Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1953. július (9. évfolyam, 153-178. szám)
1953-07-02 / 153. szám
yule pROlsrAZJ*! consuljnski IX. évfolyam, 15X. szám, 1333 július 2. csütörtök ARA 50 FILLÉR Teljes erővel a cákearatás sikeréért kombájnok, aratógépek motollája csillog a napfényben, faszák suhognak fáradhatatlanul és ezzel egyidőben traktor pöfög a tarlón, cséplőgép búg a szérükön. Lehetne-e teljesebb képet festeni arról, hogy békés életét hogyan építi haznkban, megyénkben is a dolgozó paraszt? Javában folyik nálunk a nyolcadik szabad aratás. Nemcsak munka, nagyszerű erőfeszítés , hanem harc a felszabadult nép több kenyeréért és azért, hogy ez a kenyér jövőre és évtizedek, évsázadok múlva is a dolgozók asz'-jára kerüljön: az aratás nálunk s a többi felszabadult nép szocializmust építő hazájában mindenütt, harc a békéért. Találóbb, szebb szóval nem lehetne ezt kifejezni, mint ezzel: békearatás. Minden új learatott gabonatábla, minden szem elcsépelt gabona azt mutatja: erősödünk, izmosodik az ország, s ha azok, akik már megszokták, hogy mások verejtékéből, munkájából éljenek — az imperialisták — Tátik törnének, vissza tudnánk ütni úgy, hogy egyszer és mindenkorra elmenne a kedvük attól, hogy szabad népek ügyébe üssék bele az orrukat. Érthető öröm tölti el nemcsak a falusi, hanem a városi embert is, ha a béke egyik döntő ütközetéről ilyen jelentést hall: a balfi Micsurin termelőszövetkezet keresztsorosan vetett árpáját learatta, elcsépelte és 22 mázsás termést takarított be holdanként, összesen 10 holdról. Naponta érkeznek a hírek arról is, hogy a megye újabb és újabb őrületein dől rendre az őszi árpa ■ tán a rozs és a búza is. A périicsurin termelőszövetkezetben Jeizer Sándor traktoros már a búzát aratja — becsületére legyen mondva, hogy húsz holdat vágott le egy nap alatt. — Tét, Ménfölcsanak környékén a rozsot aratják. Számos példa mutatja tehát, hogy szövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztságunk megértette: az idejében való, szemveszteség nélküli aratás elsőrendű kötelessége minden falusi dolgozó embernek, akinek drága a béke ügye. Pótolhatatlan veszteség, helyre nem hozható mulasztás lenne, ha bárki halogatná a kasza alá érett gabona aratását. A töltéstavai Béke tszben ez történt tavaly: féltek a gépi munkától, kézi erővel nem tudtak megbírkózni sok gabonával, ennek következtében mintegy 80 mázsa szemeszteségük lett — neki és az egész országnak — egy 30 holdas gabonatáblán. Idén is vannak még egyes területek, ahol nem gondolják meg: népünk ellen elkövetett súlyos bűn az, ha mint a fent említett példa alapján — mintegy negyven ember évi kenyérszükségletét hagyjuk pocsékba menni. A győrszemerei határban viaszérésben lévő búza és teljesérés előtt álló aratatlan rozstáblák pedig arra figyelmeztetnek, hogy újra és újra fel kell hívni a figyelmet: arassunk idejében. Amikor azt mondjuk, hogy nálunk az aratás békeharc, akkor elsősorban pártszervezeteinknek és ■tanácsainknak kell tudniok, hogy ennek a harcnak ők az irányítói, a felelős parancsnokai. Ha a közkatona megfeledkezik feladatáról, a parancsnok kell,hogy felhívja a figyelmet a mulasztásra. Pártszervezeteink és tanácsaink — ha még nem tették volna meg — Szervezzék meg azonnal a határ állandó és éber fgyelését. Ragyogóan mutatta tavaly a cirákiak példája: igen helyes és nevelő az a módszer, ha pár kalászt letépünk annak a dolgozó parasztnak a gabonatáblájáról, akinek már kasza alá érett a rozsa, búzája és kifüggesztjük azt a kapujára, ilyenféle felírással: ennek a földnek a gazdáját már aratásra várja a gabona. A párttag és pártonkívüli népnevelők nemtörődhetnek ezekben a döntő napokban csupán a saját munkájukkal — persze elsősorban nekik kell példát miadatni az akadlág időben való elvégzésében —, de emellett végezzenek felvilágosító munkát is. A búza viaszérésben való aratásáról például még nem mondhatjuk el, hogy mindenki így látja helyesnek. És álljunk meg a gépállomásoknál is. Hányszor és hányszor elmondják maguk a gépállomás dolgozói, vezetői is, hogy elsőrendű kötelességüknek tartják segíteni a falut a mezőgazdaság szocialista építésében. Hát ezekben a napokban igazán be lehet ezt bizonyítani. Sok gépállomásunk traktorosainak jó munkája eleven érv amellett, hogy a gépállomások kimondhatatlanul sokat tudnak segíteni a békearatás nagy harcában, sőt elsősorban rajtuk áll, vagy bukik ennek a harcnak a győzelme. A Meizer Sándorok, Csapó Józsefek és mindazok az aratógép és kombájn kezelők, ■elkik rendszeresen túlteljesítik normájukat, valóban élvonalában állnak a békeharcnak. De vájjon ugyanezt mondhatjuk-e el a téti gépállomásról, amelynek egyik cséplőgépe fél napig a csépléshez szükséges nyomtatványok miatt ált? A rábacsécsényi Kossuth tszcs tagságától is sok időt rabolt el a gépállomás vezetősége, mivel nem intézkedett időben a nyomtatványok ügyében. Még sílyosabb kárt okozott és okoz a gépállomás a csoportnak és népgazdaságunknak azzal, hogy négy napja nem küld traktort a tarlóhántáshoz, nem tudják elvetni a másodnövényeket, szikkad a talaj. Várjon tud-e erről — és ha nem tud róla, akkor mért nem tud? — a gépállomás igazgatója? Hogyan ellenőrzik és irányítják ott a munkát a vezetők, ahol ilyesmi — sajnos — még napirenden megtörténhet. Milliószor elhangzik a gépállomás felelős vezetői részéről, hogy ,,az aratógépet kövesse a tárcsa, a korona és a vetőgép“ —, ugyanakkor a gyakorlatban egyes gépállomások éppen az ellenkezőjét teszik ennek a helyes irányelvnek. különösen termelőszövetkezeteink és csoportjaink azonban ne csak a gépállomás gépeire számítsanak. Elromolhat, vagy különböző bürokratikus intézkedések miatt késhet az aratógép, de ez a gabona érését egy pillanatig se késlelteti Az ödévényi Kossuthban tették helyesen, ahol bár elromlott az aratógép, de az őszi árpa aratása mégsem késlekedett, mert nyomban munkába álltak a kaszások. Termelőszövetkezeteink vezetői és tagjai ne feledjék egy pillanatra sem, hogy éppen ezekben a nehéz napokban van rajtuk leginkább az egyénileg dolgozó parasztok szeme: érdeklődéssel figyelik, melyik termelőcsoport, hogyan birkózik meg a sok esetben igen nagy nehézségekkel. Éppen ezért ügyeljenek arra is, hogy aratás idején a növényápolást sem szabad elhanyagolni. Követendő példa ezen a téren a győrszentiváni Új utakon tizcs, amely az őszi árpa learatása után nyomban megkezdte a kukorica kapálását — a rozs ugyanis még nem érett meg egészen. Négy nap alatt megkapáltak 30 hold kukoricát és most már könnyebben megy a rozs aratása is. Ez a példa is azt mutatja, hogy szervezetten, minden erőt a legsürgősebb munkákra összpontosítva nagyüzemben és egyéni parcellán is győzelemre tudjuk vinni a békearatás nagy ügyét. „Ha idejében betakarítottál — nyertél, ha elkéstél a betakarítással — vesztettél“ (Sztálin) Minden nap teljesítsük a tervet! ft 100 százalékon sínfak felérése a harmadik negyedévi terv esti napján a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban A Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár dolgozni tegnap, a harmadik negyedéves terv első napján, tovább fokozták teljesítményüket. Nemcsak az élen járók értek el jó eredményeket, hanem a 190 százalék alatt teljesítők is javítottak munkájukon. A hídüzemben Zimits Tibor villanyhegesztő pár hete szabadult fel. Csak ritkán érte el a 100 százalékot. Tegnap már 128 százalékra teljesítette normáját. Wéber Ferenc, a gépkarbantartó üzem dolgozója az eddigi 87 százalékával szemben a harmadik negyedéves terv megkezdésének napján 100 százalékban tett eleget normájának. Vargán Ferenc esztergályos is hosszú idő óta — még tegnapelőtt is — a normájukat nem teljesítők között volt. Tegnap azonban tervének teljesítésével segítette elő az egész gyár tervteljesítését. A központi szerszámüeremben Dávid Sándor esztergályos teljesítménye is az előző versenyszakaszban még csak 89 százaléknál mozgott. Azóta fokozatosan emelte teljesítményét és tegnap már 107 százalékot ért el. A vagongyári dolgozók közül élenjárt a terv teljesítésében Varga Károly sztahanovista esztergályos. Perselyek készítésén 430 százalékot ért el. Porubszky Lajos ifjúmunkás 315 százalékban teljesítette napi normáját. Hoffman László kovács 208, Horváth Gyula autogénhegesztő 220 százalékos teljesítményével járult hozzá a harmadik negyedév első napi tervének teljesítéséhez, nyalta normáját az új tervnegyed első napján. Teljesítménye 162 százalék. „Nem maradhat egyetlen felajánlás sem teljesítetlen u tán is több nagyszerű eredmény A Győri Keksz- és Ostyagyárat a féléves terv 113 százalékos teljesítése utáni újabb, a harmadik negyedévi terv teljesítéséire mozgósító dekorációkkal díszítették fel. Az üzem dolgozóit serkenti jobb munkára az a felirat is, amely így szól: „Nem maradhat egyetlen felajánlás sem teljesítetlen!“ Brunak szellemében indultak harcba a dolgozóik tegnap reggel is. A harmadik tervnegyed első nap született. Hujbert Lajosné és Molnár Boris ostyakenők 135 százalékra emelték teljesítményüket. Németül István dobozkészítő 145 százalékot értek Németh Zsigmondit és Czingeli Hanna figurationok is jól megálltak a helyüket. Mindketten 146 százalékot teljesítettek. Pataki Mihálynné ezen a napon 125 százalékban teljesítette napi tervét. Értekezleten beszélték meg a feladatokat a Kötöttárugyár dolgozói A Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár dolgozói a hét elején tervismertető értekezletre jöttek öszsze. Megbeszélték az első félévi terv teljesítésének tapasztalatait és a harmadik negyedévi terv megvalósításával kapcsolatos feladatokat. A tennivalókat 8 pontban foglalták össze. Elhatározták, hogy még nagyobb gondot fordítanak ebben a negyedévben a minőségi munkára és az anyagtakarékosságra. Az üzem dolgozói tegnap, az új tervnegyed első napján, lelkesen fogtak munkához. Az első négy órában is már számosan értek el nagyszerű eredményeket. Németh Jolán összevarró 200 százalékra fokozta teljesítményét. Papp Edit fedeze mindössze 5 százalékkal maradt el Németh Jolántól. Erdélyi Kálmánná 198 százalékos teljesítményével járult hozzá a gyár napi tervének teljesítéséhez. Köpi Ferenc varró is messze túl szár i Tatarozó Vállalat dolgozói előbbre hozzák az Építkezések határidejét A Győri Tatarozó Vállalat műszaki vezetősége idejében hozzáfogott a harmadik negyedévi terv teljesítésének előkészítéséhez, hogy zökkenőmentesen kezdhessék meg a munkáit a félévi terv sikere után. A dolgozókkal megbeszélve elhatározták, hogy harmadik negyedévi tervüket 4 százalnkkal túlteljesítik. A versenyszellem továbbvitelével is hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalat olcsóbban, és jobban termelhessen. Gólul tűzték ki, hogy a műszaki intézkedési tervben előirányzott 3,5 százalékos akkumuláció helyett 4 százalékot érnek el A Tatarozó Vállálhál az elmúlt negyedben több mint 1 millió forintos forgóeszköz csökkentést ért el. Elhatározták, hogy ebben a negyedévben észszerűbb és jobb műszaki megoldásokkal , 100.000 forint értékű forgóeszközt, szabadítanak fel. Erdélyi Ferenc építésvezető a harmadik negyedévi terv célkitűzéseihez javasolta, hogy a ménfdcsanaki iskolát szeptember els°ie helyett- augusztus 2--én a,dják át. Erdélyi Ferenc építésvezető, példáját követve, Domonkos József, Szőke Lajos, Kocsis László, Baruta Ferenc építésvezetők egymás után tették meg fogadalmukat az egyes építkezések határidejének kirövidítésére. A koroncói iskolát 2, a győrszemerei bölcsődét pedig 25 nappal a határidő előtt adják át rendeltetésének. A dolgozók nemcsak javaslataikat teszik meg a terv teljesítése érdekében, hanem bírálják is a váyorlati vezetéki ágat Védőszemüveget, mentőövet, biztonsági felszerelést, tágasabb, egészségesebb öltözőket kérnek, hogy még tökéletesebb munkát tudjanak végezni. Vinkovics Ferenc soproni kombájnos kiváló munkája Közel a nyugati határhoz, a fertőrákosi Ságvári termelőszövetkezet őszi árpa földjén indította el a múlt hét végén kombájnját Vinkovics Ferenc kommunista traktoros. Fiatalember Vinkovics Ferenc és azzal az elhatározással indította el a gépet: — Legalább 260 holdat learatok vele a nyáron. — Amint felszáll az Alpok lábánál a bőséges harmat, nyomban elindul a nagyszerű gép és ikeres bárányként engedelmeskedik kezelőjének. Az éjfél legtöbbször még munkában találja Vinkovics Ferencet. A Ságvári tsz 10 hold árpáját is tarlóba hagyta egy nap alatt és több mint 198 mázsa takarmánygabonát szállíthattak be utána a tsz raktárába, illetve ennek egy részét a begyűjtőhelyre. E hét elején már a soproni Dózsa termelőszövetkezet 125 holdas táblájára irányította a gépet Vinkovics Ferenc és Boros Imre, a segédvezető. Nem szabályos ez a terület, éles kiszögelés teszi bonyolultabbá a bombájavezető munkáját. — Hogy lenne jobb, hogy menne gyorsabban? — töprengett magában Vinkovics elvtárs. — Ekkor váratlan segítséget kapott. Egy nyári gyakorlaton lévő mezőgazdasági egyetemi hallgató vonalakat, számokat rajzolt elé és elmagyarázta, neki, hogy milyen az óragrafikonos eljárás. Vinkovics elvtárs hamar rájött, hogy nem is olyan ördögi mesterség , ez: egyszerűen előirányozza magának, hogy mennyit arat le percenként, mennyit kell learatni óránként, hová kell érnie egy-két óra múlva és így tovább. — Mindig tudja ellenőrizni önmagát, hol tart a tervével. Az első nap nem sikerült valami ragyogó eredményt elérnie. De amásodik nap igen. Kedden ez volt a második nap — 11 hold tarlót hagyott maga után Vincovics elvtárs kombájnja és 261 mázsa 68 kiló ösziárpát csépelt el, ezen a területen pedig csak 6,3 hold a kombájn normája 10 órás műszakban. Vinkovics elvtárs tehát jóval több, mint kétszeres normát teljesített. Tegnap délig összesen 65 hold ösziárpát aratott le és 11 vagon árpát csépelt el Vinkovics elvtárs. .A három szalmagyűjtő alig győzte utána — gyűjtőkocsival — a munkát. Nyomában két traktor éjjel-nappal buktatja a tarlót. Bizony, lenne mit nézniük ódáéból a még elnyomott osztrák dolgozó parasztoknak, hiszen ők még csak képekről ismerik a kombájn nagyszerű, a kombájnos hősies munkáját. Naponta 70 ember munkáját végzi el a jó kombájnos nálunk, a dolgozó parasztok földjén, amíg az osztrák paraszt kasza után görnyedve takarítja be a szorincst a földesúrnak.