Gyöngyös, 1880 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-16 / 20. szám

IX. Évfolyam. 1880. 20-ik szám. Gyöngyös, május 16. Előfizetési árak:­­“8­5?'"5 Hirdetési díjak: Egész évre 6 frt. — Fél évre 3 írt. Évnegyedre 1 frt. 50 kr. Egyes szám ára: 1*2 kr. Előfizetés, levelezés, úgy minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadó­it h­atalmikba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. ■ *v. &­Minden halálozott petitsorhely után 6 kr. Közönség köréből vagy Nyílttér­ien egy petitsorhely ára “20 kr. Kéziratok viasza nem kiihletnek. Hivatalos hirdetések egyszeri közlésé­ért 3>­ petit sorig 1 frt. 50 kr., ezen fölül 2 frt. előre fizetendő. VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Illegj­el r­n fi­klius ml­en vasá­r­n­a­p. Egy sérelmes megyei határozat. — Két cikk. — Több éve annak, hogy a városunkban levő megyei tulajdont képező kaszárnya előtti kőhíd sorsa vita tárgyát képezi. Addig mig jókarban volt, addig m­ig kijavi­­tatása s fentartásának fedezése felszínre nem került, hallgatott felőle a krónika. Midőn azon­ban megrongáltatott, kijavítása szükségessé vált: sem a város, sem a megye nem akart felőle tud­ni semmit ; sem az egyik sem a másik nem hangoztatta tulajdonjogát, kikerülni akar­ván a kiadások fedezését. A romboló viz azonban nem szűnt mindin­kább jobban s jobban rongálni, mig végre a hídnak kijavítása égető kérdéssé vált. A város képviselő-testülete felirt a megyé­hez s kérte, hogy mint megyei tulajdont képező hidat javítassa ki. A megye bölcsen, a hallgatás elvét követte. A víz mindinkább pusztított, a kijavíttatás mindinkább elkerülhetlenebbé vált. A képviselet újból felírt a megyéhez élénken ecsetelvén a ve­szélyt, a kárt, melyet a mulasztás előidéz. A me­gye az élénken ecsetelt veszélyt tudomásul vette de újból... hallgatott... Többször ismétlődött a jelentés s kérelem felküldése. Végre addig húzódott, mig a város, ha csak­ a hid összeomlását bevárni nem akarta, kénytelenítve vola a hid javítását esz­közölni, melyet a képviselő-testület a szükség­től kényszerítve azon reményben s kijelentéssel szavazott meg, hogy a reá tett költségek, a me­gye által megtérhetnek. S ily értelemben irt fel újból a megyéhez, mely kérvény a múlt hó 26-án tartott megyei bizottsági gyűlésen mint az „Eger“ lapban megjelent — következő megoldást nyert: „Gyöngyös város képviselő-testületének kér­vényére, hogy e város határában a nagy kaszár­nya előtti nagy kőhíd fentartási költségei a me­gyei útalapból fedeztessenek, (élénk vita után) határoztatok, hogy a kérdéses kőhíd nem feküd­vén megyei útvonalon, javítási költségei nem terhelhetik a megyei útalapot, azon körülmény pedig, hogy ama hidat egyszer-másszor a megye állította helyre, mi akkor, midőn a közmunka­alap helyzete megengedi, más községek előnyére is szokott engedélyeztetni, nem alapíthatja meg azon kötelességet, hogy azt mindenkorra fen­­tartsa, s minthogy a megye közmunkaalap jelen­leg a legkedvezőtlenebb helyzetben van, s Gyön­gyös város amúgy is azon előnyben részesül, hogy közmunkájának felét saját útjaira fordít­hatja , kérelmének ezúttal hely nem adatik.“ Ezen határozat kérelmünkkel elutasít, jogos álláspontunkat figyelmen kívül hagyva a tett kiadásokat Gyöngyös város terhére rójja. Aki a kaszárnya előtti kőhíd ügyével isme­­rős, és ezen határozatot párhuzamba veszi azon gondossággal, melyben a testvér Eger városa részesül, elkeseredését lehetetlen leküzdenie s el­titkolnia. Nem az szüli a keseredést, mintha Eger gondozását sajnálnék; tegyenek Egerért; emel­jék , annak csak örülni tudunk!... De a vele éreztetett gondozás mellett érdekeink határozott figyelm­en kivül hagyása­­ s­é­r­t­i ö­n­­­érzetünket, s panasz szavakra kény­szerit. Az indokok, melyek alapján a hid kiépítése megtagadtatok: nem e­g­y­eznek meg a valóval; — a határozat szövege­zése egy nagy áthidalás egy mély űr felett s kifejezése annak, me­l­y­­l­y­el jogos kérelmünket elütni jó­nak látták s elhallgatása annak: mit elhallgatni ismét helyén láttak. Ezen megyei határozat annyira sérelmes Gyöngyös városára nézve, hogy azt, az igazság, érdekeink megóvása és a következetesség szem­pontjából — a városi képviselő-testület egysze­rűen tudomásul nem veheti, bele nem nyugodhatik, — s azon alapon, melyen a hídnak fentartását a megyei teendők közzé sorolandónak nyilvánította, a minisztériumhoz fellebbezni kö­telessége!... A fent idézett megyei határozat indokaira valamint szövegezésére jövőre mondom el rész­letes nézetemet, egészen az életből van merítve, a valót tárja fel épen úgy amint van. Tudom, hogy népünk anyagi helyzete mindin­kább ijesztőbb mérvet ölt. Tudom, érzem, hogy az adók emelkednek, súlyosodnak s azt is tudom, szomorúan tapasz­talom, hogy jövedelmeink emelésén alig van egy észreve­hető intézkedés. Röviden szólva: nehéz időket élünk, s ki tudja mi vár reánk!... Csakhogy az adók emelése az uj adók szaporítása nem az adókivető­ bizottság teendői közé tartozik ; mert az adókivető bizottság­­ egyedül a jövedelmi adó felett határoz ; míg a többi megadóztatásoknak egy bizonyos kulcsa van, melyhez úgy az anyagot, mint a kulcsot felülről küldik. Nem azt akarom azonban mondani, hogy t. szer­kesztő úr helytelenül cselekedett, midőn a helyzet szomorú képét feltárva azt adókivető-bizottság figyelmébe ajánlotta. Sőt ha csekélységem buzdítására valamit ad, azt mondom : felette helyesen cselekszik, midőn az esetenként felszínre került kérdésekkel oly melegen s helyesen foglalkozik, s hiszem is, hogy az óhajtott siker ha egészen nem is, de nem marad el. Hogy azonban a kivánt cél el legyen érve s az adóki­vető­ bizottság az adókivetésnél a helyes arányt megtart­hassa, kívánatos, hogy az adózó polgárok a bizottság előtt személyesen jelenjenek meg. Több éven át volt alkalmam mint adókivető-bizottsági tagnak működni s azt tapasztaltam, hogy a bevégzett adó­kivetések után a panasz átalános volt, azonban az illetők saját érdekeik megóvása végett a bizottság előtt ne­m­ jelentek meg. Az adókivető­ bizottság, az előtte álló előmunkálatból s a jelenlevők nyilatkozatából meríti megállapodását, s bár vannak egyesek, kik az adózók körülményeit ismerik is, még­is lehetetlen az, hogy egy egész város vagy vidék pol­gárainál egy évben történt anyagi emelkedést avagy apadást korrekte tisztán tudjanak. Mivel pedig az illetők maguk saját helyzetük feltárására nem jelennek meg , a b­i­z­o­tt­­ság csakis a létező alapon s előmunká­laton indulhat ki. Akik saját ügyeik iránt érdeklődének, s akik a helyett, hogy post-festum panaszkodtak s reklamáltak volna, az adókivető-bizottság előtt megjelentek, tapasztalhatták, hogy kérelmüknek legtöbb esetben hely adatott. Hogy tehát a szerkesztő úr által cikkében kitűzött cél eléressék : első és fökcllók, hogy az adózók, saját érde­kükben, az adókivető-bizottság előtt jelenjenek meg. Ezt újólag s újólag az adózó közönség figyelmébe ajánlom. Egy volt adóbizottsági tag. T­ARC­A. Anyám névnapjára. Tudom : egy gondolat s egy érzemény Ma nekem is jut tőled — jó anyám ! — Mert hiszem — és oly édes hinnem azt, — Hogy engem is szeretsz hőn, igazán. Elképzelem , még álmod is milyen kecsegtetőre festi a remény ; Elképzelem, mint éltet a tudat, Hogy nemsokára célhoz érek én. Mily boldog az, kinek keblében ily Tudat s remény ütött kedves tanyát; S még boldogabb, ha mindent — mit lemért — Miként kívánta, teljesülni lát! Oh ! bár a sors ne semmisítené Meg a szivek vágyát, reményeit! S­e hajh ! ki tudná — Istenen kívül — Felvetni a jövendő lepleit ? Te csak remélj, s reményed szálait Ne tépje szét a sors ádáz keze: Hogy nemsokára teljesülve lásd, Miért szived bő vág­gyal epede­­k. Megjegyzések: „Az adókivetés előtt“ című cikkre. Gyöngyös város tisztelt polgáraihoz! Azon számtalan csapások mellett, melyek szegény hazánk földmiveléssel foglalkozó polgárait az utóbbi évtized lefolyása alatt oly érzékenyen sújtották, — a legközelebbi évek alatt városunk és környéke határában lévő szőlőkben nagy mérvben észlelhető úgynevezett „Rhynchites betuleti “ (köznyelven tekerő­ bogár) és „Tortrix pilleriana“ (köznyel­ven szőlő-h­ernyók) megjelenése, s évről-évre észlelhető főbb törekvésük. A rablógyilkosok meg akarják ölni leányomat, elfelejtek, hogy még én is itt vagyok“! Egy nihilista szerelme. — Werm­er Pál után franciából fordította Rády Andor. — (3. folytatás.) V. Az estély végéhez közeledett, a vendégek sorban távozának a teremből s a zenekar a zár­­darabot játszó... A tábornok több főrangú tiszt­nek. Szerk. Ür! Becses lapja múlt számában az adókivető-bizottság figyelmébe ajánlotta cikkében­­ foglalt állításait. Figyelemmel végig olvastam s elösmerem, hogy az s hivatalnok társaságában nagy léptekkel sétált dolgozó szobájában fel s alá, egyszerre karosszékébe vető magát s tompa dühhel kiáltó: „ah a gyávák, a nyomorultak­ vak s ostoba gyűlöletükben e nyomorult nihilisták nem rettennek vissza semminemű céltalan vadságtól, hallják uraim“­., evvel, egy ideig kezében összegyűrve tartott beirt lapot kezde olvasni: „Herceg! A kormány folytatva az ellenünk irgalom nélküli irtó harcot, erőnket s eszközeink hatalmát megmutatandó elhatároztuk elrettentő példát szolgáltatni. Ártat­lan áldozatok esnek zsákmányul orgyilkos elöl­járóitoknak; a tab­o jogát határoztuk alkalmazni, irgalom s kegyelem nélkül: a sor önre került tábornok, de miután a végrehajtó bizottság érte­sülve van a felől, hogy ön a halált nem rettegi, abban véli önt legjobban sújthatni a mi ön előtt legkedvesebb: leánya meg fog halni; keresse ennek indokát felsőbbjei parancsában. A v­é­g­r­e­h­a­j­t­ó bizottság.“ E sorok végezésével hideg borzadály futotta át a hallgatóság tagjait, ily kegyetlen vakmerőség túlhaladta képzelm­ük körét. — De mit akarnak, mit kívánnak e dühödt őrjöngök? hiáb­a magasra felegyenesedve a tábornok. „Gyilkolnak.. ez egész tudományuk, de miért? mit céloznak ezzel? ha talán javaslataik volnának, mondják meg; ha reformokat akarnak, jelöljék ki őket, de semmi, semmi más mint gyilkosság! Mi is haladni kívánunk, de e ször­nyetegek megakadályozzák ezt is gonosz tetteik s a rettegés által, melyet mindenkibe önteni leg­Vt. Mig ez a herceg palotájában történt, az alatt mintegy húsz ember, a kik öltözeteikből ítélve a társadalom legkülömbözőbb elemeiből állottak, egy nagy tágas szobában tanácskozott. Az összes bútorzatot pár­rósz szék, ódon pamlag s két ócska, piszoktól feketélő asztal képezé. Mindez egy füstös lámpa világánál, mely az egyes jelen­levők vonásait alig engedé sejteni. Az egyiken az asztaloknak párolgó samovár­i állott, ezenkívül pár csésze, s néhány darab cukor egy kicsorbult üvegtartóban. Mindez bizo­nyítani látszott, hogy a jelenlevők elfoglaltságuk dacára sem mondtak le a hagyományos b­ea­lvásról. Az egyik szögletben egy sápadt arcú s beesett szemű, szegényesen öltözött ifjú ült; hát­rafésült hosszú haja felöltője kopott gallérját érinté, míg balkezével egy, térdére támasztott papír­darabra látszott valamit írni, mellette a fal­nak dőlve Serge foglalt helyet némán a legkisebb figyelemre sem méltatva a körülte történteket. Szórakozottan tekintgetett a cigarettje által képző­dött füst­felhőkbe. A többiek, nagyobbrészt tanu­lók, tisztek, kereskedők, orvosok, s parasztok, néma csoportot képeztek. Egy, mintegy negyven év körüli férfi őszülő hajjal s szakállal a másik üres asztalnál foglalt helyet, s nagy figyelemmel olvasott egy csomó előtte heverő levelet, s titkos jelekkel irt táv

Next