Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-02 / 205. szám

Tanévnyitó ünnepély a Soproni Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetemen A Soproni Rákosi Mátyás Ne­hézipari Műszaki Egyetem bánya­és ko­hómérnöki kara és a műsza­ki egyetem földmérnöki kara szeptember 1-én délelőtt 10 órakor tartotta tanévnyitó ünnepélyét. Az ünnepélyen megjelent Lőke Endre, a közoktatásügyi minisz­térium kiküldöttje, a tanári kar, közöttük a Kossuth­ díjjal kitün­tetett professzorok. Az ünnepélyt Lébor János dékán nyitotta meg, majd Lőke Endre, a közoktatási minisztérium képviselője­ tartott ünnepi beszédet. Beszédében számszerű adatok­kal támasztotta alá, hogy milyen nagy lépést tettünk előre az el­múlt év óta egyetemeink fejlődése és a hallgatók számszerű emelke­dése terén. Elmondotta többek kö­zött, hogy ma négyszer annyi egyetemi hallgatónk van, mint a múlt rendszerben. Csupán az első évfolyam hallgatóinak létszáma másfélszer több, mint amennyi a Horthy-rendszerben az összes egyetemi hallgatók létszáma volt. Beszédében külön kihangsúlyozta, hogy hogyan emelkedett a mun­kás- és parasztszármazású fiatal hallgatók arányszáma is.­­ Az első évfolyamon a hallgatók 67, a többi évfolyamon 57 százalék a munkás- és parasztfiatal. Ezek után Lőke Endre elvtárs a soproni egyetem elmúlt évi munkáját és eredményét vizsgál­va megállapította, hogy a fegye­lem és a tanulmányi színvonal el­érésében a többi egyetemek kö­zött az elsők közé küzdötte fel magát. Jól dolgoztak a tanulmá­nyi csoportok — mondotta, de meg­jelölte azt is, hogy ebben az oktatási évben még komolyabb munkát kell, hogy kifejtsenek a m­ég­ jobb eredmények elérése ér­dekében. A megnyitó beszéd után Wen­del Miklós Kossuth-díjas profesz­szor hozzászólása következett, aki beszédében részletesen ismertette a geológus munkájának fontossá­gát. — A Szovjetúnióban — mon­dotta —­ nagy szerepe van a geo­lógus mérnöknek, s ma már — neon úgy, mint a múltban — a geológus mérnök és a geofizikus, ha szükség­ van arra, egymás munkáját is helyettesíteni tudja. A továbbiakban Wendel Miklós felolvasta azoknak az egyetemi hallgatóknak a névsorát, akik az eddigi tanulmányaik és társadal­mi munkájukkal kiérdemelték a legnagyobb kitüntetést, a Rákosi Mátyás ösztöndíjait: Jagodica Fe­renc II. éves földmérő hallgató, Felföldi Mihály III. éves föld­mérő hallgató, Gölcz Tibor III. éves bányász és Verebélyi Kál­mán IV. éves olajmérnök nevében Gölcz Tibor köszönte meg kormá­nyunknak és pártunknak a kitün­tetését és ígéretet tett arra, hogy a további jó tanulási eredménye­ikkel és példamutató munkájuk­kal fogják meghálálni. Kámán Árpád elvtárs, az egye­temi pártbizottság részéről mon­dott ezután beszédet az ünnepé­lyes tanévnyitón. Elmondotta, hogy Jugoszláviában és a többi kapitalista államokban egyre in­kább becsukják az iskolák kapuit a tanulni vágyó munkás- és pa­rasztfiatalok előtt, ugyanakkor nálunk, Magyarországom egyre fokozódik a középiskolás és egye­temi hallgató fiatalok száma. Kérte a fiatalokat, hogy ennek tudatában igyekezzenek a tanu­lás terén olyan eredmények el­érésére, hogy ezen keresztül is ki­fejezzék köszönetüket pártunknak és kormányzatunknak a nyújtott segítségért. A soproni villamosipari technikumban már a reggeli órákban gyülekez­tek a hallgatók. A szülők is szép számmal képviselték magukat. Az ünnepély a magyar Himnusz el" énekléséve"l kezdődött, majd dr Abonyi Dezső, az iskola igazga­tója tartotta meg ünnepi beszé­dét. Az asztalon négy kis piros zászló lengett, melyet a városi DISz bizottság ajándékozott a legf­egyelmezettebb osztálynak. A második zászlócska a Városi Ta­nács ajándéka a tanulmányi ver­seny győztesének. A harmadik a Városi Pártbizottság zászlaja az élenjáró osztálynak. A negyedik az MNDSz zászlaja a tisztasági versenyben élenjáró osztálynak­ Ezeket a zászlókat a jövőben kell kiérdemelnie a villamosipari technikum hallgatóinak. Dr Abonyi Dezső igazgató ün­nepi beszédét Egész Kálmán hoz­zászólása követte, aki a Vasáru­gyár patronáló csoportja részéről volt jelen. Egész Kálmán a szak­ma szeretőjére hívta fel a hall­gatók figyelmét, arra, hogy a szakma szeretetét ápolják min­dennapi munkájukban, majd ígé­retet tett arra, hogy a továbbiak­ban is minden tőlük telhető segít­séget megadnak ahhoz, hogy a tanulók minél jobb szakemberek­ké váljanak. Korán Erzsébet és Karácsonyi Katalin szavalatai után a diákok megtekintették az iskolát. Jérfiek az új tanévuijiláim­ Hétfőn régijel feltűnőm mozgalmas volt az egész város. Mindenütt diákok, a az utcákon, az iskolák környékén, a papír- és írószerboltokban. Délelőtt és délután kezdődtek a tanévnyitó ünnepségek az iskolákban. Ezért ilyen izgatott az egész diáksereg. Egy csoport lány a pálya­udvar felől jön, kezükben nagy bátyú, sárgállik a selyempaplan, kollégisták, megérkeztek a diákszálló­ba. A Lenin-úton két cso­port it­ találkozik: kezet ráznak, ölelkeznek, örül­nek, hogy viszontlátják egymást, a múlt tanév be­fejezése óta. Ilat-hét évet simára fésült kisfiúi, nagyszalagos kislányok fogják anyjuk kezét és komoly fontoskodó arccal lépkednek: első osztályo­sok ... Ma résztvesznek az ünnepségen, holnap pedig kezdődik a tanítás. Nagy a vásárlási láz a papír és írószer boltokban is. Egy szőke kislány — elsőosztályos — tolltartót kér. Az elárusító nő, vagy nyolcfajta tolltartót rak­ eléje. Van itt minden faj­ta, egészen egyszerű, aztán van „redőnyös“, meg ,,emeletes“, — de a kislány csak néz, egyikhez sem nyúl, csak a fejét ráz­za tagadólag. Még egy ra­komány tolltartót eléje raknak, de a kislány újra csak tagadólag rázza a fejét: — Nem ilyen kell, néni, hanem virágos . . . ame­lyiken virág van . . .! Nem tudni, hogy a vi­rágos tolltartó okvetlenül szükséges-e ahhoz, hogy valaki iskolába menjen, de mindegy. Meglett a kislány kedve. Tavalyról maradt még egy virágos tolltartó, — megkapta. ★ Közben három kisfiú is belép az üzletbe és egy­szerre mind a hárman kérik az elárusítótól a papírdarabkára már előre felírt iskolai „kellékeket“. — Kérünk szépen ra­dírt is . . .! Megkapják egy egész dobozzal. Lehet válogatni. Megnéznek minden egyes darabot külön-külön, majd az egyik — amikor az elárusító nem néz oda — hirtelen beleharap a ra­­dirgumiba. Aztán tovább­adja, megrágja a másik is, a harmadik is, majd egy fejbólintással meg­egyeznek: — Ezt kérjük, bácsi...! Hogy miért rágták meg, — csak ők tudják, való­színű ez valami diák szak­értelem, amellyel megál­lapítják, hogy a radírgu­mi nem törik-e . . . ★ Nyolc óra felé már majd­nem mindegyik iskolában kezdődik a tanévnyitás. A fiútanítóképző intézet gya­korló iskolájának tanára, Góczán Károly a szülők­kel beszélget, amikor a gyerekek bevonulnak az osztályba. — Ez a gyerekzsivaj is kellemes a fülnek a nyári nagy csend után, — jegy­zi meg mosolyogva a ta­nár, majd néhányszor összeüti tenyerét és el­csendesedik az osztály. — No, gyerekek, — hogy telt el a szünidő. Nem tudják, mit felel­jenek, bizonyára nagysze­rűen eltelt. A tanár újabb kérdést tesz fel a második osztályosoknak: —­ Ki örül az új tanév nyitásnak11 Egyszerre emelkednek fel a kezek. Nevetnek, mo­solyog még a szemük is, örülnek, úgy látszik, a szünidő utolsó napjaiban már unatkoztak, jó Az állami tanítónőkép­­ző iskolában már meg is kezdődött az ünnepség. Zászlóval vonultak be az elsőosztályos képzősök. Bogár Magda negyedéves képzős lép a dobogóra. Kissé meghatott, ellágyult hangon üdvözli új diák­társait. — úgy tanuljatok, lá­nyok . . . hogyha az is­kolából kikerültök, nek­tek is nevelnetek, taníta­notok kell az ifjúságot a haza szeretetére és a munka megbecsülésére. Ezután a „kicsinyek“ felé fordul. Ezek a gya­korló iskola elsőosztályo­­sai. A nyáron még óvódá­sok voltak. — ... Ti pedig, kedves kis elsősök, nagyon sze­ressétek a tanító bácsit és a tanító­­ nénit, mert ők szépre és jóra tanítanak benneteket. Tanuljatok jól . . .­ ★ A női tanítóképző inté­zet udvarán elsőéves kol­légista lányok ülnek és kí­váncsian hallgatják Far­kas Magdát, aki már há­rom éve a kollégium la­kója, most kezdi a köz­­gazdasági gimnázium ne­gyedik, vagyis utolsó osz­tályát. Sztálinvárosi élmé­nyéről beszél, ahol hat hétig dolgozott a nyári szünidő alatt. A Komszo­­mol-brigádot vezette, 101 százal­ékot teljesítettek. Később a tanulásra tere­lődik a szó: — Csak szokatlan egy kissé, hogy itt többet kell tanulni, mint az általános iskolában, de ezt is meg­szeretitek éppen úgy, mint otthon, hiszen otthon is jelesek voltatok minden. A tápszentmiklósi Pal­lós Katalin és Sas Ilona, meg a dunakiliti Sári Ju­dit és a többiek is csak hallgatnak. Pallós Kati kérdez valamit: — . . . És mondd csak ... te nem sírtál, amikor három éve eljöttél hazulról a kollé­giumból Farkas Magda nevet: — Nem én, furcsa volt a kollégiumban aludni első napokban, de aztán, ami­kor megismerkedtünk a többi kollégista társaim­mal, akkor már jó volt. A kis Sas Ilona már bá­torítja is a többit: — Bi­zony közülünk is sírtak, mert már szombat óta itt­vagyunk, de hát ,érthető, mert hazulról nem igen voltunk el messzebb Győr­nél. Farkas Magda most a kis bátorítóhoz fordul: — És te nem sirtáll — Hát . . . dehogynem . . . egy kicsit én is . . . így indult meg hétfőn az új tanítási év a győri iskolákban. Új feladatok végrehajtását kezdi meg a győri tanulóifjúság. If. F. ★ A mihályi Táncsics tsz-ben ten látogatás után 20 új taggal növekedett a zalamegyei gelsei Zöld mező tsz és Szombaton érkezett Mihályi községbe­ a Táncsics termelőszö­vetkezet meglátogatására a hato­dik parasztküldöttség. Nagy-Bu­­dapest területéről jöttek a küldöt­tek, hogy megismerkedjenek a kollektív gazdálkodás fejlett mód­szereivel, eredményeivel. Nemrégiben járt mihályiban a zalai dolgozó parasztok küldött­sége is. A küldöttség tagjai kö­zött volt Láng János gelsei dol­gozó paraszt is. Hazatérése után nem sokáig késlekedett, azon­nal beszámolt falubelijeinek arról, hogy mit látott a mihályi Tán­csicsban. Dolgozó paraszttársai nagy érdeklődéssel hallgatták be­számolóját, több kérdést tettek fel. Láng János jól megnézett Mi­hályiban mindent, ezért tudta el­oszlatni paraszttársaiban az utol­só kétségeket is. Láng János elutazása előtt már megalakult Gelse községben a Zöld mező tszes 49 taggal. Láng János beszámolóját követően hús­­taggal gyarapodott a termelőcso­­port. Olyan dolgozó parasztok lép­tek a csoportba, mint Simon Já­nos tízholdas középparaszt, aki eddig is elismert, nagytudású gaz­da volt a faluban. Az újonnan be­lépettek között van Sebők Ferenc, Németh Sándor , mindk­etten hatholdas dolgozó parasztok. Aláírta a belépési nyilatkoza­tot Kocza József is, aki eddig úgy vélte, hogy idős ember létére úgysem tud dolgozni a csoport­ban, s így nem lesz megélhetése. Láng János elmondotta neki, hogy a csoportban olyan munkát vé­geznek az idősebbek, amit még el­bírnak. A teljesen munkaképtelen tagokról is gondoskodik a szö­vetkezet, így tapasztalta ezt ő a mihályi Táncsicsban. Az újonnan belépettek mindegyike teljes gaz­dasági felszerelését, állatállomá­nyát bevitte a csoportba s így megteremtették a fellendülés alap­ját. A PÁRTÉLET HÍREI * A koroneói népnevelők elhatározták, hogy fokozzák az agitációs munkát A koroneói pártszervezet veze­tősége elhatározta, hogy fokozza a párttagság aktivitását. Minde­nekelőtt a pártcsoport és népne­velőik munkáját javították meg. A népnevelők és a pártcsoportbi­­zalmiak minden párttaggal fog­lalkoztak, megmagyarázták a Központi Vezetőség júniusi ülé­sének jelentőségét és ennek az lett az eredménye, hogy a 30-án megtartott taggyűlésen a párt­tagság legnagyobb része megje­lent. A koroneói népnevelők szep­tember végén megtartandó me­gyei nép n­eve ,­ő­t a ti­ács­k­o­z­ás sike­réért vállalták, hogy a jövőben bátrabban leplezik le az ellensé­get, a szabotáló kulákokat, és a klerikális reakció minden olyan m­eg­tér késsé,sőf, amely a dolgozó nép ellen irányul. Az újságból tudtam meg, hogy megyénk a vetőszántási tervtelje­­sítésben el van maradva. Ez a mi községünk hiányos munkájára is felhívja a figyelmet, pedig e munkában is versenyben állunk Győrszennere dolgozó parasztsá­gával. A vetőszántási munkák el­végzésénél is vannak élenjárók. Ilyen B. Horváth Imre 12 holdas koroncói középparaszt, aki elvé­gezte már a megfelelő mélyszán­tást é® a napokban már vetni is akar. Példáját érdemes követni. Nagy Ferenc népnevelő, Koronáé. Minél több csoporttag A mi ter­m­előszö­vetkezetünk eredményei is felülmúlják a még egyénileg dolgozó parasztság ter­mésátlagait. Búzából ho­ldamkint 120 kilogrammal volt több a ter­mésünk, amiről a dolgozó pa­rasztság saját maga is meggyő­ződött. Azt is látják, hogy a cso­port állatállománya hatalmasat fejlődött A csoportnak annyi te­hene van, hogy minden családra két-három tehén jut. A Csoport egyéb anyagi gazdasága pedig sokszázezer forintot tesz ki. Akik egy évvel ezelőtt a termelőszövet­kezetben úgyszólván semmi nél­kül álltak be, azoknak ma egy, vagy két, sőt egyeseknek három darab süldőjük van. Ezen felül minden csoporttag háztáji gazda­ságában van tehén. Mindezekre végezzen nevelőmunkát az eredményekre fel is figyel az egyénileg dolgozó parasztság. A mi agitációs munkánkban mégis komoly hiányosságok vannak, mert a csoport népnevelői az el­ért eredmény­eket nem magyaráz­zák meg a még egyénileg gaz­dálkodóknak. Hogy az agitációs munka mennyire eredményes, ha azt szívvel-lélekke­l végzik népne­velőink, arra nem egy bizonyíté­kot tudok felhozni. Horváth Jó­zsef elvtárs, a tavaszi tsz-fejlődés során 23 családot szervezett be és én is több dolgozó paraszttal növeltem a termelőszövetkezet tagságának számát. Most, a to­vábbi sikereink érdekében, el ke­l érni, hogy minél több csoporttag végezzen népnév­előmunkát Karafa Gyula, Rábapordány. A Nemzetközi Diákszövetség levele az ázsiai és csendesóceáni térségek diákjaihoz .4 Nemzetközi Diákszövetség titkársága levélben hívta fel az ázsiai és csendesóceáni térségek d­iá­kjait, hogy vegyenek részt az ázsiai és csendesóceáni országok békeértekezletén. .4 levél a többi között hangsúlyozza: ,’A világ békéjét hatalmas veszély fenyegeti napjainkban. Ez a hel­yzet fokozott szenvedéseket jelent az ázsiai és csendesóceáni térségek népei és diákjai számára. Ezeknek az országoknak a di­áksága egyre nagyobb mértékbe­n vesz részt a békéért vívott harcban és ma már jelentős tényezőjévé vált annak, a küzdelem­nek, amelyet hazája népei a szabadságért, a nemzeti függetlenség­­ért és a békéért folytatnak.“ .t,A Nemzetközi Diákszövetség tudatában van az ázsiai és csen­desóceáni országok békeértekezle­te rendkívüli­ fontosságának és megelégedetten látja, hogy ezeknek az országoknak a diákjai máris tevékenyen részt vesznek a hazájukban folytatott elők­észítő mun­kálatokban.“ Gyűljetek össze és ismerkedj­etek meg a Béke-Vilá­gtanács ha­tározataival és a tervezett ázsiai és csendesóceáni békeértekezlet céljaival. Szervezzetek országos vilit a békéről hotelek diákjai kö­zött! Indítsatok rendszeres hadjáratot az öthatalmi békeegyezmény megkötéséért! Követeljétek a koreai háború haladéktalan meg­szüntetését! — fejeződik be a Nemzetközi Diák­szövetség levele.

Next