Gyöngyös, 1879 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-05 / 1. szám

sajáót tisztviselőit, tanítóit, s az iparosok és kereskedők szám­láit f­i­z­e­t­­n­i n­­e­m k­é­p­e­s. Hozzájárult még azon körülmény is, hogy a tisztikar eljárása ellen nemcsak közszájon forogtak botránko tató hírek, de a városi képviselő-testületben is s pedig nem egy­szer, emellettek jogos panaszok. Különösen az illetéktelen pénzkezelés ellen. Mindezek tudatában, s mivel a virilizmus intézmény­­nyel szemben a tanúságból merítve a nép óhajtásának ered­ményét s célját keresztül vihetőnek nem látták, indult meg azon nem dicsérendő de, nagy jelentőségű mozgalom , m­e­l­y a n­a­g­y­k­­ö­z­s­é­g a­l­a­k­b­a­n n­y­e­r­t élet­­e­t. Nem akarom tekintetességed becses türelmét az eléggé ismert üg­gyel fárasztani; nem is célom ezen mozgalmat dicsérőleg kiemelni ; csak egy futópillantást bátorkodtam vetni a már lezajlott dolgokra, hogy a cselekmények indító okait feltüntetve, a cselekmények ellen idézett szigorú s kér­­lelhetlen ítéletet némileg enyhithessem­. Mint mondám az 1878. év ápril hó 14 a megejtett városi képviselők ellen beadott petició folytán az igazoló választmány összeült s határozatot hozott, s ha jól emléke­zem kimondatott : ..p­ó­tt­a­g­o­k­n­a­k tekint­e­n­d­ő­k m­inda­z­o­k, k­i­k mind ilyenek választ­a­t­­t­a­k meg.“ Az igazoló választmány működését bevégezvén ered­ménye lett az, hogy 13 megválasztott városi képviselő tör­vényes alapon elejtetett, s ily csonka képviselő-testülettel a városi tisztujitás megejtetek, s a jövő titkát mellében hor­dók kívánságára a cél eléretett. Körülbelül hat hónapja annak, midőn tekintetes alis­pán úr ajkáról elhangzott a végzés. De dacára ezen hosszú időnek egyéb nem történt, sem a póttagok ki nem jelöltet­tek , sem a kimaradt képviselők helyett újak nem válasz­totta­k Hogy mikép lehetett 8 hónapon át csonka képviselő­testülettel kormányozni, arra válaszolhat, az vagy azok, kiknek érdekében állt a törvény tiszteletben tartása nélkül a nép és eh Il­­it óhaját s kívánságát saját érdekeik alá rendelni. Erősen hiszem, hogy tok. alispán úr tudomásán kívül van az, hogy az elnöksége alatt működ­ő igazoló választmány határozatának érvény nem szereztetett, végre nem hajtatott. Ismerve tekintetessséged hivatalával járó pontosságát s lelkiismeretességét, erősen hiszem, hogy nincs tudomása arról, miszerint a reklamáció alapján elesett 13 városi kép­viselő helye mind­eddig üres ; és hogy elismeri azt is, mi­szerint azzal, hogy a képviselő-testület kiegészítve nincs , a törvény tisztelete v­a­n m­e­g­t­á­m­adva s az abban gyökerező intenciók sértettek meg. Tiszteletteljes kérésem­ oda terjed, méltóztassék ezen ügyet becses figyelmére méltatni s intézkedni, hogy al­kotott törvényeink az illető közeg s közegek által tisztelet­ben tartassanak ; s a nép érdekei a törvényben gyökerező intenciók értelmében m­egvédessenek. Éi egyébiránt maradtam tek. alispán in­nak tisztelettel A volt igazoló választmány egyik tagja. Semmi! Ezen szómi­ letehett­énk tollunkat, mert a város közházából eddig elkövetett dolgok után, ezen egy szóval eleget mondottunk. A tisztikar némely tagjának hanyagsága miatt, a kép­­visel­ő-testület összes munkássága , fáradságos jóakarata hajó­törést szenved. Kemény vád , d­e i­g­a­z ! Ezer­­t azt mondjnk, a képviselő-testület oka mindazon hibák s mulasztásoknak, melyek városunk közházánál le­folynak. Most pedig azt mondjuk, hogy a képviselő-testü­let tagjaiba a jó­akarat, a nem s tűz megvan; sőt a munká­tól, fáradságtól sem riadnak vissza , d­e a hatós­á­g­n­á­l, a k­ö­z­e­g­e­k­n­é­l v­a­n a vast­a­g h­a­n­y­a­g­s­á­g, m­­e­l­y minden nemes tüzet lelő 1­­a­s­z­t. Tisztelet a kivételnek. Más városokban, ha a tisztikarnál évtizedeken át egy hűségtelen pénzkezelés vagy hanyag eljárás elő­fordul, elég arra,­­ hogy évtizedeken át vita például szolgáljon. Nálunk egész másképen van. Ha bár­mily kemény megrázkódtatás fordul elő is, rögtön feledékenységbe men. Igazán minden jó akaratunk falraciuijuu uorso, úgy iíus­uk az id­éink, L végett tollunk hegyére veszünk: semmibe sem illetékes felszólalásunkat , annál kevésbé a tület határozatait. Hányszor hangsúlyoztuk, hogy a rei veleje. Hányszor kimutattuk, hogy a rend idézte elő a nagyobb zavarokat ? Mindegy sem használ! Megy minden a maga régi kerékvágásában. Ezek hosszú sora kellett, hogy a városi házi pénztárnál a kettős könyvvezetést életbe léptessük. Ugyan ezen alka­lommal egy szabályrendelet is alkottatott, mely azonban, da­cára hogy évek óta kész, még nemcsak életbe nem léptet­­tetett, sőt mint az illető könyvelőtől tudjuk, még mai napig sem látta. Kinek kötelessége a határozatokat végrehajtani ? Kinek kötelessége a szabály­rendeletnek megtartására felügyelni ? A város fejének, a polgármesternek. 8 megfoghat­óan előt­tünk azon önkény, m­elylyel a­ képviselő-testület határozatait fumigálja, mel­lyel a felszólalásokat ignorálja. Kérdem : mulatságból ült-e össze azon bizottság, mely a könyvelői szabály-rendeletet — igazán mondom — elég fáradsággal elkészítette ? Emlékezem hűen , hogy a könyvelői szabály-rende­letben nagy gonddal állíttatott össze azon gépezet, melynek rendszeres kezelése mellett a város jövedelmei behajthatók. A szabályrendelet egyik pontja úgy emlékezem intéz­kedik arról, hogy a fizetési határnapok szigorúan kérlel­­hetlenül megtartassanak, mint a pénzintézeteknél van. Utasítja a könyvelőt, h­ogy lejárati naplót tartson s a nem teljesített fizetési összegekről naponként kimutatást adjon át a polgármesternek, ki is azt kü­lömbség nélkül behajtás végett a városi ügyésznek még az­nap átadni köteles Ez a fő sarkpont, hogy a költségvetésben fölvett be­vétel, az elhanyagolva által ne szenvedjen. Tapasztalatból tudom s határozottan állítom, hogy a kinnlévőségek pontos be nem hajtása sok esetben a dolgot odáig vitte, miszerint a város több tekintélyes összeget veszített. Ott van Boros molnár, ott van özv. Birbaumné­l még számtalan kisebb nagyobb esetek. Avagy már ezek mind feledékenységbe mentek ? . . Sajnos ! . . . Nemcsak azzal lehet a várost károsítani, ha a kész­pénzt megrövidítjük , de azzal is és pedig egyenlően, ha a hanyagság, az alapszabályok tiszteletben nem tartása által, a város jövedelmét megcsonkítjuk. A polgármesternek nem ad jo<rot az említett könyvve­zetői alapszabály, hogy a kinnlevő követelésekkel magának jó barátot vagy embereket szerezzen , hanem utasítja, hogy a követelés mindenkin egyenlően behajtassák. S míg ezt nem teszi, sohasem lesz rend a városi pénztárnál Interpellálhat a képviselő-testület, állhatnak össze bi­zottságok , mind komédia s nem valók egyébre, minthogy a figyelmet egy másik talán pikánsabb dologról elvonják t­e­hát hol van, hol nyugszik a könyvelő részére állí­tott s megye által is jóváhagyott szabályrendelet? Az összes v. képv. urakat kérdem: volt-e már önök­nek­ a könyvelő eljárását szabályozó rendelet kiosztva? .. . Tudják-e, hogy mikép szól? Számon tudják-e kérni eljárását a könyvelőnek szabályrendelet értelmében? . . . Egy a könyvelői szabályrendelet elkészítésében szintén fáradt: V. k­é­p­v­i­s­e­l­ő. Városunk s a földrengések. Selek Lászlótól. Midőn legelső fogalmakkal bírtam a földrengésekről, tűzhányó hegyekről s némileg tudományos­ színezetű vizs­gálat­ alá vettem városunk és vidéke­ — különösen hegyei s talaja — minőségét: mindig csodálkoztam a fölött, hogy épen itt e kétségtelenül kihűlt keblű tűzhányó hegyek köze­lében, — melyeknek még tölcsére, krátere is igen jól kive­hető, például a Kishegy, Tótokh­egy­ese, Sárhegy, Benehegy s több ily­es hegyek tetején — földrengések nem jelenkeznek. Amint a közép-alföldi, vagyis a tiz év előtt igen erő­sen s nyugtahinitó­lag jelenkezett apáthi, jászberényi s e vidéki földrengések hírét vettem, önkénytelenül eszembe jutott, hogy a Mátra egykori tűzhányó hegyei, mégis csak képezi a foi­rdulási pontot, a természettYóőii­inyok iiiaa ma­gaslatának tűr n a tünemények megfejtését... Személyek csak a tűznek vagy helyesebben szólva a h­ő­n­e­k , mások, elég tévesen, csak a v­í­z működésének tulajdonítják a föld­, gömb fölü­letén­ek mai alakját: Legyeit, völgyeit, barlangjait. A­nélkül, hogy vitázni akarnánk egyik vagy másik nézet helyessége ellen vagy mellett, csak annyit mondunk, hogy a tűzhányó hegyek, mint nevek is mutatja, kétségtele­nül a tű­zn­e­k, a hőnek közreműködését teszik bizonyossá. A legprózaibb, de legtalálóbb hasonlatot szolgáltatja nekünk en miniature, kicsinyben a kása-főzésnél mutatkozó jelenség, midiin azon termény pöfög, vagyis kisebb-nagyobb felduzzadások — hegyek — s ezek közvetlen közelségében mélyedések — völgyek — mutatkoznak a fölületen, a lövés közben kifejlődött lég­nemek földuzzasztják a fölületet s a buborékon át kitörnek. Ezen igy történt a mindenséghez képest kásához ha­sonlítható földgömbijei is: az olvadó ősanyag, melyet minden vulkanikus, tűzhányó hegy oldalain s lábánál talá­lunk, föld űzz,iszt.á­n még higgadni kezd í s pépszerű anyagot; a melegség és surf­olás által létre­jött gázok, párák, légne­mek földuzzasztották a fölületet, s a duzzadt helyeken lettek a hegyek, alattuk igen természetesen üregek, barlan­gok maradván, s igy nem csodálkozhatunk, hogy a mi, tisztességes h­egyecskénknek is nagyon beillő, Mátránk alatt sok üreg, barlang s mértföldekre terjedő, talán igen mélyen elhúzódó folyosók s menetek vannak, melyeken az alább­i itotoknál f­o­g­v­a nagy mértékben kifejlett gázok, párák, lég­nemek egyik helyről másikra tódulhatnak, olykor nagy erővel és gyorsasággal, mely alkalommal rezgést és rengést idéznek elő épen úgy, mint midőn a gyúlékony anyagokból csinált puska­por kilövetik, vagy épen nagy mértékben fölrobban s a vidéken földrengést idéz elő... És vajjon mik azon, alábbirt­o­k­o­k , melyek ama forrongásokat idézik elő a föld kebelében ? Más rovatban említjük, hogy az év utolsó napjának reggelén s delén mutatkozó földrengés előtt egy nappal éj­szaki fény mutatkozott a hajnali órákban; az éjszaki fényt és földrengést ma minden természettudós összefüggésbe hozza Poggensdorf nagyszerű s páratlan Annalesein kezdve egész csekély ismereteinkig, melyeket van szerencsénk a természettudomány mai niveaujának, magaslatának kézpontjából következőleg, de nem mindenki­re nézve egyenlőn ért­hett­ől­eg előadni. Hogy a földindulásról vagy a jámbor egyszerűség, a beata simplicitás nyelvén nevezett „jelenésről“ és az ezt többnyire megelőzni szokott éjszaki fényről legalább hozzá­vetőleg mondhassunk valamit, ismernünk kell : mit neve­zünk villamos és mit mondanak delejes erő­nek ?. V­i­l­l­a­m­o­s­s­ág mutatkozik egyéb körülményeket mellőzve ha különböző természetű érceket, például cinket, rezet, platinát s a többi, egymáshoz érintünk akkor, mid­őn egyik nagyobb melegséggé), másik kisebbel bir azon helyen ahol érintkeznek. Igen természetes, hogy mennél nagyobb a különböző módon melegített, hevített, ily­es ércek tömege , annál na­­gyobb a kifejtett villamosság, mely összegyűlik s mint szikra patog­állal a hozzá közeli evő tárgyba. Ha ezen villám-szikrákat oly helyen vezetjük át, hol a levegő nagyon tiszta, igen ritka, például az úgynevezett uk­rán­ üveg csöveken, az egész üveget szép piros fén­nyel töltik meg, mely hasonlít az é­j­s­z­a­ki fényhez. (Folytattatik.) Bel- és Külföld. Itthon édes hazánkban mindenfelé ünnepélyes csend honol a lefolyt ny­ugalm­i napok alkalmából: az uralkodó családja körében ünnepel s mosolyg legjobb egészségben és kedélyben a fölött, hogy részint a túlbuzgó szolgahűség, részint az ügyetlenség merényletet képzel ott is, ahol szo­pedi­g állok élötökbe s hadd szóljon az a cső ti­ll­e­s. Már t. i. én , mert most az egyszer, ha nagy fáradságomba kerül is, én leszek a csön­des mindaddig, mig illetéktelen mellék­nevem a faképnél nem hagy. De hát kérem szóljunk őszintén ! mi az a csöndes?... ki az a csöndes?... Az elsőre a válasz a b­i­r­k­a.. Igen , nem igen üt lármát, ha bundáját nyírják. Sőt ha az olló h szőr helyett a bőrbe men, ártatlanul mond­ja, hogy: b-3. No már kérem birkának lenni, bundámat megnyiratni s ha piros vérem folyik is csak egyszerű b. . . és e .. . betűkkel venni tudomá­sul : oly­a­n m­­ár nincs!.. A második kérdésre, hogy ki? Az a vála­sz­o­m : aki alszik. Az alvás a halálnak jelképe. Ergo, aki alszik , fize­g­v­á­n­k­ a­l­v­a­s n­e­m­é­t. Köszönöm alássan ! . . . Hát azért szült édes­anyám, s nevelt föl nagy bajjal duzzaszkodó öreg dajkám, hogy ne éljek ? .. . Az v­o­l­n­a s­z­é­p d­o­l­og ! Én kérem élni, s néha élvezni is akarok persze, ha egy kis visontaira való kerül vagy vetődik. Mit is mond egy bölcs?... „Az élet álom...“ no de elég ebből ennyi, nem kápta­lan az én fejem­. Majd még azon töröm fejemet, hogy ki mit mondott! . . . Ebből következtetve ha igaza volt, úgy is eleget alszom ha ébren vagyok . . . Még kész­akarva többet aludtam : olyan m­­á­r m­e­g­i­n­t nincs!.. Továbbá azt mondják: bölcs az, aki hallgat. Igen, aki idejében hallgat, de aki mindig hallgat, az vagy néma, vagy sem­mittudó. . . én pedig egyikhez sem akarok hasonlítani, te­hát szólok. De miről is beszéltem ? .. Ahá erről, hogy­­ legtöbb ajkon azt hirdetik : r­o­s­z­a­s­á­g­u­n­k s b­ű­­n­e­i­n­k miatt elvesz a v­i­l­á­g. Ha az égi testek subordinációjuknál fogva a k­o­ri ó­t­a a­z i­n­s­p­e­k­c­i­ó­s , s hosszú sza­káléval őrködik az égi rend fölött: „elvesz a világ!“ — kiált az előbb említett közönség. Ha az árvíz önt ki mint az ürgét, bű­ne­i­n­k ó­r­t­s ostornak hirdetik. Pedig egyszerű : n­e m­­e­n­j föl y­ó mellé r­a­k­n­i. Ha esetlegesen a föld megindul, megmozdul elmozdul, mint a napokban is: „Elsülye­­d­ü­n­­k !“ a jelszó. Mintha annak más értelme volna, minthogy ő is valami méltatlanságért ne­­hezetel; vagy a reá rakott terhet sokalja, vagy­­ a gyilkok által kiömlött vértől borzad meg. No meg aztán mi közöm nekem az ő útja­­i­hoz?... Ha hamarább megindul, előbb céljánál­­ lesz... Engem az nem konfundál; mint ahogy neki sincs semmi köze ahoz, ha én m­orgo­k. Igen morgok, nem pedig morgom­ ; mert hát kérem szépen, nem morgóm­, m­­orgo­m, morgik, ney­e?... Tehát a mostani világot mondani egyedül bűnösnek, s hasonkorú - szőrű , bőrű társaim fejére mondani mindent... az már még sem megy. .. Igenis nem! Vessük csak föl barátaim a múltak köny­vét s olvassuk ! Ott van Noé kora! Miért büntették az ak­kori embereket vízözönnnel ? . . . Válasz reá : mivel nagyon r­o­s­z­a­k voltak. (Ezt úgy énekelve válaszold édes olvasóm !) Ott van Sodorna és Gomorka. Miért temette el a büdös-köves tüzes eső ? . . . Ismét csak az a válasz : mert b­ű­n­ö­s­e­k­ v­o­l­t­a­k. (Ezt is !) Vagy, ott van Lóthné asszonyság! Igaz, ő csak sóbálványnyá változtatott, s ma is ott volna, ha asszonyi gyarlóságánál fogva engedé­keny szivétől eredeti köríve által el nem olvad. Vagy el nem olvasztatik. . . S miért? mert bűnös volt. A veszedelem felé tekintését büntetés érte. Azt mondja Stern Izsák : Ha most minden nő, aki a férfi után visszatekint, sóbálván­nyá változnék: az egész világ sómagazin l­e­n­n­e. Ez sem áll kérem!.. Izsák úrfi té­ved... Lótné asszonyság azért lett büntetve, mert oda nézett, ahol veszedelem volt. A mos­tani visszatekingető nők pedig ahova néznek, ott nincs v­a­l­a­m­i nagy v­e­s­z­e­d­e­l­e­m. De kérem, ne menjünk tovább, maradjunk

Next