Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-01 / 1. szám

dali IcacLcL a „Tpaztutk“ szwkeszteiénértez 1844-ben megindult Vaterlam győri lap nagy változásos állóit 1846-ban.­ Az átalakulás megérintette Győr lakossága Misser Richard Vaterland című­ét elég sokan olvasták még, d­­­ez jól megérezte, hogy nagy­zások előtt áll az ország. A var szellem elsöpörte volna­­; ■iandot, éppen ezért Noissel várta be újságjának a bukás hanem idejekorán fordítót köpönyegét. 1547. január 2-án ,I­zlandból Hajánk lett, ezzel s­ületett az első győri magyar vti hírlap, új lap szerkesztője, Kovács értékelni tudta munkatársainak hozását. A magyar írók a győri utaknál olyan anyagi megbecsü­­ls részesültek, mint sehol­­t az országban. Arany János­­­ja sem futott nagyobb futa­mért, mint amilyenben Kovács Pál szesítette munkatársait. A jó írók v­tel nélkül mind nagy tisztelet­­t­en részesültek. Nagy íróink az óbb győri cenzúra miatt s szí­­en küldték féltettebb munkáikat Hazának. Ezek után senki sem zájkozhatott, ki a győri Hazánk­­szág egyik legszínvonalasabb lett. Dicfi kora ifjúságától jó barát f­in volt Kovácscsal. Petőfi fel­esében ifi része volt. Kovács tanulmányait a pápai kodé­ban végezte. A kollégiumi főtársulat­ javára 1842-ben idíjat tűzött ki. Ezt a pálya­­ot nyerte el „Szín és való“ című táncával Petőfi. Kovács Pál em­­lérralaiban így írja le első találko­­sunkat:­ „Egy hop csal, betoppan hozzám a borzashajú fiatal diákember Pá­lról. ” Petrovich Sándor pápai autó — mondó — s megköszönni 't, hogy mint egy balladájának álója, művel jutalomra érdemesí. ,'S így a pályadijat el is nyerte, és Czuczor Gergely voltunk fel­­ve bírálókul Győrött, s egyhun­­zig szavaztunk a borzashajú diák ■idájára. Ö belőle lett a világ­­i Petőfi, kivel szoros barátság­­a éltem, s kit szerencsém volt a fiúk dolgozótársául bírni folytat Én , a döfi 6 verset szokott egyszer­­küldeni, utasításokat is mellékelt versekhez, melyeknek meg nem­ása miatt haragudott. Egyik küldeményében ott volt a Ke­st, a Kutyakaparó, Nagykároly­ ! és az Egy gondolat bánt enge­­t című verse. A Kőszentnek ilett volna előbb megjelennie, de cenzor akadékoskodása miatt a atyakaparó jelent meg előbb. Pe­­st ekkor felháborodásában a köl­tkező goromba hangú levelet írta ovácsnak: Pest, február II, 1817. Édes Palim! Nagy meglepetéssel pillantotta m­eg éppen most a Kutyakapar­ót a lazánkban (1847. február 16-i, 20 s­zámban). Miután én a küldött vers­eket megszámoztam, s kértem önt, úgy a szerint, adja őket. Megval­­un, ilyenekhez nem vagyok hozzá­­rokva. Ez egy kis szerkesztői önk­ényt azonban elnézem; de jövőre bátozottan nyilatkoztatom, hogyha ők előleges tudósítás nélkül ilyes, tesznek verseimmel, kénytelen­­ek magamat a Hazánk írótár­­vak sorából töröltetni, először mert én nem ok nélkül szán­lom verseimet, mulatságból, vagy rmekességből; másodszor és ki­k éppen azért, mert én halálos,­ztató ellensége vagyok mindene­k, ami az önkény, despotizmus árt­ékát viseli is . . .“ Kovács Pál válaszában szerényen elmagyarázta, hogy a csere oka­em szerkesztői önkény, hanem a múzor akadékoskodása volt. Erre d­őfi a következő levelet írta Kov­ács Pálnak: „ Édes Barátom! Meglehetősen goromba levelet ír­­­n Önnek tegnapelőtt, bárcsak el­­reszelt volna a postán —­ de eszem,­re se jutott hirtele­nében, hogy azok fiz akasztó­r’i­avaló cenzorok is lé­teznek a dicső szabius magyar házi­­ban, s hogy ön e miatt szegte meg kívánságomat, miszerint úgy adja verseimet, amint számozva vannak• A Nagykárolyban és az Egy gondo­­lat bánt engemet című két dal ki­jön összes verseim között, azért akartam, hogy előbb e kettő jelen­jék meg. E helyett, amit a cenzor kitörölt, írok a túlsó lapra mást, valamint jövőben is mindazok he­lyett, melyeket a cenzor tiltó alá­­írásával visszaküld Ön hozzám. Ez igen természetes és igazságos dolog. Hazugság, hogy Pápa táján jártam, nem lesz én, még gondolatban sem- Győrbe azért sem mehettem, mert minden istenáldotta nap kétszer kell a nyomdába zarándokolnom. Annyi bajom van, mint az istennyila, avval a menykő nagy kötettel. Apropos! Ön ugyan befütyült ne­kem; azt írja a minapi Hazánk (1847. febr. 16.), Petőfi kiadja ösz­­szes költeményeit arcképével együtt. Ebből azt gondolhatják, hogy én magam adom ki arcképemet, ami csakugyan csúnyaság volna tőlem, s legfölebb Császártól telnék ilyesmi.“ Ennek a levélnek a hátuljára írta Petőfi a XIX. század költői című verset. Petőfi gyakran figyelmeztette Ko­vács Pált ifjú tehetségekre, de fel­hívta figyelmét a lapban megjelent gyenge versekre is. Ezt írja 1847­ április 1-én Pestről. . . amennyire lelik, őrizkedjél olyan égbekiáltó silány portékákat közleni, mint a minap Butyovszki és Halka, vagy ki fene versei vol­tak. Amint elolvastam, hát m­aszkárságba estem és három ízben ütött meg a guta. Ha kedves elöl­ted az életem, válogasd meg jobbár a verseket. Inkább semmit, mint rossz verset.“ Ötödik levelében ezt írja Petőfi: . Arany Jánossal beszéltem, ő is ír neked, ha kell. Jókaival már megalkudott annyi összegben, mint velem, csakhogy kevesebb verset ad, mint, én, csak hónaponként egyet. Azt tanácsolom, szerezd még, mert nagy költő, annyit mondhatok . . •" Petőfi 6. levelével küldte el a Ke­­rény­i Frigyeshez írt Üli leveleket. E leveleket két feltétellel adta oda: ha minden levélért egy' aranyat kap, és ha szóról'szóra jelenik meg- Kö­vetkező levelében megváltoztatta előbbi feltételeit, mert házassága miatt az Üli levelekért egy összeg­ben 60 forintot kért. Utolsó (8.) levelében küldte el Petőfi a felesége által írt Naplótö­redékei- Kívánsága az volt, hogy egy számban, megszakítás nélkül ad­ja ki a szerkesztő. Petőfi figyelmét az általános európai és magyar események egy­re jobban a forradalom felé irányí­tották. Ennek ellenére szinte a Ha­zánk megszűnéséig dolgozott újsá­gunkban. Petőfi költészete Győrött is hozzájárult a forradalmi szellem kialakulásához. Nagy János: Dolgozó népünk bizalommal tekint az új esztendő felé Új esztendőbe léptünk. Az elmúlt, harcokban gazdag 1952-es év sok eredményt és sikert hozott hazánk, az egész dolgozó ma­gyar nép számára. Az új esztendő ötéves tervünk negyedik esz­tendeje lesz, amely kemény harcokat, új, kiemelkedő sikereket és sok-sok örömet ígér dolgozó népünknek. Mi, magyar dolgozók, megszoktuk a hét szabad esztendő alatt, hogy Rákosi elvtárs ve­zetésével, a Szovjetunió, Sztálin elvtárs segítségével, dolgozó né­pünk áldozatkész munkája alapján terveink valósággá válnak. Az új évbe még odaadóbb munkával, a békéért vívott harc fokozá­sával, a jövőbe vetett bizalommal jövünk át. Erről szólnak az aláb­bi­ nullát hozatok. Porubssky Lajos sztahanovista esztergályoss Az elmúlt évben két ízben nyer­tem el a sztahanovista jelvényt Sztálin elvtárs születésnapját kö­zel 2000 százalékos teljesítmény­­nyel köszöntöttem. Nemcsak a sa­ját eredményeimet könyvelem el sikernek, hanem azt is, hogy nyolc dolgozótársamnak adtam át mun­kamódszeremet Jó munkám jutal­maként Galyatetőn és Mátrafüre­­den üdültem. Termelé­sem növelé­sével együtt a keresetem is emel­kedést kellett­­mindenre, amire szükségem volt. Vettem magamnak többek között egy rádiót 2100 fo­rintért Az új esztendő új örömet jelent számomra: már megkaptam az üdülési beutalót Galyatetőre. Most fejezem be 1954 első negyed­évi tervemet Május elsejére telje­síteni akarom ötéves tervemet. Az új évtől még valamit várok: új esztergapadot. Remélem ez a vá­gyam teljesülni fog. Török Kálmán traktorista brigádvezető­­ Sztahdnovista címet kapott a brigádunk. A töltéstavai gépállo­máson — büszkeséggel mondha­tom el —­ a Kossuth-brigádnál nincs jobb brigád. Éves tervün­ket 131­­ százalékra teljesítet­tük. Brigádom egyik tagja­, Czim­merer József, 181 százalékra tel­jesítette az évi tervét. Az új év­ben legalább 200 százalékos terv­­teljesítést akar elérni. Egész bri­gádunk azon lesz, hogy az 1953- as év munkája során méltó le­ Alien­d sztahonovista nimhez. PETŐFI SOPRONBAN 2840 telén a soproni tisztikaszinó egeszén ke­ményre dermesztette a jégcsapokat a hideg al­pesi szél. Odabent vidáman nyüzsögtek a város előkelőségei. Az egyik elegánsan öltözött úriem­ber odasúgta valami él­es asszonyságnak. — Ne menjenek haza a hangverseny után... Zay gróf­nő meghívott bennünket a palotájába... nagy dolog lesz... képzelje, találkozik két nagy szel­lem: Zay grófnő novelláit olvassa fel, Liszt Fe­renc zongorázik... jó kis muri­, mit­­kuncogott megértően a két előkelőség, aztán kényelmesen hull hátra széltében, hogy ..áhítattal“ hallgassa Liszt­ Ferencet... de már mindkettő arra gon­dolt, milyen lehetőségeket ad a pletykára az esti ..találkozás.” Ezalatt egy alig 17 éves fiatalember arról igyekezett, meggyőzni az ajtónállót, hogy bár jegye nincs, engedje be mégis a hangversenyre... Lisztet akarja hallani. A jegy­szedő megnézte a fiatalember kopott kabátját, megcsodálta erős ádámcsutkáját és lobogó haját, aztán kinyitotta­­ csendesen az ajtót. A hangverseny után a fia­talember gondolataiba merülve ballagott a hideg soproni utcákon, végig a Várkerületen, fel a halászutcai laktanyába. Ott a káplár ezekkel a szavakkal fogadta: — Hallja, kend, Petrovics! Hogy mert elmenni egy hangversenyre az enge­délyem nélkül és méghozzá civilben. Szava nincs. Tiznapi sötétzárka... így végződött Petőfi Sándor és Liszt Ferenc első találkozása. A másik találkozás pedig, amit a soproni előkelőségek terveztek, sehogy sem si­került, mert Liszt Ferenc nem ment el Zay gróf­nőhöz, dilettánsokkal akkor sem állt szóba, ha történetesen grófok voltak. Petőfivel pedig akkor találkozott igazán a nagy magyar zeneszerző, amikor - később - egész sor versét megzenésí­tette , a Magyarok Istené­t például kórusműben dolgozta fel. ★ 1807-ben, a­­,bécsi udvarral történt ,kiegyezés’ esztendejében reménytelenség költözött azoknak a szívébe, akik a 18-as időkben éppen Petőfitől tanulták meg, hogy a szabadság és függetlenség elválaszthatatlanul ikertestvérek. A ••kiegyezés“ halálra akarta gyilkolni ezt a testvérpárt. Hogy könyebb legyen a dolga, a császári és királyi re­akció irtóhadjáratot kezdett a gondolatok ellen is, amelyek a magyarságot a I3-as szabadságharc hősi küzdelmére emlékeztették. Ennek a rothadt feudális politikának volt egyik leggyalázatosabb megnyilvánulása, amikor a soproni bencés gim­názium eredetileg Petőfiről elnevezett önképző­körét­­Guzmics Izidor névre változtatták. Ez a Guzmics valami bencés tanár volt. Megtehette ezt akkor az uralkodó osztály, hi­szen csendőrszuronyok védték, a bécsi és a pesti reakció „kultúrpolitikáját.” De céljukat mégsem érték el a jó urak. 1005-ben, amikor először ad­ták elő a soproni színházban a János Vitézt, nem állíthatott az úri, reakció minden soproni polgár­­mellé szuronyos katonát, nem akadályozhatta meg hogy az emberek könnyei ejtsenek Juliskáért és Jancsiért, akiket a­ kapzsi zsírosparaszt és a zsu­gori vénasszony tett boldogtalanná. És nem­ tö­rölhette le senki a mosolyt az emberek arcáról, amikor Petőfi a mese erejével mutatta meg, hogy az igazságnak győzni kell. Juliska feltámad és a szerelmesek egymáséi lesznek. Véletlen-e, hogy az egyébként üres terem elött játszó soproni színház zsúfolásig megtelt magyar és­ németajkú soproni polgárokkal a János vitéz előadásain? Vételien-e, hogy általában kétszer tudtak egy színi évadban előadni egy darabot és a János vitézt telt ház előtt, adták huszonegyszer­­egymásután a soproni színházban. Népszavazás volt ez a legnagyobb magyar költő eszméie,­ az elnyomók elleni mér­hetetlen gyűlölete és a dolgozó emberek határ­talan szeretete, a nép függetlensége mellett. Sopron dolgozó társadalma sokszor szavazott Petőfi szelleme mellett. 1923-ban, amikor Dr Csat­kai Endre múzeumi igazgató kezdeményezésére emléktáblát akartak állítani a Rákóczi-u. 9. sz. ház falára — ebben az épületben talált Petőfi fél­évig tartó tartózkodása idejére meleg baráti kör­re Orlai Pethies Soma, a későbbi híres festő és Sass István, a későbbi híres orvos, akkor líceumi tanulók társaságában — a soproni dolgozók gyűj­tötték össze ehhez az emléktáblához filléreiket. A hivatalos kultúrpolitika ebben az időben sovi­niszta, uszító kiadványokra költött, százezreket — Petőfi emléktáblájára nem jutott a kormány pén­zéből. . . - ★ Csaks a felszabadulás óta találkozhatott Pe­tőfi szeleme és a népi-nemzeti, kultúr­politika. Amiről Petőfi, álmodott szűk baráti körében, vagy amikor egyedül silbakolt a mai Petőfi­ téri sarok­­ház, az akkori posta épülete előtt, az ma meg­valósult. Amiről Petőfi álmodott, amikor gyertyát tűzve szuronya hegyére, tanult, hosszú éjszakákon a szűk kaszárnyas ágyon; a művelődés joga­ már valóság hazánkban, mert­ a nép ügyét, Petőfi ügyét és bennünket is felszabadító szovjet hata­lom példájára a kommunisták pártja, Rákosi elv­társ vette kezébe. Szebb emléket Petőfi Sándor születésének 130. évfordulójára nem is állíthatott ■volna Sopron, mint azt a járási kultúrotthont, amelyet, tegnap avattak fel a városban. A ..sár­­gapitykés közlegény“ alig pár lépésre ettől a kultúrotthontól silbakolt 113 évvel ezelőtt. Ha ma élne a világirodalom egyik legnagyobb költője, az egykori soproni katona, sapkájához emelné a kezét, tisztelegne a nép előtt, a párt előtt, amely egyre több otthont ad a kultúrának­, hogy láng­­ragyújtsa az élet szépségének és igazságának sze­retétől az emberi szívekben — azokat az eszmé­ket,­ amelyekért Petőfi egész költői munkásságát, életét adta. Gulyás Jenő, Lénárd Judit ,«sínművéi«»n­é­ gy évbe lépünk, s ha az elm­últ évben végzett munkámról mér­­leget készítek, akkor egyik fő ál­lomásának tartom, hogy eljátsz­hattam a ,,Második front mögött“ című darabban Tánja Jegorova főhadnagyot. Miért szeretem any­­nyira ezt a szerepet! Nincs szebb feladat, mint az igazságot ábrá­zolni a színpadon. Nincs szebb, mint érezni, hogyan szereti meg a közönség Tánját — és benne az igazságot —, hogyan foglalnak állást mellette. Vele élnek, neki adnak igazat vele örülnek Ha csak egy lépéssel is előbbre vit­­em azoknak a fejlődését, akik látták a darabot, elértem a célom. Nincs szebb, mint harcosokat ne­velni a béke szent ügyének. Sok- sok ilyen szerepet szeretnék ját­szani, hogy megmutassam, milye­nek legyenek az emberek, milyen szeretnék lenni én is, hogy jog­gal mondhassam magam a gyö­nyörű, új világ értékes emberek­nek. Borbély Mihály főmérnök, az című­ esztendpben Komoly sikereket értünk el a Győri Tex­­tilban a gyorsüzem-mozgalom te­rén. Az eredményeinket akarjuk most, az új tervévben tovább fej­leszteni. A gépek felgyorsításá­nak nagy jelentősége van nép­­gazdasági szempontból. Ezzel a módszerrel új szövőgépek beru­házása válik feleslegessé. Én munkatársaimmal együtt tovább folytatom vizsgálataimat a „szál­­beállítással“ kapcsolatban. El akarjuk érni, hogy a nyüstösgé­­pen le sablonnal dolgozhassanak már az új esztendőben művezető­ink. Biztos vagyok benne, hogy eddig is kiválóan dolgozó mun­katársaimmal eljutunk a kitű­zött célhoz. PÁRTHÍR Felhívjuk pártszervezeteink és politikai iskolavezetőink figyel­mét, hogy a propagandista szemi­náriumokat január hó 2-án, pén­­teken délután 4 órakor tartjuk a szokott helyén. Feltétlen és pontos megjelenést kérünk. -A Városi Járöózöttség é­v v­ágit prop. osztálya.

Next