Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-01 / 1. szám

I CtiBIZS. A Mtaumité Josea- C. Franco kormánya kérta Ga* rcia Velasconak, a spanyol köz* társasági hadsereg századosának kiadását, aki jelenleg Eraneiaor' ■zágiban letartóztatásban van. Az orleansi vádtanácshoz ezzel a kikéréssel kapcsolatban számtalan tiltakozás, levél, sürgöny ér*tmezett üzemekből, kommunista, szocialista, radikális megyei képviselőktől. Az orleansi vádiudás elhatározta, hogy visszautasítja főkkora Velasco Franconak való kiadását. SIOIÍA Pella olasz miniszterelnök kedden levelet intézett a CHIKhez azzal kapcsolatban, hogy a szakszervezetek sürgették a sztrájkoló közalkalmazottak ellen hozott fegyelmi büntetések megszüntetését. A miniszterelnök a levélben kereken visszautasítja a fegyelmi büntetések megszüntetését, annak ellenére, hogy a képviselőhöz december elején többségi határozatot hozott arról, hogy a kormány semmisítse meg azokat a fegyelmi szankciókat, amelyekkel politikai és szakszervezeti vékonyságuk miatt több közalkalmazottat sújtottak. Úgyszólván egyedülálló eset ez, hogy a kormány nyíltan szembehelyezkedik a parlament döntésével. WASHINGTON, December 29- én Washingtonban tanácskozás folyt a Szovjetunió és az Egyesült Államokképviselői között. A tanácskozásaik azzal kapcsolatos technikai kérdésekről folytak, hogy az Egyesült Államok kormányának kívánságára átadnák az Egyesült Államoknak 186 hadihajóit (főként torpedónaszádokat és partraszállító hajókat) azon hajók közül, amelyeket aSzovjetunió a második világháború éveiben a kincsönbérlet alapján kapott. E hajók a felek közti megállapodás értelmében nem adandók el a Szovjetuniónak. A hajók átadása a kölcsönbérlettel kapcsolatos elszámolások rendezésének részét képezi. LONDON: Január 8-án kezdődik az ausztráliai Sydneyben a brit nemzetőközösség pénzügyi minisztereinek egyhetes értekezlete. Az értekezlet során elsősorban a nemzetközi kereskedelem kilátásait vizsgálják meg. A tanácskozás során felmerülő problémák súlyára fényt vet, hogy az angol sajtó már most bőségesen közöl előzetes kommentárokat. E cikkek, főként azt vetik fel, hogy a brit nemzetközösség országainak gazdasági élete szempontjából veszéllyel járhat az amerikai gazdasági válság kibontakozása, s elkeseredett hangok hallatszanak az Egyesült Államoktól való gazdasági függés miatt is. Igen jellemző ezzel kapcsolatban a Reuter egyik hírmagyarázata, amelyilletékes“ londoni személyiségekre hivatkozva megemlíti, hogy ha Amerika csupán egy százalékkal csökkenti behozatalát, az a brit nemzetközösség külkereskedelmének már öt százalékos kárt jelent. Több lap veti fel abrit nemzeti közösségnek az amerikai gazdasági lanyhulástól való függetlenségét.“ A Daily Mail pedig még ennél is tovább megy .Angliának igyekeznie kell fejleszteni kereskedelmét, a Távolkelettel, nevezetesen Kínával.. PÁRIZS. A L’Information, közli Edouard Daladier nemzetgyűlési képviselőnek, volt miniszterelnökének cikkét az indokínai háborúról. Daladier cikkeiben hangsúlyozza, hogy Ho Sí Minih kormánya többször kifejezésre juttatta tárgyalási készségét és ennek során Franciaországra nézve előnyös feltételeket kínált, továbbá gazdasági egyezmények megkötését javasolta. A francia teamtény nem adott semmiféle választ ezekre a javaslatokra — írja Daladier —, holott e javaslatok alapján véget vethettek volna a háborúnak és biztosíthatták volna, hogy országunk megtartsa fontos szerepét a Távolkeleten. Daladier befejezésül követeli, hogy a francia kormány és a parlament haladéktalanul hozzon határozatot az indokínai háború beszüntetéséről. TEHERÁN: A Ferman Című teheráni lap cikket közöl a tervezett középkeleti védelmi tömbbel kapcsolatban. — Teherán! politikai körökben most sok szó esik a közép-keleti védelmi tömb megalakításáról — írja a lap. — Felmerül az a kérdés, hogy Irán kormánya, miért nem vallott nyíltan szint, hogy a két tábor közül melyiket akarja támogatni. Ha ránézünk a térképre, látjuk, hogy Iránnak kétezerhároszáz kilométeres közös határvonala van a Szovjetúnióval, amellyel amellett komoly gazdasági kapcsolataink is vannak, ezért tehát Irán csakis semleges maradhat a két tábor között. Ezenkívül még egy baráti szerződésünk is van a Szovjetúnióval, amely 1921-ben jött létre. — Irán népe örömmel folytat semleges politikát és sohasem lesz hajlandó arra, hogy egyetértsen a sötét és furfangos blokk politikájával. 1 KÜLPOLITIKAI HÍRES Képzőművészeti kiállítások, 1934 január 3-án a honvéd tiszti klubban budapesti és győri művészek munikéiból rendezett képzőművészeti kiállítás nyilak. Ünnepi megnyitó délután 5 órakor, 1954 január 3-án a SzOT megyei búltúrház földszinti társalgó termében a győri képzőművészeti kör a moszkvai Ermitage múzeum klaszsziikus műveinek színes reprodukciós anyagából rendez kiállítást. Megnyitó délután 5 órakor, A kiállítások megnyitásakor mindkét helyen tárlatvezetés lesz. Január 4-én délután 4 órakor Szabó Alajos festőművész a tanuló előadások megyénkben város ipari tanulóinak részére tart előadást. Január 7-én délután 6 óraikor i ..Hogyan készül a kép és szobor? (művészeti technikák) címmel véteférképes előadást tart Alexovits László szobrászművész a megyei kultúrotthonban. Január 8-án a hédervári kultúrházban este 6 órakor ugyancsak Alexovits László tart vetíteltképes előadást a III. képzőművészeti kiállításról. A győri kiállításokon Nagy Pál festőművész, műtörténész a képzőművészetről tart előadásokat naponként délután 5 órától. 21.,a BÉKEHARCOS Eszter ott állt a kikötőben és hosszan nézett Salvador, a férje után, akinek alakja pár perc előtt tűnt el a szűk sikátorban. Kicsit duzzogva ment el, szerette volna magával vinni a gyerekeket is a gyűlésre, hogy együtt legyen velük, hiszen napközben alig látja a két gyereket. Tizenkét órát tölt minden nap a bányában. Eszter ellenezte: csak baj lenne velük, nem maradnának nyugodtan és hancúrozásukkal zavarnák a gyűlés nyugalmát. Ott pedig nagy, komoly dologról tárgyalnak. A békéről. Meg aztán, maradjanak csak a napon a gyerekek, szívják az éltető sugarat. Mi vár rájuk, ha felnőnek: egész életüket a bányák mélyén tölthetik . . . Most, amíg kicsinyek, addig kell minél több napfényt magukba szívniok, hogy elég legyen egész életükre. A két gyerek vidáman futkározott a tengerparton, nézték a cikázó fecskéket, a hirtelen lecsapó, halra vadászó sirályokat, a tenger ringó vizét, aztán előszedték a sárkányt, amit apjuk készített és felrepítették a magasba, büszkén gyönyörködtek, hogyan lebeg a kék ég alatt. Lassan hazatértek, Eszter megetette és lefektette a gyerekeket, maga azonban várt a vacsorával. Várta Salvadort. A óramutatók szorgalmasan haladtak körpályájukon, de Salvador még mindig késett. Eszter az ablakhoz lépett, már csillagok fénye világított a cseréptetők felett. Ledőlt, csak úgy ruhástól és elingotta az isfom. Hajnalban ébredt fel, dideregve és döbbenten nézte Salvador érintetlen ágyát. Ez még sohasem fordult elő. Gyötrő nyugtalanság fogta el, csendesen, nehogy a gyerekeket felébressze, kiment a házból, el az egyik ismerőshöz, akitől felvilágosítást remélt. — Salvador? — felelte egy álmos hang. — Félkilenckor vége volt a gyűlésnek és akkor hazafelé indult . .. Eszter riadtan ment tovább. „Félkilenckor indult haza . . Salvador rendes ember volt, soha nem maradt el . . . Nem volt barátja az Halnak, otthon, a családja között érezte a boldogságot. És most mégis elmaradt . . . Egész éjszakán át. Reggel már egész segítőcsolpat buzgólkodott Eszter körül. Mindenki Salvador Larat kereste. Szétszéledtek egész Coronelben, bányásztársai végigkutatták a bányák minden zugát, a halászok húzóhálókkal átfésülték az egész tengerpartot. Hiába! Salvador Lara nem került elő . . . . . . Egy napon aztán Eszter mindent megtudott.. . , És amikor kiderült Salvador Lena eltűnésének titka, egész Coronet, de a környező Concepcion tartomány dolgos bányásznépe megborzongott . . . Két hónap múlt el Salvador eltűnése óta. Eszter egyszer Madárkával találkozott, így hívta mindenki a fiatal bányászt, akinek sápadt arcán tüdővész pírja lángolt Feljött a bányából, ahol már nem bírta a munkát és azóta seregélyekkel, szinestollú énekesmadarakkal kereskedett. — Mondd csak, Madárka, mi újság a békebizottságban? Madárka megrezzent. Halkan és gyorsan válaszolt: — Nem tudok semmit . . . — De hiszen te is eljártál az ülésekre . . . —• Igaz ... De amióta Salvadorral az a szörnyűség történt . . . szóval, amióta Salvador eltűnt . . . senki sem mer dolgozni . . . Hiszen azért történt az egész, mert Salvador olyan lelkes békeharcos volt. Eszter a messzeségbe tévedt, de aztán hirtelen újra Madárkához fordult. — Ugye ismered valamennyi békebizottsági tagot — Mindegyiket? — Akkor miért nem hívod össze az embereket . . . Azért, mert egy ember kiesett a soraitokból, nem szabad lankadni a mozgalomnak! — Nézd, Eszter, én nem vagyok vezetőnek való. Meg aztán már helyiségünk sincs. Hová hívnám össze a gyűléstt Eszter határozottan, keményen mondta:• — Hozzám! Az én házamba! Mondd meg mindegyiknek, nyugodtan eljöhetnek: Salvador Lara özvegye nem fél! Néhány nappal később Eszternél megbeszélést tartottak a békebizottsági tagok, a következő vasárnap pedig a kis Coronet füterén ezernél is több ember jelent meg a gyűlésen. Bányászok, öregek, fiatalok, asszonyok. Feketeruhás, fiatal, barna arcú asszony beszélt. Soha nem gondolta volna, hogy életében valaha ennyi ember előtt szólal fel, de mégsem érzett semmi zavart. Hiszen Salvadorról beszélt. Hangja messze csengett Coronet főterén. — Emlékeztek még a férjemre, Salvador Larára. Ő volt a mi kis városunk leglelkesebb békeharcosa . . . Huszonnégy éves volt, amikor megölték . . . Meglesték, amikor az egyik gyűlésről hazafelé tartott . . . Kést döftél a mellébe és kiszúrták a szemét, aztán egy nagyfeszültségű vezetékhez kötötték,hogy elégjen és az emberek azt higgyék — önmagával végzett, vagy szerencsétlenség érte . . . A szörnyülködés moraja hullámzott végig az embereken. — Salvador Lara — folytatta Eszter — a békéért harcolt . . . Elvesztettem benne, akit legjobban szerettem és két gyermekem az apját siratja ... De most felemelem a zászlót, ami kihullott a kezéből és harcba hívlak benneteket: anyák és feleségek, bányászok. Salvador Lara dolgozótársai, harcba hívtak benneteket, chileiek, dolgozzunk úgy a békéért, ahogyan ő dolgozott. Ne engedjük, hogy elpusztuljanak gyermekeink, ne engedjük, hogy romokba roskadjanak a chilei házak, ne engedjük, hogy könny és véráradat borítsa el Chile népet. Lobogva, lelkesen beszélt a feketeruhás fialiilasszom. Fecskéi cikáztak a magasban, éppen úgy, mint azon a napon, amikor utoljára látta Salvadort távolodni a kikötő szűk sikátorában. Idehallatszott a Csendes-óceán zúgása. És ekkor az óceán zúgásánál is erősebben harsant a kiállás Coronet főterén: —* Nem engedjük! Megvédjük a békét! fi sasevjot szép és sikeredbe vetett hitt©! f®Sf€id|®t as újesztendőt írta: A. Siskov Vidám szilveszteri mulatságok és ragyogóan feldíszített fenyőfák búcsúztatják el az ó-évet. Beköszönt az új esztendő: 1954. A Szovjetunió népei ragyogó jövőjükbe vetett biztos hittel köszöntik az új év első hajnalát. Jogos büszkeséggel tekintenek vissza arra az útra, amelyet a Kommunista Párt vezetésével idáig megtettek. Megemlékeznek arról hogy ez a párt az elmúlt évben jelentős évfordulót ünnepelt: fennállásának, hősies harcainak 50. esztendejét Az 1953. év a szovjet emberek számára a békés alkotómunka éve volt, új sikerek éve a szocialista népgazdaság és kultúra minden területein, a dolgozók jólétének emelkedésében. Az elmúlt év azzal a hatalmas politikai és rmunkalendülettel indult a Szovjetunióban, amelynek forrása a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX.. kongresszusa volt. Súlyos veszteség érte az elmúlt évben a szovjet népet és az egész haladó emberiséget: meghalt J. V. Sztálin, aki egész életét a kommunizmus nagy ügye odaadó szolgálatának szentelte. A fájdalmas, gyászos napokban, amikor a nagy Sztálin szíve megszűnt dobogni, a Szovjetunió népei még szorosabban tömörültek a Kommunista Párt és a szovjet kormány köré. A szovjet nép eredményesen hajtja végre az ötödik ötéves terv feladatait. A Szovjetunió termelési anarchiától, válságoktól és munkanélküliségtől mentes szocialista népgazdasága 1953-ban tovább fejlődött és újabb sikereket ért el a dolgozók javára. 1953 tíz hónapja alatt a szovjet ipar már olyan jelentős eredményeket ért el, amelyek az ötéves terv harmadik évének sikeres végrehajtásáról tanúskodtak. Az ipari termelés ez alatt a 10 hónap alatt 10,5 százalékkal emelkedett 1952 hasonló időszakához képest és 2,5- szerese vollt az 1940. év tíz hónapja alatt elért eredményeknek. A Szovjetunió népgazdasága a technikai haladás alapján fejlődik. 1953-ban tovább folyt a világ legnagyobb vízierőműveinek építése, a különfégre magas termelékenységű gépek és gépezetek, új mezőgazdasági gépek bevezetése. Nagy étketekre tekinthet vissza a szovjet nép a mezőgazdaság űrjeszerű gépekkel való ellátása terén. Sok mezőgazdasági munkát sikerült teljesen gépesíteni Ez nagyban megkönnyíti és termelékenyebbé teszi a kolhozparasztság munkáját A népgazdaság szüntelen fejlődésének alapján állandóan emelkedik a szovjet emberek anyagi és kulturális életszínvonala. 1953-ban éppúgy, mint az elmúlt években, sor került az iparcikkek és élelmiszerek állami kiskereskedelmi árénak leszállítására. Ez az árleszállítás, amely már a hatodik a háború óta, 46 milliárd rubellel emelte a lakosság jövedelmét. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy az új árleszállítás következtében a feolhozpiacokon is olcsóbbak lettek az árak, arra az eredményre jutunk, hogy a lakosság egy év alatt 53 milliárd rábait nyert az árleszállításon. A szovjet emberek étet® mind jómódúbbá válik. Ezt mutatja vásárlóképességük állandó növekedése. 1953 tíz hónapjában a szovjet lakosság 20 százalékkal több árut vásárolt, mint 1952 hasonló időszakában. Nagy méreteket öltött az építkezés. Az állami lakásépítkezési beruházások összege 1953-ban közel négyszerese volt az 1940-esnek. Az 1953. évi népgazdasági terv szerint 30 százalékkal több iskolát, 40 százalékkal több bölcsödét és óvodát, 54 százalékkal t tibb kórházat építettelő, mint 1952-ben. Nincs olyan része a Szovjetuniónak, ahol ne emelkednének új lakóházaik, iskolák, klubok, kultúrházaik. A Kommunista Párt és a szovjet kormány tevékenységéneklegfőbb törvénye a nép jólétéről való gondoskodás. Fő feladatuknak tekintik a belpolitika terén a munkások, kolhozparasztok, értelmiségiek, minden szovjet ember életszintvonalának állandó emelését A dolgozók éktsztovomala további nagymértékű emeléséről hozott határozatokat a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ötödik ülésszaka és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának szeptemberi plénuma. A Kommunista Párt és a szovjet kormány nagyjelentőségű határozatainak megvalósítása biztosítja a közszükségleti cikkektermelésének gyors emelkedését, a mezőgazdaság nagyarányú továbbfejlesztését, aszovjet kereskedelem megjavítását, a lakóházépítés kibővítését. A Kommunista Párt és a szovjet kormány határozatait áthatja a nép jólétéről való mélységes gondoskodás. Ezek a határozatok új szakaszt jelentenek a szovjet népgazdaság fejlesztésében, a nehézipar gyors fisetése mellett, ezentúl hasonlóan gyors ütemben fejlődnek a közvetlenül a fogyasztást szolgáló gazdasági ágak. A szovjet nép mostana törekszik, hogy a lakosság még jobb ellátásának, érdekében ez elkövetkező két-három évben nagy mértékben emelje az élelmiszerek és iparcikkek termelését. A szovjet nép hatalmas arányú alkotó munkája, nagyszabású tervei a szocialista állam politikájának békeszerető voltát bizonyítják. A Szovjetunió a béke fenntartásának és megszilárdításának poltikáját folytatja, baráti kapcsolatokra törekszik minden országgal, hozzájárul a nemzetközi gazdasági kapcsolatok megszilárdításához. Az 1953. évben jelentős eredményeket ért el a Szovjetunió és az egész béketábor a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a békéért, az új világháború elhárításáért vívott harcban. Véget ért a véres ,koreai háború. A Szovjetunió sok állammal megjavította politikai és gazdasági kapcsolatait. A népi demokratikus országokkal fennálló gazdasági kapcsolatainak továbbfejlesztése mellett, kereskedelmi egyezményt írt alá Franciaországgal, Olaszországgal, Indiával, Argentínával, Finnországgal, Izlanddal, Svédországgal és más országokkal. A szovjet nép fáradhatatlan békeharcának példája minden ország ember millióit fokozott harcra készteti a háborús gyújtogatók ellen. A szovjet nép az új sikerek biztos tudatában köszönti az 1954. évet.