Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-01 / 52. szám

Az MDP Központi Vezetőségének távirata a Mongol Népi Forradalmi Párt megalapításának 35. évfordulója alkalmából A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, Ulan­ Bator. Kedves elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és az egész ma­gyar dolgozó nép nevében forró elvtársi üdvözletünket küldjük a Mon­­gol Népi Forradalmi Párt megalapításának 35. évfordulója alkalmából. Teljes sikert kívánunk Önöknek ahhoz a harchoz, amelyet a mon­gol nép a szocializmus építéséért, a béke megvédéséért vív. Mély meg­győződésünk, hogy a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével a mon­gol nép ebben a harcban diadalmaskodni fog. Forró kommunista üdvözlettel: A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége. Dobi István üdvözlő távirata a Finn Köztársaság elnökéhez Dr. Urho Kaleva Kekkonen őexcellenciájának, a Finn Köz­társaság elnökének, Helsinki. A Finn Köztársaság elnöki tisztségébe történő beiktatása al­kalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében szív­ből jövő üdvözletemet küldöm nagyméltóságodnak és őszintén kí­vánom, hogy elnöksége alatt tovább emelkedjék a testvéri finn nép jóléte és fejlődjék a népeink közötti baráti kapcsolat. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. A kínai és a jugoszláv sajtó az SZKP XX. kongresszusáról A Kínai Népköztársaság sajtója továbbra is élénken kommentálja az SZKP XX. kongresszusa mun­kájának eredményeit. A Kuangmingzsipao írja: A kínai nép lelkesen üdvözli az SZKP XX. kongresszusának ha­tározatait, amelyek a szocializmus építésében kivívandó új győzel­mekre, az egész világ békéjének megszilárdításáért folytatandó harcra lelkesítik a kínai népet. Kí­na népe eltökélte, hogy továbbra is szilárdítja a szövetséget a Szovjetunióval és a népi demok­ratikus országokkal. A Kungzsnensipao, a Szakszer­vezeti Szövetség lapja Világtörté­nelmi jelentőségű esemény című cikkében azt írja, hogy az SZKP XX. kongresszusa hatalmasan hozzájárul a kommunista építés ügyéhez az egész világ békéjének fejlesztéséhez és szilárdításához, lelkesítő erőt adott a szovjet nép­nek, az egész világ dolgozóinak­ A Bokba hosszabb kommentár­ban foglalkozik az SZKP XX. kongresszusának munkájával. — Közvéleményünk — kezdi kommentárját a Borba — megál­lapíthatta, hogy a XX. kongres­szus nagy előrehaladásról tett bi­zonyságot a Szovjetunió bel- és külpolitikájában egyaránt olyan előrehaladásról, amely nagy jelen­tőségű a szocializmus ügyére és a nemzetközi viszonyok megjaví­tására, valamint a világbéke meg­szilárdítására nézve. A kongresszus rámutatott arra a nagy igazságra, hogy a békés egymás mellett élés nemcsak szép eszme, hanem reális koncepció is, amely megfelel a mai világ felté­teleinek és kívánalmainak. A békés egymás mellett élésről alkotott felfogást nem valamilyen ideiglenes fegyverszünet értelmé­ben, vagy a különböző társadal­mi berendezésű országok passzív egymás mellett létezése szellemé­ben határozta meg, hanem az ak­tív, igazi együttműködés szelle­mében. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa nagy pozitív nemzetközi eseményt je­lent, s hatása erőteljesen érezhe­tővé válik a nemzetközi légkör további megjavítására, a népek és országok közeledésére és a szi­lárd béke kiépítésére irányuló tö­rekvésekben. Magyar parlamenti küldöttség utazott a Csehszlovák Köztársaságba A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének meghívására szerdán este baráti látogatásra a Csehszlovák Köztársaságba uta­zott a Magyar Népköztársaság or­szággyűlésének küldöttsége. A küldöttség vezetője Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MDP Központi Vezetőségének tagja. A küldöttség tagjai: Antos István, az MDP Központi Vezető­sége osztályvezetője, Bognár Re­zső, a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkára, Csikesz Józsefné, az MDP Budapesti Pártbizottsá­gának titkára, az országgyűlés jo­gi bizottságának tagja, Földvári Rudolf, az MDP Központi Veze­tőségének tagja, a Borsod Megyei Pártbizottság első titkára, Genna­dies Vilmos, a Ganz Vagongyár gépészmérnöke, Kaszapovics And­ris, az MDP Központi Vezetősé­gének tagja, termelőszövetkezeti elnök, Nagyistók József, az ország­­gyűlés alelnöke, Szobek András, az MDP Központi Vezetőségének tagja, begyűjtési miniszter, Wolf Johanna építészfőmérnök. A küldöttség búcsúztatására a Keleti pályaudvaron megjelent Egri Gyula, az MDP Központi Ve­zetőségének titkára, Kristóf Ist­ván, az Elnöki Tanács titkára, Vass Istvánné, az országgyűlés al­elnöke, Kárpáti József külügy­miniszterhelyettes, Orosz Nándor, az MDP Központi Vezetősége nemzetközi kapcsolatok osztályá­nak vezetője, s a politikai élet több más vezető személyisége. Jelen volt a búcsúztatásnál Stefan Major, a Csehszlovák Köz­társaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és ott voltak a nagykövetség tagjai. Pályázat mezőgazdasági szakkönyvek bírálatára A Micsurin Agrártudományi Egyesület és a Mezőgazdasági Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat Melyik megjelent mű volt az 1955. év legértékesebb mezőgaz­dasági szakkönyve címmel pályá­zatot hirdet. A három-öt gépelt oldal terjedelmű pályázatban bí­rálni kell valamely kiválasztott szakkönyvet, elsősorban szakmai szemszögből, továbbá a könyv népgazdasági jelentősége, szerke­zete, nyelvezete és kiállítása szempontjából. A legjobb pálya­munkáit szerzői között négy-négy darab 1000, illetve 500 és 300 fo­rintos díjat osztanak ki, 15 pá­lyázatot pedig 200 forintos könyv­utalvánnyal díjaznak. A jeligés pályázatokat március 31-ig kell beküldeni a Micsurin Agrártudo­mányi Egyesületbe (Budapest, Reáltanoda u. 13.) . - Megalakították az SZKP Központi Bizottságának OSZSZSZK bizottságát Az SZKP Központi Bizottsága az OSZSZSZK köztársasági szer­vei, területi, határterületi párt­szervei, szovjet és gazdasági szer­vei munkájának konkrétabb veze­tése és a köztársaság gazdasági és kulturális építésével összefüggő kérdések operatívabb megoldása céljából megalakította az SZKP Központi Bizottságának OSZSZ­SZK irodáját. Az SZKP Központi Bizottsága OSZSZSZK irodájának elnöke, N. Sz. Hruscsov az SZKP Központi Bizottságának első titkára, az iro­da elnökhelyettese N. J. Beljajev, az SZKP Központi Bizottságának titkára. Moszkvába érkezett Vincent Auriol Február 29-ére virradó éjszaka K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió legfelső Tanácsa Elnöksége elnö­kének személyes vendégeként fe­leségével együtt Moszkvába érke­zett Vincent Auriol volt francia köztársasági elnök, neves francia politikus. Vincent Auriol a Szov­jetunióban ellátogat ipari válla­latokba, kolhozokba és több vá­rosba. A vnukovoi repülőtéren S. R. Rasidov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökhe­lyettese, az Üzbég SZSZK Legfel­ső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. M. Pegov, a Legfelső Tanács Elnökségének titkára és más sze­mélyiségek üdvözölték a vendé­get,­­ Vincent Auriol érkezésénél je­len voltak Dejean nagykövet ve­zetésével a moszkvai francia nagykövetség tagjai is. Eisenhower újra jelölteti magát A Reuter szerdán délután 16 óra 45 perckor soronkívüli hírben kö­zölte: Eisenhower bejelentette, hogy haj­landó másodszor is pályázni az el­nökségre. ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooc Busás profit Reuther, az AFL-CIO szakszervezeti szövetség alelnöke detroiti beszédében rámutatott, hogy a General Motors gépkocsimonopó­lium évti nyeresége a társaság tőkebefektetésének 79 százalékát teszi ki. A■Az elmúlt kilenc hónap alatt a General Motors Társaság óránként 300 000 dollár nyereségre tett szert — mondotta Reuther. — Naponta tehát 7,200 000 dollárt keresett. A társaságnak 1 dollár 22 cent tiszta haszna van minden dolláron, amit a General Motors munkásainak bérül kifizet. A Wall Street Journal című lap közölte: 428 amerikai társaság nyeresége egy év alatt 34,4 százalékkal növekedett. A First Na­tional Bank of New­ York adatai szerint 36 acéltársaság nyeresége 85 százalékkal, öt gépkocsitársaság nyeresége 56 százalékkal növe­kedett 1955 kilenc hónapja alatt. Gyermekek a vádlottak padján Az elmúlt évben Nyugat-Német­­országban 560 000 fiatalkorú állt a bíróság előtt. Az összes nyugat-né­met bűnöző 20 százaléka fiatalkorú volt. Ez év januárjában a fiatalkorú bűnözők száma újabb 17 százalékkal növekedett. A bírósági szervek sze­rint aligha várható a fiatalkorú bű­nözés csökkenése, inkább a növeke­dése valószínű. Bár egyre több nyugat­ német tár­sadalmi szervezet és mozgalom kö­veteli a káros hatású amerikai gyil­kos­ filmek és ponyvaregények beho­­zatalának megszüntetését, a bonni kormány nem tesz semmit. Miért is tenne? A militaristák célja: az egyé­ni gyilkosokból tömeggyilkosokat, az egyéni bűnözőkből háborús bűnösö­ket nevelni. Az amerikai farmerek helyzete Nagy mezőgazdasági vidékek vannak az Egyesült Államokban, ahol a farmercsaládok helyzete rendkívül súlyos. Az évi 1000 dol­lárnál kevesebbet kereső farmercsaládok 65 százaléka a déli álla­mokban lakik.­ (A hivatalos létminimum 2000 dollár.) Alabama államban például tíz farmercsalád közül kilenc évi 2000 dollárnál kevesebbet, a családok háromnegyed része évi 1000 dollárnál és a családok több mint fele évi 500 dollárnál is kevesebbet keres. Az Economic Outlook adatai szerint az amerikai farmerek tiszta jö­vedelme 1951-től 1954-ig 20 százalékkal csökkent. 1955 első felében 9 százalékkal volt kisebb a farmerek jövedelme, mint 1954 ugyan­ezen időszakában. Az amerikai farmerek tönkrejutása, a mezőgaz­daságban foglalkoztatott lakosság tömegeinek évről-évre rosszab­bodó anyagi helyzete általános beismerés szerint az amerikai gaz­dasági és politikai élet egyik legélesebb megoldatlan kérdésévé vált. Mire nincs és mire van pénz ? A nyugat-német Hagen-Haspe kohóban az üzem dolgozóinak 36 százaléka egy üzemi szerencsétlen­ség áldozata lett, a kizsákmányoló hajsza következtében. Az üzemben a halálozási segélyt a felére csök­kentették, az üdülési lehetőséget tel­­jes egészében eltörölték. Kórházi ke­zelés esetén a kórházi díj felét a dolgozók kötelesek fizetni. Ugyanakkor a Német Demokra­tikus Köztársaság elleni uszítás cél­jaira a bonni propaganda központ a dolgozók adójából ez évre 6,6 millió márkát kap, félmillióval többet, mint a múlt évben. A nyugat­német fémközpontnak 10 millió márkát juttattak a legutóbbi hónapokban a nyugat-német tőkések. AZ ÚJ IGAZGATÓ (int — Nálunk a traktorosokra há­rítanak minden felelősséget a ter­mésért — folytatta Zajcev. — Azt mondják, hogy a mi kezünkben van a technika, mi vagyunk a gépkezelők, végezzünk el minden alapvető munkát a mezőkön. A gépállomás — gabonagyár. Hát ez így is van. Persze, kicsit ha­sonlítunk a gyárra, mert, hogy füstöl a kémény. Csakhogy a rend nem olyan, mint a gyárban! Te­szem azt például, belefogunk a szántásba és azon igyekszünk, hogy minél jobban megmunkál­juk azt a földet, de mit nyerünk vele, ha a kolhoz valami hitvány vetőmagot ad? Oda a termés! — Tudom azt én is, Zajcev elv­társ, hogy a kolhozok terméséért két gazda felel. Éppen ezért bo­nyolult ez a mi munkánk. De azért csak magyarázd el, miért akarod egy hónapig elhúzni a ve­tést? — No, persze nem tart egy hó­napig. Ezt csak arra mondtam, ha közbejönnek az esők . . . Hogy voltunk vele a múlt éven is? Ma­gunk jártunk az „univerzállal“ vízért, nekünk kellett letakaríta­nunk a gazt a szántás előtt és mi végeztük a munkagépkezelők dol­gát is. Nem volt a szállásunkon egyetlen lakókocsi sem, meg sza­kácsról sem gondoskodtak. Haza­jártunk jó 20 kilométerre az ele­mózsiáért. Most megint csak úgy lesz, megjönnek az esők, a fiúk­nak nem lesz hol megszárítkozza­­nak, szétszóródnak a házakban, azután másnap reggel, ha jó idő is mutatkozik, csak dél felé gyűl­nek össze a brigádban. Mennyi drága jó időnk ment így veszen­dőbe! Az idén se látok, Hrisztofor Danyilics semmiféle változást ebben a Hajnal kolhozban a tava­lyihoz képest. Megint csak ugyan­azok a mezei brigádok vannak, ugyanazok a pálinkáskatlanok a dologkerülők, akik egész nyáron a kazlak tövében hűsöltek, meg kártyáztak. Megint csak veszkőd­­hetünk munkagépkezelők, meg üzemanyag nélkül. Az új elnökük is csak olyan tedd-ide, tedd-oda ember. Semmivel sem különb a réginél. Amaz műveletlen volt, meg iszákos, úgyhogy, ha meg­látták a kolhozbeliek a mezőn, már elment a kedvük a munká­tól, emez pedig hetenként három­szor utazik be Troickba a felesé­géhez, olyan csak a kolhozban, mint az újhold, ahogy feljön egy­­egy órára,­­ már le is nyugszik. De minek is küldték a kolhoz élére? Az a hír járja a nép kö­zött, hogy ez a Rivalih nem tu­dott megfelelni a kerületi beosz­tásában és most valami utolsó próbát tesznek vele: egyáltalán alkalmas-e felelős munkára? Ve­lünk kísérleteznek. Persze nem árt az ilyesmi, hogy kipróbálják, de, hogy a holhoz issza meg a le­vét, az biztos! Közben pedig eljár az idő! Már a negyedik hónapja van itt, a tavasz a nyakunkon, de csak egy helyben toporognak! Ha igaz, hogy a kerületi pártszer­vezet próbára tette ide a kolhoz­ba, hogy meglássa miféle kom­munista, akkor most már ideje lenne eldönteni a kérdést. Bebizo­nyosodott minden. Aztán míg nem késő, új elnök után kellene nézni. Van is ott egy ember, párttag,­­ az majd rendbehozná a kolhozt, csak bíznak a kezére! — Ki az? — kérdezte, érdeklő­déssel Dolgusin. — Ismerek né­hányat a kommunisták közül. — Artyuhin, Filipp Kaszjanics. Nem találkozott vele még? Idősebb ember már, szakállas, meg szem­üveget visel, de még jól tartja magát. Hat családja van, a legki­sebbik félesztendős. Most csak egyszerű beosztott munkát végez, a mesterségében is dolgozik — írta. Ovecshin csöbröt készít, vödröt javít. Meg­próbált szembeszállni azzal a ré­szeges bandával, amelyik a kol­hozt tönkreteszi, de megjárta ve­lük. Egyik éjjel kigyulladt a bor­júistálló — akkoriban Filipp Kaszjanics volt az állattenyésztés vezetője, — pedig aznap se a ke­mencét nem fűtötték ,se takar­mányt nem főztek, mégis kigyul­ladt. Igen sok borjú elpusztult benne, meg az épület is odalett. Később aztán kiszállt a vizsgáló­­bizottság és megállapította, hogy valami tűzvédelmi rendszabály­nak nem tett eleget Kaszjanics. Többezer rubel kártérítésre köte­lezték, amit még most is fizetget a kolhoznak. Persze ő nem nyu­godott meg ennyiben és levelet írt Moszkvába. Rendre elsorolt mindent, ami a kolhozban törté­nik. De emezeknek valami isme­rősük akadt Orehovkában a pos­tán, aki valószínű elfogta a leve­let, mert nem érkezett meg Moszkvába. Egy pár nap múlva a mezőről hazafelé jövet, valaki bezörgetett a kapuján: „Kaszja­nics! A gadjucsi száraz érnél fek­szik a tehened, megdöglött. A fe­jét beverték fejszével, a nyakát meg elvágták. Hát ilyenformán hányódott, vesződött, míg aztán beletörődött. De mit is csinálna egyedül ellenük? Kalapálgat ott­hon esténkint, jegygyűrűket csi­nál, olvasgat. Igen értelmes, okos ember! Megvan neki otthon a Lenin művei, a Marxé, meg a Lev Tolsztojé is. Mikor még ő vezette az állattenyésztést rend volt a jó­szág körül! És fegyelem is! Min­dent előírás szerint végeztek, volt takarmányunk bőviben, elhullás alig fordult elő. Hát csak azért mondom: ha ezt a Kaszjanics Artyuhint megválasztanák elnök­nek, rendbe hozná a kolhoz dol­gát! Csak persze az is lehet, hogy nem vállalná el (Folyt kör)

Next