Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-01 / 50. szám

3JILÁ6 PROUTÁMAI SQYé SVL JITÍK í XI. évfolyam, 50 .szám 1935. március 1. kedd. GYŐR-SOPRON M MEGYE V­ARA: 30 FILLÉR AZ MDP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X IV. magyar békekongresszus felhívása a ttanysi néphez Meg tust­­erítande, hogy a világ népei ünnepnnek a német fasizmus feletti győzelmet. S ma, az amerikai háborús gyújtogatók újra fel­támasztják Nyugat-Néme­tországban a német mi­litarizmust. A háborús bűnös hitlerista táborno­­kok ma újra fasiszta hadseregeket szerveznek. A német fasizmus a világtörténelem eddig legna­gyobb katasztrófáját zúdította az emberiségre. De az amerikai háborús gyújtogatók még ször­­nyű­bb pusztítást szánnak Európa és a világ né­peinek: új világháborút készítenek elő, törvé­nyesíteni akarják az atompusztítást, eltökélték magukat, hogy a náci gyilkosok kezébe adják az atomfegyvert. Tiltakozunk! Nem felejtettük el a második világháború 50 millió halottját, nem felejtettük el annak a félmillió magyarnál­ az emlékét, akik a fasiszták érdekeinek estek áldozatuk Nem fe­lejtettük el a Japánra ledobott atombombák iszonyú pusztítását, nem felejtettük el azt a mér­hetetlen szenvedést, amit a nemet elnyomók év­századokon át népünkre zúdítottak. Nem felejtet­tünk és nem felejtünk el semmit! Mindenre em­lékszünk, s azt kiáltjuk: nem engedjük! Minden erőnk megfeszítésével azon leszünk, hogy meg­hiúsítsuk az imperialisták elvetemült terveit. Hatalmas tömegmozgalom bontakozik In Nyugat-Európa népei politikai tömegsztrájkokkal adják tudtára a háborús gyújtogatóknak: rosz­­szul számítanak, ha azt hiszik, hogy a hátuk mö­gött, ellenük kirobbanthatják a háborút. Ebben az egész Európára kiterjedő harci mozgalomban ott van a mi elszántságunk, a mi kiállásunk is. Közös ügy, közös cél forraszt össze mindnyájun­kat, az, hogy meghiúsítsuk az agresszív német katonai gépezet feltámadását, megakadályozzuk az atomháború előkészítését. Ügyünk győzelmét biztosítja, hogy békeharcunk a Szovjetunió ve­zette 900 milliós béketábor egyesített katonai ere­jére, erkölcsi fölényére és megingathatatlan egy­ségére támaszkodik. A Szovjetünk­ bölcs külpoli­tikája megmutatta a béke biztos útját. Szerte a világon ugyanezt vallják a néptöm­egek: Német­országot békés úton egyesíteni kell, az atom­fegyvert törvényen kívül kell helyezni. Sokszínű, sokszínű, de egy célért küzdő moz­galmunk e követelésekben összeforrva válik min­den eddiginél szélesebbé, hatalmasabbá. E nagy háborúellenes áramlat sodrában nő, árad, erősö­dik a mi hazai békemozgalmunk is. Kongresz­­szusunk az atomháború és a német militarizmus ellen egységesen fellépő magy­ar nép harci sereg­szemléjévé vált. Bebizonyosodott: egyre többen ismerik fel hazánkban is, hogy minden nemzet­közi vitás kérdés minket is érint — akár Nyugat- Németországról, akár az atomháborúról, akár Tajvanról van szó. Megmutatkozott, milyen őszinte. Igaz vágy és az emberek többségében, hogy mindennapi munkájuk jó elvégzésével, helytállással pecsételjék meg aláírásukat, béke- és hazaszeretetüket. Békebizottságok, a béke ügyéért tenni kész magyar békeharcosok, békeküldöttek! Menjetek szét az országba, s vigyétek el kongresszusunk békeüzenetét. Váltsatok szót az emberekkel. Mondjátok el, hogy nagy küzdelmünkben min­den egyes emberre szükség van. Értessétek meg, hogy a milliók összefogása az a soha nem is­mert hatalmas erő, amelytől megriad és vissza­húzódik a háború fenevadja. Magyarázzátok meg, hogy a háborús veszély eleven valóság. De ma­gyarázzátok meg azt is, hogy a veszély elhárítása tőlünk függ, a mi munkánktól, helytállásunktól, erőnktől. Egyedül a békeszerető emberek egye­sített ereje tudja meghátrálásra kényszeríteni a gonosztevőt! Minden igaz n­azafi tudja, hogy hazánk, füg­getlenségünk, szabadságunk védelme és békénk védelme egymástól el nem választható. Békeharcosok, békeküldöttek, nagy ünne­pünkre, hazánk felszabadításának, szabad éle­tünk születésének tizedik évfordulójára készülve fogadjuk meg, hogy megálljuk helyünket mun­kában, fegyelemben, józanságban, becsületben. Erősítjük hazánkat, növeljük hazánk gazdasági és honvédelmi erejét, hogy biztosabbá tegyük a békét. Egységesek leszünk a béke védelmében, készek vagyunk megvédeni hazánk határait, füg­getlenségét, szabadságát, népünk békés alkotó­munkáját. Igyekszünk minél több embert meg­nyerni; felvilágosító szóval minden ajtón beko­pogtatunk, s megtaláljuk az utat a békéért már aggódó, de tettre még nem dobbanó szívekhez is. Pártunk és kormányunk békepolitikájának erősí­tésére felsorakoztatunk minden becsületes em­bert. Támogatjuk a Szovjetunió nagy történelmi harcát, amelyet az emberiség békés életének, jö­vőjének megvédéséért folytat. Adjon lendületet tanácskozásunk az aláírás­gyűjtésnek. Amikor nevünket leírjuk, tegyünk mindnyájan fogadalmat önnön lelkiismeretünk­nek, hogy jó munkával, helytállással járulunk hozzá a béke seregének győzelméhez. Ila népünk küldöttei május 22-én­ megjelen­nek majd Helsinkiben, a nagy béke-világtalálko­­zón, vigyék el ezeket az aláírásokat. A magyar nevek milliói adják tudtára az egész világnak: nem nyugszunk bele soha-soh­a, hogy ha­zánk békéjét, Európa békéjét még egyszer fel­dúlja a német hódító; követeljük, hogy semmisítsék meg az atom­­fegyvekészleteket és haladéktalanul szüntessék be a tömegpusztító fegyverek előállítását. A népek összefogásával, népünk minden hűt fiának összefogásával, meg­védjük a békét! Erősek vagyunk, igaz ügyünk, a béke ügye győzni fog. IV. MAGYAR BÉKEKONGRESSZUS. Befejeződött a negyedik magyar békekongresszus A IV. magyar békekongresszus vasárnap reggel fél 9-kor folytat­­­ta tanácskozásait Az elnöklő Szi­lágyi Albert bejelentette, hogy az ország minden tájáról sok üd­vözlő távirat érkezett a kongresz­­szusra. Felolvasott néhány táv­iratot, majd bejelentette a kong­resszusnak, hogy az üzemi béke­­mozgatoi munkával foglalkozó bizottság reggel megkezdte mun­káját. Ezután Kiss Ferenc, a Tol­na megyei békebizottság titkára javaslatot tett a békekongresszus jelölő bizottságára. A jelölő bi­zottság tagjait egyhangúlag meg­választották, és a Szovjet Hadseregnek kö­szönik felszabadulásukat. A béketábor és a szocializmus eszméje összehozott bennünket. Nekünk éppen úgy értékes Sz­tá­­linváros épülése, új erőművek és vízművek létesítése, mint önök­nek. (Taps.) Tudjuk, hogy önök­nél szintén örülnek a mi sikere­inknek. (Taps.) Ez a magyar békekongresszus annak a nagy gondolatnak szol­gálatában áll, hogy mindenki, aki a békéért harcol, még jobban érezze át a béke ha­talmas erejét. Nagy erő áll mögöttünk! Népeink erős béke­­akarata és a hatalmas Szov­jetunió békepolitikája. Esze Gábor tarpai parasztem­ber szólalt fel ezután. A következő felszólaló Jenei Lajos, a Lenin Kohászati Művek Kossuth-díjas olvasztára volt. A második nap vitája Ezután Gál Ferencné küldött tolmácsolta a Csongrád megyei békeharcosok üdvözletét. Nyitrai László dolgozó paraszt a Heves megyei dolgozók ajándé­kát, egy üveg bort nyújtott át az elnöknek, majd özvegy Kovács Jánosné, a Szolnoki Járműjavító dolgozója szólalt fel. A következő felszólaló Káldy Zoltán pécsi evangélikus esperes volt. A magyarországi evangé­likus egyház nevében köszöntötte a békekongresszust, majd ezeket mondotta: — Egyek vagyunk népünkkel a béke megőrzéséért vívott küzdel­mében, mert továbbhaladásunkat csak a béke biztosítja. Ezután Josef Lukacevic szlo­vák építésügyi megbízott, a cseh­szlovák békeharcosok küldötte lé­pett a szónoki emelvényre. „En­gedjék meg -- mondotta hogy az önök ípiyanyelvé­n üdvözöljem­­. Csehszlovák Békeszövetség ne­vében a magyar békekongresz­­«BMfo­ffiyv taps.), J­em „véletlen, Kim Gi Szu, a koreai nép kül­dötte szólalt fel — a kongresszus lelkes tapsaitól kísérve — magyar nyelven: „Kedves békesze­rető magyar testvérek! A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság békebizottságának nevében forró szeretettel üdvözlöm a IV. ma­gyar békekongresszust. (Taps.) A koreai nép, amely megismerte és tapasztalta a háborús gyújtogatók által okozott szenvedéseket, a vi­lág népeivel­ együtt , tiltakozik N­yugat-Németország felfegyver­zése és az atomháború ellen. (Taps.) A­­törési nép is csatlako­zik a Béke-Világtanács felhívásá­hoz, amely harcba szólította min­den ország népét a béke megvé­désére. Kívánom, hogy a békeszerető magyar nép erősítse, fejtessse to­vább gazdag országát, s arasson újabb ragyogó sikereket az embe (Folytatás a másoelfe­­­oldalon,­ hogy a Magyar Népköztársaság és a népi demokratikus Csehszlo­vákia dolgozói történelmük folya­mán először találkoznak olyan igazán őszinte és meghítt­ ba­rátsággal és éppen a béketábor­ban. Mindkét nép a fasizmus em­bertelenségéből szabadult fel. Mind az önök, mind a mi né­pünk dolgozói a nagy és di­­ s koreai nép testvéri üdvözlete Fái Tibornak, Baranyai Lajosnak, Gyulai Ferenc­nek és Kiss Miklósnak a MÁV vonalfelvigyázóinak jó munkájukért. Haász János be­lyhozónak a Moson­magyaróvári Kötöttáru­­gyárba, mert újításaival segíti a tervteljesítést. A haj­tó­műgyári DISZ fiatalok nem dolgoztak hiába Végéhez ért a DISZ műszak a Hajtómű­gyár szereldéjében. Már ismeretes né­hány olyan érdekes tanulsága a diszisták munkájának, amelyet ér­dem­es szóvá tenni. Sajnos alapvető cél­ját a DISZ műszak nem váltotta valóra. Megszüntetni a múlt hónapi elmaradást és teljesíteni az e havi tervet is, nem sike­rült. De nem a fiata­lokon múlott. A cse­peli Normália-gyár nem szívlelte meg a diszisták kérését to­vábbra is hanyagul, rendszertelenül szál­lította az alkatrésze­ket. Meddig­ tart ez még, hogy hiába sür­getés, követelő szó­levél, távirat, újság­cikk, a Csepeli Autó­gyár vezetői a fülük botját sem mozgat­ják, nem gondoskod­nak győri telepük zavartalan alkatrész ellátásáról? Meddig tart ez még, hogy el­gáncsolják a Hajtó­­műgyár dolgozóinak legjobb szándékait nemtörődömségük­kel? A változatlanul rossz anyagellátás el­lenére a DISZ mű­szak távolról sem vett eredménytelen. Egyre mindenesetre rájöttek a DISZ fia­talok. Nem könnyű mun­ka az üzemvezetés Rácz Kati, aki egy hétig művezetőskö­­dött, azzal fogatott bennünket: a dobo­góját pár centivel le kellett emelni mert a sok talpalásban el­kopott a lába i­.: persze tréfa, de az már nem, hogy az automata sor­rend­ben dolgozott a­­ven­dég­­művezető keze alatt. A fiatalok be­bizonyították, h­ogy t­apasztalatlanságuk ellenére, ha kell, ér­tenek az üzemveze­téshez is. Horváti Erzsébet egy hétre átvet­te a diszpécser munkáját., Most bár­kitől megkérdezhetik az izemben, keresn kell olyan jó diszpé­csert, mint amilyen Horváth Erzsébet volt. A fiatalok belesza­goltak az üzemveze­tés boszorkánykony­hájába. S ez nem lesz haszontalan az ,igazi­ vezetők számára sem. Tény, hogy ren­geteg pótolnivaló van a gyár anyagellátásá­ban. Hanem van mi seperni saját portá­juk előtt is. Jak­ai István, a DISZ mű­szak vezetője, egyéb­ként DISZ titkár egész tárháza a ta­pasztalatoknak. — Ez az egyik — mutat az iroda fel­járója alá, ahol egy csomó ócska alkat­rész hever összedo­bálva. — Ide még fémgyűjtés idején sem jutottunk el évek óta itt hányó­dik sokezer forinté érő, javítással még helyrehozható alkat­rész. Azután renge­teg baj van az ada­golókkal. Pénteket például megálltak a szerelők, mert neri volt a 350-es agregát­­hoz kapcsoló kormán­­ya. Kiderült, hogy a gépműhely rég el­készített 80 darabot csak éppen az ada­goló nem gondosko­dott arról, hogy ren­deltetési helyére szál­líttassa. Az ilyen hivatali munkastílus ellen erélyes harcot kell folytatni, s az olyan lelkiismeretlenség el­len is, amelybe szer­dán ütköztek. A saj­toló nem készítette el idejében az excen­­ter perselyek szere­léséhez szükséges alátéteket. Kisütöt­ték,­­ nyilván igazolá­sul, hogy elromlott a készülék. Elvitték a lakatosokhoz, itt he­vert egy napig. Mire hozzáfértek, perceken belül megállapították hogy a készüléknek semmi baja. A DISZ műszak vé­get ért, de értéke, tanulsága hosszabb időre szól. Jobb életkörülmények , jobb teljesítmények a Nagy­szent Jánosi Állami Gazdaságban A Nagyszentjánosi Állami Gazdaság felszabadulási versenyen' ■' első eredményeiről szeretnék hírt adni. A gazdaság dolgozói — a versenyzők — a Horthy-rendszerben mezőgazdasági cselédek voltak. Munkájuk akkor orom­telen volt, gyümölcsét Eszterházy gróf tette zsebre és élt belőle fényűzően. Mennyivel más most az állami gaz­daságban dolgozó ember élete Nagyszentjánoson? Évről évre nagy be­ruházásokkal erősödik a Nagyszeent­jánosi Állami Gazdaság is. Egy­re sokoldalúbbá válik nálunk a dolgozókról való gondoskodás Két év a­at­l 67 lakóház épült államkölcsönnel. És csak a na­gyobbakat említem: korszerű sportpálya létesült, 1100 kötetes könyv­tárunk van, a folyamatosan k­apott mezőgazdasági gépek könnyebbé teszik munkánkat. Már a villanyt szerelik az új házakban. Rövide­sen megszólal a rádió és a villanyfényben szebben mosolyogna majd gyermekeink. Befejezés előtt van az üzemi konyha építése és egy korszerű, háromszáz főt befogadó kultúrterem építése. Les, könyvtárszobánk és olvasótermünk. A kulturális építkezések felsze­­reléséhez a MEDOSZ központ kultúrosztálya 73 ezer forinttal hoz­­zájárul. Kult­úrházunk mellett kényelmes otthont biztosító munkásla­­kások épülnek. Ezek környékét parkosítjuk. Nyáron már új, 25x50 mé­teres uszodánkban fordunk. Dolgozóink gyermekiről is történik gon­doskodás, .4 nyári dologidőre már felépül az új bölcsöde és napban otthon Az állami gazdaság dolgozói jó munkával viszonozzak: áttörnünk gondoskodását. Készülünk április 4-ére, felszabadulásunk méltó meg­ünneplésére. Már háromszáznál több dolgozónk versenyez, a termelés fokozása és­ a munkáik határidő előtti elvégzése céljából. A vállalá­sok teljesítésében élenjárnak a gépcsoport dolgozói akik január­­b­an befejezték már a gép­javítások­at és február 25 ig egy társgazd­a­ség 6 erőgépét is kijavították. Ez a gépcsoport már a májusi gépja­vítási terven­­ dolgozik. A tehenészek sem akarnak elmaradni a gép­­­csoport dolgozóitól. Vállalásuk teljesítéséhez már csak 0,2 liter tej­­hozam emelkedés szükséges. Ezt az emelkedést már agy­fél alatt ev­el­ik. A tehenészek biztosítják azt is, hogy az állatok gondos takar­­­mányozása által nem lesz ráfizetéses az állami gazdaság tejtermelése. Hegedűs József Nagyszerű Jonos, állami gazdaság

Next