Gyöngyös, 1876 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-11 / 24. szám

V. Évfolyam, 1876. 24-ik szám. Gyöngyös, junius 11. 6------------------------------------p Előfizetési árak: Egész ,évre 6 frt. — Fél évre 3 frt. Évnegyedre 1 frt 5" kr. Egyes szám­ára s 19 kr. Előfizetés levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény kiadó­hivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. 11 • ■ ■ ■ ---------------------- ' L Megjelenik minden vasárnap. m -------------------------- . i I Hirdetési díjak: Minden halálozott petitsorhely után 6 kr. XylHterben egy petitsorhely ára 90 kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri hirdetésnél 1 frt. Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. ®------------------------------------------------ti VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. ■ ■ Elmélkedés: Oly államnak, mely természeti fekvésénél fogva hadseregek és öldöklő fegyverekben dús ál­lamok közé ékeltetett, ha önállóan fönállani ké­pes és szándéka, úgy kötelessége országát oly hadsereggel s azt oly öldöklő fegyverekkel ellát­ni, melyek a szomszédokat ha felül nem múlják is, de az állandó arányt és tekintélyét föntartani ké­pesek. Ily beékelt állam Európa térképen és a ter­mészetben hazánk, társországával Austriával. Az államok kiadásai adó alakban a nép vál­­laira nehezülnek, s így a nép adóképessége az ál­lam önálló fönállásának alapköve és biztosítéka. Minden államnak s benne az ország ü­gyei ve­zetőinek első és fő kötelessége oda hatni, hogy né­pének vagyoni állapota virágozzék és adóképes­­sége biztos alapokon álljon. Ez okból kiindulva hivatásaik közé tartozik a polgárok pénzszerzési állapotát biztosítani, a kereskedelmet, ipart és nemzetgazdászatot emelni s oly intézkedéseket léptetni életbe, melyek a polgárok pénzszerzési állapotát biztosítják, a kereskedelmet fejlesztik, az ipart haladásában nem gátolják és a földmivelést az e téren előhaladt színvonalra emelik. Az állam fönállása a polgárok vagyoni jó­léte­, és így adóképességétől függ, s megfordítva: a polgárok vagyoni jóléte az ország ü­gyei vezető­inek bölcs intézkedéseitől tétetik nagy mérvben függővé. Hazánk legnagyobb részben agriculturával foglalkozó ország, melynek biztos alapokon álló jövedelmi forrásai, az elemi csapások esélyei alatt állanak. Egyik évben a fagy, másikban a szárazság, jégesés, gyakran az árvíz az ország nagy részének jövedelmi forrását megsemmisítvén, a polgárok vagyoni állapotát zilálttá teszi, adóképességüket gyengíti. Az állam kiadásai a költségvetésben benfog­­laltatván, mivel a kiadások igen keveset vagy épen semmit sem engednek, sokszor és alaposan megtörténik az, hogy dacára az elemi csapások­nak­­ adóleengedés nem történik. Hazánk polgárai állami adójuk magasságával alig bírnak megbarátkozni, holott más államban, melyeket mi oly boldogoknak szeretünk nevezni, sokkal magasabbak az adók, és mégis kevesebb kikeléssel és türelmesebben róják le, mint nálunk executióval fizetteik. Mivel pedig a többi államok harcképessége minden nap em­ltetik, mi természetesebb mint az, hogy önállóságunk föntartása a mi harcképessé­­günket is emelni követeli, mely ismét kiadás lé­vén , annak födözése ismét a polgárok vállaira nehezül. Hazánk vezetői, látva az ezelőtti boldogabb időkben az adófizetéshez nem szokott népünknek minden oldalról nyilvánuló ellenszenvét az adó ellen, az egyenes adó emelésével nem akarván azt szítani, más cég alatt, de több esetben ugyan azon zsebre vették ki az adót, p. o. puska, hintó, vadászat, jövedelmi sat, mely befolyó összegből a szomszéd államok által kényszerítve tett kia­dások fe­dezendők. Hogy népünk az állami adóztatást magasnak mondja és terhesen viseli, két okból számazik, és pedig egyik az, hogy évtizedekkel azelőtt hazánk egy igen tekintélyes osztálya kiváltságokkal di­csekedhetett, a másik és legfőbb ok az, hogy nincs helmét fizetni, mert hazánk polgárainak nagy ré­sze mint előbb mondom egyedül az elemi csapá­sok alatt álló földmiveléssel foglalkozik. Szomorú példákat lehetne pedig erre felhozni, és számtalan esetet lehetne registrálni hol 2, sőt 3 egymásután következett évben sem lévén ter­més, a gazda, kiadásait is kölcsönnel és pedig pénz hiányában legtöbbször uzsorás köl­csönnel födözte, mely már eddig igen sokat s ha igy tart, a földmivelők legnagyobb részét kol­dusbotra juttatja. Polgártársaink elszegényedésének és az állam pénzügyi nehéz helyzetének fő okozója az, hogy né­pünk mint m­ondám csak egyedül a földmiveléssel foglalkozik, és az évnek csak egy részét dolgozza át, a többit munka hiányában (!) átheveri s az idő, mely minden emberre kincs, nem értékesitetik. S in­nen magyarázható azon nagy napszám, mely ara­táskor a gazdát annyira terheli, mivel az egész té­len át mit sem dolgozott szegény napszámos né­hány hét alatt szokta ahogy­ úgy, egész évi kenye­rét megkeresni. Ez pedig a földbirtokos jöve­delmét ugyan­csak csökkenti. Csak egy oly állam jövője lehet biztos alapo­kon, hol a nép vagyoni jólétével adóképessége biz­tosítatik; a nép vagyoni jóléte pedig csak ott gon­dolható, hol az idő állandóan értékesíthető. Oly országnál azonban mint a mienk, csak akkor érhető el az idő értékesítése és vele a nép jövedelmének a legroszabb és szerencsétlenebb időbeni biztosítása, ha népünk a földmivelés mellett iparral, és pedig egyelőre házi iparral is foglalkozik s azon időt, mely a földmivelésre nem szükséges, nem aluszsza át a sulyban, hanem munkával töltvén pénzt ke­res és igy az időt értékesíti. Az államnak első­sorban arra kell törekednie, hogy hazánk már meglevő ipara fejlesztessék és a külhon ipara által ne ölettessék meg, s e mellett, hogy egyes községekben a háziipar meghonosi­­tassék, fejlesztessék. De arra kell törekedni magoknak az egyes községeknek is, mert utol­só dolog az, midőn a nép oly tehetetlenné lesz, hogy mindent egyedül az államtól várjon. Hogy melyik község, mely házi ipart hono­sítson meg, azt mindenütt a természeti fekvés, ter­mények minősége sat. mutatja meg. A községek tapasztaltabbjainak kezébe kell venni tehát a kezdeményezés zászlóját, és kitartóan lobogtatva buzgólkodni és ha szükség a kormány segélyét kérni a házi ipar életbeléptetésére, mely fáradság igen rövid idő alatt a község népének jólétét idézi elő. S ha e példát nemcsak a községek, de a kisebb városok is követik, a nép vagyoni jólétével az ál­lam adóképessége is emeltetvén Európa közepébe több hatalmas és erősen felfegyverzett államok közé szorított honunk fönállása s vir­ágzása biztositatik. Értsen belőle akit illet. Ti BAJ­A. Szerelem a léghajóban. (Vége.) — Nos? nincs több?szólt Cake bátya oly fe­szült mohósággal, mely most várta már a legutol­só örvendetes bulletint a szerencsés, regényes megszabadulásról. — Nincs! volt a felolvasó ifjú igen szomorú s részvétteljes hangon ejtett rövid felelete. — Szegény hollók! szegény ifjú szerelme­sek ! biz­ők e szerint a tenger mélyén találták föl az óhajtott örömeket. — Nincs kétség benne, Remi bácsi, s én sie­tek e csomagot azonnal kézbesíteni a szerencsét­len , szívtelen atyának. A legközelebbi vonat az angol főváros felé röpít. Isten önnel bátya! ha felőlem azt hallaná, hogy eltűntem, keresse vi­lágító tornyának sziklás lábainál az eh­ez hasonló csomagot, kiálta az ifjú keserűen , s mielőtt Remi bátyának csak eszébe is juthatott volna akadályo­zásra gondolni, az elszántnak látszott ifjú már túl­járt az érdemes öreg­úr joghatóságának határain, a torony alsó lépcsőzetén. Remi bátya nem távozhatott hivatalos helyi­ségéből, kiáltozni nevetséges lett volna az üvöltő viharral s hullámokkal szemben, s igy nem­ ma­radt más hátra, mint angol hidegvért­ségét erősza­kolva a székre visszaülni s pipaszár mellől fo­rogd. — Csak lesz talán több esze! Az ifjú ment, rohant a nem távol eső állomás­hoz, hol csak annyi ideje volt, hogy még föllép­hetett a már mozgó vonat egyik vagyonjába s két óra múlva már az angol fővárosban látjuk őt Burt­­bon lakásán. Mintegy három óra lehetett éjfél után , s az öreg bankár lakásán még világítva volt néhány te­rem ablaka. Csengetett az ifjú, s bebocsáttatott a kapus által. — Jelentsen be kérem e pillanatban urának. Én Biry Tamás vagyok Doverből, s fontos fölfe­dezéseket szolgáltattok eltűnt leányára, Elmára nézve. A bejelentés megtörtént. Burthon maga rohant le a lépcsőkön s a szo­borként mereven álló ifjú nyakába borúiva szólt: — Beszéljen, szóljon, édes barátom! vigasz­talja az atyák legszerencsétlenebbjét! Majd karját fűzé az ifjú karjaiba s csaknem szaladt föl vele a terembe, hol két, legbensőbb ba­rátja iparkodott a szegény gazdagot szóra­koztatni és vigasztalni kétségbeejtő helyzetében. — Jöjjön uram, jőjön kedves ifjú barátom! nézze, itt vannak az én legjobb barátaim, szó jön csak édes barátom! s míg beszélt, folytonosan ro­hanva ragadá magával az ifjút a bensőbb termek felé, melyek egyikéből két koros férfi lépett elő igen élénk kíváncsisággal és részvéttel. — Jőjetek, jöjjek barátim! Garnock! jöj édes Fourway jóbarátom, itt van egy ifjú, ki tudó­sít leányomról, kiáltozott az öreg Burb­on folyto­Oly tűzzel, oly élettel, oly lelkesedéssel kezdetett meg Lipkay K ür volt városi főügyész periratainak átvé­tele és leszámolása, hogy előre örvend!Vnk az ered­ménynek; sajnos azonban, ma már máskép állanak a dolgok. A volt városi főügyész úr periratainak átvételére és leszámolására megválasztott bizottság f. év február hó 18 án gyűlést tartott, mely gyűlésen határozta, hogy a polgármester kerestessék meg aziránt, miszerint a volt városi főügyésznek átadott iratokról szóló kimutatást az általa ugyancsak február hó 22-én egybehívandó gyűlé­sen mutassa be.Ezen határozat azt eredményezte, hogy a gyűlés a ki­tűzött határidő helyett egy hóval később tartatott mag­­nosan, mi­közben majdnem eszeveszetten ragadá magával az ifjút. Egy tekintet az elősiető két egyénre, egy hangzata a kimondott két névnek, s az ifjú Biry megvetett lábakkal visszatartva magát kiáltá: — Ali! tehát én pokolba jutottam . .. ördö­gök közt vagyok... A hang, a merev tekintet, az örjöngő megje­lenés, a borzalmas arckifejezés, a szokatlan meg­szólítás mindenkit egyszerre elnémított. Bámulva és borzadva állott a három férfi mozdulatlanul, az ifjú pedig görcsösen rángatódzó s reszkető kezekkel dobta a kaucsuk-csomagot az öreg Burthon lábaihoz e szavakkal! — Itt az egyik áldozati pár története megír­va... a másik páré most következik. Olvassa el ön, Burthon úr, csak utolsó lapját a haragos ten­ger által több napig hányt vetett, s végre Doverben a tenger partján lábaimhoz kidobott e csomagnak s adjon saját példájából üdvös tanulságot önhöz hasonló barátjának Flournay urnak is, ki még tíz év előtt rongykereskedő volt Doverben, s há­zunknál egy zugot bérelt, s ma uzsorából, a sze­gények, árvák, özvegyek, kétségbeesök keserű­­könyeitöl szennyes rongy-papirok urává lévén, nem ismer, nem akar ismerni többé, engem, ősi nemes családból származott, fiatal ügyvédet, egyet­len leánya szivének egyedüli birtokosát, a mind­kettőnket a kétségbeesés örvényébe kész dobni... Az ifjú teljesen kimerülve, gyorsan szedé lé­­lekzetét, vih­arkúszált dús haja fürtökben difi­t alá homlokára, szemei vadul forogtak... majd ismét

Next