Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-01 / 127. szám
ELJEN JÚNIUS 1 — A NEMZETKÖZI GYERMEKNAP! Mesepark — a valóságban Az ideám, aki Moszkva vasúti kerületének tájékára vetődik és csodálkozva szemléli a szebbnélszebb középületeket, lakóházakat, egyszerre csak felriad csendes szemlélődéséből. Vidám zsivajgás, kacagás, ujjongó kiáltások hangját hozza feléje a szél. — Ugyah, mmi lehet itt — tépelődik az idegen, aztán abbahugítja a szemlélődést és a hang irányába veszi útját. Egyszerre csak egy hatalmas fákkal körülkerített nagy parkba ér, ahol apró ember, kék, tömege látszik, kiabál, zsivajon, kergetőzik, homokvárat épít, fogócskát játszik. Óriáskerekek, körhinták forognak, pörögnek, tüzes paripák hordják hátukon az apró fiúcskákat és még attól sem kell félni, hogy kárt tesz bennük, mert ha a hintalóról le is esik a kis lovas, csak huppan, egyel, a puha homokban, aztán hajrá, b Íjja fel a paripa hátára. Az idegen nem győz körültekinteni és valahogyan úgy érzi magát, mint aki a mesék birodalmába tévedt. Itt minden az apró emberkékért van, minden az ő szórakozásukat szolgálja. Százávalnyüzsögnek itt a pufókképű, szőke-, barna-, feketehajú kisfiúk és kislányok. Vannak közöttük olyanok, akik éppen csak, hogy meg tudnak állni a lábacskáikon, aztán, látni közöttük komoly, pirosnyakkendős úttörőket is, amint könyvekkel a hónuk alatt sietnek az árnyas fák alatt álló padokhoz és egy perc sem telik bele, máris eltűnik körülöttük a világ. Belemerülnek az olvasásba. Arkagyij Gajdar killére éppen most jön a kis falidzikóból, amelynek könyvalakú bejárata csak úgy csalogatja az olvasni vágyókat. Múlik az idő, a reggel délutánba hajlik, de az idegen csak nem, tud, elmozdulni a parkból. Ahogy változik az idő, úgy változnak a park tollegálói is. Délelőtt legnagyobbrészt iskolába meg nem járó kisgyermekek töltik meg a parkot. Első útjuk a játékpavillonba visz, ahol kedvükre válogathatnak a szebbnél-szebb játékok között. .A parkegyik törzsvendége, Varija Zajkín, akinek mozdonyvezető az édesapja, egész délelőtt egy kis mozdonnyal játszott. Egy copfos kislány a babáját ringatta és apró ujjacskáját felemelve, szigorúan szólt oda a csöpp Vaujának, akinek a mozdonya, minden állomáson nagyokat fütyült. — Csendesebben, hát nem látod, hogy alszik. A délutáni látogatók főleg iskolásokból kerülnek ki. Tagjai a képzőművészet, lánc és sportkörnek. Van ebben a parkban, futball futó-, röplabda- és kosárlabdapálya, szobrászati műterem, ahol a sok ügyeskezű gyermek között Anja Ljubeznova a legbuzgóbb szobrászjelöltek egyike. Alár múlná íródik éve jár rendszeresen a parkba. Fiatal férfi tart az idegen felé. Beszélgetésbe kezdenek. .. fiatalember pedagógus, sokat foglalkozik a gyermekpark vendégeivel. Elmondja, hogy a gyermekek egész napon át nevelői felügyelet alatt játszanak, szórakoznak, tanulnak, sportolnak, fejlesztik ügyességüket. Vult a parkban hangverseny dobogó, bábszínház, de a legszebb a park akkor, amikor a gyermekek együttesen készülnek fel az ünnepségekre. Legutóbb a „virágok ■ünnepén“ Virágoknak öltöztetett apróságok énekeltek, Szántottak, játszottak a parkban egészest estéiig. Nagy az izgalom olyankor is, amikor a moszkvai színészek rendeznek mesenapokat a park kis látogatóinak. Felolvassák nekik Vilném, Andersen, Tolsztoj, Ferraillt világszép meséd. — Ezttt parkol a vasúti kerületi dolgozók küldötteinek végrehajtó bizottsága tartja fenn — mondja a fiatal pedagógus —, de ilyen park — teszi hozzá büszkén — összesen 75 van Moszkvában. A mienkben is, de a többiekben is, naponta 1—500 gyerek fordul meg. — Most már méginkább értem — mondja elgondolkodva az idegen — miért nevezik a Szovjetunióban a gyermeket az élet világának. .. U J JA T E K Irta: Bimahandzsan Dasz Bakai (Bimairadzsan Dasz Bakéi,az új hindu irodalom kiemelkedő egyénisége és egyike a hindu nép leglelkesebb békeharcosainak.) Mimi, amikor hazajött az iskolából, gondosan elrakta a könyveit, füzeteit, majd fölt burgonyát majszoló becséhez fordult: — Siess, Bitu, aztán gyere játszani. — Én leszek a boltos — mondta Bitu — és ti sorba 11?,sok az élelmiszerért • • • Tessék, asszonyom, mit akar vásárolni? — kérdezte mindjárt komolykodva. — Rizsi! — felelte Minu hasonló komolyan és átnyújtott egy smpírszeklét. — Erre a jegyre nem adunk rizst, csak a másfajta jegyre • • • Azt adja ide ■ • • — Nem adhatom oda, mert olyan jegyünk nincs, mi szegények vagyunk! — Ha nincs jegy, nincs rizsi — pattogott Biru. Most Kalin, a kis húgocskájukon volt a sor, de a csöpp lány unoltan rántotta meg a vállát: — Mindennap ezt játsszuk . . . Miért nem találunk ki valami új játékot . . . Biró a homlokára ütött. — Igazad vall . . . Tudjátok, mit játsszunk? Amit ma láttam a városban, meg tegnap is és nagyon sok más napon is - Tüntetést! — Nagyszerű! — lelkesedett Minu, majd kisvártatva megkérdezte: — És mondd, miben áll a játék? — Ti lesztek a tüntetők, én pedg a rendőr . . . Kiabálva mentek, s én akkor rátok jövök?. . . Minu nevetett: — Nem jó a játék, hiszen a rendőrök nem lőnek nőkre. — Nem? — csattant fel Biru és láng lobbant a szemében. — Kérdezd meg csak a bátyánkat! A múltkor Bagbazarban a tüntetésnél négy nőt is megöltek . . . — Hát jó — egyezett bele Minu — akkor játsszunk . . . Biaunak puskára, meg turbánra Volt szüksége, hogy tökéletes rendőr legyen. A törülközőből ügyesen turbánt csavart, egy ócska esernyő pedig kitűnően helyettesítette a puskát. — Ige! — mondta elégedetlen, majd k két kislányhoz fordult. •— És most menekeljelik körbe-körbe, s kiabáljátok: „Éljen a szabad India!“, meg azt, hogy „Éljen a béke!“ Megkezdődött a játék. Mini meg Kali vékony cérnahangján kiáltozta: „Éljen a szabad India!“, „Éljen a béke!“ — Biru egyideig szótlanul figyelt, aztán vállához emelte az ócska, viharvert esernyőt és felkiáltott, ahogy a torkaiból kitért: „bumm, bumm!“ A két kislány tovább kiáltozta: — Éljen a széke! Biru rájuk rivallt: — Elég volt . . . Feküdjetek le . . . Ti már meghaltátok! Minu kishúgát lefektetne a földre, aztán maga is melléje feküdt, így maradtak percekig, amíg Biru újra felkiáltott: ,— Most felkelhettek . . . kezdjük elölről, de aztán amikor azt mondom: „bumm, bumm“ — egyszerre essetek el . . . így ment a játék és megegyezik, hogy másnap is tüntetést játszanak . . . . . . Minu másnap korán hazajött az iskolából, mert elmaradt a tanítás. A tanítók sztrájkoltak, szünidőit az oktatás. Hírűt azonban hiába leste, pedig Kalivait már nagyon várták, hogy folytassák a tüntetésjátékot A fiúiskolában nem sztrájkolnak? — erre gondolt és kis rongybabájával kezdett játszadozni. Hamar megírnia. A nap perzaelőn sütőit és az udvar egy nagy fájának árnyékában elnyomta az álom ... . . . Zűrzavaros hangokra, döbbent kiáltásokra ébredt. A kapun emberek lódultak be, középen az anyja. Karjában szorongatta Birut, vértsen, holtan. A szófoszlányokból Minu csak ennyit hallott: — Tühletés ... A rendőrök . . . Csak ennyit hallott, de mindent megértett . « ! gyün-sorkon Mouvei | HIRLAP * Pillanatképek gyermekek életéből... LICKEHBOCH, osztrák község ez Határon túl. .1 község kép- ' viselőtestületében — egy kivételével —■ zsírosparasztok, kaldikok terpeszkednek. Nem csoda, ha ki- ‘ Vonják magukat az adófizetés * alól, — de a dolgozó parasztok azzal sem értenek egyet, hogy összesen 200 schillipiget irányoz elő a költségvetés szociális célokra. Az óvoda megjavítására — ami nagyon szükséges volna — egy fillért sem engedélyeztek. Sőt. Leszavazták az óvónő alkalmazását is. Minek az a dolgozó parasztok gyermekeinek... JáOSONSZEHIJ/IRÖS. Két óvodája van a községnek, mind a kettő 100—100 boldog gyermek kacagásától •—■ vagy ha éppen sor kerül rá —■ sivalkodásától hangos. De akkor aztán elcsemlesednek, amikor evésre kerül sor. Felkötik a kis köténykéket s a kisfiúk, kislányok nagyos komolysággal ikizzál válnak a „kiszolgáláshoz“. Ők maguk terítenek , s azután nagyszerű étvággyal elfogyasztják a harapnivalót. Ebben az évben már három disznót vágtak az óvódák számára. A két óvoda évi költségelőirányzata: 275.000 forint . . . BEIGFBB. Kiéhezett, rongyos gyermekek nézik tágranyílt szemmel a színes plakátok ordító betűit. Közben latolgatják, hogyan lehetne egy kis ennivalót szerezni. Gyakran látni, amint ezek a gyerekek a kocsmák és éttermek udvarán elhelyezett szeméti ádásma kotorásznak. Csoda ez? Nem csoda, hiszen egy jugoszláv munkás átlagos keresete egy hónapban éppen tll kiló krumplira elég. Krumplira elég — de a gyermekek eltartására semmiképpen... a kisebb pátyársokait megtanították egy mozgalmi délra. Meg kell említenem Huszár Erzsébetet, a hetedikből, Huszár Emmát az ötödikből, akik jó úttörőmunkát végeznek az iskolában.“ Orbán Mária, kesege. Meg kell emlékeznem Pongrátz Mihályról is. A kisebb pajtások szerelik és sokszor fordulnak hozzzá .. Kőhalmi Geno- Gréva és Windt Gabri- volla a II-es pajtások- kal foglalkoznak. Április 4-re meglepték a nevelőket azzal, hogy mm. I Levél a szerkesztőséghez). „Csapatunk egyik legjobb tanulója és a legfegyelmezettebb pajtás, Nagy István Vili. oszt. tanuló. Bérsüketesen elvégzi a munkáját mindenütt . . » Csapatunk egyik brisz-Ez is az amerikai életforma otthona. Ez abból is kiderül, hogy nemrégiben egy tizenhárom éves chikágói kisfiú megölte a játszópajtását. A bíróság előtt elmondotta, hogy minden keze ügyébe kerülő detektívregényt, úgynevezett ,,Comílisie-t elolvasott. Egy tizenhét éves fiú a húgát ölte meg, egy tizenhárom éves rálőtt a nevelőjére. Egy tizennégy éves kisfiú az utcán agyonlőtt egy járókelőt. Az egyik — hasonlókorú — Comics-olvasó kijelentette: „legfőbb vágya, hogy sok géppisztolyt szerezzen és sok emlsort megöljön. Mindezt leírta Frederic Wertham, a newryorki Ealargue klinika vezetője a „Saturday Review of Eitenature“ című folyóiratban. S hozzátette: a gyermekeket elítélték, de a lélekmérgező szennyirodalom kiadói háborítatlanul „dolgozhatnak“... emlékezünk. Az ifjú gárdistákra, akik bátran adják életüket a hazáért. . . Megtanulhatjuk tőlük a hazaszeretetet és ha kell, a bátor, önfeláldozó harcos. . Jámbor Anna cajárpéc, VIII. oszt. tanuló. HIVERPIC (Levél a szerkesztőséghez) 1952 május 28-a nagy nap a VIII. osztály tanulói életében. Ettől a naptól kezdve a DISz tagjai vagyunk. DISz tagnak lenni nagy kitüntetés, az öntudatos, hozzá inkat üzerető komszomolistákra Sokan ismerik Győrött a Péterfy Sándor-utcai iskola nevezetes úttörő zenekarát, amelynek ifjú tagjai a berlini VIT-re is elvitték a magyar gyerekek boldog életének üzenetét. Nevelőjük, Fodor Kálmán karmesterküldött lett a mai béketalálkozón. De vájjon sokan tudják-e, hogy Győrből két másik iskola — a Kálvária utcai és a révfalui általános iskola — úttörői is szép sikereket aratnak. Mindkét iskola énekkarát felvitték Budapestre — énekelni a rádió stúdiójában... _________ ___ GHIHÍSGÓ. GYŐR. ÉPÜL A MAJOROKI ISKOLA A hajnali fzező vasárnap reggel dressze vitte a zene hangját. A hangok beszűrődtek az apró ablakokon, ahol hamarosan kíváncsi fejek jelentek meg. A magyaróvári MOFÉM zenekara vidám nótákkal üdvözölte azt a napot, amelyiken megkezdték a majorok, ez egy városrésze Mosonmagyaróvárnak . Új Iskolájának építését. A zene messzeszálló hangjai embereket csalt oda, akik csoportokban állták körül az iskola már megásott alapját. Az alapot a majorok fiatalsága ásta meg. Az út végén vidám, nótálé csoport tűnt fel. A kombájnvezető iskola hallgatói közeledtek. Pirosnyekkendős úttörőpajtások virággal köszöntötték az iskolájuk építéséhez jövő dolgozókat. Csoportosan jöttek a környék parasztjai is. Hatalmas kavicskupacok mellett több mint 100 lapát, kubikustalicska volt, amelyek arra vártak, hogy izmos kezek megmarkolják őket. Büszkén pöffeszkedett a kavicshegy mellett egy betonkeverő gép is. Az építéshez szükséges anyagot, szerszámot a mosonmagyaróvári üzemek adták össze, a 48/3-as számú Építőipari Vállalat és a Timföldgyár. A hatalmas építkezést, amely mintegy 100.000 forintba kerül, társadalmi munkával építik ki. Az ünnepély hamarosan végetért. Az emberek mankóhoz láttak. Brigádok alakultak. Mintegy 250 ember gyűlt össze, hogy lelkes munkájukkal, vasárnapjuk feláldozásával felépítsék a már annyira szükséges új iskolát, ki A kubikos falicikfít elsőnek Vlacsovics András ragadta meg. Ő is kombájnvezető iskolára jár. Messziről, Újfehértóról került ide. Szorgalmasan dolgozik , nem mintha a többiek nem dolgoznának becsülettel. A Magasépítéstől 40 tanuló is itt van. Öröm nézni, ahogy ezek a fiatalok dolgoznak. Tamás Károly, Túri József, Zakariás Sándor és S. Tóth István — mind a négyen kőművestanulók — brigádot alakítottak. Igazgatják és döngetik le a kiásott alapba a betonkeveréket. — Szaki! — hangzik a kis Túri Jóska hangja, ahogy az egyik barátjához szól. — Azt a földet vedd ám ki, mert az nem cement közé való! Iván Dénes igazgató elvtárs, aki már hetek óta szívós munkával szervezte ennek az iskolának építését, boldog mosollyal jön-megy a dolgozók között. Mindenhol ott van, mindent látni akar. Szalai János dolgozó paraszt jön jelenteni neki: — Igazgató elvtárs, mindjárt elfogy a cement. Iván igazgató elvtárs már intézkedik is: Kocsi megy a cementért, hamarosan meg is érkezik, így aztán nincs kiesés a munkából. A téglabontótistól megszaporodnak a szép sorjában lerakott, megtisztított téglák. Két csoport, 12 izmos férfi „hurrá“ kiáltással emeli a bontáskor előkerült hatalmas gerendákat és viszik az építéshez, ami jópár méterre van tőlük. A Petőfi és Haladás tsz dolgozói ott sürgölődnek az építés körül kocsijukkal. Százhatvan köbméter kavicsot hoztak az építéshez. Szidéli Takács József is már 8 köbméter kavicsot hozott az építéshez. — Hát ez jó ötlet volt, hogy iskolát építünk. Milyen jó lesz majd, ide járhatnak a gyerekek — mondja Szideli Takács József. A szót Majorai Antal így toldja tovább: — Bár már előbb építettük volna. Mert az én fiam és lányom naponta még 6 kilométert gyalogolt, míg az iskolába ért. A kavicshordásnál a 72 éves Fos Gyuri bácsi mindig ott volt. Korát meghazudtoló fürgeséggel hordta a kavicsot kedves szürke lovával. Nyolc köbméter kaviccsal segíti megvalósítani az iskola építését, ahová majd unokái járnak. Valamennyi majoroki dolgozó örül az iskola építésének, ahová már az ősszel 150 gyerek fog járni. — Csak ez alsó tagozat három osztályának van helye a régi iskolában — mondja Iván elvtárs. — Az ősszel már minden majoroki gyereknek lesz helye a két iskolában. Nem kell esőben, hóban és a legnagyobb forróságban is kilométereket gyalogolni él, az iskoláig. — néz körül büszkén a sürgő-forgó vidám emberek között. — Hatalmas az az erő, amely a dolgozók összefogásában van. Nemcsak iskolát tudunk építeni, hanem hegyeket is meg tudunk mozdítani ezzel az erővel. » Szavait szinte igazolásképpen mutatja az építésnél elhelyezett hatalmas tábla, amelyen ez a felírat olvasható: „Épülő iskolánk hirdeti békeharcunk eredményét és a munkás-paraszt szövetség hatalmas erejét“. A betonalapnak több mint fele elkészült, mikor felhangzik a szó: — Kombájniskola, sorakozó! Ebédelni megyünk! — Ezt nem hagyhatjuk itt — mutat az egyik fiú a már megkevert betonra. — Nem engedhetjük tönkremenni. Tovább dolgoznak és néhány perc alatt mind egy szemig a kiásott gödörbe hordják a már megkevert cementet. Hangos, vidám nótaszóval indulnak az iskolába, majd követik őket az építőipari tanulók és majorok, dolgozó parasztok, hogy ebéd után újult erővel állhassanak neki a munkának. Egyedül maradt az építésnél Iván Dezső igazgató elvtárs. Mosolyog. Maga előtt látja a felépült új iskolát, hallja a pirospozsgás arcú, vidám gyermekek kacagását. Büszkeség tölti el. — Felépül az iskolánk, saját erőnkből építjük, saját magunknak építjük.