Gyöngyszöv, 1997 (2-4. szám)
1997-04-01 / 2. szám
# * * Kéz a kézben A nemzetközi szövetkezeti napra emlékezünk. A mostani hetvenötödik előtt tisztelgünk. Gondolunk azokra, akik kéz a kézben menetelnek az „élet göröngyös országútján”, hogy könnyítsék egymás gondját, serkentsék egymás sikereit, eredményességét, mert tudván tudják, hogy együtt könnyebb. A szövetkezés az egész világon ismert és gyakorolt módszer. Nevezzék bárminek. Például nálunk mondhatják kalákának is, ami az összefogásnak egy kezdeti formája. Összeállnak a rokonok, az ismerősök, hogy egyiküknek - például - a házát hozzák tető alá. Ma ennek, holnap annak a házát építik meg minden fizetség nélkül. Mennyivel könnyebb is így otthont teremteni a csapat egyik tagjának. Nem kell kölcsön, nem kell alapszabály, nem kell semmiféle adminisztráció és mégis megy minden mint a karikacsapás. Csupán azért megy minden, hogy segítsenek egyiküknek nagy gondjában. Persze az igazi szövetkezet ma már nem működhet ilyen módon. Ma már úgynevezett törvényes keretek közé kell szorítani, hogy a bonyolult törvényességnek eleget tudjanak tenni. Ma már az igazi szövetkezetben kell adminisztráció, kell vezető, irányító testület, kellenek szabályok, kellenek közösségi fórumok - kell sok minden, hogy rend legyen mindenben. Az egyszerű, szóbeli elkötelezettség kijelentése egyáltalán nem elegendő. Kellenek jól megfizetett vezetők is, akik a közösség érdekében tevékenykednek, tárgyalnak, szerveznek, irányítanak és ellenőriznek. Az egyszerű szövetkezeti formákat is felváltják az összetettebb formák, amelyek egy bonyolultabb tevékenységet követelnek meg. Manapság a gazdasági szövetkezetek nemcsak az alapanyagot állítják elő, hanem elvégzik annak feldolgozását és értékesítését is. A termeléstől az értékesítésig fogják össze a különböző tevékenységeket. Amennyit, milyet, hol és mikor kérdésekre kell megfelelnie annak, aki a piacon talpon akar maradni. Aki erre nem képes, az nem tudja a szövetkezés előnyeit élvezni, az nem tud a szövetkezés követelményeinek megfelelni, mert a piac törvényei nagyon szigorúak. Vége annak a világnak, amikor két csirkével vagy öt kiló szőlővel támogathatta bárki a szövetkezet tevékenységét. Ma a precízség, a pontosság tölti be a fő szerepet. Ideig, óráig még meg lehet élni jószívűségből, megértésből, de komoly pénzeket, komoly nyereséget csak fegyelmezett magatartással lehet elérni az egész világra kinyílt piacon. G. Molnár Ferenc Magyar vagyok én? Micsoda buta kérdés. Persze, hogy magyar vagyok. Várjunk csak egy pillanatra. Hátha mégsem ilyen egyszerű ez. Ki a magyar? Az, aki annak vallja magát, ismerjük a választ. No és a származás? Itt jut eszembe egy régi történet. Úgy volt, hogy az egri tanítóképzőből Parádsasvárra kerültem. Ez volt 1943-ban. Szinte már az őskorban. Autó várt a recski állomáson. Az üveggyár igazgatója küldte elém. El voltam ájulva. Micsoda fogadtatás. Egyenesen az üveggyári igazgató irodájához vitt a gépkocsi. A kezdeti, szokásos udvariassági formákat követően mindjárt a köznapi kérdések megválaszolására került sor. Hol fogok lakni, hol étkezem? Egy telefon Fényes pusztára, és az erdészet főmérnöke közölte az üveggyári igazgatóval, hogy természetesen a Károlyi kastélyban kapok egy szobát, a fűtésre és a világításra sem lesz gondom. Még takarítanak is rám. Utóvégre a főmérnök kisfia harmadikos lenne, ha volna tanítás Sasváron. De Orbók Józsefet már több mint egy éve katonának vitték, és nem volt senki eddig, aki helyettesítse az egy tanerős, nyolcosztályos népiskolában. Minden világos lett előttem. Kiderült az is, hogy az üveggyár igazgatójának is van két fia, akik a polgárit végzik magánúton. Egy házi tanító nekik is jól jönne. Ez volt a szerencsém. Mert a két igazgató csemete vizsgára való felkészítése fejében pedig kosztot kaptam. Amikor az erdészet főmérnökével találkoztam, a nevem hallatán megjegyezte: Ilyen igazi magyar emberekre van itt szükség. Elmosolyodtam, és az jutott az eszembe, hogy anyám révén lengyel és német vér folyik az ereimben. Tehát mennyire vagyok én magyar? Egyáltalán: a származás szerint mennyi magyar él ebben a huzatos Kárpát-medencében? Itt mentek át a kereszteshadak. Másfél századig a törökök ,,vigyáztak ránk” - ahogy ,,ők” emlegetik manapság. Ők ,,védtek meg” bennünket a Habsburgoktól. Bár belőlük, mármint a Habsburgokból jócskán kijutott nekünk a történelmünk során. Akkoriban úgy volt a divat, hogy más anyanyelvű katonákat vezényeltek a Duna-Tisza tájára, a magyarokat pedig Itália kék ege vagy a lengyel síkság vidékére vitték. Például: Folytassam? Magyar vagyok én a lengyel és német ősökkel a véremben? De egyáltalán: hány olyan ember él köztünk, aki vallhatja, hogy őseinek ősei is Árpád leszármazottai voltak? Pedig én magyar vagyok. És magyar az a sok millió társam, aki annak vallja magát az óceánon innen és túl. G. M. F. Egy bankkal több Soha sem gondoltam volna, hogy városunk piacterén egy vadonatúj banképület fog díszleni. Pedig nemsokára ez következik be, ha az építők is így gondolják. Nekem elég volt annyi bank is, amennyi eddig működött a városunkban. Az a néhány forint, amit nyugdíjként kapok „pártunk és államunk” jóvoltából, eddig sem kiáltott páncélszekrény után. De úgy látszik „Hunniában valami készül” - emlékezem a költő szavaira. Roppant hadak, rongyos hadak sereglenek vígan, vitézül? (Szabadon a költő után.) Tehát: lesz a piactéren egy új banképület. Hát, legyen. Alig várom azt az időt, amikor hetente négyszer-ötször rohangálok majd be ebbe a bankba, hogy pénzügyeimet intézzem. Milyen jó is lesz nekem. Épület lesz hozzá. A többi...? Ára: 5,50- Ft A GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ LAPJA 1997. II. negyedév Küldöttgyűlés, 1997. 1-2. oldal Ötven évig szolgálta a szövetkezeti mozgalmat 3. oldal Egy kis szakszervezet 3. oldal Áfeosz-Procoop Kupa ’97. 4. oldal Mi újság Szocsiben? 4. oldal Küldöttgyűlés, 1997. A tavaszi részköz-ös gyűléseket követően a GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ I ez évi küldöttgyűlésére május 26-án került sor Gyöngyösön, a Mátrai Művelődési Központ kamarai címében. A jelenlevő küldötteket és vendégeket Tari §s József főosztályvezető, az f I Igazgatóság tagja köszöntötte, köztük Har §sányi Istvánt, a Heves II megyei MÉSZÖV titkátrá. A jegyzőkönyvvezető, ! a hitelesítők és a napi- | trendek elfogadása után I I Rohánszky Ferenc ÁFÉSZI elnök fűzött szóbeli ki Iegészítést az 1996. éviről készült beszámolóhoz. Tekintettel arra, hogy 1996. egyben a választási ciklus utolsó éve volt, bevezetőjében az elnök röviden elemezte az elmúlt öt esztendő eredményeit is. Megjegyezte, hogy míg öt évvel ezelőtt az országos kiskereskedelmi forgalomból az áfészek közel 40 százalékkal részesedtek, ez jelenleg nem éri el a 10 százalékot, míg a vendéglátásnál ettől is lényegesen nagyobb a visszaesés. Mára az országos vendéglátóipari forgalomból az áfészek az öt évvel ezelőtti 40 százalék helyett mindössze Г százalék körül produkálnak. Igazában ebben az időszakban alakultak ki a nagy áruházi láncok, melyek közül több Gyöngyös városban is jelen van, és várható újabbak megjelenése is. Ezek a cégek óriási tőkeerővel rendelkeznek, így a velük való versenyt rendkívül nehéz állni. Tovább szigorodott az adóprés, szövetkezetünk az elmúlt öt évben a különböző csatornákon keresztül több százmillió forintos adót fizetett be. Az időszak során több egységet bérbe adtunk, a kihasználatlan és felesleges eszközöket értékesítettük. Szigorítottuk a költséggazdálkodást, felülvizsgáltuk a hálózati és a központi létszámot. Összes árbevételünk meghaladta az ötmilliárd forintot, ami a megyei ÁFÉSZEK közül a legnagyobb. Felújításokra közel 60 millió forintot, míg beruházásokra 140 millió forintot fordítottunk. Taglétszámunk az öt év alatt főleg elhalálozás miatt 1300 fővel csökkent, így jelenleg 9200 tagja van az AFESZ-nek. Az elmúlt évi munka értékelését megelőzően Rohánszky Ferenc tájékoztatta a jelenlévőket a március 3- 11. között lebonyolított részközgyűlések tapasztalatairól. E fontos tagsági fórumokon több mint kétezren vettek részt, és huszonheten mondtak véleményt a szövetkezet munkájáról, és tették meg javaslataikat. A legtöbb felszólaló érintette az üzletrészek témáját, az osztalék kérdését. Ezzel kapcsolatosan az ÁFÉSZ elnöke elmondotta, hogy osztalékot az adózott eredmény terhére lehet fizetni, mely után az állam felé további adóbefizetési kötelezettség is van. A felvetések jogosságát senki sem kérdőjelezi meg, a mai helyzetben azonban nincs anyagi fedezetünk a fizetésre. Gyöngyösön és Szűcsiben felvetődött, hogy a szövetkezet saját erőből próbálja meg az üzletrészeket visszavásárolni. Ezt az utat kívánjuk választani, mert most már biztos, hogy az állam segítségére nem számíthatunk. Viszneken felvetődött egy boltbővítési igény, a megvalósítást azonban az anyagiakon túlmenően a szakmai szempontok sem indokolják. Jólesett a szövetkezet vezetésének, dolgozóinak, hogy nem egy helyen dicséret is elhangzott a munkát illetően. Több helyen is megköszönték a nyugdíjasok támogatását, és értékelték jónak az év során tartott kedvezményes vásárokat is. A részközgyűlések összességében rendben zajlottak, a felvetett kérdésekre, hozzászólásokra a helyszínen vagy írásban minden hozzászóló választ kapott. (Folyt, a 2. oldalon) Az elnökség (Fotó: Szalay Iván) A küldöttek egy csoportja (Fotó: Szalay Iván)