Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-01 / 103. szám
Élje** dolgozó népünk minden győzelmének szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja! -k al&így&zkerelttK- május osztálybékéről prédikál- ügyminiszter rendelete: látták.Megtiltok minden cso— De ami biztos, az portosulást. A tízéves tabiztos — ezt tudták apasztalat azt bizonyítja, rend urai is és amikor — hangzik a durvahangú elérkezett május 1. a haj- rendelet —, hogy még napi napfény sugarain mindig nem lehet gyülekezési szabadságot engedélyezni. A kommunisták Vörös május 1-et akarnak, ők lesznek a felelősek, ha véres május 1. lesz.“ S hogy a rendeletnek nagyobb legyen a súlya, a Városháza előtt és a Ráth Mátyás téren ismét felállították a géppuska- okát. A munkásokat azonban nem lehetett megtántorítani. És távol a géppuskáktól az erdőkben — éberen őrködve arra, hogy nem közeledik-e ellenség — 1932-ben is megünnepelték május 1-ét. Itt énekelték bátran, lelkesen: — Nem lesz a tőke úr mirajtunk, Elvész, aki a múltnak él győri Városház lépcsőin A szabadság honába és a Ráth Mátyás-téren tartunk, géppuskacsövekbe Ütköz- Az Igazság nekünk a cél:tek. A géppuskásokat a kakastollasok egészítették ki. Mindenkit igazoltattak. .4. legkisebb csoportosulást sem tűrték el. De május elsejét nem sikerült a munkásoktól elvenni. A győri munkások egyenként, vagy kisebb csoportokban elutaztak a Bakonyba és ott a fák védelme alatt ünnepeltek. Pákozdi Petrovics, a győri rendőrség politikai osztályának hírhedt vezetője a Bakonyba is elküldte ünneprontó fullajtársát. Vitéz György Deák álcázta magát és mint ünneplő munkás ,hangosan szidta a rendőrséget. Nem is gondolt arra, hogy éppen a feltűnő viselkedésével leplezte le magát. Az öntudatos munkások ezúttal is megmutatták, hogy a prolival nem könynyű kikukoricázni. A Bakonyban két csoportra oszlottak. A „veszélyesebbek", a kommunisták, a meredekebb úton kapaszkodtak fel Csesznek várába. A detektív természetesen őket követte. De a „vitéz" hekusnak szokatlan volt a meredek hegy mászása. Az egyik élesebb szerpentin-kanyarban a lihegő György Deák végleg elvesztette féltve őrzött csoportját. Ezek után a kölönctől megszabadult győri munkások megünnepelték a dolgozók nagy napját, május elsejét. Tibb mint fél évszázaddal ezelőtt, 1889-ben a párizsi munkások felhívással fordultak a világ dolgozóihoz. Tegyük május elsejét — hangzott a felhívás — a munka, a proletárnemzetköziség ünnepévé. Május a tavasz hónapja. Május fejezi ki leghűségesebben a természet legyőzhetetlenségét. Éppen ezért május fejezi ki legjobban a munka ünnepét is, mert a munka is legyőzhetetlen. Hatvanöt év telt el 1889 óta. És a hatvanöt május sok harcról, küzdelemről és dicsőségről regél. Győrött csak úgy, mint más városokban nemzeti és vörös lobogók alatt vonultak május 1. ünneplői. A forradalmi munkások zászlaja vörös posztó volt a megrettent burzsoázia szemében. Féltek, rettegtek a tőkések, s egyre galádabb támadásokat intéztek május 1. ellen. 1908 április 30-án, a nagy ünnep előestéjén az urak letartóztatták Lót Józsefet, a Győri Vasmunkás Szakszervezet elnökét. Az urak úgy vélték, hogy terrorral meg lehet félemlíteni az öntudatos munkásokat. Súlyosan tévedtek. 1908 május elsején az előző évieknél is nagyobb tömeg tüntetett a demokratikus szabadságjogok biztosítása mellett és követelték Lót József szabadonbocsátását. És a munkások harcos fellépése kinyitotta Lót börtönének kapuját. ★ Május elseje az évek során mind harcosabbá vált. 1931-et írtunk. A gazdasági válság tízezreket tett kenyörtelenné. A munkások és az elnyomók közötti ellentét különösen kiéleződött. A tőkések uszályhordozóikkal — a szociáldemokrata vezérekkel, Peyer Károllyal és Udvaros Istvánnal — az ★ Újra eltelt egy év, a természet hosszú téli álmából újra ébredt és hirdette erejének leküzdhetetlenségét. A munkások pedig még több tapasztalattal rendelkezve készültek 1932 május elsejére. Készült a rendőrség is. 1932 április utolsó napjaiban az újságokban megjelent Scitovszki bel-is szállt a forradalmi dal, szállt messzire a fák között, úgy hogy a csendőrök fülébe is eljutott. A kakastollasok a hang hallatára valóságos hadműveletet hajtottak végre az ünneplők ellen. Néhányat sikerült is a tömlöcbe juttatni. Ezekkel hangosan üvöltöttek a csendőrök. Vegyék tudomásul — visszhangzott a csendőrök szavaitól az erdő —, hogy a szocializmusnak örökre befellegzett. — Hogy kinek fellegzett be, azt maga a történelem igazolta * 1933-ban a Győri Hírlap „Májusi szimfónia“ címmel cikket között Azt írta az újság „május 1-nek vörös oka már nem fenyeget. . De a tények mást igazoltak. Az ezernyi fénylő kard és e géppuskafészkek nem a bátorságot hanem a félelmei ábrázolták. Ezt semmi sem leplezhette el És miközben ezév május elsején is rendőri őrizetbe vettek egy sor kommunistát, aközben mások, a szabadon maradottak, együtt emlékeztek meg a legyőzhetetlen május 1-ről. ★ így teltek az évek. És most, amikor tizedszer vonulnak szabadon ünnepelve Győr dolgozói a Városháza előtt, emlékezzenek a régi harcos májusukra és azokra is, akiknek hősi harcából virágzott ki népünk örökké élő szabadsága. Lányai Sándor Moszkva ünnepi díszben várja május elsejét A Szovjetunió fővárosa ünnepi tszbe öltözőit, Moszkva sugárútit, utcáit és tereit vörös zászlók s transzparensek díszítik. A felvonulók ünnepi sorai a törénelmi múzeum épületének szomzédságából indulnak majd a Wörs-térre. A múzeumot Ukrajna Oroszországgal való egyesülésének 50. évfordulója alkalmából dísztették fel. Moszkva minden utcája, minden ere ünnepi díszt öltött. A diszticek különbözük, de mind a szovjet emberek békés, örömteli életét, az újabb munkasikerekért, a népek közötti barátság megerősítéséért folyó harcokat ábrázolják. A Lenin-hegyen épült sokemeletes moszkvai egyetem környékén májú® 1-én nagy népünnepélyt rendeznek. Az épületen 100 méter magasságban helyezték el Lentl és Sztálin arcképét. A domborművek fölött kilencméteres betűk hirdetik „Május elseje." Az egyetem gyönyörű épületének körvonalait többezer villanykörte szegélyezi. Este a sokezer villanykörtén kívül toncszáz fényszóró gyullad ki és a nagy épület a tűztenger ragyogásában szinte kristálypalotának tűnik. Moszkvában a Vörös-téren 1954 máju 1-én, a dolgozók nemzetközi ünnepén díszszemlét tartanak, amelyen a moszkvai helyőrség csapatai vesznek részt. A díszszemlét N. A. Bulganyin, honvédelmi miniszter, a Szovjetunió marcalija fogadja. Május 1. Munkában harcos, dolgos népünk Izmunk acél, sorunk tömör Hosszú sorokban együtt lepünk Ellenség itt ’sohasem tör énekelve, kereszt utat. Halunk szárnyal messze, tova , vidámság lesz ott, ahova elér dalunk. Elmünk ások, dolgos kezek, Küszöntdlek benneteket örvendezve. Béke virul munkánk nyomán, Téged köszönt szavam, vidám szép Május 1, Bősze László. A fenti verset a Győri Írócsoport anyagából közöljük. Eggedve forrt népünk, egybe Szilárd munkás hadseregbe egy az ütünk, Egy a célunk: béke, munka. Ezért küzdünk fáradozva, nem pihenve. A vasgyüjtéssel a falut is segítjük A vasgyüjtő hónap során mi, cikolaspligeti ütttönölkás körülbmérfi tasuk házunk tájékán és összegyüj löttük az eldobott vasdarabkákat, rossz fazekakat és a többi vas hulladékot. Amikor már sokat gyűjtöttünk, elvisszük a földiműves szövetkezeti boltba, ahol pénzt kapunk érte. A mi iskolánk is megfogadta, hogy sok vasat gyűjt. Versenyben, állunk a vasgyűjtésben, a VXII. osztállyal. Tudjuk, hogy a vasra nagy szükség van, mert gérveket gyártanak belőle, amiére különösen a falunak van nagy szüksége, mert eddig is vettek ugyan gépek, de nem volt elég belőlük. H Ha sok vasat gyűjtünk, azzal a falu felemelkedését is segítjük. Dobos Terézia, Arkotasziget. Védjük meg a fákat A gorlásváros iskola úttörői a ban szomorúan kell Ütnünk, hány fák trete alkalmával föl fát és fát április 18-án lelkiismerellen csemetét ültettek el. A fásításban kerek az Újító utcában kitört,k a a mi iskolánk nagyon szép erede ttoffertajlás által elültetett túli tényeket ért el, Az erdőigazgató- hat. Miután iskolánknak nincs kcság nagy segítséget adott minőritése, egy este 12 fát törtek ki Icánkhoz. A fásításban legjobb udvarunkon. A kibontott kerítésen eredményt Tóth István, Malis Er- könnyen át lehet járni ágakat törtlő, Hujber Ferenc, Kovács Rózsi dőlni, csemetéket kihúzni. Szeretérték el. A harmadik fiúval 203 fa néni, ha a fák védelmében a felültetésével mutatott példát. A nőttek is segítenének bennünket és Csőre-Béres brigád a Széna-teret valamennyien összefognánk, hogy fásította, kár ne érje fiatal facsemetéinket. Szép eredményeink mellett azon- Keubauer Lajos, Vili, oszt. Emlékezés olasz barátomra Meleg augusztusi nap volt Fülledt levegő áradt a város felett, de ez csöppet sem erőik telítette azt a lelkesedést, amivel a hazánkon keresztülutazó külföldieket vártuk, akik a bukaresti VIT- re mentek. A győri állomáson óriási tömeg. Sok közötte az úttörő. Egyszercsak áthatolt a lármán, a zsivajon a kiáltás: „Jönnek! Ott vannak!“ S valóban a távolból feltűnt egy fekete pont, amely egyre nagyobbodott, s már látszottak is a fejek, látszott a lobogó kendők tengere. A vonat befutott a pályaudvarra, s körülvették a külföldi békeharcosokat a boldog győriek.. Én is ott tolongtam, kezemben kis csomaggal a tömegben. Nem találtam magamnak „barátot“, valamennyit lefoglalták már. Búsan, fejem lehajtva ballagtam a kocsik melett Egyszercsak egy barna fiú lépett a perrondra. — Na, — gondoltam — ez az enyém — s már futottam is hozzá. Ő elnevette magát, s legnagyobb örömömre elfogadta szerény ajándékomat Csakhamar megismerkedtünk Igaz, kézzeli-lábbal mutogattunk, de megértettük egymást. Hamar eltelt az idő, s én búcsúzáskor odaadtam a címemet az olasz tanárnak, mert a beszélgetés közben megértettem, hogy tanár az én új barátom. Utolsó meleg kézfogás, a már száguldott is a vonat Bukarest felé. Sokáig bámultam barátom piros kendőjének dobogását, de egyszer az is eltűnt, én pedig tovább néztem a távolodó fekete pontot. Álltam és észre se vettem, hogy könnyönti el messzibe bámuló szememet. Eltelt néhány hónap. Már azt hittem, elfelejtett engem olasz barátom, de nem így volt. Egy nap édesanyám ezzel állt elém ebéd után: „Na, Bandi, nagy hírem van a számodra! Levél jött Olaszországból!“ Nekem se kellett több, futottam a levelet refordíttatni. A leveléből kiderült, hogy amit mi hidunk az olasz dolgozók nehéz helyzetéről, mind igaz. Többek közöttezt írja az én olasz barátom: ..Ó, milyen boldog lehetsz, hogy olyan országban élsz, amelyben a szocializmus győzedelmeskedik és megoldja az ifjúság problémáit. Nálunk a kapitalizmus nagyon sok fiatalt megakadályoz abban, hogy iskolába járjon és sok az írástudatlan.“ Ez volt az elsó levele, ezt követte a többi- Leveleiből megismertem az olasz nép, az olasz ifjúság és a tanárok szomorú sorsát. De én sem voltam rest: írtam a mi boldog, szabad életünkről, a békéről, az úttörőkről, arról, hogy mérnök akarok lenni és leszek is, mert hiszen nálunk mindenki tanulhat. Közel fél éve találkoztunk, de még mindig magam et látom szolid mosolygását, s fülembe cseng az a szó, amelyet magyarul is tudott. Szava hangzik az ő szülőföldjén is, ahol görnyedthátú emberek élnek. S ez a szó messze-messze száll: béke. Az én olasz barátom ebben a szóban azt értette, hogy rövidesen mindenütt tavasz lesz: a szabadság, a béke tavasza, s szabad május elsejéik lesznek az egész világon. Olyanok, mint a mi gyönyörű hazánkban. Csákány András: Győr, Lenin-úti általános iskola.