Gyöngyös, 1876 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1876-06-11 / 24. szám
V. Évfolyam, 1876. 24-ik szám. Gyöngyös, junius 11. 6------------------------------------p Előfizetési árak: Egész ,évre 6 frt. — Fél évre 3 frt. Évnegyedre 1 frt 5" kr. Egyes számára s 19 kr. Előfizetés levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény kiadóhivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. 11 • ■ ■ ■ ---------------------- ' L Megjelenik minden vasárnap. m -------------------------- . i I Hirdetési díjak: Minden halálozott petitsorhely után 6 kr. XylHterben egy petitsorhely ára 90 kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri hirdetésnél 1 frt. Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. ®------------------------------------------------ti VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. ■ ■ Elmélkedés: Oly államnak, mely természeti fekvésénél fogva hadseregek és öldöklő fegyverekben dús államok közé ékeltetett, ha önállóan fönállani képes és szándéka, úgy kötelessége országát oly hadsereggel s azt oly öldöklő fegyverekkel ellátni, melyek a szomszédokat ha felül nem múlják is, de az állandó arányt és tekintélyét föntartani képesek. Ily beékelt állam Európa térképen és a természetben hazánk, társországával Austriával. Az államok kiadásai adó alakban a nép vállaira nehezülnek, s így a nép adóképessége az állam önálló fönállásának alapköve és biztosítéka. Minden államnak s benne az ország ügyei vezetőinek első és fő kötelessége oda hatni, hogy népének vagyoni állapota virágozzék és adóképessége biztos alapokon álljon. Ez okból kiindulva hivatásaik közé tartozik a polgárok pénzszerzési állapotát biztosítani, a kereskedelmet, ipart és nemzetgazdászatot emelni s oly intézkedéseket léptetni életbe, melyek a polgárok pénzszerzési állapotát biztosítják, a kereskedelmet fejlesztik, az ipart haladásában nem gátolják és a földmivelést az e téren előhaladt színvonalra emelik. Az állam fönállása a polgárok vagyoni jóléte, és így adóképességétől függ, s megfordítva: a polgárok vagyoni jóléte az ország ügyei vezetőinek bölcs intézkedéseitől tétetik nagy mérvben függővé. Hazánk legnagyobb részben agriculturával foglalkozó ország, melynek biztos alapokon álló jövedelmi forrásai, az elemi csapások esélyei alatt állanak. Egyik évben a fagy, másikban a szárazság, jégesés, gyakran az árvíz az ország nagy részének jövedelmi forrását megsemmisítvén, a polgárok vagyoni állapotát zilálttá teszi, adóképességüket gyengíti. Az állam kiadásai a költségvetésben benfoglaltatván, mivel a kiadások igen keveset vagy épen semmit sem engednek, sokszor és alaposan megtörténik az, hogy dacára az elemi csapásoknak adóleengedés nem történik. Hazánk polgárai állami adójuk magasságával alig bírnak megbarátkozni, holott más államban, melyeket mi oly boldogoknak szeretünk nevezni, sokkal magasabbak az adók, és mégis kevesebb kikeléssel és türelmesebben róják le, mint nálunk executióval fizetteik. Mivel pedig a többi államok harcképessége minden nap emltetik, mi természetesebb mint az, hogy önállóságunk föntartása a mi harcképességünket is emelni követeli, mely ismét kiadás lévén , annak födözése ismét a polgárok vállaira nehezül. Hazánk vezetői, látva az ezelőtti boldogabb időkben az adófizetéshez nem szokott népünknek minden oldalról nyilvánuló ellenszenvét az adó ellen, az egyenes adó emelésével nem akarván azt szítani, más cég alatt, de több esetben ugyan azon zsebre vették ki az adót, p. o. puska, hintó, vadászat, jövedelmi sat, mely befolyó összegből a szomszéd államok által kényszerítve tett kiadások fedezendők. Hogy népünk az állami adóztatást magasnak mondja és terhesen viseli, két okból számazik, és pedig egyik az, hogy évtizedekkel azelőtt hazánk egy igen tekintélyes osztálya kiváltságokkal dicsekedhetett, a másik és legfőbb ok az, hogy nincs helmét fizetni, mert hazánk polgárainak nagy része mint előbb mondom egyedül az elemi csapások alatt álló földmiveléssel foglalkozik. Szomorú példákat lehetne pedig erre felhozni, és számtalan esetet lehetne registrálni hol 2, sőt 3 egymásután következett évben sem lévén termés, a gazda, kiadásait is kölcsönnel és pedig pénz hiányában legtöbbször uzsorás kölcsönnel födözte, mely már eddig igen sokat s ha igy tart, a földmivelők legnagyobb részét koldusbotra juttatja. Polgártársaink elszegényedésének és az állam pénzügyi nehéz helyzetének fő okozója az, hogy népünk mint mondám csak egyedül a földmiveléssel foglalkozik, és az évnek csak egy részét dolgozza át, a többit munka hiányában (!) átheveri s az idő, mely minden emberre kincs, nem értékesitetik. S innen magyarázható azon nagy napszám, mely aratáskor a gazdát annyira terheli, mivel az egész télen át mit sem dolgozott szegény napszámos néhány hét alatt szokta ahogy úgy, egész évi kenyerét megkeresni. Ez pedig a földbirtokos jövedelmét ugyancsak csökkenti. Csak egy oly állam jövője lehet biztos alapokon, hol a nép vagyoni jólétével adóképessége biztosítatik; a nép vagyoni jóléte pedig csak ott gondolható, hol az idő állandóan értékesíthető. Oly országnál azonban mint a mienk, csak akkor érhető el az idő értékesítése és vele a nép jövedelmének a legroszabb és szerencsétlenebb időbeni biztosítása, ha népünk a földmivelés mellett iparral, és pedig egyelőre házi iparral is foglalkozik s azon időt, mely a földmivelésre nem szükséges, nem aluszsza át a sulyban, hanem munkával töltvén pénzt keres és igy az időt értékesíti. Az államnak elsősorban arra kell törekednie, hogy hazánk már meglevő ipara fejlesztessék és a külhon ipara által ne ölettessék meg, s e mellett, hogy egyes községekben a háziipar meghonositassék, fejlesztessék. De arra kell törekedni magoknak az egyes községeknek is, mert utolsó dolog az, midőn a nép oly tehetetlenné lesz, hogy mindent egyedül az államtól várjon. Hogy melyik község, mely házi ipart honosítson meg, azt mindenütt a természeti fekvés, termények minősége sat. mutatja meg. A községek tapasztaltabbjainak kezébe kell venni tehát a kezdeményezés zászlóját, és kitartóan lobogtatva buzgólkodni és ha szükség a kormány segélyét kérni a házi ipar életbeléptetésére, mely fáradság igen rövid idő alatt a község népének jólétét idézi elő. S ha e példát nemcsak a községek, de a kisebb városok is követik, a nép vagyoni jólétével az állam adóképessége is emeltetvén Európa közepébe több hatalmas és erősen felfegyverzett államok közé szorított honunk fönállása s virágzása biztositatik. Értsen belőle akit illet. Ti BAJA. Szerelem a léghajóban. (Vége.) — Nos? nincs több?szólt Cake bátya oly feszült mohósággal, mely most várta már a legutolsó örvendetes bulletint a szerencsés, regényes megszabadulásról. — Nincs! volt a felolvasó ifjú igen szomorú s részvétteljes hangon ejtett rövid felelete. — Szegény hollók! szegény ifjú szerelmesek ! bizők e szerint a tenger mélyén találták föl az óhajtott örömeket. — Nincs kétség benne, Remi bácsi, s én sietek e csomagot azonnal kézbesíteni a szerencsétlen , szívtelen atyának. A legközelebbi vonat az angol főváros felé röpít. Isten önnel bátya! ha felőlem azt hallaná, hogy eltűntem, keresse világító tornyának sziklás lábainál az ehez hasonló csomagot, kiálta az ifjú keserűen , s mielőtt Remi bátyának csak eszébe is juthatott volna akadályozásra gondolni, az elszántnak látszott ifjú már túljárt az érdemes öregúr joghatóságának határain, a torony alsó lépcsőzetén. Remi bátya nem távozhatott hivatalos helyiségéből, kiáltozni nevetséges lett volna az üvöltő viharral s hullámokkal szemben, s igy nem maradt más hátra, mint angol hidegvértségét erőszakolva a székre visszaülni s pipaszár mellől forogd. — Csak lesz talán több esze! Az ifjú ment, rohant a nem távol eső állomáshoz, hol csak annyi ideje volt, hogy még fölléphetett a már mozgó vonat egyik vagyonjába s két óra múlva már az angol fővárosban látjuk őt Burtbon lakásán. Mintegy három óra lehetett éjfél után , s az öreg bankár lakásán még világítva volt néhány terem ablaka. Csengetett az ifjú, s bebocsáttatott a kapus által. — Jelentsen be kérem e pillanatban urának. Én Biry Tamás vagyok Doverből, s fontos fölfedezéseket szolgáltattok eltűnt leányára, Elmára nézve. A bejelentés megtörtént. Burthon maga rohant le a lépcsőkön s a szoborként mereven álló ifjú nyakába borúiva szólt: — Beszéljen, szóljon, édes barátom! vigasztalja az atyák legszerencsétlenebbjét! Majd karját fűzé az ifjú karjaiba s csaknem szaladt föl vele a terembe, hol két, legbensőbb barátja iparkodott a szegény gazdagot szórakoztatni és vigasztalni kétségbeejtő helyzetében. — Jöjjön uram, jőjön kedves ifjú barátom! nézze, itt vannak az én legjobb barátaim, szó jön csak édes barátom! s míg beszélt, folytonosan rohanva ragadá magával az ifjút a bensőbb termek felé, melyek egyikéből két koros férfi lépett elő igen élénk kíváncsisággal és részvéttel. — Jőjetek, jöjjek barátim! Garnock! jöj édes Fourway jóbarátom, itt van egy ifjú, ki tudósít leányomról, kiáltozott az öreg Burbon folytoOly tűzzel, oly élettel, oly lelkesedéssel kezdetett meg Lipkay K ür volt városi főügyész periratainak átvétele és leszámolása, hogy előre örvend!Vnk az eredménynek; sajnos azonban, ma már máskép állanak a dolgok. A volt városi főügyész úr periratainak átvételére és leszámolására megválasztott bizottság f. év február hó 18 án gyűlést tartott, mely gyűlésen határozta, hogy a polgármester kerestessék meg aziránt, miszerint a volt városi főügyésznek átadott iratokról szóló kimutatást az általa ugyancsak február hó 22-én egybehívandó gyűlésen mutassa be.Ezen határozat azt eredményezte, hogy a gyűlés a kitűzött határidő helyett egy hóval később tartatott magnosan, miközben majdnem eszeveszetten ragadá magával az ifjút. Egy tekintet az elősiető két egyénre, egy hangzata a kimondott két névnek, s az ifjú Biry megvetett lábakkal visszatartva magát kiáltá: — Ali! tehát én pokolba jutottam . .. ördögök közt vagyok... A hang, a merev tekintet, az örjöngő megjelenés, a borzalmas arckifejezés, a szokatlan megszólítás mindenkit egyszerre elnémított. Bámulva és borzadva állott a három férfi mozdulatlanul, az ifjú pedig görcsösen rángatódzó s reszkető kezekkel dobta a kaucsuk-csomagot az öreg Burthon lábaihoz e szavakkal! — Itt az egyik áldozati pár története megírva... a másik páré most következik. Olvassa el ön, Burthon úr, csak utolsó lapját a haragos tenger által több napig hányt vetett, s végre Doverben a tenger partján lábaimhoz kidobott e csomagnak s adjon saját példájából üdvös tanulságot önhöz hasonló barátjának Flournay urnak is, ki még tíz év előtt rongykereskedő volt Doverben, s házunknál egy zugot bérelt, s ma uzsorából, a szegények, árvák, özvegyek, kétségbeesök keserűkönyeitöl szennyes rongy-papirok urává lévén, nem ismer, nem akar ismerni többé, engem, ősi nemes családból származott, fiatal ügyvédet, egyetlen leánya szivének egyedüli birtokosát, a mindkettőnket a kétségbeesés örvényébe kész dobni... Az ifjú teljesen kimerülve, gyorsan szedé lélekzetét, viharkúszált dús haja fürtökben difit alá homlokára, szemei vadul forogtak... majd ismét