Gyöngyös, 1879 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1879-05-04 / 18. szám

siorry­­i hamis okmány készítési bűnrészesség náluk nem bü­nteth­etii, fö­l­mentetnek. Olvastatott Gyöngyös városa által kiadott 3 tele oldal­ra terjedő Lipkay K. ur erkölcsi bizonyítványa, melyben róla minden jó elmondatik. Ezek után olvastatott Gyöngyös város képviselő testü­letének határozata, melyben Lipkay K. úr volt városi főü­gyész több rendbeli hivatalos hanyagsága, mulasztása, hiva­­talávalos visszaélése miatt állásától fölfüggesztetik, s ellene a fegyelmi eljárás meginditatni határoztatik.­­ En­nek kapcsában olvastatott egy másik képviseleti gyűlés jegyzőkönyvének kivonata, melyben lemondása a szava­tosság föntartásával elfogadtatik. Ezek után vádló védője Füzeséry Géza emel szót. Elmondja (kicikornyázott igazán üres parazisaival; többet hittünk Füzeséry felől..) hogy a régi időben a hibákat a bűnöket nem festették, nem többszörösítették, hogy igy ne adjanak alkalmat a bűn elsajátítására eltanulására. Ve­lencében a Dosék palotájában egy keret van kép nélkül, mely egyedül azt jelzi, hogy az illető, akinek arca­ben fog­laltatott oly bűnt követett el, melynek nemcsak leírása meg nem engedtetett, sőt hogy emlékből is száműzessék arcképe is kivétetett. Ellenkezőleg van a jelen. A sajtó kapva kap az alkal­mon s főkép ha oly kortes kezekben van, mint a „Gyön­gyös“ lap, melynek szerkesztője egy egyszerű iparosból lett, s ki nem tudja eléggé méltányolni azon képzettséget, melyet az ügyvédi tudomány s vele nyert diploma megérde­mel ; meggondolatlanul, tudatlanul neki­ront a legszentebb becsületnek ; összezúzza az éveken át nagy fáradsággal szerzett általános közbecsülést ; bepiszkolja a szeplőtlen becsületet s pedig azért, mivel az ő nézeteinek, elveinek nem barátja. Korteskedik­­ ellene minden téren, minden alkalommal; sérti becstelenü­l s ép ezen sajátsága ragadta el akkor is, midőn az inkriminált­­ cikket irta, közzétette. Egyedüli célja az volt, hogy egy tekintélyes, családos­­ ember jövőjét beszennyezze, rágalmazza Tehát a bűnös­ség ezen indokoknál fogva megvan állapítva, s a tok. esküdt­szék kötelmei közé tartozik ily fékvesztett kortest. (Elnök a kifejezésért meginti) ki a műveletlenség alsó fokán áll szigorúan megbüntetni. Másodrendű vádlott Pl. ügyvéd sincs különben. Ő hasonlókig tudatlan sőt még tudatlanabb. De egyszers­mind háládatlan ember, mely a társadalmi bűnök egyik, főbűnét képezi. Ő kérem kispap volt s megugrott: később vádló L. ügyvédnél tanulta pályáját kereste kenyerét; s most midőn b­öke tudományát utól nem érheti, bosszúból ellene kel, a legaljasabban rágalmaz ; ellene keresetet indít s most egy oly törvényszéki végzéssel áll elő, mely föllebbezés alatt áll, mely azonban minden esetre megváltoztatik s vádló vé­dencemet mint ártatlan embert tüntetendi föl. Ezek után hosszasan beszél az egri törvényszéki vég­zés hibásságáról ; elmondja, hogy védence városi képviselő, megyebizottsági tag, s közkedvességű egyén. Végül kéri a vádlottakat bűnösöknek kimondani. Dr. Szivák Imre ügyvéd kijelenti, hogy védence Cső­ , mór K. maga kíván szólni s védekezni melynek folytán elnök felszólítására Csömör következő védbeszédet mondott: T­e­k. E­s­k­ü­­d­t­s­z­é­k ! Először is örömömet feje­zem ki a fölött, hogy ezen ügy idáig fejlődött. Legalább alkalmam nyílt itt nyilvánosan a tek. esküdtszék előtt, ott­hon levő polgártársaim s maga Lipkay Kálmán úr előtt is bebizonyítanom azt, hogy midőn a kérdéses cikket közöltem, nem szándékoztam rágalmazni, de szerkesztői kötelessége­met teljesítettem. Füzeséry vádló ügyvéd többek között átment szemé­lyemre is és engem nem a legszebb színben tüntetett fel. Gúnyos megjegyzéssel mondá, hogy tudatlan iparos vagyok, s azzal hitt engem a legerősebben sérteni. Pedig hát tévedt. Azt, hogy iparos vagyok s tisz­tességes munkával keresem kenyeremet, s szabad időmet arra szente­ltem, szentelem, hogy kis városunkban egy lapot alapítottam s 8-ik éven át jó s rósz sorsban föntartottam enyhe s nehéz körülmények között életét óvtam: nincs mit szégyeini vak". Sőt, örömmel mondhatom, hogy lapunk fennállása közügyeink fejlesztésére eléggé élénken hatott, s több dolgok vannak, melyek szerény munkásságaink ered­ményében nyertek életet. Azon váddal szemben, mely személyem ellen monda­t,ott kötelességemnek tartom magamat a t. esküdtszék tag­jai előtt bemutatni. Először is iparos vagyok s üzletem dacára sokoldalú elfoglaltságomnak eléggé élénk, keresett s jó hírben áll. Egy önálló nyomdával rendelkezem, melyen lapom nyoma­­tik. Van egy kevés kisgazdaságom, mely egyedül s kizá­rólag szorgalmam s takarékosságom eredménye. Közügyeink iránti éreklődésemnél fogva mintegy 12 éven át városi képviselő, 6 éven át választott megyei bizott­sági tag, a gyöngyösi Társadalmi Körnek 4 éven át rend. igazgatója s több bizottságok tagja vagyok, melyek elmon­­sával azonban a tek. esküdtszéket fárasztani egyáltalában nem akarom , s igy áttérek védelmemre. Hogy a cikk mikép nyert életet, azt előbb mondom, ismételni nem akarom. A cikkre vonatkozólag helyzetem meg van nehezítve, mert tanúimat nem hoztam föl. Nem, mivel egyáltalában nem hittem, hogy Lipkay úr a dolgot tárgyalásig vigye s erősen hittem, hogy bűnösségét beismerve , még ma az utolsó órában is visszaveszi vádját. Nem hittem, hogy annyira oly nem irigylendő sajátsága legyen, hogy az itten szemében elmondott bűneit arcpirulás nélkül végig mind elhallgassa. Annak megbírálását tehát, hogy ki a cikk szerzője, noha a felelősséget érezte elvállalom , mindamellett a tek. esküdtszékre bízom. Tek. Esküdtszék ! Az incriminált cikk első pont­jaiban az mondatik : „Lipkay Kálmán, ki egykor mint v. főügyész hanyag s károsító eljárásaiért megugrani kény­szerült.“ — Ebben nincs rágalom , mert ez a való hű, sőt kíméletes elmondása. A sajtótörvény megengedi, hogy tisztviselő eljárása elleni felszólalás bizonyítható ; ennek alapján hivatkozom az előbb felolvasott városi jegyzőkönyvi kivonatokra, melyekben nyíltan áll, hogy L. hanyagsága s károsító eljárása miatt állásától fölfüggesztetett. Mint városi képviselő szomorúan tapasztaltam azt, hogy a városi pénztár legtöbbször üres. A tisztviselők, tanítók sat, a fizetéseiket hónapokon át rendszeresen nem kapták. Kerestem az okot, a hibát, hogy hol rejlik? Végre reá­jöttem, hogy a jövedelemi forrás bedugulásának oka egyik részben a főügyész hanyagságában, mulasztásában keresendő. Ki a város követeléseit nem hajtja be. Privát megkerestem L. urat, kértem : teljesítse köte­lességét ; de ő főügyészi állásának előnyeit kizsákmányolva a város ügyénél mit sem gondolt. Sőt lelkiismeretesen merem gyanúsítani hogy spekulációból sok dolgot elhanya­golt ; a bérleti szerződéseket nem biztosította ; az utasítás­tól s a szokástól eltérőleg ferde, a városra káros, a bérlőkre előnyös szerződéseket készített s íratott alá. Művelt amit lehetett; mert lelkiismeretemre mondom, hogy L. úr igen rósz ember. (Elnök figyelmezteti, hogy a rész kifejezést ne alkalmazza.) Miután a rész kifejezést s ehez hasonló s még erősebb kifejezéseket használni nem szabad, kénytelen vagyok az inkriminált cikk többi pont­jaira tovább menni. Elmondja továbbá a cikk, hogy csalás bűnténye­s okmány hamisítás miatt vád alá helyeztetett. Ezeket Borhy úr mint három bírósági egybehangzó végzést mondta el, s miután a sajtótörvény a törvén­yszéki végzések hű közlé­sét megengedi, azt közlendőnek találtam s közöltem. Hogy a kitétel hű-e , azt B. úr a nála lévő hivatalos okiratokkal igazolandja. Tehát a cikk ezen részének véde­kezését B. úrnak tartom fel. De átmegyek a cikk többi s folytatólagos részére. Tek. Esküdtszék! Mi az a rágalmazás ?.. Szerintem a rágalmazás az, ha valakinek személyéről oly dolgokat mondunk el, melyek őt becsületében sértik s azon dolgok : koholmányok, valótlanok. Avagy valakire oly dolgokat beszélünk , vagy közlünk, melyek folytán anyagi kárt szenved. Nézzük meg, mit írtam én Lipkay K. felöl ? Azt mondottam, hogy ügyvédi állásától megugrani kényszerült. Igazat mondtam , mert igaz ugyan, hogy lemondása elfogadtatott. De ezen lemondás akkor történt, midőn már fölfüggesztetett s félt a fegyelmi eljárástól. A képviselet azért hagyta szaladni s azért fogadta el lemondását, hogy tőle megszabaduljon s helyét egy mun­kás, lelkiismeres, szorgalmas főügyésszel töltse be. Tehát ebben igazat mondtam. Azzal, hogy vád alá helyeztetett, szintén igazat mondottam, sőt utóbb következett azon kite-Az adakozásnál az asszony az adakozó nevét hangosan közli, mely eljárás gyakran vetélytár­­sakat teremt, s a bejövetel ezzel fokozódik. A tánc bevégeztével a leányok az ifjak kö­zül hármat kiválasztanak, kik a bejött pénzt — megállapítva hány és mely leány közt — lelki­ismeretesen eloszt­j­ák. A tánc közben a háziasszony folytonosan kínálgatta a vendégeket felváltva kávé, rakia és füstölt bárányhússal. Így folyt el az idő, 11 órától egész délután 4 óráig. Ekkor a vendég­sereg oszladozni kezdett oly gyorsan, hogy estel­ 7 órára a lakodalmi ünnepélynek nyoma sem volt látható. K. S. Adomák: — Hallom, édes Frnkódli! hogy az ön fia börtönfelü­gyelő lett; mondá egy asszonyság barátnőjének, aki nagyon sokat adott úri származására s ugyancsak büszkén ját­szotta az urast. — Úgy van, édesem — jön a válasz — csakhogy az én kedves Árnulfom csak úri gazemberek börtönfel­­ügyelője lett. — Barátocskám !­on ne igyék oly sok s­ö­r­t, mert aztán igen nehéz tünetek fognak bekövetkezni egészség­ügyi állapotában ; szólt az orvos egy iszákos pacienséhez. — Oh hiszen csak telnék sokra — hangzott a felelet — de mikor hát soha nem bírok annyira valót keresni, hogy az italt soknak mondhatnám. *ífc íf: Egy kötelezvény utolsó sorai szorul szóra igy hangza­nak bizonyos alföldi városban : — Ha pedig az kamattokat röndessen nem fizetném, akkor az tőke is elvesz . . . jczésnek „ vegye méltó büntetését“ a múlt hó 20-án Egerben tartott törvényszéki végzés igazat adott, mert őt, mint hamis okmány készítőt bűnösnek mondotta ki, s 8 napi börtön­büntetésre ítélte. Hogy miért nem közöltem egyedül a vád alá helyezést s hogy miért kisértem­ kommentárral az abban leli magya­rázatát, hogy midőn B. úr az ügy állását elmondta s abból átértettem, hogy Lipkay K. tudományát arra használta föl, hogy 3 tudatlan, a műveltség oly fokán álló paraszttal, kit az egri kir törvényszék noha bűnrészesnek mondja ki is, mindamellett műveletlenségüket tekintve nem bünteti, azok­kal, hamis okmányt készítessen, s azoktól hamis okmány alapján átírandó mintegy 5—60ufrt értékű földbirtok telek­könyvi átíratásáért a zsebekből 200 irtot kizsaroljon ; elnök figyelmezteti, hogy a zsarolás szót ne használja mire Cs. folytatja: midőn a zsarolás, s más alkalmazható kife­jezést nem szabad használnom, úgy fejezem ki magamat, hogy kivette... úgy erősen kivette; (hallga­tóság közt derültség) mondom ezen körülmény, hogy a tudatlan 3 parasztot a hamisokmány készítése s csalás bűn­ténye alá vonta, s az illetőknek s családjának azzal kelle­metlenséget okozott, a félelem s a költekezés miatt szemeikből annyi könyot kifacsart, annyira fölháborod­tam ezen lelketlen, szívtelen eljáráson, hogy elhatározám : történjék bármi, de ezen szívtelen, lelketlen embert a kö­zönség előtt a maga valóságában bemutatom. T. esküdtszék ! Tudom mindannyiuknak volt már dolgok telekkönyvi átíratással; kérdem : hallottak-e valaha oly rettenetes ... no de nem mondom ki az igaz nevén mert ismét rendre utasitatom — oly rettenetes húzást, hogy egy 5—GOO frt értékű birtok átíratásáért egy ügyvéd 200 irtot kérjen ? 1 . . Ez hallatlanság, . . . szívtelenség . . . lelketlenség, mely megtorlást kiván, követel. Mivel a tör­vény ilyenért nem igen bűntett,­­ büntetni szerintem a sajtó kötelmei közé tartozik. Az ügyvéd szerintem első fokú bíró. Kötelességében áll a panaszost jó lelkiismeretes tanác­csal ellátni, nem pe­dig hamis okmány készítésére bírni s tőle 200 irtot a zse­bekből erősen kivenni. (Derültség.) Ha talán volna t. esküdtszéki tagok között ügyvéd is, s Füzeséry vádló ügyvéd urnak az ügyvédekrei hivatkozása hatni akarna, arra azt válaszolom :mint ügyvéd még kim­életlenebbül megérdemli a megrovást ;— mert az oly ügyvéd, ki tudományát hamis okmány készíté­sére használja föl; oly ügyvéd, ki egy telekkönyvi átíratás­ért 200 irtot követel, csak az ügyvédi kar tekintélyének le­rombolására tesz. Vegye tehát méltó büntetését, száműzni kell azon körből, melyet beszenyez. Ily s hasonló szívtelen eljárásokból származik t. es­küdtszék, hogy őszintén mondja azon előítélet, melylyel sokszor az ügyvédi kart jogtalanul illetik. Meg kell tisz­títani a kört ily csúf eljárású lelketlen szívtelen emberektől. De közlendőnek láttam az inkriminált cikket annál is inkább , mert azon körülményben, hogy Lipkay K. úr el­len mind a három fokozatos bíróság a vád alá helyezést el­rendelte, s a törvény az ily vád alá helyezésnél az illetőt az ügyvédi gyakorlattól is eltiltja. Már magában ezen intéz­kedésben a bűnt büntetve láttam , s mint megtörtént esetet tudomás s alkalmazkodás végett közölni kötelességemnek ösmertem. T. Esküdtszék 1 Mintegy két évvel ezelőtt, midőn az uzsora még a törvény oltalma alatt állott, köztudomású dolog, hogy mily károsan hatott az illető nadályok művelete a középosztályra, s ha még sokáig úgy tart, a nemzet zömét azt tették volna tönkre, mely a haza megmentésénél a leg­nagyobb kontingenst állítja elő, mely ha a haza hívja, leg­több vért s életet áldoz a haza oltárára. Városunkban is volt ily nehány nadály, kik több tisz­tes polgárt tettek tönkre. Nehéz volt őket megtámadni; mert hát a pénzzel a hatalommal ők rendelkeztek. Ekkor elhatározom magamat s föl­tevém magamban, hogy az illető szívtelene­ket lerántom: tetteiket közzéteszem s a megvetésnek dobom oda. Meg is tettem, N. N. gyöngyösi uzsorást vegyes ke­reskedőt megtámadtam , keményen kérlelhetlenül. — Az eredmény az lett, hogy lapom reá következő számában ki­jelenté, hogy ellenem sajtópert indít. Nyilatkozatára azonban városunk előbbielői egy nyílt levelet intéztek hozzám, melyben kimondák, hogy mind­addig, mig ilyeténi bűnöket felekezetiesség nélkül ostorozok, a közvélemény védelmére számolhatok. Az illető sajtópörével fölhagyott; megveferált s én kijelentem­ lapomban, hogy az ily hasonló társadalmi bűnö­ket kérlelhetlenül ostorozni meg nem szűnök. Lipkay K. úr eljárása társadalmi bűn volt, tehát ostorozni kötelességemnek ösmertem s mi­dőn a cikket közzé tettem , igazat mondtam, nem r­á­g­a­l­m­a­z­t­a­m. Nem akarom az esküdtszék becses türelmét tovább fárasztani csak arra kérem, vegye figyelembe azt, hogy 8-ik éve annak, mióta kis lapunkban a közjót munkálni törekszünk, s ennyi idő lefolyása allatt úgyis elég kellemetlenséget kel­lett ilyen s hasonló emberektől tűrnünk, midőn eljárásaikat közöltük. Mert vannak még e fajtából odahaza többen is. De mi is lenne, ha kötelességünk ilyeténi teljesítése után elítéltetnénk ? . . Nem is magamat kérem fölmenteni, de az ügyet, mert ez szerintem „e­l­v­i­­ k­é­r­d­é­s.“ De mi történnék akkor az összes sajtó munkásaival, ha a mos­tani uzsorások üldözésénél elitéltetésem esetén bátorodva, a­kadályok a szerkesztők ellen sajtópert indítanának ?... Ezrével kezdetnének meg a sajtóperek , s a tek. esküdt­szék akár örökösen együtt ülhetne s Ítélhetne. (Általános derültség.) Van még egy körülmény, mely miatt az ellenem emelt vád alól magam szintén fölmentetni kérem s az, hogy Lip­kay úr már elégtételt szerzett magának. Egy csúf kifejezé­sekkel spékelt nyilatkozatot bocsájtott közzé, melyben mi vádlottak s lapunk becstelenitettünk. Igaz, hogy ez durva sértés volt, de nem válaszoltam reá; mert tudtam azt, hogy a rabló gyilkosnak is vannak hason­szőrű barátai; s ha válaszolnék is, azok még akkor is pártolnák Lipkait. ... a nagy közönség pedig úgy is elitéli. Újból kijelentem, hogy L. urat nem rágalmaztam ; felőle csak oly dolgokat mondottam, melyek megtörténtek s melyek elmondására programmom kötelezett. Több szavam nincs egyéb mint az, hogy magamat a t. esküdtszék becses pártfogásába ajánlom. (Folyt. köv.) * 1 * * Még igy beszélgetőnk, a vőlegény egyik öcscse bekopogtat hozzám és cr. e. 11 órára a j lakadalomba meghív. Ezen meghívást, biz én nem tagadom el, hogy szívesen vettem, mert kiváncsi valék egy bosnyák lakodalm­at látni. A szíves fogadtatás, melyben részesítettek, minden várakozást felülmúlt. A szobában a dí­szes tarka ruhában öltözködött vendégsereg volt egybegyűlve, kik­­ örökösen ülve szürcsölték a szivarkák bodros füstfellege mellett a háziasszony által folytonosan kínált feketekávét. Hogy ez egyszerű mulatság emeléséhez mi is járuljunk valamivel, új magyarjainkat (cigány) odahivattuk, hogy ismert jóhangzású magyar nótáinkkal vidí­tanák föl ez új testvéreinket. Föltevésünkben nem csalatkoztunk. A cigá­nyok rákezdtek, s akkor vettük magunkat észre, midőn már a vendégek ifjai s leányai, dacára a kontra nótának az itt szokásos colót (nemzeti tánc) járták. Ne­m hiába c­i­g­á­n­y a c­i­g­á­n­y11 ! Ezek is betalálták magukat helyzetükben, és hirtelenében a már betanult colóra forditák nótájukat. Képzelhető az öröm, mit ezen fordu­lat előidézett, annyira, hogy még az öregek is neki álltak a colónak. a tánc közben egy oly szokást vettem ész­­re, mely az itteni lakodalmaknál egyik főtárgyat távozi: ugyanis, egy már éltesebb asszony a kör közepében egy almát kezében tartva áll mindaddig, míg a táncosok tetszés szerinti ada­kozás által az almát pénzzel megtöltik. T

Next