Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1953. július (9. évfolyam, 153-178. szám)

1953-07-02 / 153. szám

yule pROlsrAZJ*! consuljnski IX. évfolyam, 15X. szám, 1333 július 2. csütörtök ARA 50 FILLÉR Teljes erővel a cákearatás sikeréért kombájnok, aratógépek motollá­ja csillog a napfényben, faszák su­hognak fáradhatatlanul és ezzel egyidőben traktor pöfög a tarlón, cséplőgép búg a szérükön. Lehet­ne-e teljesebb képet festeni arról, hogy békés életét hogyan építi ha­­znkban, megyénkben is a dolgo­zó paraszt? Javában folyik nálunk a nyolcadik szabad aratás. Nem­csak munka, nagyszerű erőfeszítés , hanem harc a felszabadult nép több kenyeréért és azért, hogy ez a kenyér jövőre és évtizedek, év­­s­ázadok múlva is a dolgozók asz­­'­-jára kerüljön: az aratás nálunk s a többi felszabadult nép szo­cializmust építő hazájában min­denütt, harc a békéért. Találóbb, szebb szóval nem lehetne ezt ki­fejezni, mint ezzel: békearatás. Minden új learatott gabonatábla, minden szem elcsépelt gabona azt mutatja: erősödünk, izmosodik az ország, s ha azok, akik már meg­szokták, hogy mások verejtékéből, munkájából éljenek — az impe­rialisták — Tátik törnének, vissza tudnánk ütni úgy, hogy egyszer és mindenkorra elmenne a kedvük attól, hogy szabad népek ügyébe üssék bele az orrukat. Érthető öröm tölti el nemcsak a falusi, ha­nem a városi embert is, ha a béke egyik döntő ütközetéről ilyen je­­lentést hall: a balfi Micsurin ter­melőszövetkezet keresztsorosan ve­tett árpáját learatta, elcsépelte és 22 mázsás termést takarított be holdanként,­­ összesen 10 holdról. Naponta érkeznek a hírek arról is, hogy a megye újabb és újabb őrületein dől rendre az őszi árpa ■ tán a rozs és a búza is. A péri­­icsurin termelőszövetkezetben Jeizer Sándor traktoros már a bú­zát aratja — becsületére legyen mondva, hogy húsz holdat vágott le egy nap alatt. — Tét, Ménföl­csanak környékén a rozsot aratják. Számos példa mutatja tehát, hogy szövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztságunk megértette: az ide­jében való, szemveszteség nélküli aratás elsőrendű kötelessége minden falusi dolgozó embernek, akinek drága a béke ügye. Pótolhatatlan veszteség, helyre nem hozható mu­lasztás lenne, ha bárki halogatná a kasza alá érett gabona aratását. A töltéstavai Béke tsz­ben ez tör­­­­tént tavaly: féltek a gépi munkától, kézi erővel nem tudtak megbírkóz­­n­i sok gabonával, ennek követ­keztében mintegy 80 mázsa szem­­eszteségük lett — neki és az egész országnak — egy 30 holdas gabo­­natáblán. Idén is vannak még egyes területek, ahol nem gondolják meg: népünk ellen elkövetett súlyos bűn az, ha mint a fent említett példa alapján — mintegy negyven ember évi kenyérszükségletét hagyjuk po­­csékba menni. A győrszemerei ha­tárban viaszérésben lévő búza és teljesérés előtt álló aratatlan rozs­táblák pedig arra figyelmeztetnek, hogy újra és újra fel kell hívni a figyelmet: arassunk idejében. Amikor azt mondjuk, hogy ná­lunk az aratás békeharc, akkor el­sősorban pártszervezeteinknek és ■tanácsainknak kell tudniok, hogy ennek a harcnak ők az irányítói, a fel­elős parancsnokai. Ha a köz­katona megfeledkezik feladatáról, a parancsnok kell,­hogy felhívja a figyelmet a mulasztásra. Pártszer­vezeteink és tanácsaink — ha még nem tették volna meg — Szervez­zék meg azonnal a határ állandó és éber f­gyelését. Ragyogóan mu­tatta tavaly a cirákiak példája: igen helyes és nevelő az a módszer, ha pár kalászt letépünk annak a dolgozó parasztnak a gabonatáb­lájáról, akinek már kasza alá érett a rozsa, búzája és kifüggesztjük azt a kapujára, ilyenféle felírással: ennek a földnek a gazdáját már aratásra várja a gabona. A párttag és pártonkívüli népnevelők nem­­tö­rődhetnek ezekben a döntő napok­ban csupán a saját munkájukkal — persze elsősorban nekik kell pél­dát miadatni az ak­adlág időben­ való elvégzésében —, de emellett végez­zenek felvilágosító munkát is. A búza viaszérésben való aratásáról például még nem mondhatjuk el, hogy mindenki így látja helyesnek. És álljunk meg a gépállomások­nál is. Hányszor és hányszor el­mondják maguk a gépállomás dol­gozói, vezetői is, hogy elsőrendű kötelességüknek tartják­ segíteni a falut a mezőgazdaság szocialista építésében. Hát eze­kben a napok­ban igazán be lehet ezt bizonyítani. Sok gépáll­om­á­sunk traktorosainak jó munkája eleven érv amellett, hogy a gépállomások kimondhatat­lanul sokat tudnak segíteni a béke­aratás nagy harcában, sőt elsősor­­ban rajtuk áll, vagy bukik ennek a harcnak a győzelme. A Meizer Sán­dorok, Csapó Józsefek és mindazok az aratógép és k­o­mbájn kez­el­ők, ■elki­k rendszeresen túlteljesítik nor­májukat, valóban élvonalában áll­nak a békeharcnak. De vájjon ugyanezt mondhatjuk-e el a téti gépállomásról, amelynek egyik cséplőgépe fél napig a csépléshez szükséges nyomtatványok miatt ált? A rábacsécsényi Kossuth tszcs tagságától is sok időt rabolt el a gépállomás vezetősége, mivel nem intézkedett időben a nyomtatvá­nyok ügyében. Még s­ílyosabb kárt okozott és okoz a gépállomás a csoportnak és népgazdaságunknak azzal, hogy négy napja nem küld traktort a tarlóhántáshoz, nem tud­ják elvetni a másodnövényeket, szikkad a talaj. Várjon tud-e erről — és ha nem tud róla, akkor m­ért nem tud? — a gépállomás igazga­­tója? Hogyan ellenőrzik és irányít­ják ott a munkát a vezetők, ahol ilyesmi — sajnos — még napiren­den megtörténhet. Milliószor el­hangzik a gépállomás felelős veze­tői részéről, hogy ,,az aratógépet kövesse a tárcsa, a korona­ és a vetőgép“ —, ugyanakkor a gyakor­latban egyes gépállomások éppen az ellenkezőjét teszik ennek a he­lyes irányelvnek. különösen termelőszövetkezete­ink és csoportjaink azonban ne csak a gépállomás gépeire számít­sanak. Elromolhat, vagy különböző bürokratikus intézkedések miatt késhet az aratógép, de ez a gabona érését egy pillanatig se késlelteti­ Az ödévényi Kossuthban tették he­lyesen, ahol bár elromlott az ara­­tógép, de az őszi árpa aratása még­sem késlekedett, mert nyomban munkába álltak a kaszások. Terme­lőszövetkezeteink vezetői és tagjai ne feledjék egy pillanatra sem, hogy éppen ezekben a nehéz na­pokban van rajtuk leginkább az egyénileg dolgozó parasztok szeme: érdeklődéssel figyelik, melyik ter­melőcsoport, hogyan birkózik meg a sok esetben igen nagy nehézsé­gekkel. Éppen ezért ügyeljenek ar­ra is, hogy aratás idején a növény­­ápolást sem szabad elhanyagolni. Követendő példa ezen a téren a győrszentiváni Új utakon tizcs, amely az őszi árpa learatása után nyomban megkezdte a kukorica ka­pálását — a rozs ugyanis még nem érett meg egészen. Négy nap alatt megkapáltak 30 hold kukoricát és most már könnyebben megy a rozs aratása is. Ez a példa is azt mutatja, hogy szervezetten, minden erőt a legsürgősebb munkákra összpontosítva nagyüzemben és egyéni parcellán is győzelemre tud­juk vinni a békearatás nagy ügyét. „Ha idejében betakarítottál — nyertél, ha elkéstél a betakarítással — vesztettél“ (Sztálin) Minden nap teljesítsük a tervet! ft 100 százalékon sínfak felérése a harmadik negyedévi terv esti napján a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban A Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár dolgozni tegnap, a har­madik negyedéves terv első nap­ján, tovább fokozták teljesítményü­ket. Nemcsak az élen járók értek el jó eredményeket, hanem a 190 százalék alatt teljesítők is javítot­tak munkájukon. A hídüzemben Zimits Tibor villanyhegesztő pár hete szabadult fel. Csak ritkán ér­te el a 100 százalékot. Tegnap már 128 százalékra teljesítette normá­ját. Wéber Ferenc, a gépkarban­tartó üzem dolgozója az eddigi 87 százalékával szemben a harmadik negyedéves terv megkezdésének napján 100 százalékban tett eleget normájának. Vargán Ferenc esz­tergályos is hosszú idő óta — még tegnapelőtt is — a normájukat nem teljesítők között volt. Tegnap azonban tervének teljesítésével se­gítette elő az egész gyár tervtelje­­sítését. A központi szerszámüeremben Dávid Sándor esztergályos telje­sítménye is az előző versenysza­kaszban még csak 89 százaléknál mozgott. Azóta fokozatosan emel­te teljesítményét és tegnap már 107 százalékot ért el. A vagongyári dolgozók közül élenjárt a terv tel­jesítésében Varga Károly sztaha­novista esztergályos. Perselyek ké­szítésén 430 százalékot ért el. Po­­rubszky Lajos ifjúmunkás 315 szá­zalékban teljesítette napi normá­ját. Hoffman László kovács 208, Horváth Gyula autogénhegesztő 220 százalékos teljesítményével já­rult hozzá a harmadik negyedév első napi tervének teljesítéséhez, nyalta normáját az új tervnegyed első napján. Teljesítménye 162 százalék. „Nem maradhat egyetlen felajánlás sem teljesítetlen u­ tán is több nagyszerű eredmény A Győri Keksz- és Ostyagyárat a féléves terv 113 százalékos telje­sítése utáni újabb, a harmadik ne­gyedévi terv teljesítéséire mozgó­sító dekorációkkal díszítették fel. Az üzem dolgozóit serkenti jobb munkára a­z a felirat is, amely így szó­l: „Nem maradhat egyet­len felajánlás sem teljesítetlen!“ Brunak szellemében indultak harc­ba a dolgozóik tegnap reggel is. A harmadik tervnegyed első nap­ született. Hujbert Lajosné és Mol­nár Boris ostyakenők 135 száza­lékra emelték teljesítményüket. Németül István dobo­zkészítő 145 százalékot ért­ek Németh Zsig­mondit és Czingeli Hanna figura­­tionok is jól megálltak a helyüket. Mindketten 146 százalékot teljesí­tettek. Pataki Mihálynné ezen a napon 125 százalékban teljes­ítette napi tervét. Értekezleten beszélték meg a feladatokat a Kötöttárugyár dolgozói A Mosonmagyaróvári Kötött­árugyár dolgozói a hét elején terv­­ismertető értekezletre jöttek ösz­­sze. Megbeszélték az első félévi terv teljesítésének tapasztalatait és a harmadik negyedévi terv megvalósításával kapcsolatos fel­adatokat. A tennivalókat 8 pont­ban foglalták össze. Elhatározták, hogy még nagyobb gondot fordí­tanak ebben a negyedévben a mi­nőségi munkára és az anyagtaka­­rékosságra. Az üzem dolgozói tegnap, az új tervnegyed első napján, lelkesen fogtak munkához. Az első négy órában is már számosan értek el nagyszerű eredményeket. Németh Jolán összevarró 200 százalékra fokozta teljesítményét. Papp Edit fedeze mindössze 5 százalékkal maradt el Németh Jolántól. Er­délyi Kálmánná 198 százalékos tel­jesítményével járult hozzá a gyár napi tervének teljesítéséhez. Köpi Ferenc varró is messze túl szár­ ­i Tatarozó Vállalat dolgozói előbbre hozzák az Építkezések határidejét A Győri Tatarozó Vállalat mű­szaki vezetősége idejében hozzá­fogott a harmadik negyedévi terv teljesítés­ének előkészítéséhez, hogy zökkenőmentesen kezdhessék meg a munkáit a félévi terv sike­re után. A dolgozókkal megbe­szélve elhatározták, hogy harma­dik negyedévi tervüket 4 száza­lnkkal túlteljesítik. A verseny­szellem továbbvitelével is hozzá­járulnak ahhoz, hogy a vállalat olcsóbban, és jobban termelhessen. Gólul tűzték ki, hogy a műszaki in­tézkedési tervben előirányzott 3,5 százalékos akkumuláció helyett 4 százalékot érnek el A Tatarozó Vállálhál az elmúlt negyedben több min­t 1 millió forintos forgó­eszköz csökkentést ért el. Elhatá­rozták, hogy ebben a negyedévben észszerűbb és jobb műszaki meg­oldásokkal , 100.000 forint értékű forgóeszközt, szabadítanak fel. Er­délyi Ferenc építésvezető a har­madik negyedévi terv célkitűzé­seihez javasolta, hogy a ménfd­­csan­aki iskolát szeptember els°ie helyett- augusztus 2--én a,dják át. Erdélyi Ferenc építésvezető, pél­dáját követve, Domonkos József, Szőke Lajos, Kocsis László, Ba­­ruta Ferenc építésvezetők egymás után tették meg fogadalmukat az egyes építkezések határidejének kirövidítésére. A koroncói isko­lát 2, a győrszemerei bölcsődét pedig 25 nappal a határidő előtt adják át rendeltetésének. A dolgozók nemcsak javaslatai­kat teszik meg a terv teljesítése érdekében, hanem bírálják is a vá­yorlati vezetéki ágat Védőszem­­­üveget, mentőövet, biztonsági fel­szerelést, tágasabb, egészségesebb öltözőket kérnek, hogy még tö­kéletesebb munkát tudjanak vé­gezni. Vinkovics Ferenc soproni kombájnos kiváló munkája Közel a nyugati határhoz, a fertőrákosi Ságvári termelőszövet­kezet őszi árpa földjén indította el a múlt hét végén kombájnját Vin­­kovics Ferenc kommunista trak­toros. Fiatal­ember Vinkovics Ferenc és azzal az elhatározással indította el a gépet: — Legalább 260 holdat learatok vele a nyá­ron. — Amint felszáll az Alpok lábánál a bőséges harmat, nyom­ban elindul a nagyszerű gép és ikeres bárányként engedelmeskedik kezelőjének. Az éjfél legtöbbször még munkában találja Vinkovics Ferencet. A Ságvári tsz 10 hold ár­páját is tarlóba hagyta egy nap alatt és több mint 198 mázsa ta­karmánygabonát szállíthattak be utána a tsz raktárába, illetve en­nek egy részét a begyűjtőhelyre. E hét elején már a soproni Dó­zsa termelőszövetkezet 125 holdas táblájára irányította a gépet Vin­kovics Ferenc és Boros Imre, a segédvezető. Nem szabályos ez a terület, éles kiszögelés teszi bo­nyolultabbá a b­ombájavezető mun­káját. — Hogy lenne jobb, hogy menne gyorsabban? — töprengett magában Vinkovics elvtárs. — Ekkor váratlan segítséget kapott. Egy nyári gyakorlaton lévő me­zőgazdasági egyetemi hallgató vonalakat, számokat rajzolt elé és elmagyarázta, neki, hogy mi­lyen az óragrafikonos eljárás. Vinkovics elvtárs hamar rájött, hogy nem is olyan ördögi mester­ség , ez: egyszerűen előirányozza magának, hogy mennyit arat le percenként, mennyit kell learatni óránként, hová kell érnie egy-két óra múlva és így tovább. — Min­dig tudja ellenőrizni önmagát, hol tart a tervével. Az első nap nem sikerült va­lami ragyogó eredményt elérnie. De a­­második nap igen. Kedden­­ ez volt a második nap — 11 hold tarlót hagyott maga után Vin­co­­vics elvtárs kombájnja és 261 má­zsa 68 kiló ösziárpát csépelt el, ezen a területen pedig csak 6,3 hold a kombájn normája 10 órás műszakban. Vinkovics elvtárs te­hát jóval több, mint kétszeres normát teljesített. Tegnap délig összesen­ 65 hold ösziárpát aratott le és 11 vagon árpát csépelt el Vinkovics elvtárs. .A három szal­­magyűjtő alig győzte utána — gyű­jtőkocsival — a munkát. Nyo­mában két traktor éjjel-nappal buktatja a tarlót. Bizony, lenne mit nézniük ódáéb­ól a még el­nyomott osztrák dolgozó parasz­toknak, hiszen ők még csak képek­ről ismerik a kombájn nagyszerű, a kombájnos hősies munkáját. Naponta 70 ember munkáját vég­zi el a jó kombájnos nálunk, a dolgozó parasztok földjén, amíg az osztrák paraszt kasza után gör­nyedve takarítja be a szorincst­­ a földesúrnak.

Next