Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Imre t&difTÁP9*i reffsvtrrrorr XII. éTrolj-KEn, L­inm. 1856, Január 1, vasárnap. GYŐR - SOPRON MEGYE­I ABAJ 60 FILLÉR AZ­ ADP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA á­tlép­jük­ az új év küszöbét . Ezen a napon régi idők óta számot vet az ember. Számot vet a múlttal és mindjárt előrenéz: mit várhat a holnaptól? A mi számvetésünk persze nem szűkül le egy esztendő távlatára. Emlé­kezetünket nem nagyon kell meg­erőltetni, hogy eszünkbe jussa­nak azok az új évek, amelyek épp olyan szürkék, reménytelenek voltak, mint a hétköznapok, ame­lyek utána következtet­. ~Uj esz­tendő? — Csupán csak fejelés...« — írta a költő azokról a szegény­emberekről, akiknek legszebb ál­mait, legjobb szándékait is meg­semmisítette a kapitalizmus, a ki­zsákmányolás. Ha így kezdjük a számvetést, akkor valóban megértjük 1955. történelmét is. Igen, történelmét. Mert megyénk történelmének leg­szebb lapjaira kerülnek a múlt év első negyedének nagyszerű mun­kahőstettei. Tízezrek álltak csa­tasorba a munka frontján a fel­­szabadulási versenyben városon és falun. S még nagyobb lendüle­tet adott az alkotó, építő mun­kának a Központi Vezetőség már­ciusi határozata. A márciusi határozatot kö­vető hetek, hónapok meg­­mutatták, hogy a párt joggal bí­zott a magyar munkásosztály, mű­szaki értelmiség alkotó képessé­gében. Megyénk üzemei 1955 11 hónapjában befejezett termelési tervüket 104,2 százalékra teljesí­tették. A tervtúlteljesítés értéke 162 millió forint nyereséget jelen­tett népgazdaságunknak. 155 mil­lió forint értékű áruval termeltek többet megyénkben az üzemi dol­gozók ez év 11 hónapjában, mint az elmúlt év hasonló időszaká­ban. — És az utolsó hónap még szebb eredményekre enged követ­keztetni. — Ezek a tények is azt bizonyítják: a megye munkásai, műszaki dolgozói megértették a márciusi határozat egyik sarka­latos pontját, hogy csak a‘terme­lékenyebb munkától, a több és olcsóbb áru termelésétől várhat­juk az életszínvonal emelkedését — minden egyéb állítás üres fe­cseg­és, demagógia. A tervek túlteljesítése követ­keztében került több áru a for­galomba, vásárolhattak több élel­miszert és ruházati iparcikket a dolgozók. Lisztből az elmúlt év­ben 30 százalékkal volt több a fo­gyasztás, mint 1953-ban. Zsírból és zsiradékféléből 16,2 százalék­kal, cukorból 1,3 százalékkal vá­sároltak többet a dolgozók 1955- ben, mint 1953-ban. A piaci fel­hozatal tavaly — 1954-hez viszo­nyítva — 209 százalékkal növeke­dett. Miért tudtak megyénk dol­gozói többet fogyasztani? Azért, mert nemcsak árukészleteink emelkedtek a többtermelés követ­keztében, hanem az átlagkerese­tek is­: növekedett a dolgozók vásárlóereje. Megyénk üzemei az elmúlt év 11 hónapjában 16 mil­lió forinttal több bért fizettek ki, mint 1954 hasonló időszakában. A vasiparban ezen időszak alatt 4,5 százalékkal, az építőiparban 12,3 százalékkal, az élelmiszeriparban 3,3 százalékkal, a könnyűiparban 4 százalékkal emelkedtek a bérek megyei viszonylatban. Nagy léptekkel haladtunk előre a termelékenység emelkedésében, az önköltség csökkentésében is. 11 hónap alatt 6 százalékkal emel­kedett a megye üzemeiben a ter­melékenység és ebben nehézipari üzemeink jó munkája is benne van. 39 üzemünk túlteljesítette önköltségcsökkentési tervét és 3,8 millió forint terven felüli nyere­séget ért el. Ezen felül 16 üze­münk járult hozzá jó anyagtaka­­réko­ssággal a szocialista felhal­mozás növeléséhez. Iparunk fejlődésében éles for­dulatot eredményezett a Központi Vezetőség és a minisztertanács le­vele, amelyet a dolgozók alapo­san megismertek és megértettek. Válaszként erre a levélre 3000 olyan munkásjavaslat érkezett a megye üzemeihez, amelyek több­ségének a megvalósítása viszony­lag kis beruházások révén jelen­tősen előbbre viszi a műszaki fejlesztés ügyét. A mi számvetésünk: őszinte számvetés. Magunkat csap­nánk be, ha nem látnánk, hogy megyénk iparában nincs még minden rendben. Vannak olyan üzemeink, amelyek még a meny­­nyiségi tervteljesítésben is elma­radtak. A Mosonmagyaróvári Timföldgyár 2800 tonna timföld­del, fontos alumíniumgyártáshoz szükséges alapanyaggal adósa az országnak. Hogyne lenne ez szá­mottevő, amikor éppen a követ­kező évben akarnak rátérni pél­dául a Wilhelm Pieck-gyárban az alumínium alkatrészek kiter­jedt alkalmazására?! Vagy beszél­jünk arról, hogy mennyire várja a sok és jó minőségű téglát az építőipar? — A Megyei Tégla­gyári Egyesülés mégsem teljesí­tette a tervét Márpedig több la­kást csak akkor kívánhatunk, ha elegendő téglát ad ezekhez az épí­tőanyagipar. A Központi Vezetőség novem­beri határozata újabb útmutatás arra vonatkozó­an, hogyan fejlesz­­szék tovább szocialista iparunkat, népgazdaságunk alapját. Csupán a meglévő gépek teljesítőképessé­gének jobb kihasználásában fel­becsülhetetlen értékek hevernek. Rajtunk múlik, hogy javuljon a vasipari gépek kapacitásának 45 —50 százalékos, az építőipari gé­p­ek teljesítőképességének 30—35 százalékos kihasználása. Ehhez igazán nem kell újabb beruházás, mégis milliókat jelent majd jövő évi számvetésünkben. Idei esztendőnk olyan lesz, ami­lyenné tesszük. Már a tervév kez­detén számít a párt, a nép az üze­mi dolgozók lelkes versenykedvé­re. Ez év első negyedévében is­mét április 4-nek, hazánk felsza­badulása évfordulójának méltó megünneplésére tesznek vállalást és dolgoznak annak teljesítéséért munkások és műszakiak. A vál­lalások, az április 4-i munkaver­seny szervezése már a következő napokban elkezdődik. A vállalá­sok alapja a tervismertető érte­kezleteken már alaposan megbe­szélt tervfeladat. Amikor most, az új év küszöbén ismét munka­­verseny-felajánlásokat tesznek megyénk dolgozói, ne tévesszék szem elől, hogy sokrétűbbek, bo­nyolultabbak a feladataink. Nem elég olyan vállalást tenni, amely csupán a terv mennyiségi teljesí­tésére vonatkozik. A felajánlások szervezésénél, megtételénél az ed­diginél jobban figyelembe kell vennünk a termelékenység emel­kedését, az önköltség csökkenté­sét, az anyaggal való takarékos­ságot, a minőséget, tehát azokat a mutatószámokat is, amelyek a gazdaságos termelést jelzik. A műszakiak ne hagyják ki felaján­lásukból, hogy mit akarnak ten­ni a gépek kapacitásának jobb kihasználásáért, a tervszerű gép­karbantartás megvalósításáért, a gyártmányok fejlesztéséért El kell érnünk, hogy csökkenjen minden egyes gyártmánynál — különösen az új gyártmányoknál — a pótidő, s a műszakiak ezen a téren is sokat segíthetnek ta­nácsaikkal a dolgozóknak a mun­kaidő jobb kihasználásában. Az idei tervfeladatok, amelyek csaknem minden üzemünkben na­gyobbak a tavalyiaknál — a Győ­ri Szerszámgépgyárban egyedül 25 százalékos a termelésemelke­dés, még harcosabb, eredménye­sebb pártmunkát, a dolgozók jo­gos igényeivel való több törődést kíván az üzemi pártbizottságoktól, a szakszervezetektől, műszakiak­tól, gazdasági szakemberektől és keményebb helytállást az egysze­rű dolgozóktól. Az idei jobb számvetés eredményei nem hull­nak maguktól az ölünkbe. A múlt esztendő másik, egész népgazdaságunk szo­cialista fejlődésére döntő jelentő­ségű eseménye volt a Központi Vezetőség júniusi határozata, amely a márciusi párthatározat alapján megszabta a mezőgazda­ság szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés fellen­dítésének további feladatait. Pár­tunk az egész dolgozó nép érde­kében, a város és a falu szocia­lista fejlődésének érdekében szab­ta meg ezt a kettős, és mégis egy­séges feladatot Jól tudjuk, hogy a termelőszö­vetkezeti mozgalom ügyének is sokat ártottak a jobboldali elhaj­lók, a megalkuvó nézetek. Ezen a téren is megtorpanás követke­zett be átmenetileg, hiszen az el­maradt kisárutermelő paraszti gazdaságot dicsőíteni — amint azt a jobboldali elhajlók Nagy Imré­vel az élükön tették — és ugyan­akkor a termelőszövetkezeti moz­galmat fejleszteni — nem lehet. A pártnak itt is világos utat kel­lett mutatnia. Le kellett leplezni mindenekelőtt azt az alapjában káros, helytelen nézetet, hogy az egyéni parasztgazdaság is bizto­sítja a parasztság fejlődését, va­lamint a városi dolgozók növekvő szükségleteinek a kielégítését. Az a másfél esztendő, amely alatt a jobboldali elhajlók politikájának befolyása érvényesült, bebizonyí­totta, hogy ez helytelen út. Meg­lazult az állami, állampolgári fe­gyelem, rosszul ment a begyűjtés, nem fejlődtek a termelőszövetke­zetek, s ennek város és falu egy­aránt kárát látta. A júniusi párthatározat után friss vérkeringés kezdődött a fa­lun. Egyre több egyénileg dolgozó parasztcsalád értette meg a p­árt szavát: nagyobb jövedelmet, a biztonságos, kulturált életet csak a szövetkezetektől várhatja. Té­nyek bizonyították ezt is: a már meglévő és egyre erősödő terme­lőszövetkezetek kézzelfogható eredményei. Termelőszövetkezete­ink, amelyek egyre jobban ki tudják használni a nagyüzemi, gépesített gazdálkodás előnyeit, kalászosokból 1,5 mázsával ter­meltek többet holdankint átlago­san megyénkben, mint az egyéni­leg dolgozó parasztok. S amíg az egyéni gazdák cukorrépa földjein holdankint 115 mázsa cukorrépa termett átlagosan, addig a szö­vetkezeti parasztok 140 mázsa cu­korrépát takarítottak be. A több­termésből persze több jövedelem is jutott a tagságnak. 1954-ben 30 forintot ért megyénk szövetkeze­teiben átlagosan egy munkaegy­ség — 1955-ben már 36 forint ju­tott munkaegységenként. Ezek az eredmények győzték meg azt a csaknem 3500 dolgozó parasztcsa­ládot, amely a múlt esztendőben a nagyüzemi gazdálkodást válasz­totta, önként, saját elhatározásá­ból, elsősorban a termelőszövet­kezeti kommunista és pártonkí­­vüli tagok felvilágosító munká­ja nyomán. Ennél az eredménynél persze nem állhatunk meg, nem is aka­runk megállni. Az idén a ma még egyénileg dolgozó parasztok újabb ezreit várják a szövetkezetek. Tárják ki előttük szélesre a ka­puikat, hívják őket emberséges szóval, mint barát a barátot. Hi­szen a szövetkezet is jól jár, ha új tagokkal erősödik és az egyé­nileg dolgozó paraszt is megta­lálja a számítását a szövetkezet­ben, ha becsülettel dolgozik. A szektáns magatartás, a­­ befelé for­dul­ás­, a szövetkezeti gőg épp olyan káros a mozgalom ügyére, mint a jobboldali elhajlás. Az egyéni gazdák p­éldát keresnek, jó példát a szövetkezetekben. Hamar észreveszik a hibákat, s őszintén szólva, ma még van mit észre­­venniök. Jónéhány termelőszövet­kezetünkben alacsony még külö­nösen az állattenyésztés színvona­la. Főleg a szarvasmarhaállomány számszerű és minőségi fejlesztése terén van még bőven tennivaló. A júniusi párthatározat a már ir meglévő termelőszövetkezetek szá­mára is megmutatja a követendő utat. A 3 százalékos termésemel­kedés, a tehénenkénti legalább 2000 kilogrammos tejhozam eléré­se — hogy csak néhányat említ­sünk a sok közül — a termelő­szövetkezeti mozgalom fejlődését és az egész népgazdaság előreha­ladásának ügyét egyaránt szol­gálja. S ne feledjük, hogy a termelő­szövetkezeti mozgalom fejleszté­sét és a mezőgazdasági termelés növelését egyszerre, együtt kel megoldanunk. A megye szántóte­rületének 60 százalékán egyénileg dolgozó parasztok termelnek. Egyrészt segíteni őket a többter­­melésben, másrészt meggyőzni őket a beadási kötelezettség be­csületes teljesítéséről, napról-nap­­ra rámutatni, hogy a kulákság, a falu kizsákmányoló rétege, a dol­gozó parasztok érdekei ellen dol­gozik, — ez a feladat elsősorban a gépállomásokra, a tanácsokra, ott is különösen a kommunisták­ra, a falusi pártszervezetekre, az állami gazdaságok pártszerveze­teire vár. Az 1956-os esztendő, a párthatározat eredményes végre­hajtása számukra is nagy próba­tétel lesz. Az elmúlt év sikerei a váro­­­son és falun dolgozó értel­miségiek — orvosok pedagógu­­sok, szakemberek, tudósok, művé­szek — ezred előtt újra bebizonyí­totta, hogy a párt helyes úton ve­zeti népünket. A Soproni Egyetem, a Mosonmagyaróvári Mezőgazda­­sági Akadémia, kutatóintézeteink, újabb és újabb beruházásokkal gazdagodtak, erősödtek S az 1956-os esztendő további nagysze­rű lehetőségeket ad az értelmiség­nek hogy hűségesen a nép mel­lett állva, vállvetve a munkások­kal és a dolgozó parasztokkal tel­jes erejével építse a szocialista hazát. Uj iskolák — mint a győri tizenhat tantermes iskola — ke­rülnek tető alá. A Megyei Kórház­zal szemben járványügyi állomás építését kezdjük meg ebben az évben. S az építés, az alkotás programját, a kultúrotthon háló­zat fejlesztésének a programját sorolhatnánk még nagyon hosz­­szan. Van-e szebb, megtisztelőbb feladat értelmiségi ember számá­ra, mint színes­ lélekkel segíteni a dolgozó népet az alkotás, a bé­ke programjának megvalósításá­ban? Az új esztendőbe szilárd, egysé­ges párt vezetésével reménytelje­sen, tele alkotókedvvel, munka­kedvvel lép a magyar nép. Min­den oka megvan a bizakodásra. A múlt évben nemzetközi tekin­télyünk is megnövekedett. A Szovjetunió, amely felszabadítot­ta népünket a tőkések és földbir­tokosok uralma alól, újabb tanú­jelét adta annak, hogy őszinte barátsággal segíti a magyar népet a szocialista építőmunkában, kö­vetkezetesen harcolt azért, hogy hazánkat felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. S­osszan rakhatnánk még az­­ elmúlt év mérlegére azo­kat a sikereket, amelyek jogos büszkeséggel tölthetik el népün­ket ország-világ előtt De ne fe­ledjük egy percre sem, amikor az új év küszöbén új harcba indu­lunk, újabb alkotásra lendül a karunk: a Szovjetunió a felsza­badulás óta, sőt azelőtt is mindig mellettünk volt, ha segítő kézre volt szüksége a magyar népnek. És a párt biztos keze volt az, amely eligazított a gazdasági, po­litikai és kulturális élet fejlődé­sének útjain. A párt zászlaja alá sorakozva hajtották végre nagy­szerű alkotásainkat kommunisták és pártonkívüliek együtt. Munkás­­osztályunk eddig is áldozatos har­cokban bizonyította be, hogy szö­vetségesével, a dolgozó paraszt­sággal az egész dolgozó nép ja­vára gyakorolja a hatalmat. To­vábbra is ez az út: a marxi-leni­­ni-sztálini út az, amelyen járva nem tévedünk el idehaza és együtthaladunk a testvéri népi demokráciákkal. Ez a biztosíték arra, hogy az új esztendő valóban sikerekben gazdag lesz. Sikerekben gazdag és esztendőt! Eredményekben gazdag, sikeres munkát és egészséget kíván az üzemek munkásainak, a termelőszövetkezetek tagjainak, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak, az értelmiségieknek, a megye min­den dolgozójának, a párt, a tömegszervezeti és állami funkcionáriusok­nak az új esztendőben a Győr-Sopron Megyei Párt-végrehajtó bizottság Jó egészséget és eredményekben gazdag boldog új évet kívánunk olvasóinknak, megyénk minden dolgozójának.

Next