Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)
1952-12-01 / 282. szám
VILÁG PROLETÁRJA* EGYESÜLJEJEK ? Vil. évfolyam, 282. szám, 1952 december 2. kedd. Ara: 50 fillér. Il magyar népgazdaság helyzete 1952-ben és feladataink a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban Gerő Ernő elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén A párt és a minisztertanács 1951 december 2-i határozatának egyesztendős mérlege Egy évvel ezelőtt, 1951. november 30-án, Központi Vezetőségünk ülésén Rákosi elvtárs egész népgazdaságunk és népi demokráciánk fejlődésére nagyfontosságú javaslatokat tett, melyeket a Központi Vezetőség egyhangúlag jóváhagyott. A Központi Vezetőség történelmi jelentőségű határozata nyomán jött létre a párt és a minisztertanács 1951. december 2-i határozata, melynek értelmében országunkban teljesen megszűnt a jegyrendszer, megszűntek a forgalmi korlátozások a mezőgazdasági termékekre vonatkozóan, lehetővé vált, hogy a parasztság, a termelőszövetkezetek, amennyiben teljesítették kötelezettségeiket az állammal szemben, termékfeleslegeiket teljesen szabadon értékesíthessék. Ugyanakkor, mint ismeretes, felemeltük a béreket és a fizetéseket, s rendeztük számos élelmiszer és iparcikk árát. Most, egy esztendővel az emlékezetes párt- és minisztertanácsi határozat után, felállíthatjuk ennek a fontos rendszabálynak a mérlegét. Mit hozott ez a nagyjelentőségű határozat? Az eredményeket nagyjában a következőképpen foglalhatjuk össze: 1. A párt és a minisztertanács december 2-i határozata hatalmas mozgatóerőnek bizonyult az 1951. évi ipari termelési terv sikeres befejezésében és az erősen feszített 1952. évi népgazdasági terv megvalósításában. A december 2-i határozatnak döntő szerepe volt abban, hogy 1951. decemberében addig soha nem ismert mértékben emelkedett gyáriparunkban a munka termelékenysége. 1961. decemberében egész gyáriparunkban a termelékenység hét százalékkal múlta felül a novemberi termelékenységet, míg egy évvel azelőtt, 1950. decemberében a termelékenység 6,2 százalékkal a novemberi színvonal alá csökkent. De az 1951. december 2-i rendszabály nemcsak a termelékenység, hanem a termelés nagyarányú növekedésében is éreztette hatását, s nemcsak decemberben, hanem az azt követő hónapokban is 2. A rendszabály növelte a paraszti és szövetkezeti árufelhozatalt, növelte a parasztság termelési kedvét, s mindez nem kis szerepet játszott abban, hogy az idei aszály ellenére — melynek kihatásairól később még részletesen lesz szó ■— sikerült és sikerült biztosítani a lakosság zavartalan élelmiszerellátását, s hogy a rendkívül rossz termés dacára a mezőgazdasági fogyasztási cikkek piaci ára a múlt év hasonló időszakához képest sok árunál (szalonna, zsiradék, húsféleségek, baromfi stb.) jelentékeny mértékben esett, s csak viszonylag kevés árunál (főként főzelékféléknél) emelkedett. A rendszabály emelte a dolgozók, s mindenekelőtt a bérből és fizetésből élők életszínvonalát és általános bőséget hozott létre az iparcikk-ellátásban, a többi között olyan iparcikkeknél is, amelyekben megelőzően viszonylagos hiány mutatkozott. A dolgozók életszínvonalának emelkedését érzékelteti — a többi között— az egy főre jutó fogyasztás növekedése legfontosabb élelmiszerekből. Így 1952. január—október hónapokban, vagyis ez év első tíz hónapjában a városokban az egy főre eső ösztfovitás 31 8 százalékkal, a kenyérfogyasztás 7,9 százalékkal, a cukorfogyasztás 24,5 százalékkal, a húsfogyasztás 4,6 százalékkal, a zsírfogyasztás 46 százalékkal, a tojásfogyasztás 21,6 százalékkal, a vajfogyasztás 49,3 százalékkal emelkedett. De emelkedés mutatkozik az élelmiszerfogyasztásban a falun is Az élelmiszerfogyasztás növekedésében, persze, szerepet játszott bizonyos mértékű tartalékolás is. Továbbá szerepet játszott az, hogy a lakosság vásárlása az iparcikkek felöli jelentős mértékben a magasértékű élelmiszerek felé tolódott el. Ezért, bár az élelmiszerfogyasztás növekedése az életszínvonal emelkedését mutatja, ezt az emelkedést nem lehet csak pozitív oldalról értékelni. 4. A december 2-i határozat hozzájárult a tőkés elemek gyorsabb kiszorításához a termelésből, az áruforgalomból és a közlekedésből. Míg 1951-ben a tőkés szektor részesedése a nemzeti jövedelemből kereken 5 százalék volt, addig 1952-ben a tőkés szektor részesedése 2—2,5 százalékral zsugorodik össze. Az emlékezetes 1951. december 2-i párt- és minisztertanácsi határozat jelentős mértékben erősítette tehát népgazdaságunk szocialista alapjait. Hozzájárult a munkás-paraszt szövetség megszilárdításához és ezen belül növelte a munkásosztály vezető szerepét, öregbítette tekintélyét. A párt és minisztertanács 1951. december 2-i határozata megvalósításának egyesztendős mérlege kézzelfoghatóan igazolja a mi viszonyaink közepette is annak a zseniális lenini-sztálini tételnek a helyességét, amelyet Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái A minisztériumi ipar 1952. első tíz hónapjában befejezett termékekben 25,2 százalékkal, a teljes termelés terén pedig 24 százalékkal termett többet, mint 1951. első tíz hónapjában. Az iparon belül a befejezett termelés terén a nehézipar 32,5 százalékkal, a teljes termelés terén pedig 29,9 százalékkal termelt többet, mint a múlt év azonos időszakáiban. A rendelkezésünkre álló adatok alapján körülbelül kiszámíthatjuk, hogy ’’párunk termelése ez évben — az élelmiszeripar kényszerűségét, az élelmiszeripar nyersanyagainak csekélyebb voltát is számítva — kerékjei 22 százalékkal lesz magasabb, mint 1951-ben volt. Ha figyelembe vesszük, hogy ez, évben a súlyos aszálykár miatt módosítottuk a könnyűipar és az élelmiszeripar tervét, megállapíthatjuk, hogy igakzunk egészében a várakozásnak megfelel, termelési tervét teljesíti és igen gyors ütemben fejlődik. De természetesen, hátra van még az utolsó hónap, amelyben erőnk teljes megfeszítésével kell küzdenünk az 1952 évi ipari termelési terv teljesítéséért,a túlteljesítéséért. A nehézipar gyors fejlődése azt mutatja, hogy iparunk fejlődése megfelel annak a lenini-sztálini törvénynek, amely megköveteli, hogy a Szovjetúnióban“ című művében formulázott meg, hogy tudniillik: „A város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság gazdasági összefogása érdekében pedig bizonyos ideig fenn kell tartani az árutermelést (az adás vétel útján történő cserét, mint a várossal való gazdasági kapcsolatoknak a paraszt számára egyedül elfogadható formáját, és teljes erővel ki kell fejleszteni a szovjet kereskedelmet, az állami és szövetkezeti kolhozkereskedelmet, kiszorítva az áruforgalomból minden rendű és rangú kapitalistát.“ Az eredmények arról tanúskodnak, hogy a párt és a minisztertanács 1951. december 2-i határozatát egészében helyesen hajtottuk végre. Itt-ott azonban előfordultak következetlenségek, részben maguknál az intézkedéseknél, részben pedig ezek gyakorti végrehajtásánál- "Ilyen következetlenség volt például az, hogy a napraforgónál és a rizsnél az egész termés kötelező beadását rendeltük el, vagyis nem hagytuk meg a felesleget a parasztságnál és ezzel fékeztük a parasztság termelési kedvét ezeken a területeken. Aligha lehet véletlennek tekinteni, hogy a tervezett vetésterülethez képest a napraforgónk a legnagyobb a hiány az összes termények közül, s a hozam is, az egyéb növényekhez képest, nagyobb mértékben csökkent itt. S az sem lehet véletlen, hogy a rizs aratása ebben az évben rendkívül vontatott volt, s az átlagosnál sokkal nagyobb szemveszteséggel valósult meg. A feladat most az, hogy biztosítsuk az 1951. december 2-i párt és minisztertanácsi határozat eddig elért rendkívül jelentős eredményeit, hogy kiküszöböljük a határozat megvalósítása kapcsán elkövetett egyes hibákat és felmerült hiányosságokat, hogy átgondolt, tervszerű intézkedésekkel nemcsak megtartsuk, de kibővítsük, továbbfejleszszük az elért eredményeket, üteme állandóan túlszárnyalja a fogyasztási cikkek termelésének ütemét. Jelentős fejlődést mutat az összesparágak termelése (az iparágak termelési adatai a melléktermékeket és a kiegészítő ipari termelést is magukban foglalják), így a szénbányászat 1952. első tíz hónapjában 25.3 százalékkal, az ásványolajipar 29.4 százalékkal, a vaskohászat 20.8 százalékkal, a vilamosenergia ipar 19.7 százalékkal, a gépgyártás 37.9 százalékkal, a vegyipar 31.4 százalékkal, a textilipar 10.9 százalékkal termelt többet, mint a megelőző év azonosdőszakában. 1952. első tíz hónapjában 23 százalékkaltöbb szenet, 60 százalékkal több bauxitot, 17.6 százalékkal több nyersolajat, 94 százalékkal több nyersvasat, 154 százalékkal több martinacélt, 12.6 százalékkal több elektroacélt, 195 százalékkal több hengerelt acélt, 15.3 százalékkal több alumíniumot, 22 százalékkal több tehergépkocsit, 450 százalékkal több arató-cséplőgépet, 19.6 százalékkal több villamosenergiát, 33.4 százalékkal több téglát, 10 9 százalékkal több cementet, 6.3 százalékkal több pamutszövetet, 17.3 százalékkal több bőrcipőt, 25.9 százalékkal több sört, 60.4 százalékkal több zsírt és zsírszalonnát, 84 '1-1-,, , ISK1, -» O- o-A sokkal több sajtot, 25 százalékkal több cigarettát termelt állami iparunk, mint 1951. azonos időszakában. Ezek a számok iparunk hatalmas fellendülését mutatják. Egyúttal azonban felhívják a fgyelmet iparunk fejlődésének egyes gyengeségeire is, például arra, hogy bár Vaskohászatunk igen jelentős mértékben fejlődő, fejlődésének üteme elmarad egész iparunk fejlődésének üteme mögött. Továbbá felhívják a figyelmet például arra, hogy" cementtermelésünk üteme nyilvánvalóan elmarad nemcsak iparunk fejlődésének üteme, hanem építkezéseink szükségletei mögött is. Egészében kedvezően fejlödő ipari termelésünkben azonban igen jelentős fogyatékosságok és hiányosságok is vannak, amelyek közül itt csek a legfontosabbakra akarjuk ráirányítani a figyelmet. Pártunk II. kongresszusa közel két évvel ezelőtt rendkívüli erővel vetette fel az alapanyag-ipar, s mindenekelőtt a széntermelés és a vaskohászat, valamint a villamos,energia-ipar gyorsabb fejlesztőinek követelményét, az alapanyag-ipar elmaradásának felszámolását, mint az ország gyors iparosításának, s népgazdaságunk gyors felemelkedésének alapvető feltételét. Kétségtelen, hogy pártunk II. kongresszusa óta az alapanyag-ipar fejlesztésének meggyorsítása terén tettünk lépéseket előre. Például szénbányászatunk igen gyorsan fejlődő, mert 23 százalékos termelés-emelkedik egy esztendő alatt igen gyors fejlődést jelent- Gerő elvtárs ezután a bányászat hiányosságairól beszélt, majd így folytatta: ,a szénbányászat mellett másik döntő alap,iparánank a vaskohászat. Mint említettük, vaskohászatunk termelése ebben az évben jelentős mértékben fejlődött. Vaskohászatunk azonban az alapvető termékekben tervét nem teljesít 100 százalékra, így 1952. első tíz hónapjában a nyersvastermelésben a tervet 94.9 százalékra, a martinacéltermelésben 97.5 százalékra, az elektroacéltermelésben 93,1, százalékra, a hengerelt acéltermelésben 97,8 százalékra teljesítettük csupán A továbbiakban Gerő elvtárs több példán keresztül mutatott rá a vaskohászat hiányosságaira, majd rátért az építőipar helyzetének ismertetésére. Az utóbbi években és 1952. első tíz hónapjában is komoly fejlődést mutat építőiparunk. Építőiparunk egészében teljesíti tervét, de egyrészt túlságosan drágán építünk, másrészt az építésügyi minisztérium az építőipar teljesítményét a legutóbb időkig csak aszerint mérte, hogy ő maga mennyit számított fel az elvégzett munkáért. Ennek alapján a minisztérium nagyobb teljesítményt mutatott ki, mint amekkorát ténylegesen megvalósított. Építésügyi miniszterünknek, Szíjártó elvtársnak, várná érdemes nagyipari jellegű építő párunk megte rendésében, de Szíjártó elvtárs nemcsak nem segítette a pártot abban, pnffy a- A pírt és a minisztertanács határozatainak megfelelően leszállítsuk, hanem megnehezítette a rendcsinálást az építésügy terén. Az építésügyi minisztérium ellenérekellett bizonyítani, hogy az építkezések költsége az elmúlt egy év alatt nem csökkent, hanem emelkedett. Minisztereinktől és alárendeltjeiktől meg kell követelnünk, hogy a párttal szemben őszinték legyenek, a párt határozatait és utasításait következetesen hajtsák végre, s a pártnak segítsenek felfedni és kijavítani a hibákat. Az ipar fejlődésének egészében kedvező képe azt sem fedheti el, hogy a termelékenység, az önköltség, a béralap, a létszám terén távolról sincsen nálunk minden rendben. Ami a termelékenységet illel, igen jelentős nálunk a fejlődés, de a tervhez képest van némi lemaradás is. Atermelékenység az állami iparban, 1952. első tíz, hónapjában a megelőző év hasonló időszakához képest egészében mintegy 12,4 százalékkal emelkedett. Az önköltség azonban az összehasonlítható termékek önköltségén mérve, az előirányzott 65 százaék helyett, előreláthatóan csak öt százalékkal fog csökkenni ebben az esztendőben, azaz az önköltségcsökkentés megvalósításánál igen jelentős az elmaradás. A minisztériumipar ez év első három negyedévében 345 millió forinttal lépte túl bérnapját Igaz, hogy ugyanekkor a minisztériumi iparban 354,5 millió forint béralapmegtakarítás is mutatkozott. Ezek az adatok mutatják, hogy a javulás ellenére mennyre laza nálunk még mindig a béralaptervezés. Ipari termelésünk nagy hiányossága az is, hogy a selejt általában nem csökken, sőt egyes területeken inkább emelkedő. A minisztertanácsnak a selejt elszámolásra vonatkozó határozatát, amelynek értelmében a selejt egy részét a munkabérből maximálisan a havi munkabér 15 százalékig leredően, le kell vonni, az igazgatók álrában nem hajtják végre, s ez a selejt növekedését elősegíti. Az igazgatók azért nem hajtják végre ezt a határozatot, mert „jó emberek“ akarnak lenni, senkit nem akarnak megsérteni, s nem veszik észre, hogy ezzel saját maguk alatt vágják a fát és ártanak a munkásosztály, a dolgozó nén érdekének. Vagy ha végrehajtunk a határozatot, akkor ezt oly módon csinálják, hogy ezzel valójában kompromittálják a minisztertanács határozatát. Például a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár ■ban 1952. első kilenc hónapját)• 9,9 millió forint összgyári selejtkát’állapítottak meg, ezzel szemben 15 forint kártérítést vetettek ki. Az ipar területén mutatkozó hiányosságok egy fontos oka az azelég gyakori jelenség — s persze ez nemcsak az iparban, hanem a egész népgazdaságban így van —, hogy a minisztériumok vezetői, trösztök, vállalatok igazgatói gndatlanságából, nemtörődömségtőől, liberalizmusból, s nem egyszer önelégiltségből elmulasztják fontos párt- és kormányhatározatuk vég. Az ipari termelés alakulása 1952 első tíz hónapjában és az 1952. évi terv várható teljesítése PETŐFI HÍDVÉVÜNK IJI ISZKI BÉKEMŰVE: A BUDAPESTI Röviddel az összes budapesti hidak felrobbantására készülő titoista gonosztevők bűnügyének tárgyalása után, a III. magyar békekongresszus megnyitásának napján avatták fel Budapesten az új Petőfi-hidat. Hét év alatt ez a hetdik budapesti Duna-híd, amelyet felépítettünk, illetve újjáépítettünk.