Gyöngyös, 1876 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-02 / 1. szám

ragaszkodás az ismeretlen nagyságok közé tartozik. A mennyire lehet kerüljük e tekintetben az uj arcokat. Tudok esetet, hogy az illető birtokos lázas állapotban szenved, ha minduntalan nem lát maga körül új embereket , úgy is veszi hasznát. Az év kezdetén teljesítendő leltározásnál, minden hibás eszköz javítás alá bocsájtandó, nehogy haszonvehetetlen állapotban találja a bekövetkezendő tavasz. Az év első negyede még mindig az év kezdetének tekinthető. Ez időszakban, ha a múlt évben elmaradt a jégverem, megtöltendő. Gyümölcsösökben a szárazgalyák lenyesendők, továbbá a gályák és ágakon függő levelekbe burkolt hernyók és tojásai szorgosan letisztítandók • Akáczmag is es időben szedendő Mivel a tavasz közeledtével minden igavonó állat munkaképessége teljes mértékben igénybe vétetik, szükséges azokat már január végétől fogva jobb élelmezésben részesíteni. Vetőmag elkészítés és annak megrostálása ismét a téli teendők egyike, mert ki gyomot vet, gazt arat Az év kezdetén illetőleg az év első negyedében már a faültetés is megkezdhető. Hőolvadáskor ügyeljünk, hogy a víz el ne lepje vetéseinket és vizmosások ne támadjanak, melyek nagyobbodva később földünk mivelését akadályozzák. Ahol szükséges, emeljünk töltést, ássunk árkot, bocsásuk le a vizet, de semmiesetre sem engedjük, hogy oldalas helyen minden akadály nélkül lefolyjék. Az év kezdetén az erdőben minden munka akadálytalanul végezhető, tartós szerszámfa és épületfa azonban csak az, mely december és januárban vágatott, minden későbbi vágás tartóssága csekély és gyorsan korhad. Gabona és egyéb szállítások végeztessenek az év elején, nehogy a sürgős tavaszi munkák beálltával az igásevők a szántástól elvonassanak. A gazda alig várja, hogy ekéit barázdában lássa, s mikor ez idő bekövetkezik egész erővel tavaszszántás és vetéshez lát, de azért nemcsak azt folytatja, hanem a szükséghez képest meghengerezi vagy megboronálja őszi vetését ; az utóbbi munkát lucernásaival is érezteti, hogy bujább növésre késztesse. Rétéin elhányatja a vakondok túr ',sokat, rétek széleit és árokpartjait fűzfadugvánnyal látja el. Szöiőnyitás, metszés, gyökeres vesszők nyerése végett az iskola készítés mind oly teendő, mely az év első szakára esik. Már e néhány adat elősorolásával is látható, az év elején mennyi teendő és munka vár a gazdára és pedig mind olyan munka, melynek egyikét sem lehet, sem szabad elhanyagolni. Az év elején támadt hibák az egész év folyama alatt sem enyésznek el, hanem sötét árnyként húzódnak végig; itt is ott is akadályozólag és jövedelemre apasztólag hatnak. Az év kezdetén vettetik meg az alapja minden további műveletnek. A gazdasági teendők lánchoz hasonlítanak ; ha a láncnak csak egy szeme szakad el, a lánc nem felel meg céljának ; ha a gazdaság bármely ágazatában aránytalanságok hibák léteznek, azoknak káros és hátrányos következéseit az egész gazdasági üzletben érezhetői. Fordítsuk az év kezdetét előnyünkre, hogy ne legyen okunk az év hosszabb folyamában bánkódni a kezdetben elkövetett mulasztások miatt. Ebner Sándor. tok reá. Ráolvasom, kik kötelességeiket nem teljesítik: a hanyag nevet. Nem dicsérek senkit, ki kötelességét végzi, mivel úgyis van elég kedveskedő aztán pedig a főfactor a szerkesztő, ki az elismerésnek koszorút fűz. — Ő is belevág sokszor hivatásomba, no de neki szabad; mert ő az ur és intéző, s ha neki nem tetszik, a Nemezis. .. egy gondolat, veres iron, szerkesztői üzenet punktum és a „Nemezis“ is megszűnt lenni. Annyit azonban mégis kimondok, (Kérem szerkesztő urat ne törülje a veresironnal) hogy a teljesített kötelességet nem illet dicséret, mert azt teljesíteni kötelesség volt ... Ez igazolja az én létem jogosultságát. Tehát ha mindenki és én is élni akarok, és mivel örökké voltak elődeim , én is leszek. Nem igen ösmerem az újévet, de ha ismerném sem érnék reá, mert a földkerekségén levő minden népek máskor és máskor szokták tartani újévüket, rám pedig mindenhol szükség van. A többséggel azonban összetűzni nem akarván, én is elfogadom az újévet és újra elölről azaz széléről kezdem működésemet. Széléről, tehát a város széléről, s ha onnan, a természet törvényei szerint mindenesetre a keleti részről kell kezdenem. A keleti részen áll a Nagy temető, tehát először és erről szólok. Emlékszem reá, hogy évekkel ezelőtt a holtak iránti kegyelet nagy buzgalmat fejtett ki, mely eredményező, hogy a temető k rülkerítésére és ott egy őrház építésére aláírási ív nyittatott. Az aláírás mint értesültem szép összeget tett. Hozzá is fogtak a munkához és a temetőt körül alkották. fehér léckaput csináltak , akáca maggal körül ültették és azután a nemes láng nem terjedt tovább... nem kisérlé meg senki a haladást és a még lehetők eszközlését A nemes indítvány eredménye a fehér léckapu, múlt nyáron hónapokon át kidülve sarkából a földön hevert; a kegyelet által a sirdombokra ültetett virágocskák élvezetes tápszert nyújtottak az ott legelt állattkáknak a szamárkáknak; a sirdombokhoz ültetett szép fák kegyelet készítette koszorúk láthatatlan kezekkel a kereskedelem emelésére közforgalomba bocsájtattak; a sirdombok a pajkos gyermekek által széttúrattak, szóval: fájdalommal telik el a kebel, ha e sírok között elmen és ott a kegyelet helyett a kegytelenséget, rend helyet a szétzúzást találja. Az országúttól a temetőig épített csinált út is feledékenységbe ment, nincs ki az út mellé ültetett és tüzelőnek ellopott fák helyett mást ültetne. A már bedűlő árkokat egy ismeretlen rendező saját tárcájára már egy párszor kitisztítatta, és mégsem ébredt föl az önérzet a hatóságban azt követni A temető árka mellé ültetett akáca fák imott-amott kikeltek, és nem volt, ki annak foldozását és egyenlő nyiratását elrendelte és eszközölte volna. Ezek elmondása után a közönséghez fordulok; szíveskedjék közülők az, ki az egyszer történt aláírásról és a befolyt összegről és annak hová fordításáról tudomással bír e lapokban nyilatkozni, hogy mily összeg folyt be? hová fordít azott? van-e még pénz?... Ha erre, amit hiszem jövő számban felvilágosítast nyerek, észrevételeimet és megjegyzéseimet tovább folytatom. Nemezig. Emléksorok, elhunyt Mahovszky Antal polgártársunk felett. Szeresd hazádat, abban leld minden örömed. (Sz. J.) Egy fényes csillag tűnt el hazánk és városunk egéről, Mahovszky A. ügyvéd, Gyöngyös város képviselője, Heves megyének 38 éven át volt fáradhatan tevékenységű táblabirája nincs többé. Van-e ki ne érezné emez érzékeny csapást, midőn az üdvözültben hazánk egyik jó fiát, Gyöngyös városa pedig közügyeinek egyik leghívebb bajnokát, előharcosát és az ügyvédi kar az igazság és önzetlenség fényes tükörét veszité el. Igen, fényes érdemű, a bűnért és polgártársainak jogai és igazságáért lankadatlan hűrvel küzdő bajnokot vesziténk el benne, kinek hazafiúi tündöklő tetteiért a megemlékezés babérkoszorújával áldozni legszebb kötelességünk. Az emberiség magasztos hivatása ellen vétenénk, ha a porladó hamvak elenyésztével a feledés örökségének nyújtanánk, azon szép érdemeket, melyeken épülni, melyekből tanulni és a melyek által a polgári erények követésében leginkább buzdúlni sz l lelkesít. Érezzük miként erőnk gyenge arra, hogy az üdvözölt magas érdemeihez illőleg élettörténetébe! méltó képet ecseteljünk, de másként lelkiért ama tudat, hogy bár töredék gondolatra szorított váratinkkal az üdvözült emlékét megörökíteni iparkodtunk. Borsod vármegyének székvárosában Miskolcon ringatták Mahovszky Antal bölcsőjét, hol 1805-ben született. Atyja városi elemi néptanító volt, s alsóbb rendű iskoláit is itt végezé. Ezután részint Lőcsén, részint Egerben nyerte a gymnásiumi tanulmányokból képeztetését, hol ritka elme tehetsége szorgalma és példás élete által tanárai által a gymnásium koronájának neveztetett Elvégezve gymnásiumi tanulmányait, ez idejüleg atyja is elhalálozván, kiképezése önerejére lett szorítva. Ez okozá, hogy mint házi tanító kereste mindennapiját egyúttal özvegy anyjáról is gondoskodva Egerben 2 évig látogatta a jogi tanfolyamot; mig végre Pestre költözött , hol csakhamar feltűnt éles elméje, beható ítélete által tanára s egyetemi polgártársai előtt. A jogi tanfolyam elvégeztével mint országgyűlési gyakornokot vette magához Almásy Károly akkori orsz. képviselő. Ez után nyilt neki tág mező, melyen elméje a szive tulajdonait teljes nagyságában feltüntethető. Itt vonta magára a még csak ifjú, környezete figyelmét, midőn ritka beható éles ítélettel igazitá el a legszövevényesebb dolgokat, oldotta meg a legmélyebb értelmű jogitéleteket és elérte, mint egy még körünkben élő köztiszteletű veerán jogtanuló társától hallánk; a jogászok jogászának nevezetét. 1834-ben az Almásy család által meghivatott Gyömgyösre, s ö a felhívásnak engedve, — miután mint ügyvéd Pesten 6 évet töltött, a Mátra koszorújába költözött közénk,— hol ilőbbi nagyságának folytatása veszi kezdetét. 1853-ban egybekelt boldogemlékü Pyrker egri érsek uradalmi főerdésze leányával Kiuaszt Karolinen), s csendes családi körében is megtartva öröklét nyugalmát pályáján fényes példaként szerepelt. Kiváló tehetségét rajtunk kivül leginkább az Almásy családok ismerik legjobban, az őket érdeklő jogi esetek kibonyantása körül, mi csak nyilvános életére utalva, a közügyek terén kivívott nagy érdemeit írjuk s örökítjük intő például magunk és utódaiknak, hogy lelkesülve tiszteljék emlékét. Eként halhatatlanitált ügyvédi pályáján köztudomású szerénysége, páratlan önzetlensége, midőn lelkét távol tudá tartani a kinálkozott fényes polcoktól, lemondva arról is, mi aggkorát az életterheinek elviselésében ifjan tarthatta volna : a vagyoni kényelemről. Fényesen teljesítő honfiúi kötelességét az 1848-ik önvédelmi harcban is ; ő volt az, ki a függetlenséget városunkban kihirdette s mint vészbiró is működött; miért is később üldöztetvén , ügyvédi diplomájától megfosztatott; mit csak is a legtekintélyesebb közbenjárásnak sikerült későbben visszaszerezni. De ügyvédi súlyos kötelességeivel legtisztább, leg y Nemesis. Az újév reggelén mindenki köszönt; szívesen fogadják és viszont köszöntik , miért ne köszöntenék be én is habáralig hiszem, hogy szívesen vennék és viszont köszöntenének. Oka pedig egyszerű és csak azért képezek kivételt és nem lehetek kedves vendég , mert én a ,Nemaa is* vagyok , ki a régi elmaradt hibákat fölemliteni és ujjal mutaletre fölvezető falépcsőket ég, lehetetlen a fölmenés. .. Az utcára nyíló emeleti ablakon két nő tekint ki, az egyik kétségbeeset arccal könyörög az alant állókhoz, a másik, egy élenebb nő, összetett kezekkel szivszaggató hangon kiállt és tekint föl a bősz elemek hatalmas urához. Majd az ablakból kísérlik meg a leugrást, de a háztetőről lehullott égő fadarabok visszatartják. Fölöttük a tető, alattuk a lehullott égő fadarabok, benn a szobában a fojróság és a fojtó füst... egyszerre egy borzasztó robbanás s az emelet lejárata leszakadt; a két nő az ablaktól eltűnt. Mig az utóbbi dolgok történtek, két férfi tör utat magának a sokaságon át az udvarba és határt nem ismerő elszántsággal kísérlik meg a jobbadán leégett falépcsőzeten az emeletbe a feljutást. Dacára bámulatos elszántságuknak, mind hasztalan, midőn végre az egyik csodás és fogalmat felolmuló bátorsággal egy lajtorja segélyével a lépcsőzet felső végére ért volna .... az emelet előszobája fölötti tető leszakadt és a bemenetelt lehetetlenné tette. Ez volt azon óriási robaj, melyet a kinnlevők kiáltása követett. A kapuajtónál állók, látva az elszánt férfiút ki az emeletig jutott, visszafojtott lélek tette Az előszoba fölötti tető leszakadása előidézte robaj nem véve el emberünk lélekjelenlétét, hanem oly ügyességgel mint fői, jött alá és nagy hanggal kiáltva kötelet kért. Pár pillanat múlva egy hosszú lajtorja volt a háznak utcára néző része elé állítva. Emberünk egy közelebb álló nő nagykendőjét elragadva, vízbe mártva s magára borítva, az égő oszlopokra fektetett lajtorján, a kezében levő kötéllel fölrohanni egy pillanat műve volt. A nép lélekzetét, visszatartva várta az eredményt ... A szél mindig erősebben zúgott; a bősz elem mindinkább ura lett a helyzetnek. A nép átértve hősünk tervét, az égő gerendákat a ház elől lehetőleg eltávolító, azonban nem találkozott másik, ki emberünket követte volna. A tűz a ház alsó részében is dühösen pusztított, midőn egy alak az emeleti ablaknál megjelelt, karján egy elálélt alakot fogva, kit derekán és vállain átkötött kötélen a roppant néptömeg közé villámsebességgel lebocsájtott. Az idősebb nő, ki az anya volt, földre ért. A körül álék a kötelet leoldván, a másik pillanatban fönt a hős kezei között volt, mellyel ismét eltűnnt. A gyengébbek, kik a tűznél inkább jajveszékelők mint segítők, feszült figyelemmel várták a férfi újbóli megjelenését. Eltelt 3—4 perc.... egy második robaj és az emelet utcára nyiló szobájának egy része bútori Unzatba kapott, mit az ablakon kitóduló füst jelzett. A robbanás pillanatában emberünk az ablaknál ismét megjelen, és a másik nőt, mint az előbbit a nép „éljen“ kiáltásai között bocsátja földre. — Lajtorját! hangzott minden ajkról, de az oltók közül valamelyik fejét vesztett, mig emberünk hős tettét végrehajtó, vavalamelyik szomszéd házhoz vivé. Gondolkozni s vesztegetni való idő nem lévén hősünk a kötél egyik végét az ablak fájára köté és azon kisérle meg a leereszkedést ... Qlf végzet ... alig kezd bocsájtkozni, az ablakfa ketté törik és a földre zuhan. Az esés következtében súlyosan megsérült, az emberi erőt s bátorságot felülmúló munkában kimerült elalélt férfit Jenő fogadta karjai közé, és többek segélyével magányos lakára vitték . A bős........Aladár volt. Végre az emberi kéz a bősz elemet tovaterjedésében meggátolván, a tűz eloltatott. Az eszmélet nélküli anyát és leányát, Alföldi Gábor — kinél a tűz kiütött - egy rokonához szállíttatta, mert az anya Alföldiné, leánya Olga volt. (Folyt. köv.)