenne évenként — nem terhes, a városnak pedig szintén vagy 2000 frtot jövedelmezne. Dr. Kálásdy Mór. Képviseleti gyűlés. A városi kép. közgyűlés határozatainak kivonata. Elnök polgármester szomorúan jelenti, hogy az ápril 9-én kiütött tűzvész, mit a felmutatott hivatalos összeírás igazol, 7 házat hamvasztott el, 5 pedig egészben és részben levezetett, a kár, melyet a szerencsétlen eset okozott, körülbelül 3273 frtra tehető, s ez a szegényebb néposztályhoz tartozókat érte. A város lakosai közül, kik a tűzoltásban részt vettek, különösen kitűntek : Eperjesi András és Balogh József helybeli polgárok, kik ember feletti eréllyel és saját életök veszélyeztetésével szaggaták az égő házak tetőzetét le, a tűz tovább terjedését megakadályozandók. Jelenti tovább, hogy a dühöngő elemeknek csaknem egy emberélet is esett áldozatul, kit azonban sikerült 2 embernek kimenteni, kik erre bizonyos jutalomigérés mellett vállalkoztak ; miért is ez embereknek, kik a tűz által ruházatokban kárt szenvedtek , megjutalmaztatását, s illetőleg kárpótoltatását a közgyűlés figyelmébe ajánlja. E szomorú esetről tett elnöki jelentés tudomásul vétetvén, Eperjesi András és Balogh József helybeli polgárlakosoknak a tűzveszély alkalmáva az oltás körül saját életük veszélyeztetésével tanúsított, s kiváló eréllyel és kitartással párosult fellépésük, s közreműkésökért a közgyűlés által ezennel jegyzőkönyvileg köszönet mondatik. Azon egyének jutalmazása, illetőleg kárpótlására nézve pedig, kik a tűzveszélynél ama szegény nő megmentésének tényezői voltak, Horner Gusztáv polgármester megbizatik, hogy az illető 2 egyént a lehetőségig kárpótolja. Bemutattatik Ferencz Mihály, Gubincsik József, Egyed Antalné, Egyed György, Pászti György, özv. Kiss Istvánné s özv. Nagy Mihályné tüzkárosult helybeli lakosoknak benyújtott folyamodványa, melyben a legutóbbi tűzvész alkalmával elhamvadt házaik felépítéséhez fasegélyért esedeznek. A tűzkárosultak ezen folyamodványa oly megbízással adatik ki elnök polgármesternek, hogy szakértők közbejövetelével folyamodók leégett házait vizsgáltassa meg, s az azokhoz megkívántak faszükségletet pontosan vétesse fel, s az eredményről szóló szakértői jelentést mielőbb előterjessze. Olvastatott Gyöngyös városházi pénztárának 1874 évi Mart. 1-től ugyan e hó végéig bezárólag terjedő bevételeiről és kiadásairól beterjesztett kimutatása, mely szerint a havi összes bevétel.............................. 5808 frt 805/2 krt ellen a kiadás.................... 3921 „ 361 /3 „ tesz ki, mely utóbbi levonásaösszesen 1887 frt 441/18 kr. Tudomásul vétetett. Bemutattatik Lipkay Kálmán vál. főügyésznek beterjesztett hivatalos jelentése, mellyel különféle haszonbérlet, haszonbéri szerződéseit összesen 16 dban további ellátás s megőrzés végett beterjeszti. A bemutatott 16 darab bérleti szerződés jóváhagyólag tudomásul vétetik, s azokra a jóváhagyási záradék rávezetésével Homer Gusztáv polgármester oly hozzáadással bizatik meg, hogy ezen szerződések hiteles másolatban az illető bérlőknek is kiadandók, eredetiben pedig a városházi pénztár hivatalában lesznek megőrzendők. Elnök polgármester Rhédey István v. pénztárnok hivatalos jelentésének bemutatása mellett szóval előterjeszti, miszerint Pierhoffer Mór vár. ellenőr még ez évi mart. hó 2-án engedély nélkül Gyöngyösről eltávozván, mindeddig vissza nem tért, ugyanezért kérie részben a közgyűlés további intézkedését. Tekintve, hogy Pserhoffer Mór városi pénztári ellenőr minden engedély nélkül eltávozván ekkoráig vissza sem tért, hivatalától ezennel felmentetik ; s minthogy a házi pénztárnál különben is egy könyvelői állás szervezése van tervben, az eddigi ellenőri állomás betöltése egyelőre függőben hagyatik. Mátray Sándor vál. tiszti ügyésznek hivatalos jelentése bemutattatik, mely szerint néhai özv. Berzéki Imréné, sz. Navora Terézia Gyöngyös város felügyelete alá alapítványul 1000 frtot hagyományozott, ugyancsak ez örökhagyó végrendeletét is hiteles másolatban beterjeszti. Tudomásul vétetik, s a végrendelet másolata további intézkedésig levéltárba tétetik. val marad f. évi april hóra és pedig előlegekben . . 1645 „31 „ készpénzben.................... 242 „ 13Vi. n Törvényszéki csarnok. Arosz pincze. Bokros György gy. tarjáni földműves sokáig nem tudott a nyitjára akadni, hogy miféleképen fogyhat szemlátomást az ő bora a pinezéből? holott ő maga alig nyúl hozzá, annyjuk meg épen nem szívelheti, és hogy kívülük más valaki is járna a pinezébe, annak meg semmi nyoma; a dolog tehát nem tiszta munka, ennek végére kell járni, s feltette magában, hogy gyakran körül nézegeti majd a pinczét. Egyszer aztán hajnal tájban ment vizsgálódni, felnyitja az ajtót s majdnem szeme valóban lépen ragadtam! Ennél azonban még nagyobb bajnak látszik az, hogy a hivó már csak elfogadna; de a madarász ... K. urambátyám sejté-e vagy nem, hogy ö értetik alatta ? kedélyes mosollyal mondá : ahá jó madár ! s hát aztán tudna-e magácska énekelni? már tudniillik hogy megélhessenek? — K. urambátyám ! kántor nem vagyok, s biz e szerint éneklés után nem igen sikerülne megélni , hanem van egy jó diplomám, meg egy kis szorgalmam. Horváth Boldi miniszter bátyám pedig nagyon kegyes, mert a kávéházban mindig én tudtam legügyesebben kezébe adni a fidikust. K. urambátyám a diploma s még inkább a nagy diplomata nevének említésére leemelte ajkairól a tizedik pohár vizet, eleven piros ajka kedvesen mosolyogva rózsához hasonlított, melyre a harmatcseppek a bajuszról , mint tövisről peregtek alá; én kezdem magamat igen jól érezni, mert sejtem, hogy a tutinak egyszersmind mámi szemei is vannak, s már eddig bizonyosan észrevette, hogy én Nóri körül teljességgel nem azért járok, hogy kedves egészségére kívánjam a csemetét. K. urambátyám még mindig kezében tartá a félig ürített poharat és példabeszédben szólott vala, mondván : ha hivócska meg van elégedve az ilyen madárral, akkor okos madarásznak nem szabad gáncsoskodni. S az édes hangokat hallató ajkokat ismét üdité a pohár megmaradt tartalma. K. urambátyámat e szavaira már épen átkarolni akartam nyakától kezdve lábáig, midőn a sétány végén megszólalt a haza szállító omnibus kürtje, és szaladva kellett mennünk, nehogy lemaradjunk. Nyilatkoztam volna már, de sokan voltunk az omnibuson, s amint hazaérkeztünk, már Nóri és Lóri az állomásnál repültek karjaiba. Semmi ! gondolom magamban, lesz még éji zene! K. urambátyámra valóban ismét borzasztó sors . . . egy éji zene várakozott. Kéz alatt megtudtam, hogy Tihamér a következő nap estjén kedveskedni kíván Nórinak. Nekem sem kellett több ! Féltékenységet és bőszül libegő szent kötelemnek tartom az éji zeneiszonyban szenvedő jeleiket tudósítani arról, hogy legközelebbi évei egyike nem az édes álmok, hanem egy rémes ébredés hona lesz reá nézve K. urambátyám tokája és mérge egyaránt földuzzadt, s a gyöngyösi Toka és Mérges duzzadásaitól csak annyiban különbözött, hogy nem öntött ki, legalább engem. „No öcsém uram, szólalt meg ö egy tíz változatú orgonához szükséges szusz vétele után, ha ígérte, hogy megmenekültet a nakt-moziktól, hát most álljon elő. — K. urambátyám ! szóltam én római athlétát megillető elhatározottsággal, a győzelem biztos, csak egy kis bátorság kell. Ígérje meg, hogy komandó szavamra úgy fog cselekedni, ahogyan én mondom , minden felelőség engem illet, s módjára is, ha a tréfát kedve lenne valakinek nagy dologgá tenni, hát majd megvédelmezem én magamat. S tehát áll? K. urambátyám vasmarkával megfogta kezemet, s biztosított, hogy megteszi, ha a felelőséget magamra vállalom. Nem sokára alkalom lett fölvilágosítani a két urhölgyet is tervemről. Az est valóban közelgőtt, elment és az éj kezdé leereszteni sötét szárnyát. Nem sokára mindenki elvonult, s néma csend honolt a tájon. (Vége köv.)