Gyöngyös, 1877 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-07 / 1. szám

VI. Évfolyam. 1877 Előfizetési árak: Égési ,évre C frt. — Fél évre 3 frt. Évnegyedre 1 frt 50 kr. Egfes­sziíni ára > 19 kr. Előfizetés, levelezem és minden, a lap szellemi részét illető küldemény kiadó­hivatalunkba utasítandó. Kérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetési díjak: Minden halálozott petitsorhely után *1 kr. M­yilUérbrii egy politKarliriy ára SO ür. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri hirdetésnél 1 frt. Kincstári illeték fejében 30 előre fizetendő. VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILA­l-ső szám. Gyöngyös, január 7. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK „G­Y­Ö­N­G­Y­Ö­S“ heti­lap 1877-ik évi folyamára. Egy évre . . . . 6 frt — kr. Fél évre .... 3 „ — „ Negyed évre ... I „ 50 „ Előfizetési pénzek a „Gyöngyös“ szerkeszt­és kiadó-hivatalához küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, kérjük a t. közönséget megrendeléseik­nek mielőbbi megtételére. Elmondom nézetemet. IV. Mielőtt cikkemet bekezdett s megállapított sor­rendben folytatnám, múlt cikkem egy pontjára némi felvilágosítást tenni szükségesnek látom. Azt mondom a kimutatások között, hogy 1876 évben az erdőn eladott nyilasokból az 1876 évre befolyt 7629 frt 57 kr. Eme kitételt többen nem fogták föl jól s in­nen van az, hogy a kitételi összeg ellen felszó­laltak. Az illető uraknak, de általában mindazok­nak, kik így gondolkoznak, azt vagyok bátor fel­világosításul becses figyelmükbe hozni, hogy cik­kemnek az volt célja, miszerint megmutassam, mely évben, mennyi tényleges és nem elő­irányzott jövedelem folyt be? Igaz, hogy octóber hóban megejtett árverés eredménye az erdőn eladott fákért 13858 frt 50 krt tesz ki. De azt csak úgy lehetne az évi tény­leges jövedelemnek venni, ha az árverésnél feltűnt összeg ténylegesen befolyt volna. Mivel pedig e hó közepéig csak 7629 frt 57 kr folyt be, a tényleges kiadások fedezésére ennyi vehető föl. Kimutatásomban nem csak eme tételnél, de mindenütt a tényleges bevétel szerepel. Ezt ké­rem tudomásul venni. Múlt cikkemben bemutattam, hogy az évi bevételek a 8 év alatt, a rendes kiadásokat te­kintve az arányt igen erősen megtartották, így tehát ebben semmi előny, sem az előbbi, sem az utóbbi 4 évre nem hozható fel. Most tekintsük, hogy az aránylagos évi jö­vedelemből, mely időszak alatt mennyi befekte­tés vagy építkezés történt. Az előbbi 4 évben következő rendkívüli ki­adások, befektetések, építkezések sat. tétettek, u. m. A búzapiac, solymos-utca, német-utca, barátok utcája és a nagyköz kiköveztetett. A Mária tanoda előtt kikavicsoltatott. A parádi or­szágút a temetőig kiépíttetett; azon át a temetőnél egy nagy kőhíd építtetett. Az ekei és pincési szőlőkhöz vezető úton nagy kőhíd építtetett, mely összesen kitett .­­ Irt 7722 53 A sóház kiépíttetett..................................frt 3000 — A barátok temploma előtt levő leégett ház is­kolának megvásároltatott........................frt 1600 — A nagy templom újítására.......................frt 15000 — A nagy templom tornyába óra vétetett . . frt 1200 — Összesen frt 28522 53 Az utóbbi 4 év alatt részint a régibb tarto­zásokra törlesztetett, részint építkezés- és befek­tetésekre fordittatott. 1872 év végén tartozott a város a tisztviselők és tanítóknak, kiket később kifizettettek . frt 2448­31 1872 év végén a szolgaszemélyzet követelése volt.......................................................frt 200 — 1872 évben az előbbi hátralékkal együtt fizet­tetett az állami adóba...........................frt 3469 50 A sóház építéséből felmaradt adósságba fizet­tetett ................................................. frt 600 — A sz. Urbán templom építésének fedezetlenül maradt összegre kölcsönzött a város . . frt 400 — A nagytemplom órájára fizettetett ... frt 1200 — A sz. Urbán templomnak tartozott a város az előbbi évektől.................... . . frt 1187 14 Hirschl Salamonnak az előbbi 4 évben csinált adósság kifizettetett.............................frt 2500 — Spitzer László régi követelése törlesztetett . frt 500 — Simonyinak a tábornok lakásáért, mely az előbbi évekről fölmaradt fizettetett . . frt 1000 — Még az 1863 évben fölvett ínséges kölcsön törlesztésére fordittatott.......................frt 400 — A földhitelintézetnek egy régibb tartozás lefi­zetésére fordittatott............................frt 1036 — Az egyenértéki illeték adóba 1872 évi hátra­lék fizettetett.......................................frt 2931 77 Az 1872 évben készített solymos-utcai köve­zésben fölmaradt követelés fizettetett . . frt 500 — Az árvapénztárnak a Hartmann-féle pénz . frt 5700 — Az árvapénztárnak fizettetett ... frt 980 91 Az új-utca, rózsa-utca és a bene-utca kiköve­zése, melyre a 8 ezer frt felvétetett, melyet levonva a város pénztárából fizettetett mint­egy ..............................................................frt 1600 — Az 1873 évi cholera alatt kiadott a város . frt 2500 — A közkórháznak előbbi évekről maradt tarto­zás fizettetett.......................................frt 1527 — A gymnásiumi épület kijavítása .... frt 500 — A közös­ iskola átalakítása........................frt 509 — Az örökváltsági kölcsön rendeztetvén abba 2 ráta fizettetett.......................................frt 11264 — A földhitelintézettől felvett 57735 frt 63 kr kölcsön után a második ráta .... frt 2100 — Összesen frt 45053 63 Az utóbbi 4 évben kifizetett tételek között foglaltatnak oly tételek is, melyek a megelőző 4 év befektetései között foglalnak helyet, melyek azonban adósságként maradtak s az utóbbi években fizettetvén le, ezek a befektetési összeg­ből levonandók, mint az óra ára 1200 frt. A sóházra 600 frt. A solymos-utca kövezésre 500 frt Összesen 2300 frt, mely az előbbi befektetett 28522 frt. 53 krból levonatván, marad 26222 frt 53 kr. S így az utóbbi négy évben majdnem hasonló jövedelemmel több rendkívüli kiadás té­tezett 18831 frt 10 kr jövedelemmel. Emez előnyösnek látszó összegből azonban le­vonandó 2352 frt azon összeg, mely a felvett 60 ezer frt kölcsönből a város­házi pénztára maradt. Levonandó még továbbá azon összeg is, mely a kölcsön visszafizetésének törlesztésére életbelép­tetett közvetlen adókból, mely ezelőtt nem volt befolyt mintegy 6000 frt. Levonandó továbbá a Pászthy volt házi pénztárnok kaucióját képező utóbbi időben befizetett 1000 frt és a Weiszkoph volt postakezelő által befizetett 740 frt, mely fő­összeg 10092 frt. Ezt levonva az utóbbi 4 év kiadásaiból, mivel ez nem rendes jövedelem, ma­rad 34963 frt. 63 kr befektetési összeg szemben az előbbi 4 évi 26222 frt 53 krral, mely levon­va: az utóbbi négy év előnye 8741 frt 10 kr, melyből egy évre esik 2185 frt 277a kr. Tekintetbe véve, hogy az előbbi 4 évnek is lehettek kisebszerű befektetései, s tekintve hogy az utóbbi 4 év jövedelme a multi cikkemben ki­mutatott alapon az előbbinél több, e hosszú fej­törő kimutatás után elmondhatjuk: nulla a nullából marad nulla, azaz sem az előbbi sem az utóbbi év a befektetési összegeket tekint­ve nem verheti a mellét. Miután egyik 4 év sem legénykedhet, jövő­­re bemutatom, melyik 4 év értett jobban az adósság­csináláshoz. Csömör K. v. képv. T i 10­4» Panasz: Isten ! ki hosszú évezredek során Uralkodói e nagy világ felett, Ki a kétkedés sötét éjszakáján Gyújtasz népeknek fényt, szövétneket, Ki a madárnak villám-szárnyat adsz, hogy Repülje át a messze végtelent, És csillagot szórsz az ég köntösére Ha a fényes nap elnyugodni ment, Ki büszke tölgyet büszke béretetőnek És csendes völgynek bokrot ültetél, Hogy mig az ormon fáradt felhő pihen, Hallgassa a völgy népe mit beszél___ Oh ! Isten, Isten ! kinek trónusáról Menydörgés hangja gyakran szárnyra kél, És szól hatalmad örök erejéről Ha széttekintesz e vén földieken: Te Isten ! Isten ! ki e föld urául Embert s keblébe szivet alkotói, Kinek gyermeke világszabadságért Feszittetett meg egykor Golgothán ; Hát eltűröd, hogy a szabadságnak, mely Az emberrel egy nap fogantatott, Észak zsarnoka kihívó mosolylyal Kezébe nyomja a koldusbotot ? Hogy ez legyen a véres paizs melylyel A haldoklókat majdan elfedi, Hogy ez legyen a lépcső, mely egy gőgös Zsarnok trónusát égig emeli ? Hát oly szegény már mindenhatóságod, Samen­y hiába oly sötét, borúit? Nemmer lesújt ai öldöklő villámod? Az ég a földtöl félni megtanúlt!? Tán alszol Isten ! s álmod oly nyomasztó, Melyet nem űz el milliók sóhaja? Vagy egy iszonyú eget- s földet-rázó Haláltusára vársz te meny ura! ? Haláltusára, melyet maroknyi nép Fog vivni hősök sirhalma felett A szolga haddal. Oh ! ez borzasztó lesz, Milyent nem látott izzó képzelet! Meg fog rendülni sarkában a világ, Rivalgásunk az égig fölrepül ; És hírt visz rólunk a meny lakóinak, Hogy élünk s küzdünk bátran, emberül! Hogy a szabadság, kit ez agg Európa, Szemét bekötve gyáván elhagyott, Nem hontalan, nem világ koldus már, S az égen ismét fényes nap ragyog; S elmondja nektek hazám vértanúi Kik fent sirattok, hogy.... én Istenem ; A réges-régen imádkozott boszú, A boszú édes volt és végtelen! Keleny Iván: A Bonéi Remete. Történeti Beszély A 17-ik Századból. I. S. L. Az egyenetlenség által okozott mohácsi vész után másfélszáz éven át volt alkalma tanulni a szegény magyarnak azon igazságot, hogy az egy­ség éltet: a megoszlás maga a halál... A mohácsi ütközet gyászos teréről rohamo­san előnyomuló török csapatok csakhamar urává lettek magyar hazánk nagy részének, s az ország fővárosán keresztül nyujtá ki a hatalmas félhold aranyos szarvait egész a Mátráig, hol egy újabb sereg szervezkedett a török ellen, de, mint Ve­­rancsics írja, az ellen serege által mind l­e vá­gat­á­n­a­k. Aztán béke jön mindenütt. .. Béke, amilyen a sir mélyén szokott honolni; béke, aminő a honfi szivében az utolsó halálos döfés után lakik; béke, amilyet érdemeltünk a pártoskodás miatt. A mátravidéki urak, kik a mohácsi síkon s a mátrai bércek közt vívott kétségbeesett ütkö­zetekből menekültek, többnyire a felvidékre vet­ték magukat, hova az izlam hatalma nem ter­jedt, s részint búsúltukban, részint keservükben nagyokat ittak a hazáért. Hol vagytok ti dicső Losoncy, Salgó, Or­­szágh, Szilágyi, Detky, Ugray, Solymossy, Kom­­polthy s többi és magyar családok, melyek ez időtájban a mátrai bérces vidéknek urai vol­tatok ? A mohácsi és mátravidéki véres harcterek felelhetnének... De hagyjuk e fájdalmas képeket, melyek a magyar hazának a rokonvérű és nyelvű, de ak­kor ellenséges tervű, török nép által másfélszáz évnél messzebbre terjedő leigázása folytán föl­merültek, s mely szomorú időszak apróbb rész­leteiből is csak az tűnik ki, hogy sem na­gyobb sem több adó nem volt akkor, mint épen ma. Nem lehet ugyan mondani, hogy kellő kor­látok nem voltak volna fölállítva a személy- és vagyonbiztosság lehető óvására, mint ezt a bir­tokomban levő, száznál több, török okmányból maga idején részletesen kimutatni fogom, de a visszaélések, különösen a török uralom vége felé

Next