Gyöngyös, 1880 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1880-05-16 / 20. szám
IX. Évfolyam. 1880. 20-ik szám. Gyöngyös, május 16. Előfizetési árak:“85?'"5 Hirdetési díjak: Egész évre 6 frt. — Fél évre 3 írt. Évnegyedre 1 frt. 50 kr. Egyes szám ára: 1*2 kr. Előfizetés, levelezés, úgy minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadóit hatalmikba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. ■ *v. &Minden halálozott petitsorhely után 6 kr. Közönség köréből vagy Nyílttérien egy petitsorhely ára “20 kr. Kéziratok viasza nem kiihletnek. Hivatalos hirdetések egyszeri közléséért 3> petit sorig 1 frt. 50 kr., ezen fölül 2 frt. előre fizetendő. VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Illegjel rn fiklius mlen vasárnap. Egy sérelmes megyei határozat. — Két cikk. — Több éve annak, hogy a városunkban levő megyei tulajdont képező kaszárnya előtti kőhíd sorsa vita tárgyát képezi. Addig mig jókarban volt, addig mig kijavitatása s fentartásának fedezése felszínre nem került, hallgatott felőle a krónika. Midőn azonban megrongáltatott, kijavítása szükségessé vált: sem a város, sem a megye nem akart felőle tudni semmit ; sem az egyik sem a másik nem hangoztatta tulajdonjogát, kikerülni akarván a kiadások fedezését. A romboló viz azonban nem szűnt mindinkább jobban s jobban rongálni, mig végre a hídnak kijavítása égető kérdéssé vált. A város képviselő-testülete felirt a megyéhez s kérte, hogy mint megyei tulajdont képező hidat javítassa ki. A megye bölcsen, a hallgatás elvét követte. A víz mindinkább pusztított, a kijavíttatás mindinkább elkerülhetlenebbé vált. A képviselet újból felírt a megyéhez élénken ecsetelvén a veszélyt, a kárt, melyet a mulasztás előidéz. A megye az élénken ecsetelt veszélyt tudomásul vette de újból... hallgatott... Többször ismétlődött a jelentés s kérelem felküldése. Végre addig húzódott, mig a város, ha csak a hid összeomlását bevárni nem akarta, kénytelenítve vola a hid javítását eszközölni, melyet a képviselő-testület a szükségtől kényszerítve azon reményben s kijelentéssel szavazott meg, hogy a reá tett költségek, a megye által megtérhetnek. S ily értelemben irt fel újból a megyéhez, mely kérvény a múlt hó 26-án tartott megyei bizottsági gyűlésen mint az „Eger“ lapban megjelent — következő megoldást nyert: „Gyöngyös város képviselő-testületének kérvényére, hogy e város határában a nagy kaszárnya előtti nagy kőhíd fentartási költségei a megyei útalapból fedeztessenek, (élénk vita után) határoztatok, hogy a kérdéses kőhíd nem feküdvén megyei útvonalon, javítási költségei nem terhelhetik a megyei útalapot, azon körülmény pedig, hogy ama hidat egyszer-másszor a megye állította helyre, mi akkor, midőn a közmunkaalap helyzete megengedi, más községek előnyére is szokott engedélyeztetni, nem alapíthatja meg azon kötelességet, hogy azt mindenkorra fentartsa, s minthogy a megye közmunkaalap jelenleg a legkedvezőtlenebb helyzetben van, s Gyöngyös város amúgy is azon előnyben részesül, hogy közmunkájának felét saját útjaira fordíthatja , kérelmének ezúttal hely nem adatik.“ Ezen határozat kérelmünkkel elutasít, jogos álláspontunkat figyelmen kívül hagyva a tett kiadásokat Gyöngyös város terhére rójja. Aki a kaszárnya előtti kőhíd ügyével ismerős, és ezen határozatot párhuzamba veszi azon gondossággal, melyben a testvér Eger városa részesül, elkeseredését lehetetlen leküzdenie s eltitkolnia. Nem az szüli a keseredést, mintha Eger gondozását sajnálnék; tegyenek Egerért; emeljék , annak csak örülni tudunk!... De a vele éreztetett gondozás mellett érdekeink határozott figyelmen kivül hagyása sérti önérzetünket, s panasz szavakra kényszerit. Az indokok, melyek alapján a hid kiépítése megtagadtatok: nem egyeznek meg a valóval; — a határozat szövegezése egy nagy áthidalás egy mély űr felett s kifejezése annak, melylyel jogos kérelmünket elütni jónak látták s elhallgatása annak: mit elhallgatni ismét helyén láttak. Ezen megyei határozat annyira sérelmes Gyöngyös városára nézve, hogy azt, az igazság, érdekeink megóvása és a következetesség szempontjából — a városi képviselő-testület egyszerűen tudomásul nem veheti, bele nem nyugodhatik, — s azon alapon, melyen a hídnak fentartását a megyei teendők közzé sorolandónak nyilvánította, a minisztériumhoz fellebbezni kötelessége!... A fent idézett megyei határozat indokaira valamint szövegezésére jövőre mondom el részletes nézetemet, egészen az életből van merítve, a valót tárja fel épen úgy amint van. Tudom, hogy népünk anyagi helyzete mindinkább ijesztőbb mérvet ölt. Tudom, érzem, hogy az adók emelkednek, súlyosodnak s azt is tudom, szomorúan tapasztalom, hogy jövedelmeink emelésén alig van egy észrevehető intézkedés. Röviden szólva: nehéz időket élünk, s ki tudja mi vár reánk!... Csakhogy az adók emelése az uj adók szaporítása nem az adókivető bizottság teendői közé tartozik ; mert az adókivető bizottság egyedül a jövedelmi adó felett határoz ; míg a többi megadóztatásoknak egy bizonyos kulcsa van, melyhez úgy az anyagot, mint a kulcsot felülről küldik. Nem azt akarom azonban mondani, hogy t. szerkesztő úr helytelenül cselekedett, midőn a helyzet szomorú képét feltárva azt adókivető-bizottság figyelmébe ajánlotta. Sőt ha csekélységem buzdítására valamit ad, azt mondom : felette helyesen cselekszik, midőn az esetenként felszínre került kérdésekkel oly melegen s helyesen foglalkozik, s hiszem is, hogy az óhajtott siker ha egészen nem is, de nem marad el. Hogy azonban a kivánt cél el legyen érve s az adókivető bizottság az adókivetésnél a helyes arányt megtarthassa, kívánatos, hogy az adózó polgárok a bizottság előtt személyesen jelenjenek meg. Több éven át volt alkalmam mint adókivető-bizottsági tagnak működni s azt tapasztaltam, hogy a bevégzett adókivetések után a panasz átalános volt, azonban az illetők saját érdekeik megóvása végett a bizottság előtt nem jelentek meg. Az adókivető bizottság, az előtte álló előmunkálatból s a jelenlevők nyilatkozatából meríti megállapodását, s bár vannak egyesek, kik az adózók körülményeit ismerik is, mégis lehetetlen az, hogy egy egész város vagy vidék polgárainál egy évben történt anyagi emelkedést avagy apadást korrekte tisztán tudjanak. Mivel pedig az illetők maguk saját helyzetük feltárására nem jelennek meg , a bizottság csakis a létező alapon s előmunkálaton indulhat ki. Akik saját ügyeik iránt érdeklődének, s akik a helyett, hogy post-festum panaszkodtak s reklamáltak volna, az adókivető-bizottság előtt megjelentek, tapasztalhatták, hogy kérelmüknek legtöbb esetben hely adatott. Hogy tehát a szerkesztő úr által cikkében kitűzött cél eléressék : első és fökcllók, hogy az adózók, saját érdekükben, az adókivető-bizottság előtt jelenjenek meg. Ezt újólag s újólag az adózó közönség figyelmébe ajánlom. Egy volt adóbizottsági tag. TARCA. Anyám névnapjára. Tudom : egy gondolat s egy érzemény Ma nekem is jut tőled — jó anyám ! — Mert hiszem — és oly édes hinnem azt, — Hogy engem is szeretsz hőn, igazán. Elképzelem , még álmod is milyen kecsegtetőre festi a remény ; Elképzelem, mint éltet a tudat, Hogy nemsokára célhoz érek én. Mily boldog az, kinek keblében ily Tudat s remény ütött kedves tanyát; S még boldogabb, ha mindent — mit lemért — Miként kívánta, teljesülni lát! Oh ! bár a sors ne semmisítené Meg a szivek vágyát, reményeit! Se hajh ! ki tudná — Istenen kívül — Felvetni a jövendő lepleit ? Te csak remélj, s reményed szálait Ne tépje szét a sors ádáz keze: Hogy nemsokára teljesülve lásd, Miért szived bő vággyal epedek. Megjegyzések: „Az adókivetés előtt“ című cikkre. Gyöngyös város tisztelt polgáraihoz! Azon számtalan csapások mellett, melyek szegény hazánk földmiveléssel foglalkozó polgárait az utóbbi évtized lefolyása alatt oly érzékenyen sújtották, — a legközelebbi évek alatt városunk és környéke határában lévő szőlőkben nagy mérvben észlelhető úgynevezett „Rhynchites betuleti “ (köznyelven tekerő bogár) és „Tortrix pilleriana“ (köznyelven szőlő-hernyók) megjelenése, s évről-évre észlelhető főbb törekvésük. A rablógyilkosok meg akarják ölni leányomat, elfelejtek, hogy még én is itt vagyok“! Egy nihilista szerelme. — Wermer Pál után franciából fordította Rády Andor. — (3. folytatás.) V. Az estély végéhez közeledett, a vendégek sorban távozának a teremből s a zenekar a zárdarabot játszó... A tábornok több főrangú tisztnek. Szerk. Ür! Becses lapja múlt számában az adókivető-bizottság figyelmébe ajánlotta cikkében foglalt állításait. Figyelemmel végig olvastam s elösmerem, hogy az s hivatalnok társaságában nagy léptekkel sétált dolgozó szobájában fel s alá, egyszerre karosszékébe vető magát s tompa dühhel kiáltó: „ah a gyávák, a nyomorultak vak s ostoba gyűlöletükben e nyomorult nihilisták nem rettennek vissza semminemű céltalan vadságtól, hallják uraim“., evvel, egy ideig kezében összegyűrve tartott beirt lapot kezde olvasni: „Herceg! A kormány folytatva az ellenünk irgalom nélküli irtó harcot, erőnket s eszközeink hatalmát megmutatandó elhatároztuk elrettentő példát szolgáltatni. Ártatlan áldozatok esnek zsákmányul orgyilkos elöljáróitoknak; a tabo jogát határoztuk alkalmazni, irgalom s kegyelem nélkül: a sor önre került tábornok, de miután a végrehajtó bizottság értesülve van a felől, hogy ön a halált nem rettegi, abban véli önt legjobban sújthatni a mi ön előtt legkedvesebb: leánya meg fog halni; keresse ennek indokát felsőbbjei parancsában. A végrehajtó bizottság.“ E sorok végezésével hideg borzadály futotta át a hallgatóság tagjait, ily kegyetlen vakmerőség túlhaladta képzelmük körét. — De mit akarnak, mit kívánnak e dühödt őrjöngök? hiába magasra felegyenesedve a tábornok. „Gyilkolnak.. ez egész tudományuk, de miért? mit céloznak ezzel? ha talán javaslataik volnának, mondják meg; ha reformokat akarnak, jelöljék ki őket, de semmi, semmi más mint gyilkosság! Mi is haladni kívánunk, de e szörnyetegek megakadályozzák ezt is gonosz tetteik s a rettegés által, melyet mindenkibe önteni legVt. Mig ez a herceg palotájában történt, az alatt mintegy húsz ember, a kik öltözeteikből ítélve a társadalom legkülömbözőbb elemeiből állottak, egy nagy tágas szobában tanácskozott. Az összes bútorzatot párrósz szék, ódon pamlag s két ócska, piszoktól feketélő asztal képezé. Mindez egy füstös lámpa világánál, mely az egyes jelenlevők vonásait alig engedé sejteni. Az egyiken az asztaloknak párolgó samovári állott, ezenkívül pár csésze, s néhány darab cukor egy kicsorbult üvegtartóban. Mindez bizonyítani látszott, hogy a jelenlevők elfoglaltságuk dacára sem mondtak le a hagyományos bealvásról. Az egyik szögletben egy sápadt arcú s beesett szemű, szegényesen öltözött ifjú ült; hátrafésült hosszú haja felöltője kopott gallérját érinté, míg balkezével egy, térdére támasztott papírdarabra látszott valamit írni, mellette a falnak dőlve Serge foglalt helyet némán a legkisebb figyelemre sem méltatva a körülte történteket. Szórakozottan tekintgetett a cigarettje által képződött füstfelhőkbe. A többiek, nagyobbrészt tanulók, tisztek, kereskedők, orvosok, s parasztok, néma csoportot képeztek. Egy, mintegy negyven év körüli férfi őszülő hajjal s szakállal a másik üres asztalnál foglalt helyet, s nagy figyelemmel olvasott egy csomó előtte heverő levelet, s titkos jelekkel irt táv