Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-01 / 282. szám

VILÁG PROLETÁRJA* EGYESÜLJ­EJ­EK ? Vil­. évfolyam, 282. szám, 1952 december 2. kedd. Ara: 50 fillér. Il magyar népgazdaság helyzete 1952-ben és feladataink a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban Gerő Ernő elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén A párt és a minisztertanács 1951 december 2-i határozatának egyesztendős mérlege Egy évvel ezelőtt, 1951. november 30-án, Központi Vezetőségünk ülé­sén Rákosi elvtárs egész népgazda­ságunk és népi demokráciánk fejlő­désére nagyfontosságú javaslatokat tett, melyeket a Központi Vezető­ség egyhangúlag jóváhagyott. A Központi Vezetőség történelmi je­lentőségű határozata nyomán jött létre a párt és a minisztertanács 1951. december 2-i határozata, melynek értelmében országunkban teljesen megszűnt a jegyrendszer, megszűntek a forgalmi korlátozások a mezőgazdasági termékekre vonat­kozóan, lehetővé vált, hogy a pa­rasztság, a termelőszövetkezetek, amennyiben teljesítették kötelezettsé­geiket az állammal szemben, ter­mékfeleslegeiket teljesen szabadon értékesíthessék. Ugyanakkor, mint ismeretes, felemeltük a béreket és a fizetéseket, s rendeztük számos élelmiszer és iparcikk árát. Most, egy esztendővel az emléke­zetes párt- és minisztertanácsi ha­tározat után, felállíthatjuk ennek a fontos rendszabálynak a mérlegét. Mit hozott ez a nagyjelentőségű ha­tározat? Az eredményeket nagyjá­ban a következőképpen foglalhatjuk össze: 1. A párt és a minisztertanács de­cember 2-i határozata hatalmas mozgatóerőnek bizonyult az 1951. évi ipari termelési terv sikeres befe­jezés­ében és az erősen feszített 1952. évi népgazdasági terv meg­valósításában. A december 2-i hatá­rozatnak döntő szerepe volt abban, hogy 1951. decemberében addig soha nem ismert mértékben emel­kedett gyáriparunkban a munka ter­melékenysége. 1961. decemberében egész gyáriparunkban a termelé­kenység hét százalékkal múlta felül a novemberi­ termelékenységet, míg egy évvel azelőtt, 1950. decemberé­ben a termelékenység 6,2 százalék­kal a novemberi színvonal alá csökkent. De az 1951. december 2-i rendszabály nemcsak a termelé­­kenység, hanem a termelés nagyará­nyú növekedésében is éreztette ha­tását, s nemcsak decemberben, ha­nem az azt követő hónapokban is­ 2. A rendszabály növelte a pa­raszti és szövetkezeti árufelhozatalt, növelte a parasztság termelési ked­vét, s mindez nem kis szerepet ját­szott abban, hogy az idei aszály el­lenére — melynek kihatásairól ké­sőbb még részletesen lesz szó ■—­ si­került és sikerült biztosítani a la­kosság zavartalan élelmiszerellátá­sát, s hogy a rendkívül rossz ter­més dacára a mezőgazdasági fo­gyasztási cikkek piaci ára a múlt év hasonló időszakához képes­t sok árunál (szalonna, zsiradék, húsféle­­ségek, baromfi stb.) jelentékeny mértékben esett, s csak viszonylag kevés árunál (főként főzelékfélék­nél) emelkedett.­­ A rendszabály emelte a dolgo­zók, s mindenekelőtt a bérből és fi­zetésből élők életszínvonalát és ál­talános bőséget hozott létre az­ ipar­cikk-ellátásban, a többi között olyan iparcikkeknél is, amelyekben megelőzően viszonylagos hiány mu­tatkozott. A dolgozók életszínvona­lának emelkedését érzékelteti — a többi között­­—­ az egy főre jutó fogyasztás növekedése legfonto­sabb élelmiszerekből. Így 1952. ja­nuár—október hónapokban, vagyis ez év első tíz hónapjában a váro­sokban az egy főre eső ösztfovi­­tás 31­ 8 százalékkal, a kenyérfo­gyasztás 7,9 százalékkal, a cukor­­fogyasztás 24,5 százalékkal, a hús­­fogyasztás 4,6 százalékkal, a zsír­­fogyasztás 46 százalékkal, a tojás­­fogyasztás 21,6 százalékkal, a vaj­­fogyasztás 49,3 százalékkal emel­kedett. De emelkedés mutatkozik az élelmiszerfogyasztásban a falun is­ Az élelmiszerfogyasztás növeke­désében, persze, szerepet játszott bizonyos mértékű tartalékolás is. Továbbá szerepet játszott az, hogy a lakosság vásárlása az iparcikkek felöli jelentős mértékben a magasér­tékű élelmiszerek felé tolódott el. Ezért, bár az éle­lmiszerfogyasztás növekedése az életszínvonal emelke­dését mutatja, ezt az emelkedést nem lehet csak pozitív oldalról érté­kelni. 4. A december 2-i határozat hoz­zájárult a tőkés elemek gyorsabb ki­szorításához a termelésből, az áru­forgalomból és a közlekedésből. Míg 1951-ben a tőkés szektor ré­szesedése a nemzeti jövedelemből kereken 5 százalék volt, addig 1952-ben a tőkés szektor részesedé­se 2—2,5 százalékra­l zsugorodik össze. Az emlékezetes 1951. december 2-i párt- és minisztertanácsi határo­zat jelentős mértékben erősítette tehát népgazdaságunk szocialista alapjait. Hozzájárult a munkás-pa­raszt szövetség megszilárdításához és ezen belül növelte a munkásosz­­tály vezető szerepét, öregbítette te­­kintélyét. A párt és minisztertanács 1951. december 2-i határozata megvaló­­sításának egyesztendős mérlege kéz­zelfoghatóan igazolja a mi viszo­nyaink közepette is annak a zse­niális lenini-sztálini tételnek a he­lyességét, amelyet Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái A minisztériumi ipar 1952. első tíz hónapjában befejezett termékekben 25,2 százalékkal, a teljes termelés terén pedig 24 százalékkal termett többet, mint 1951. első tíz hónap­jában. Az iparon belül a befejezett termelés terén a nehézipar 32,5 százalékkal, a teljes termelés terén pedig 29,9 százalékkal termelt töb­­bet, mint a múlt év azonos idősza­­káiban. A rendelkezésünkre álló adatok alapján körülbelül kiszámít­­hatju­k, hogy ’’párunk termelése ez évben — az élelmiszeripar kény­­szerűségét, az élelmiszeripar nyers­anyagainak csekélyebb voltát is számítva — kerékje­i 22 százalékkal lesz magasabb, mint 1951-ben volt. Ha figyelembe vesszük, hogy ez, évben a súlyos aszálykár miatt mó­dosítottuk a könnyűipar és az élel­miszeripar tervét, megállapíthatjuk, hogy igakzunk egészében a várako­zásnak megfelel, termelési tervét teljesíti és igen gyors ütemben fej­­lődik. De természetesen­, hátra van még az utolsó hónap, amelyben erőnk teljes megfeszítésével kell küzdenünk az 1952­ évi ipari terme­lési terv teljesítéséért,a túlteljesíté­séért. A nehézipar gyors fejlődése azt mutatja, hogy iparunk fejlődése megfelel annak a lenini-sztálini tör­vénynek, amely megköveteli, hogy a Szovjetúnióban“ című művében formulázott meg, hogy tudniillik: „A város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság gazdasági összefogása érdekében pedig bizonyos ideig fenn kell tartani az árutermelést (az adás­ vétel útján történő cserét­, mint a várossal való gazdasági kap­csolatoknak a paraszt számára egye­dül elfogadható formáját, és teljes erővel ki kell fejleszteni a szovjet kereskedelmet, az állami és szövet­kezeti kolhozkereskedelmet, kiszo­rítva az áruforgalomból minden rendű és rangú kapitalistát.“ Az eredmények arról tanúskod­nak, hogy a párt és a miniszterta­nács 1951. december 2-i határozatát egészében helyesen hajtottuk végre. Itt-ott azonban előfordultak követ­kezetlenségek, részben maguknál az intézkedéseknél, részben p­edig ezek gyakorti végrehajtásánál- "Ilyen következetlenség volt például az, hogy a napraforgónál és a rizsnél az egész termés kötelező beadását rendeltük el, vagyis nem hagytuk meg a felesleget a parasztságnál és ezzel fékeztük a parasztság terme­lési kedvét ezeken a területeken. Aligha lehet véletlennek tekinteni, hogy a tervezett vetésterülethez képest a napraforgónk­ a legna­gyobb a hiány az­ összes termények közül, s a hozam is, az egyéb nö­vényekhez képest, nagyobb mérték­ben csökkent itt. S az sem lehet véletlen, hogy a rizs aratása ebben az évben rendkívül vontatott volt, s az átlagosnál sokkal nagyobb szem­veszteséggel valósult meg. A feladat most az, hogy biztosít­suk az 1951. december 2-i párt­ és minisztertanácsi határozat eddig el­ért rendkívül jelentős eredményeit, hogy kiküszöböljük a határozat megvalósítása kapcsán elkövetett egyes hibákat és felmerült hiányos­ságokat, hogy átgondolt, tervszerű intézkedésekkel nemcsak megtart­suk, de kibővítsük, továbbfejlesz­­szük az elért eredményeket, üteme állandóan túlszárnyalja a fogyasztási cikkek termelésének üte­mét. Jelentős fejlődést mutat az összes­parágak termelése (az iparágak ter­melési adatai a melléktermékeket és a kiegészítő ipari termelést is magukban foglalják), így a szénbá­nyászat 1952. első tíz hónapjában 25.3 százalékkal, az ásványolaj­­ipar 29.4 százalékkal, a vaskohászat 20.8­ százalékkal­, a vilamosener­­gia ipar 19.7 százalékkal, a gép­gyártás 37.9 százalékkal, a vegy­­ipar 31.4 százalékkal, a textilipar 10.9 százalékkal termelt többet, mint a megelőző év azonos­dősza­­kában. 1952. első tíz hónapjában 23 százalékkal­­több szenet, 60 száza­lékkal több bauxitot, 17.6 százalékka­l több nyersolajat, 9­4 százalékkal több nyersvasat, 15­4 százalékkal több martinacélt, 12.6 százalékkal több elektroacélt, 195 százalékkal több hengerelt acél­t, 15.3 százalékkal több alumíniumot, 22 százalékkal több tehergépkocsit, 450 százalékkal több arató-cséplőgépet, 19.6 százalékkal több villamos­­energiát, 33.4 százalékkal több tég­lát, 10­ 9 százalékkal több cementet, 6.3 százalékkal több pamutszövetet, 17.3 százalékkal több bőrcipőt, 25.9 százalékkal több sört, 60.4 százalék­kal több zsírt és zsírszalonnát, 84 '1-1-,, , ISK1, -» O- o-A sokkal több sajtot, 25 százalékkal több cigarettát termelt állami ipa­runk, mint 1951. azonos időszaká­ban. Ezek a számok iparunk hatalmas fellendülését mutatják. Egyúttal azonban felhívják a f­gyelmet ipa­runk fejlődésének egyes gyengesé­geire is, például arra, hogy bár Vas­kohászatunk igen jelentős mérték­ben fejlőd­ő, fejlődésének üteme el­marad egész iparunk fejlődésének ü­teme mögött. Továbbá felhívják a figyelmet például arra, hogy" cement­­termelésünk üteme nyilvánvalóan elmarad nemcsak iparunk fejlődésé­nek üteme, hanem építkezéseink szükségletei mögött is. Egészé­ben kedvezően fejlödő ipari termelésünkben azonban igen jelentős fogyatékosságok és hiányos­ságok is vannak, amelyek közül itt csek a legfontosabbakra akarjuk ráirányítani a figyelmet. Pártunk II. kongresszusa közel két évvel ezelőtt rendkívüli erővel vetette fel az alapanyag-ipar, s mindenekelőtt a széntermelés és a vaskohászat, valamint a villamos,­energia-ipar gyorsabb fejlesztő­inek követelményét, az alapanyag-ipar elmaradásának fe­lszámolását, mint az ország gyors iparosításának, s népgazdaságunk gyors felemelkedé­­sének alapvető feltételét. Kétségte­len, hogy pártunk II. kongresszusa óta az alapanyag-ipar fejlesztésének meggyorsítása terén tettünk lépése­ket előre. Például szénbányászatunk igen gyorsan fejlőd­ő, mert 23 százalékos termelés-emelkedik egy esztendő alatt igen gyors fejlődést jelent- Gerő elvtárs ezután a bányászat hiányosságairól beszélt, majd így folytatta: ,a szénbányászat mellett másik döntő alap,iparánank a vaskohá­­szat. Mint említettük, vaskohásza­tunk termelése ebben az­ évben je­lentős mértékben fejlődött. Vasko­hászatunk azonban az alapvető ter­mékekben tervét nem teljesít­ 100 százalékra, így 1952. első tíz hó­napjában a nyersvastermelésben a tervet 94.9 százalékra, a martin­­acél­termelésben 97.5 százalékra, az elektroacéltermelésben 93,1, száza­lékra, a hengerelt acéltermelésben 97,8 százalékra teljesítettük csupán­ A továbbiakban Gerő elvtárs több példán keresztül mutatott rá a vas­kohászat hiányosságaira, majd rá­tért az építőipar helyzetének ismer­tetésére. Az utóbbi években és 1952. első tíz hónapjában is komoly fejlődést mutat építőiparunk. Építőiparunk egészében teljesíti tervét, de egy­részt túlságosan drágán építünk, másrészt az építésügyi minisztérium az építőipar teljesítményét a leg­utóbb időkig csak asz­erint mérte, hogy ő maga mennyit számított fel az elvégzett munkáért. Ennek alap­ján a minisztérium nagyobb telje­­­­sítményt mutatott ki, mint amek­korát ténylegesen megvalósított. Építésügyi miniszterünknek, Szíjár­­tó elv­társnak, várná é­r­demes nagy­ipari jellegű építő párunk megte rendésében, de Szíjártó elvtárs nem­csak nem segítette a pártot abban, pnffy a- A pírt és a minisztertanács határoza­tainak megfelelően leszállítsuk, ha­nem megnehezítette a rendcsinálást az építésügy terén. Az építésügyi minisztérium ellenére­­kellett bizo­nyítani, hogy az építkezések költsé­ge az elmúlt egy év alatt nem csök­kent, hanem emelkedett. Minisztereinktől és alárendeltjeik­től meg kell követelnünk, hogy a párttal szemben őszinték legyenek, a párt határozatait és utasításait következetesen hajtsák végre, s a pártnak segítsenek felfedni és ki­javítani a hibákat. Az ipar fejlődésének egészében kedvező képe azt sem fedheti el, hogy a termelékenység, az önkölt­­ség, a béralap, a létszám terén tá­volról sincsen nálunk minden rend­ben. Ami a termelékenységet illel, igen jelentős nálunk a fejlődés, de a tervhez képest van némi lemara­dás is. A­­termelékenység az állami iparban, 1952. első tíz, hónapjában a megelőző év hasonló időszakához képest egészében mintegy 12,4 szá­zalékkal emelkedett. Az önköltség azonban az összehasonlítható ter­mékek önköltségén mérve, az elő­irányzott 6­5 százaék helyett, elő­reláthatóan csak öt százalékkal fog csökkenni ebben az esztendőben, azaz az önköltségcsökkentés meg­valósításánál igen jelentős az el­maradás. A minisztériumi­par ez év első három negyedévében 345­­ millió forinttal lépte túl bérn­apját Igaz, hogy ugyanekkor a miniszté­riumi iparban 354,5 millió forint béralapmegtakarítás is mutatkozott. Ezek az adatok­­ mutatják, hogy a javulás ellenére mennyre laza ná­lunk még mindig a béralaptervezés. Ipari termelésünk nagy hiányos­sága az is, hogy a selejt általában nem csökken, sőt egyes területeken inkább emelkedő. A miniszterta­nácsnak a sele­jt elszámolásra vo­natkozó határozatát, amelynek ér­telmében a selejt egy részét a mun­kabérből maximálisan a havi mun­­kabér 15 százalékig ler­edően, le kell vonni, az igazgatók ál­r­ában nem hajtják végre, s ez a selejt nö­vekedését elősegíti. Az igazgatók azért nem hajtják végre ezt a hatá­rozatot, mert „jó emberek“ akar­nak lenni, senkit nem akarnak meg­sérteni, s nem veszik észre, hogy ezzel saját maguk alatt vágják a fát és ártanak a munkásosztály, a dol­gozó nén érdekének. Vagy ha vég­rehajtunk a határozatot, akkor ezt oly módon csinálják, hogy ezzel valójában kompromittálják a mi­nisztertanács határozatát. Például a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár ■ban 1952.­ első kilenc hónapját)­• 9,9 millió forint összgyári selejtká­­t’állapítottak meg, ezz­el szemben 15 forint kártérítést vetettek ki. Az ipar területén mutatkozó hiá­nyosságok egy­ fontos oka az az­­elég gyakori jelenség — s persze ez nemcsak az iparban, hanem a egész népgazdaságban így van —, hogy a minisztériumok vezetői, trösztök, vállalatok igazgatói g­n­datlanságából, nem­törődömségtőől, liberalizmusból, s nem egyszer ön­­elégi­­ltségből elmulasztják fontos párt- és kormányhatározatuk vég. Az ipari termelés alakulása 1952 első tíz hónapjában és az 1952. évi terv várható teljesítése PETŐFI HÍDVÉVÜNK IJI ISZKI BÉKEMŰVE: A BUDAPESTI Röviddel az összes budapesti hidak felrobbantására készülő titoista gonosztevők bűnügyének tárgyalása után, a III. magyar bé­­kekongresszus megnyitásának napján avatták fel Budapesten az új P­etőfi-hidat. Hét év alatt ez a he­tdik budapesti Duna-híd, amelyet felépítettünk, illetve újjáépítettün­k.

Next