Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-01 / 1. szám

I CtiBIZS. A Mtaumité Josea- C. Franco kormánya kérta Ga* rcia Velasconak, a spanyol köz* társaság­i hadsereg­ századosának kiadását, aki jelenleg Eraneiaor' ■zágiban letartóztatásban van. Az orleansi vádtanácsho­z ezzel a kikéréssel kapcsolatban számta­lan tiltakozás, levél, sürgöny ér*­tmezett üzemekből, kommunista, szocialista, radikális megyei kép­viselőktől. Az orleansi vádiudá­s elhatározta, hogy visszautasítja főkk­ora Velasco Franconak való kiadását. SIOIÍA­ Pella olasz miniszterel­nök kedden levelet intézett a CHIK­hez azzal kapcsolatban, hogy a szakszervezetek sürgették a sztrájkoló közalkalmazottak el­­len hozott fegyelmi büntetések megszüntetését. A miniszterelnök a levélben kereken visszautasítja a fegyelmi büntetések megszünte­­tését, annak ellen­ére, hogy a kép­viselőhöz december elején többsé­gi határozatot hozott arról, hogy a kormány semmisítse meg azo­­kat a fegyelmi szankciókat, ame­­lyekkel politikai és szakszervezeti­­ vékonyságuk miatt több közal­­kalmazottat sújtottak. Úgyszólván egyedülálló eset ez, hogy a kormány nyíltan szembe­helyezkedik a parlament döntésé­vel. WASHINGTON, December 29- én Washingtonban tanácskozás folyt a Szovjetunió és az Egyesült Államok­­képviselői között. A ta­­nácskozásaik azzal kapcsolatos technikai kérdésekről folytak, hogy az Egyesült Államok kor­mányának kívánságára átadnák az Egyesült Államoknak 186 hadi­hajóit (főként torpedónaszádok­at és partraszállító hajókat) azon ha­jók közül, amelyeket a­­Szovjet­unió a második világháború évei­ben a kincsönbérlet alapján ka­pott. E hajók a felek közti meg­­állapodás értelmében nem adan­­dók el a Szovjetuniónak. A hajók átadása a kölcsönbérlettel kap­csolatos elszámolások rendezésé­nek részét képezi. LONDON: Január 8-án kezdő­dik az ausztráliai Sydneyben a brit nemzetőközösség pénzügyi m­i­nisztereinek egyhetes­­ értekezlete. Az értekezlet során elsősorban a nemzetközi kereskedel­em kilátá­sait vizsgálják meg. A tanácsko­zás során­ felmerülő problémák súlyára fényt vet, hogy az angol sajtó már most bőségesen közöl előzetes kommentárokat. E cik­kek, főként azt vetik fel, hogy a brit nemzetközösség országainak gazdasági élete szempontjából ve­­széllyel járhat az amerikai gaz­dasági válság kibontakozása, s elkeseredett hangok hallatszanak az Egyesült Államoktól való gaz­dasági­­ függés miatt is. Igen jellemző ezzel kapcsolat­ban a Reuter egyik hírmagyará­zata, amely­­illetékes“ londoni személyiségekre hivatkozva meg­­említi, hogy ha Amerika csupán egy százalékkal csökkenti beho­zatalát, az a brit nemzetközösség külkereskedelmének már öt szá­zalékos kárt jelent. Több lap veti fel a­­brit nem­­zeti köz­össégnek az amerikai gaz­dasági lanyhulástól való függet­lenségét.“ A Daily Mail pedig még ennél is tovább megy .Angliának igyekeznie kell fej­leszteni kereskedelmét, a Távol­­kelettel, nevezetesen Kínával.. PÁRIZS. A L’Information, közli Edouard Dal­adier nemzetgyűlési képviselőnek, volt miniszterelnöké­nek cikkét az indokínai háború­ról. Daladier cikkeiben hangsúlyoz­za, hogy Ho Sí Minih kormánya többször kifejezésre juttatta tár­gyalási készségét és ennek során Franciaországra nézve előnyös feltételeket kínált, továbbá gazda­­sági egyezmények megkötését ja­vasolta. A francia teamtény nem adott semmiféle választ ezekre a javas­latokra — írja Daladier —, holott e javaslatok alapján véget vethet­tek volna a­ háborúnak és bizto­síthatták volna, hogy országunk megtartsa fontos szerepét a Távol­­keleten. Daladier befejezésül követeli, hogy a francia kormány és a par­­lament haladéktalanul hozzon ha­tározatot az indokínai háború be­szüntetéséről. TEHERÁN: A Ferman Című te­heráni lap cikket közöl a terve­zett közé­pkeleti védelmi tömbbel kapcsolatban. — Teherán! politikai körökben most sok szó esik a közép-keleti védelmi tömb megalakításáról — írja a lap. — Felmerül az a kér­dés, hogy Irán kormánya, miért nem vallott nyíltan szint, hogy a két tábor közül melyiket akarja támogatni.­­ Ha ránézünk a térképre, lát­juk, hogy­ Iránnak kétezerháro­­­­száz kilométeres közös határvona­la van a Szovjetúnióval, amellyel amellett komoly gazdasági kap­csolataink is vannak, ezért tehát Irán csakis semleges maradhat a két tábor között. Ezenkívül még egy baráti szerződésünk is van a Szovjetúnióval, amely 1921-ben jött létre. —­ Irán népe örömmel folytat semleges politikát és sohasem lesz­­ hajlandó arra, hogy egyetértsen a sötét és furfangos blokk politi­­kájával.­­ 1 KÜLPOLITIKAI HÍRES Képzőművészeti kiállítások, 1934 január 3-án a honvéd tiszti klubban budapesti és győri művé­szek munikéiból rendezett képző­művészeti kiállítás nyilak. Ünnepi megnyitó délután 5 órakor, 1954 január 3-án a SzOT megyei búltúrház földszinti társalgó ter­mében a győri képzőművészeti kör a moszkvai Ermitage múzeum klasz­­sziikus műveinek színes reproduk­ciós anyagából rendez kiállítást. Megnyitó délután 5 órakor, A kiállítások megnyitásakor mind­két helyen tárlatvezetés lesz. Január 4-én délután 4 órakor Szabó Alajos festőművész a tanuló­ előadások megyénkben város ipari tanuló­ina­k részére tart előadást. Január 7-én délután 6 óraikor i ..Hogyan készül a kép és szobor? (művészeti technikák) címmel véte­fér­­képes előadást tart Alexo­vits László szobrászművész a megyei kultúrotth­onban. Január 8-án a hédervári kultúr­­házban este 6 órakor ugyancsak Alexovits László tart vetít­eltképes előadást a III. képzőművészeti ki­állításról. A győri kiállításokon Nagy Pál festőművész, műtörténész a képző­művészetről tart előadásokat na­ponként délután 5 órától. 21.,a BÉKEHARCOS Eszter ott állt a kikötőben és hosszan nézett Salvador, a férje után, akinek alakja pár perc előtt tűnt el a szűk sikátorban. Kicsit duzzogva ment el, szerette volna magával vinni a gyerekeket is a gyű­lésre, hogy együtt legyen velük, hiszen napközben alig látja a két gyereket. Tizenkét órát tölt minden nap a bányában. Eszter ellenezte: csak baj lenne velük, nem maradnának nyugodtan és hancúrozásukkal zavarnák a gyűlés nyugalmát. Ott pedig nagy, komoly dologról tár­gyalnak. A békéről. Meg aztán, maradjanak csak a napon a gyere­kek, szívják az éltető sugarat. Mi vár rájuk, ha felnőnek: egész éle­tüket a bányák mélyén tölthetik . . . Most, a­míg­ kicsinyek, addig kell minél több napfényt magukba szívniok, hogy elég legyen egész éle­tükre. A két gyerek vidáman futkározott a tengerparton, nézték a cikázó fecskéket, a hirtelen lecsapó, halra vadászó sirályokat, a tenger ringó vizét, aztán előszedték a sárkányt, amit apjuk készített és felrepítet­ték a magasba, büszkén gyönyörködtek, hogyan lebeg a kék ég alatt. Lassan hazatértek, Eszter megetette és lefektette a gyerekeket, maga azonban várt a vacsorával. Várta Salvadort. A­ óramutatók szor­galmasan haladtak körpályájukon, de Salvador még mindig késett. Eszter az ablakhoz lépett, már csillagok fénye világított a cseréptetők felett. Ledőlt, csak úgy ruhástól és elingott­a az isfom. Hajnalban éb­redt fel, dideregve és döbbenten nézte Salvador érintetlen ágyát. Ez még sohasem fordult elő. Gyötrő nyugtalanság fogta el, csendesen, ne­hogy a gyerekeket felébressze, kiment a házból, el az egyik ismerős­höz, akitől felvilágosítást remélt. — Salvador? — felelte egy álmos hang. — Félkilenckor vége volt a gyűlésnek és akkor hazafelé indult . .. Eszter riadtan ment tovább. „Félkilenckor indult haza . . Sal­vador rendes ember volt, soha nem maradt el . . . Nem volt barátja az Halnak, otthon, a családja között érezte a boldogságot. És most mégis elmaradt . . . Egész éjszakán át. Reggel már egész segítőcsolpat buzgólkodott Eszter körül. Mindenki Salvador Larat kereste. Szétszéledtek egész Coronelben, bányásztársai végigkutatták a bányák minden zugát, a halászok húzóhálókkal átfé­sülték az egész tengerpartot. Hiába! Salvador Lara nem került elő . . . . . . Egy napon aztán Eszter mindent megtudott.. . , És amikor kiderült Salvador Lena eltűnésének titka, egész Coronet, de a környező Concepcion tartomány dolgos bányásznépe megborzongott . . . Két hónap múlt el Salvador eltűnése óta. Eszter egyszer Madár­kával találkozott, így hívta mindenki a fiatal bányászt, akinek sá­padt arcán tüdővész pírja lángolt Feljött a bányából, ahol már nem bírta a munkát és azóta seregélyekkel, szinestollú énekesmadarakkal kereskedett. — Mondd csak, Madárka, mi újság a bék­ebizottságban? Madárka megrezzent. Halkan és gyorsan válaszolt: — Nem tudok semmit . . . — De hiszen te is eljártál az ülésekre . . . —• Igaz ... De amióta Salvadorral az a szörnyűség történt . . . szóval, amióta Salvador eltűnt . . . senki sem mer dolgozni . . . Hi­szen azért történt az egész, mert Salvador olyan lelkes békeharcos volt. Eszter a messzeségbe tévedt, de aztán hirtelen újra Madárkához fordult. — Ugye ismered valamennyi békebizottsági tagot — Mindegyiket? — Akkor miért nem hívod össze az embereket . . . Azért, mert egy ember kiesett a soraitokból, nem szabad lankadni a mozgalomnak! — Nézd, Eszter, én nem vagyok vezetőnek való. Meg aztán már helyiségünk sincs. Hová hívnám össze a gyűléstt Eszter határozottan, keményen mondta:• — Hozzám! Az én házamba! Mondd meg mindegyiknek, nyu­godtan eljöhetnek: Salvador Lara özvegye nem fél! Néhány nappal később Eszternél megbeszélést tartottak a békebi­­zottsági tagok, a következő vasárnap pedig a kis Coronet füterén ezernél is több ember jelent meg a gyűlésen. Bányászok, öregek, fia­talok, asszonyok. Feketeruhás, fiatal, barna arcú asszony beszélt. Soha nem gondolta volna, hogy életében valaha ennyi ember előtt szólal fel, de mégsem érzett semmi zavart. Hiszen Salvadorról be­szélt. Hangja messze csengett Coronet főterén. — Emlékeztek még a férjemre, Salvador Larára. Ő volt a mi kis városunk leglelkesebb békeharcosa . . . Huszonnégy éves volt, amikor megölték . . . Meglesték, amikor az egyik gyűlésről hazafelé tartott . . . Kést döftél­ a mellébe és kiszúrták a szemét, aztán egy nagyfeszültségű vezetékhez kötötték,hogy elégjen és az emberek azt higgyék — önmagával végzett, vagy szerencsétlenség érte . . . A szörnyülködés moraja hullámzott végig az embereken. — Salvador Lara — folytatta Eszter —­ a békéért harcolt . . . Elvesztettem benne, akit legjobban szerettem és két gyermekem az apját siratja ... De most felemelem a zászlót, ami kihullott a ke­zéből és harcba hívlak benneteket: anyák és feleségek, bányászok. Salvador Lara dolgozótársai, harcba hívtak benneteket, chileiek, dol­gozzunk úgy a békéért, ahogyan ő dolgozott. Ne engedjük, hogy el­pusztuljanak gyermekeink, ne engedjük, hogy romokba roskadjanak a chilei házak, ne engedjük, hogy könny és véráradat borítsa el Chile népet. Lobogva, lelkesen beszélt a fe­keteruhás fialiilasszom. Fecskéi cikáztak a magasban, éppen úgy, mint azon a napon, amikor utoljára látta Salvadort távolodni a kikötő szűk sikátorában. Idehallatszott a Csendes-óceán zúgása. És ekkor az óceán zúgásánál is erősebben harsant a kiállás Coro­net főterén: —* Nem engedjük! Megvédj­ük a békét! fi sasevjot szép és sikeredbe vetett hitt©! f®Sf€id|®t as újesztendőt írta: A. Siskov Vidám szilveszteri mulatságok és ragyogóan feldíszített fenyőfák bú­csúztatják el az ó-évet. Beköszönt az új esztendő: 1954. A Szovjetunió népei ragyogó jö­vőjük­be vetett biztos hittel köszön­tik az új év első hajnalát. Jogos büszkeséggel tekintenek vissza arra az­­ útra, amelyet a Kommunista Párt vezetésével idáig megtettek. Megemlékeznek arról hogy ez a párt az elmúlt évben jelentős év­fordulót ünnepelt: fennállásának, hősies harcainak 50. esztendejét Az 1953. év a szovjet emberek számára a békés alkotómunka éve volt, új sikerek éve a szocialista népgazdaság és kultúra minden területein, a dolgozók jólétének emelkedésében. Az elmúl­t év azzal a hatalmas politikai és rmunkalendülettel indult a­­ Szovjetunióban, amelynek for­rása a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX.. kongresszusa volt. Súlyos veszteség érte az elmúlt évben a szovjet népet és az egész haladó emberiséget: meghalt J. V. Sztálin, aki egész életét a kommu­nizmus nagy ügye odaadó szolgá­latának szentelte. A fájdalmas, gyászos napokban, amikor a nagy Sztálin szíve meg­szűnt dobogni, a Szovjetunió né­pei még szorosabban tömörültek a Kommunista Párt és a szovjet kor­mány köré. A szovjet nép eredményesen hajtja végre az ötödik ötéves terv feladatait. A Szovjetunió termelési anarchiától, válságoktól és munka­­­nélküliségtől mentes szocialista népgazdasága 1953-ban tovább fej­lődött és újabb sikereket ért el a dolgozók javára. 1953 tíz hónap­ja alatt a szovjet ipar már olyan jelentős eredménye­ket ért el, amelyek az ötéves terv harmadik évének sikeres végrehaj­tásáról tanúskodtak. Az ipari ter­melés ez alatt a 10 hónap alatt 10,5 százalékkal emelkedett 1952 hasonló idősza­kához képest és 2,5- szerese vollt az 1940. év tíz hónap­ja alatt elért eredményeknek. A Szovjetunió népgazdasága a technikai haladás alapján fejlődi­k. 1953-ban tovább folyt a világ leg­nagyobb vízierőműveinek építése, a különfégre magas termelékenységű gé­pek és gépezetek, új mezőgazdasági gépek bevezetése. Nagy étketekre tekinthet vissza a szovjet nép a mezőgazdaság űrje­szerű gépekkel való ellátása terén. Sok mezőgazdasági munkát sikerült teljesen gépesíteni E­z nagyban megkönnyíti és termelékenyebbé te­szi a kolhozparasztság munkáját A népgazdaság szüntelen fejlődé­sének alapján állandóan emelke­dik a szovjet emberek anyagi és kulturális életszínvonala. 1953-ban éppúgy, mint az el­múlt években, sor került az iparcikkek és élelmi­szerek állami kiskereskedelmi ár­é­­­nak leszállítására. Ez az árleszállí­tás, amely már a hatodik a háború óta, 46 milliárd rubellel emelte a lakosság jövedelmét. Ha ehhez hoz­zászámítjuk, hogy az új árleszállí­tás következtében a feolhozpiacokon is olcsóbbak lettek az árak, arra az eredményre jutunk, hogy a la­kosság egy év alatt 53 milliárd rá­bait nyert az árleszállításon. A szovjet emberek étet® mind jómódúbbá válik. Ezt mutatja vá­­sárlóképességük állandó növekedé­se. 1953 tíz hónapjában a szovjet lakosság 20 százalékkal több árut vásárolt, mint 1952 hasonló idő­sza­­k­ában­. Nagy méreteket öltött az építke­zés. Az állami lakásépítkezési be­ruházások összege 1953-ban közel négyszerese volt az 1940-esnek. Az 1953. évi népgazdasági terv szerint 30 százalékkal több iskolát, 40 százalékkal több bölcsödét és óvodát, 54 százalékkal t tibb kórhá­zat építettelő, mint 1952-ben. Nincs olyan része a Szovjetuniónak, ahol ne emelkednének új lakóházaik, is­kolák, klubok, kultúrházaik. A Kommunista Párt és a szovjet kormány tevékenységének­­legfőbb törvénye a nép jólétéről való gon­doskodás. Fő feladatuknak tekintik a belpolitika terén a munkások, kolhozparasztok, értelmiségiek, min­den szovjet ember életszintvonalá­­nak állandó emelését A dolgozók ékt­sztovomala to­vábbi nagymértékű emelés­éről ho­zott határozatokat a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ötödik ülés­szaka és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának szeptemberi plénuma. A Kommunista Párt és a szovjet kormány nagyjelentőségű határoza­tainak m­egvalósítása biztosítja a közszükségleti cikkek­­termelésének gyors emelkedését, a mezőgazdaság nagyarányú továbbfejlesztését, a­­szovjet kereskedelem megjavítását, a lakóházépítés kibővítését. A Kommunista Párt és a szovjet kormány határozatait áthatja a nép jólétéről való mélységes gondosko­dás. Ezek a határozatok új szakaszt jelentenek a szovjet népgazdaság fejlesztésében, a nehézipar gyors fi­setése mellett, ezentúl hasonló­an gyors ütemb­en fejlődnek a köz­vetlenül a fogyasztást szolgáló gaz­dasági ágak. A szovjet nép most­ana törek­szik, hogy a lakosság még jobb ellátásának, érdekében ez elkövet­kező két-három évben nagy mérték­ben emelje az élelmiszerek és ipar­cikkek termelését. A szovjet nép hatalmas arányú alkotó munkája, nagyszabású tervei a szocialista állam politikájának békeszerető voltát bizonyítják. A Szovjetunió a béke fenntartásának és megszilárdításána­k poltikáját folytatja, baráti kapcsolatokra tö­rekszik minden országgal, hozzá­járul a nemzetközi gazdasági kap­csolatok megszilárdításához. Az 1953. évben jelentős eredmé­nyeket ért el a Szovjetunió és az egész béketábor a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért,­­ a békéért, az új világháború elhárításáért vívott harcban. Véget ért a véres ,koreai háború. A Szovjetunió sok állam­­m­al megjavította politikai és gaz­dasági kapcsolatait. A népi de­mokratikus országokkal fennálló gazdasági kapcsolatainak továbbfej­lesztése mellett, kereskedelmi egyezményt írt alá Franciaország­gal, Olaszországgal, Indiával, Ar­gentínával, Finnországgal, Izland­­dal, Svédországgal és más orszá­gokkal. A szovjet nép fáradhatatlan bé­keharcának példája minden ország ember millió­it fokozott harcra kész­teti a háborús gyújtogatók ellen.­­ A szovjet nép az új sikerek biz­tos tudatában köszönti az 1954. évet.

Next