Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1952. január (8. évfolyam, 3-25. szám)

1952-01-05 / 3. szám

1955 JANU­ÁR 5 SZOMBAT GYOR SOPRON MEGYEI HÍRLAP A kilencvenkettes gőzdaru után • • • Nem volt egy üres sarok, üres munkapad a daruüzemben az év végefelé. A szerelőpadok mellett, a daru belsejében, tete­jén, a megmunkálóműhely gé­pein szorgos munkáskezek for­málták, építették a darukat. Egyiket a másik után, olyan ütemben, mint amilyent még so­hasem látott a daruüzem. Nem­csak a kezek, az izmok, de a szívek is dolgoztak. Ekkora lel­kesedéssel csak a szocializmust építő emberek t tudják végezni munkájukat. Minden dolgozót, Németh Károlyt,­­Véber Feren­cet, Pombszki Lajost ás a töb­­biekeket az a tudat lelkesítette, hogy az évi terv teljesítésével kivívják üzemüknek a dicsősé­get, a becsületet. December 31-én délelőtt tízet mutatott az óra, amikor. . . A villanyszerelők lemásztak a­ da­ruról, a festők is letették a szer­számot. A kilencvenkettes ott állt feketén, csillogóan. Kiáltá­sok hullámoztak végig a hatal­mas szerelőcsarnokban, a meg­munkálóban: — Kész a kilenc­­venkettes! Unnips 'gregjil'él­e­te a daruüzem dolgozói, érezték, hogy most már bátran ünnepel­hetnek, a többhetes feszített munka meghozta eredményét. Senki sem készült szónoklatra. A dolgozók a szívükből beszél­tek, munkájukról, az eredmé­nyekről, a kilencvenkettesről. Az ünnepség után, ott a szerelő­csarnokban asztalokat terítettek, a kilencvenkettes tiszteletére díszebéden, vettek részt a dolgo­zók. December hónapban 13 gőz­­daru készült el. Az 1951-es terv­­év első félévében pedig csak 15 hagyta el az üzemet.. Egy hónap alatt tehát közel hatszorosát vé­gezték el a dolgozók annak a munkának, amelyet az első fél­évben egy hónap alatt átlagosan elvégeztek. Volt olyan hónap is, amikor csak 1 daru készült el. Ez az összehasonlítás szinte megdöbbentő, s első érzésre ta­lán hitetlenkedni is lehet. Pedig ez volt a helyzet. Mi a hatalmas teljesítmény titka? Az, hogy a fizikai dolgozók kemény össze­fogásban a műszakiakkal, egy­­emberként dolgoztak a terv sike­re érdekében. A kilencvenkettes méltóság tel­jesen kigördült az üzemből. S ezzel lezárult egy év... Megkezdődött egy új év Az elmúltnál sokkal' kemé­nyebb, nagy erőfeszítéseket kö­vetelő, harcosságot 'igénylő­­'év. A daruüzem dolgozói azzal kezd­ték ezt az évet, hogy tervévnyi­­tó ünnepélyt tartottak. Itt tudták meg a dolgozók, hogy ebben az évben a múlt évi tervhez viszonyítva, 130 száza­­lékkkal kell többet termelniük. E tervhez kapcsolódik havonta 6 újtípusú gőz­daru elkészítése A feladat megoldásában nem ma­radnak magukra a daruüzem dolgozói. Húszmillió forintos be­ruházásra van szükség. A tervévnyitón számos dolgozó felszólalt. Birkits Jenő elvtárs, sztahanovista lakatos figyelmez­tette a műszaki szerveket, hogy a múlt év hibáiból okulva, terv­szerűvé kell tenni a munkát. Nem fordulhat elő többé a­z, hogy év elején munka nélkül lézenge­nek a dolgozók, év végén pedig megindul a h­ajrázás a terv min­den áron való teljesítése érdeké­ben. Sükös elvtárs arról is be­szélt, hogy­ az újtípusú gőzdaru rajzait senki sem ismeri még az üzemben. Ideje lenne tehát, ha rajzismertető előadásokat tarta­nának. Grtd­oba János elvtárs, műve­zető bejelentette, hogy csatlako­zik a Kolozsvári-mozgalomhoz és versenyre hívja művezető tár­sait a selejtcsökkentés, a minő­ség megjavítása érdekében. Ditt­rich Ernő elvtárs felhívta a mű­szaki vezetők figyelmét a terv felbontására. Tavaly az volt a tapasztalat, hogy rosszul bontot­ták fel a tervet, s ez hátráltatta a munkát, tervévnyitó ünnepély január 3-án népnevelő értekezlet követte. A daruüzem népnevelői ezen a tanácskozáson számos baj, hiba kiküszöbölésére tettek javaslatokat. Az üzemben 31 dol­gozó van, aki még­ mindig nem teljesítette 1051. évi tervét. Ezért Szalóki László elvtárs ja­vasolta, hogy fordítsanak na­gyobb gondot a Röder-mozgalom­ fejlesztésére. A népnevelők ma­gyarázzák meg a sztahanovis­­táknak, élenjáró dolgozóknak, hogy nem elég, ha csak ők ér­nek el nagy­ eredményeket. Véd­nökséget kell vállalniuk a gyen­gébben dolgozó társaik felett. Szóba került a munkafegye­lem megszilárdításának kérdése is. Szalóki elvtárs javasolta, hogy a művezető, csoportvezető a csoportjában lévő népnevelők­kel rendszeresen közölje, hogy kik késtek el, vagy­­ük hiányoz­tak igazolatlanul, így a népne­velők azonnal felkereshetik a fe­gyelem lazítóit és beszélgetnek velük. Buc­wa­ld József elvtárs az átképzősök laza munkafe­gyelmét tette szóvá. Velük is többet kell foglalkozni, hiszen csak fegyelmezett átképzésből lehet fegyelmezett, jó szakmun­kás. A jól sikerült népnevelő értekez­­let rövidesen meghozza az ered­ményt. A daruüzem dolgozói — elsősorban kommunistái — tud­ják, kötelességüknek tartják, hogy naponta teljesítsék az üze­mi tervet. Ezért a célért folyta­tódik az a harc, amelyből meg­született a klencvenkettes és amelyből megszületik a harma­dik tervév győzelme a datu­­üzemben is. NÉGY KILÓ ZSÍR... A TANÁCSIIAZBÓL fellátni a hegyre, a döhö­­fösen terpeszkedő kolostor kupolás tornyára. Er­­jahdolkozn nézünk fel az elnökkel erre a rideg, nyomasztó épülettömbre. Károgó varjúsereg ke­ring a kupola fölött, mintha ezernyi apró, fekete pont lenne. „Valamikor onnét diktálták az éle­tet...“ - Németh elvtárs fejével int a kolostor irá­nyába. Abban az időben ő még a Vagongyár híd­­műhelyében dolgozott és csak pár éve, hogy a köz­ség vezetésével megbízta a várt. De ami történt itt évtizedeken keresztül, a többezer holdas apát­sági birtokon, azokról ő is tud. Egyik másik hely­beli elmesélte, milyen volt itt az „élet“, hogy né­zett ki a község innét alulról, a cselédek udvará­ból nézve és hogy néztek be a faluba a mágusból, a kolostor urai: nyolcvan pengő egy évre, pár má­zsa gabona, pár kiló só, egy hold föld: ez volt a fizetség, amiért a község nincstelenjei itt hagy­ták erejüket, fiatalságukat. Illetve volt még más is, amiről viszont nem tudott az apátság, vagy nem is akart tudni róla: a major sötét udvaráról, ahol sápadtarcú gyermekek szaladgáltak szakadozott ruhákban, az egészségtelen cselédlakásokról, ahol télusz idején fojtott köhögés szűrődött ki az abla­koknak nevezett lyukakon éjjelenként. Nyomor, gond, betegség volt az úr a fényes kolostor árnlé­­kában, ■. PEHSZ.E. EZ régen volt. Azóta már lassan­­las.-b an a gaz is benőtte a kolostorba vezető szer­pentinül szélét. A most már csak rossz emlékek­ben él a szentmártoni dolgozó parasztok között, de van olyan is néhány, aki mindent elfelejtett. Sőt, nemcsak a múltat, hanem a Mát is: azt, hogy az államot ma a nép képezi, tehát ő is, és hogy ez az állam egymillió forintot fordít a téglagyár kor­szerű átépítésére, hogy az Újtelep villanyt ka­pott, hogy hét végén beülhet a szépen berendezett moziba, hogy a község gyermekei a tiszta, egész­séges napközi otthonban gondos felügyelet mellett játszadoznak. Ilyen, „feledékeny“ ember Pardavi Ferenc dol­gozó paraszt, az Újtelep 26. sz. alatt. Nem gondol arra, hogy mindezért, neki adnia kellene valamit az államnak! Mintha nem tudva arról, hogy köte­lességei vannak az állammal szemben. Pedig van mit bekötnie neki is az istállóba: két gondosan ne­velt tehén ropogtatja a silót. Két szép lova van, úgy dédelgeti őket, mint más ember a gyermekét, közben­­■elfelejti, hogy azelőtt csak ábrándozott, amikor levesszekeret látott az utcán végigzörögni. Két hízó sertése közül is az egyik kés alá került december elején — éppen egy­­ hónapja — igaz, sertésvágási engedéllyel, mert Pardavi Ferenc nem olyan ember, hogy a törvényt megkerülje...! .. .CSAK ÉPPEN azt a négy kiló zsírt nem adta még le. Egy hízó után nem sok az a négy kiló, csak­hogy ő is azt tartja, gondolván, „azzal a négy ki­lóval nem lesz gazdagabb az állam.“ úgy képzeli, hogy .. .az a négy kiló ide, vagy oda... igazán nem számít. Ilát, nem így van ez, Pardavi Ferenc! .Az ál­lam nem volt szűkmarkú, amikor arról volt szó, hogy Gisószentmártonban az újtelepiek kapjanak-e villanyt, vagy ne. Bekapcsoltál­ a villanyt az Új­telepre. Kormányunk fokozatosan megszünteti a jegyrendszert , mert bízik dolgozó parasztságunk kötelességérzetében a begyűjtést illetően. Pardavi Ferenc viszont visszaél ezzel a bizalommal! Egész népgazdaságunk egy hatalmas nagy tervre épül fel. A terv ezernyi apró mozaikokból áll, amelynek tel­jesítése minden becsületes dolgozónak kötelessége. Pardavi Ferenc „mozaikja” azonban még mindig hiányzik tervünkből! És Szabó József: Nem akar tudomást venni arról, hogy a törvény a legnagyobb szigorral bün­teti a feketevágókat, engedély­ nélkül vágta le ser­tését, pedig csupán csak négy kiló zsírt­­kellett volna leadni neki is. Most gondolkodhat rajta, hogyan járt volna jobban, ha becsülettel leadja a négy kiló zsírt, vagy hogy elkobozták a levágott állatot, négy évig nem kap vágási­ engedélyt, nem számítva még a pénzbeli büntetést is. HAT, ŐK A „FELEDÉKENYEK“, ők azok, akik így ,,hálálkodnak“ népi demokráciánknak, a Pártnak, amiért kiemelkedtek a nincstelenségből és átléptek a boldog, reményteljes mába. De szeren­csére, nem az ő magatartásuk jellemzi Itvérszent­­márton dolgozó népét. A többség ilyenekből áll, mint Szaló József, Komondi József, Bors Kálmán, akik 250, 150 és 120 százalékra teljesítették be, gyűjtési kötelezettségüket. — Ez a legkevesebb, amit tehetek az országr­nak — mondja szerényen Szaló István. — Mennyi becsületérzés sugárzik ennek az embernek a szemé­ből! Nemcsak azért teljesítette a begyűjtést, mert a begyűjtési könyvbe bejegyezték még a tavasszal, hanem azért is, mert a két csáfordi gyereken — akiknek az apjuk részesarató volt az apátságnál — tiszti egyenruha feszül, mert Pilot Maris gyógy­szerésznek készül az egyetemen, vagy mert Buják Erzsi az idegen nyelvek főiskolájának hallgatója. Ez jelenti számára az újat, a boldog jövőt, amelyről a győrszentmártoniak annyi sokszor ál­modoztak, valamikor régen, a rosszemlékű apátsági kolostor árnyékában. A Vietnami Demokratikus Köztársaság pekingi nagykövete Ho Si Minh nevében kérte a Vietnami Demokratikus Köztársaság felvételét az ENSz-be Ho Si Minh­ elnök felhatalmaz­ta a Vietnami­­Dem­okratikus Köztársaság pekingi nagykövetét, hogy az ENSz főtitkárához in­tézett táviratban kérje a Viet­nami Demokratikus Köztársaság felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A Humanité hangsúlyozza, hogy Franciaország népe — a francia kormánnyal ellentétben — tá­mogatja Ho Si Minh felvételi ké­relmét, mert a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság kormánya a vietnami nép érdekeinek egye­düli törvényes képviselője. 3 Levelezőink nagy várakozással néznek a megyei értekezlet elé és hozzánk küldött leveleikből ki­csendül az az öröm és lelkese­dés amellyel erre a nagy ese­ményre készülnék. . .boldog órom fogott el,­­mikor megtud­tam, hogy résztvehetek a győr­­sopron meg­yei levelezők értekez­letén. Megfogadtam, hogy még jobb levelezője leszek az MDF megyei lapjának és új levelező­ket is beszervezek, hogy a sajtó segítségével jobban dolgozhas­sunk.“ — írja Németh Imre le­velezőnk Vadosfáról. — Lengyel Mihályné elvtársnő is, aki már négy új levelezőt szervezett be, örömét fejezi ki, hogy meghív­tuk az értekezletre. Frindt Ede elvtárs, a követ­kezőket írja: „A magyar sajtó vasárnap tartja levelezőinek me­gyei értekezletét. Amikor leve­lezőink erre az értekezletre men­nek, érezzék annak fontosságát és tekintsék megtiszteltetésnek, hogy részesei lehetnek annak a harcnak, melyet sajtónk folytat a szocializmus építéséért. Merít­senek erőt az értekezletből a to­vábbi harcokhoz és legyenek ez­után is biztos pillérei épülő szocialista hazánknak.“ Rózsa Sándor elvtárs felhívja lapunk összes levelezőit a mun­kás-paraszt levelezési mozgalom fejlesztésére. . .Az ötéves terv keretében kaptunk egy teljesen újjáépített, hidat, kaptunk kultúr­termet. Megvalósult régi vá­gyunk is , hangos mozi létesült, amelyet szorgalmasan látogat községünk dolgozó­­parasztsága. Az ötéves tervtől még sokat vár Szakony-Gyalóka község dolgozó népe, ép­­en úgy, mint az egész ország. Ezért felhívom a Győr- Sopron megyei Hírlap levelezőit, hogy az 1953-es évben minél több munkást, dolgozó parasztot és haladó értelmiségit szervezzenek be a levelezők táborába, hogy le­veleinkkel még jobban tudjuk erősíteni a béke táborát, amely­nek Sztálin elvtárs a vezére.“ Rónaszéki László elvtárs már arról értesít bennünket, hogy 13 új­­ levelező­ szervezett be ,­­akik megígérték, hogy hűsé­ges levelezők lesznek. De a kez­det nehéz — írja Rónaszéki elv­társ — és helyes volna, ha a szer­kesztőség munkatársai is bátorí­tanák, hogy írjanak csak n­yu­­godtan, nem kell ahhoz ügyvéd­nek lenni.“ ★ Minden levél, amely hozzánk érkezik, az mutatja, hogy a dol­gozók egyre világosabban látják a munkás-paraszt levelezés je­lentőségét és mind gyakrabban veszik igénybe a sajtót, mint harci eszközt a szocialista építő munkában. A szerkesztőség mun­katársai igyekeznek megadni minden segítséget mind a régi, mind az új levelezőinknek, hogy minél jobban megnövekedjék a levelezők tábora mint Sztálin elvtárs jellemezte: ,,a közvéle­mény parancsnoki kara.” — Felkészülnek levelezőink a magyar sajtó megyei levelezőinek értekezletére fl munkásánl­ó Spaak fenn­artás nélkül támogatja az amerikai­mperman­stákat az „európai Hadsereg“ megteremtésében A DPA nyugatnémet hírügy­nökség brüsszeli tudósítója be­számol arról, hogy a belga jobb­oldali szocialisták vezére, a munkásáruló Spaak minden te­kintetben támogatja az amerikai imperialisták .Álláspontját az „európai hadsereg“ kérdésében és szemrehányást tett a kor­mánynak, mert szerinte „fékezi“ az „európai hadsereg“ felállítá­sára irányuló tárgyalásokat Spaak határozottan állást foglalt a nemzeti szuverenitás feladása mellett és kijelentette, hogy a kormány „alaptalanul és túlzot­tan fél a nemzetek feletti poli­tikai hatóságtól.“ Tiltakozó máglyát gyújtottak Szilveszter éjjszakáján a brit bombázó célpontnak kijelölt Knechtland szigetén A brit bombázó célpontnak ki­jelölt nyugatnémetországi Knecht­­land-szigeten Szilveszter éjsza­káján tüntető gyűlést tartottak, amelyen halászok, sportolók, fia­talok vettek részt. A gyűlés után tiltakozó máglyát gyújtottak. A gyűlés résztvevői határoza­tot fogadtak el, amelyen közlik a bonni kormánnyal, hogy mind­addig folytatják tiltak­ozó akció­jukat, amíg a kormány vissza nem­ vonja a briteknek a sziget bombázó célpontként való fel­­használására adott engedélyét. RÖVID HÍREK KÜLPOLIIKA PRÁGA: A Csehszlovák Szak­­szervezetek Központi Tanácsá­nak meghívására csütörtökön a Szovjetúnió­­szakszervezeti dol­gozóinak küldöttsége érkezett Prágába. Az öttagú szovjet kül­döttség vezetője A. P. Oszipov, az Országos Szakszervezeti Köz­ponti Tanács titkára, MOSZKVA Január 3-án Mo­szkvába érkezett Martin Niemiel­­ler lelkész, a hesseni evangélikus egyház feje, akit a moszkvai pátriárka képviselői fogadtak. BERLIN: A Rajna- és Ruhr­­vidék nehézipari dolgozói nagy­gyűléseken tiltakoztak a Schu­­man-terv ratifikálása ellen, amit­­a bonni parlament január 8-ára fés 9-ére tűzött napirendre. A­­ nagygyűlések résztvevői egyben követelték az össznémet tanács­kozás és az­ egész Németország­ra kiterjedő szabad­ nemzetgyűlé­si választások megtartását. KARACSI,­­ Burma Oil Com­pany angol társaság 555 pakisz­táni munkása ötödik napja sztrájkol. A sztrájkolók béreme­lést követelnek. BELPOLITIKA A rádió a román zenei hét ke­retében január 5-én, szombaton 21.30-kor a Petőfi adón zenés részleteket közvetít „A mi fa­lunk“ című román filmből. Budapesten az Állami Piaci Vállalatnál a szaba­d zsír ára az eddigi 53 forint helyett 48 forint. A Magyar Tudományos Akadé­mia kiadta a 70 ezer szót tar­talmazó orosz-magyar mezőgaz­dasági szótárt.

Next