Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-04 / 104. szám

(falytaifa az első oldalról) Pártja XX. kongresszusának szel­lemében harcolunk a magyar dol­gozó nép további felemelkedésé­ért!« — hirdeti az egyik transz­parens. Több mint száz nagy vö­rös, kék és nemzetiszínű zászló alatt énekelve vonulnak a Selyem­ipar dolgozói. Jönnek a vasasok! A Vasöntöde v.Béke«-hajója bátran dacol az egyre erősödő szélrohamokkal. Rakománya, a különböző orszá­gok felé irányított csomagok fel­iratai azt hirdették, hogy a sop­roni vasipari üzemek dolgozói helytállnak a munkában és ezzel is segítik a békés kapcsolatok ki­alakítását. Büszkék a Soproni Vasöntöde dolgozói arra, hogy az Egyiptomban, Dél-Amerikában és számos más kikötőben horgonyzó magyar hajók, a Szovjetunióban, Bulgáriában, Koreában futó ma­gyar mozdonyok és a világhírű Ikarusz autóbuszok számos alkat­részét ők gyártják. Eljöttek ünnepelni a Vasas lab­darúgói is. A sportolók menetét az üzem MNDSZ-szervezete kö­veti. Még nem ocsúdtak fel a de­koratív látványosság alól, máris pattogó indulóval jön a vasas ze­nekar és mögötte vidám, jókedvű ünneplő tömeg. A munkás hétköz­napok névtelen hősei: olvasztók, öntők, formázók, magkészítők, csiszolók, segédmunkások, mérnö­kök, technikusok, akiknek keze nyomán születnek a hajó-, moz­dony- és gépalkatrészek. A Lakatosárugyár menetében láthatjuk az üzem jellegzetes gyártmányainak egy nagyított példányát. Mellette a munkás­paraszt szövetség jelképe, majd külön grafikonok mutatják be az üzem termelési eredményeit. Vi­dáman ropják a táncot magyar népviseletbe öltözve a Lakatos­árugyár színjátszói, akik már többízben megyei és országos kultúrversenyben is dicsőséget szereztek. Nagy tapssal fogadták a dísz­tribünön állók a Fésűsfonalgyár színpompás csoportját. Az asz­­talosárugyáriak büszkén hirdet­ték, hogy az idén 5112 kislakás építéséhez szükséges épületaszta­­losipari munkát végeznek el. Üze­mi zenekarral az élen, pattogó indulók ütemére lépkednek a SOTEX-gyáriak. Vörös, kék és nemzetiszínű zászlókkal vonultak fel a Ruhagyár dolgozói. Táblájuk azt hirdette, hogy a Soproni Ru­hagyár a május elsejei munka­versenyben törlesztette az első ne­gyedévi adósságát. A mezőgazdaság fejlődését jel­képezte az állami gazdaság népes csoportja. Dübörgő traktorok, vontatók szállították a környező üzemegységek: Sopronpuszta, Kő­­hida, János-major, Nyugati-ma­jor dolgozóit. Az élelmiszeripari üzemek, majd a kereskedelmi vállalatok felvonulását a kisipari szövetke­zetek követték. A szokástól elté­rően, az iskolák csoportjai most az üzemi dolgozókkal együtt vo­nulnak fel. Itt menetelnek a Széchenyi Gimnázium tanulói is, akik közül már eddig hetvenen jelentkeztek, hogy részt vesznek a nyári szünidőben Mohács sziget újjáépítésében. A termelőszövetkezetek: a Dó­zsa, az Új Élet, a Haladás és a Kossuth tagságának jókedvét vi­lágossá fokozta a pirosan gyön­gyöző soproni vörös, mellyel sű­rűn és vidáman koccintottak a gépkocsin rögtönzött borkimérés­ben. A BELSPED és az Autóköz­lekedési Vállalat zárták le a sop­roni dolgozók csaknem kétórás felvonulását. A városban fokozódott a jó­kedv. Nagy volt a kelendősége a debreceninek, a forró virslinek és ha fagylaltból ezúttal kevesebb is fogyott, a borkimérőknek nem lehetett okuk panaszra. A gyer­meksereg a motoros körhinta és a céllövölde körül sürgölődött, a fiatalok és idősebbek pedig tánc­­ra perdültek. A késő délutáni órákig tartott a vidám majális, a tánc. Feledhetetlen ünnep volt Sopron dolgozóinak a tizenkette­dik szabad május elseje, sportolók — minden gyerek vá­gyával — nagy piros- fehérpety­­tyes labdával vonultak el az emel­vény előtt. A tánccsoport pedig vígan ropta a táncot a májusi kö­szöntő dallamára. Impozáns volt a MOFÉM dol­gozóinak a felvonulása is. Gyö­nyörű selyemzászló, a DISZ-szer­­vezet zászlaja lobogott a menet élén. Kissé hátrább pedig piros és nemzetiszínű zászlókat vittek a fiatalok. Az üzemi zeneipar tagjai feszesen lépkedtek a zászlók után és fáradhatatlanul fújták az in­dulókat, egyiket a másik után. A sportolók, élmunkások mögül egy hatalmas képről gyermekarc mo­solygott le a nézőkre, a kép mel­lől galambok szálltak a magasba. A kép mögül teherautó tűnt elő, mely az üzem gyártmányait mu­tatta be. A teherautó körül a nemzetközi összefogás jelképeként különféle nemzeti viseletbe öltö­zött dolgozók haladtak. Könnyes, mosolygós tekintetek kísérték a magyarruhás kis óvodásokat, akik táncolva vonultak el a díszemel­vény előtt. Alig csitult el az óvo­dásokat kísérő taps, mikor lövé­sek dördültek el. A MOFÉM va­dászai adtak dísztüzet, majd a horgászok következtek nagy bo­tokkal felfegyverkezve. A Tim­­fö­lgyár dolgozói piros és nem­zetiszínű zászlóerdő alatt vonultak fel. Egy képekkel, ábrákkal fel­szerelt teherautó szemléltetően mutatta be, mi lesz a bauxitból. A sportolók és a kiváló dolgozók elvonulása után az üzemi tánc­csoport mutatott be népi táncot A Fogkefegyár dolgozói büszkén vitték a kiváló dolgozók neveit ismertető táblákat. Büszkék is le­hetnek, mert az üzem az első ne­gyedéves tervét több mint száztíz százalékra teljesítette. A Fog­kefegyár után a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, majd a Városi Tanács lelkes kollektívája követ­kezett. A kórház Lenin képekkel és béke-jelszavakkal vonult fel. Zárt sorokban menetelt a népbolt, posta, vasút, ÉDÁSZ kollektívája. A Kísérleti Gazdaság magyarru­hás dolgozói Marx, Engels, Lenin képeit vitték. A Mosonmagyar­óvári Gépállomás és az Április 4. Állami Gazdaság dolgozói bemu­tatták a legújabb mezőgazdasági gépeket. A gépeket egyformára festett szekerek követték, melye­ken zeneszó mellett vonultak a dolgozók. A községgazdálkodás egy kocsi gyönyörű virággal vo­nult el. Zeneszó mellett, feldíszí­tett kocsikon vonultak el a Dózsa TSZ, a Haladás TSZ és a Május 1. TSZ tagjai. Az erdőgazdaság­­teherautóján fenyőfákkal körül­vett kis erdészház volt látható, a lehajtott oldalakon »Éljen május 1.« felírat volt kiképezve növé­nyekből és kavicsból. Az erdőgaz­daság után a kisipari termelőszö­vetkezetek következtek, majd a Mezőgépgyár zenekara zárta be a sort. Az ünneplő dolgozókat étellel­­itállal, a gyermekeket játékkal felszerelt sátrak fogadták a Má­jus 1. ligetben, tettek fel Jönnek a gépjavító vállalat dolgozói, követi őket az épületkarbantartók csoportja, a hídépítők, akik­ a megye terüle­tén 50 híd felépítésével büszkél­kedhetnek. Vidáman száll a népi együttes éneke, sokan veszik át a dallamot: „Békét a világ­nak . . .“ A kórház dolgozóinak népes csoportját a Vörös Csillag TSZ követi, közöttük vonul az ünnepekre hazajött katonatiszt, rendőrtiszt, párt­funkcionárius. Egymás után jönnek a ktsz-ek, majd a Kendergyár asszonyai, lányai. , A vasutasok és postások sötét egyenruhái fölött gyönyörűen vi­rítanak a tűzpiros zászlók. Motorok dohogása vegyül a vidám énekbe: jön az erdőgaz­daság gépesített részlege, utána a­ gépállomás motorjai, különféle munkagépekkel, kombájnnal — egyik díszesebb mint a másik. A menet lassan a végére ér. Felsorakoznak a téren, ahol Gi­­licz Lukács elvtárs, a Járási Pártbizottság titkára tartott ün­nepi beszédet. Azután a kapuvári dolgozók vidáman ünneptik a munkások nagy ünnepét. A műsort megté­pázhatta a mostoha időjárás, de a vidámságot, a lelkesedést nem. M­osonmagyaróvár Szokatlanul barátságtalanul kö­szöntött be az idén a május. A mosonmagyaróvári dolgozók ag­godalmasan tekintgettek az égre, ahol fenyegetően tornyosultak a felhők. A szél pedig mintha nem is áprilisról, hanem márciusról fe­­lejtődött volna itt, belekapaszko­dott a zászlókba és felborulással fenyegette a Lenin úti díszemel­vényen elhelyezett virágokat. Má­jus elseje varázsát, erejét azon­ban nem tudta megtörni a rossz idő. Az út két oldalán a díszemel­vény közelében már kilenc órakor gyülekeztek a nézők, hogy jó he­lyet biztosítsanak maguknak. Tíz óra előtt néhány perccel felvonul­tak az emelvényre a párt- és tö­megszervezetek vezetői, a meghí­vott élenjáró dolgozók. A torony­óra alig ütötte el a tizet, pattogó induló hangjai csendültek fel. A MOFÉM zenekara jelezte, hogy megkezdődik az ünnepi felvonu­lás. Minden szem a Városkapu tér felé figyelt, ahonnan feltűnt már a menetet megnyitó úttörő dísz­század. Elől a lányok haladtak, kezükben kék színű zászlókat lo­bogtatott a szél. Utánuk a fiúk csoportja következett. Mind a leány, mind a fiú úttörő dísz­század felvonulásán látszott, a pajtások tudatában vannak an­nak, hogy ők képviselik a város úttörőit: fegyelmezetten, szépen mentek. Általában elmondható ez az iskolák felvonulásáról is. Nagy tapsot kapott az első szá­m­i fiúiskola horgászbrigádja. Az apró horgászok hosszú horgász­­botokkal felszerelve meneteltek. Őket pékruhába öltözött kisfiúk csoportja követte, hatalmas pék­süteményekkel a kezükben. A második számú leányiskola ta­nulói a nemzetközi pionírszerve­zetek jelvényeivel vonultak fel. A napközisek sötétkék matrózruhá­jukra békegalambot tűztek. Min­den általános iskolánál külön cso­portban vonultak fel a pajtás­családok és az úttörők. A kipirult arcok, kék és piros nyakkendők, a kislányok hajában a fehér sza­lagok kedves látványt nyújtottak, kék tapsot kapott az ötös és hár­mas számú iskola, s nagy tetszést váltott ki a négyes számú, mosoni leányiskola menete. Az élen a kékmelegítős sportolók haladtak­. Kedves színfolt volt a saját ké­szítésű fehér kötényben kivonuló lányait csoportja. Az általános iskolák után a Kossuth Gimnázium tanulói és nevelői vonultak, nemzetiszínű és piros zászlókkal. Az iskolák fel­vonulását a Mezőgazdasági Aka­démia menete zárta be. Az Aka­démia hallgatóinak élén lovasok haladtak. Külön csoportot alkot­tak a sportolóit, a tudományos kör, a DISZ-szervezet és a tanári kar. Az iskolák fegyelmezett, szí­nes felvonulásáért méltán érde­melnek dicséretet a tanárok, ne­velők, az iskolák, a DISZ és az úttörő szervezetek vezetői. A fel­nőttek büszkén tekintettek a fia­talokra, az országépítő munka folytatóira. Még a nap is kibuk­kant olykor-olykor a felhők mö­gül, hogy aranyos fényével be­vonja a sok gyermek és ifjú arcát. Az iskolák után következtek az üzemek. A sort a Mezőgazdasági Gépgyár dolgozói nyitották meg. Az üzemi zenekar indulóinak üze­mére vonultak. A zenekar után kerékpáros sportolók, majd nem­zetiszínű és piros zászlót vivő dol­gozók csoportja következett, őket a kék- és lilamelegítős sportolók csoportjai követték. Egy csoport­ban meneteltek a kiváló dolgozók, többnek a mellén két-három fei­­tüntetés is csillogott. Már messzi­ről virított az MNDSZ-asszonyok piros baboskendője. Az MNDSZ- asszonyok után szépen feldíszített teherautón hatalmas virágkosár­ban apróságok, az üzem dolgo­zóinak gyermekei vonultak el nagy tapsvihar közepette. S mint­egy jelképezve, hogy a gyermek és a béke egyet jelent, a teher­autó után galambokat eregettek fel. Zászlókkal, a legjobb dolgo­zók neveit feltüntető táblákkal, zárt sorokban vonultak el az üzem többi dolgozói. A kötöttárugyári dolgozók felvonulása felért egy divatbemutatóval. Különösen a nők figyelték nagy érdeklődéssel az üzemben készült pulóverekben, blúzokban felvonuló asszonyokat, lányokat. Színessé tette a mene­tet az is, hogy a kékmelegítős csom­án fél tízkor indul el a felvonuló menet, a Szabadság té­ren felállított díszemelvényhez. Az élen haladó tanulóifjúság éne­két, traktorok zúgását és a fel­­virágzott kocsik zörejét mind kö­zelebb hozza a szél a téren össze­gyűlt ünneplő lakossághoz. A jó­kedvű zsongás átragad a járdán gyülekezőkre is, amikor megje­lennek az emelvény előtt az álta­lános iskolás lányok sorai. Színes karikáik, fehér zsebkendőik, lec­­kegalamb plakettjeik és piros-fe­­hér-zöld kendőik, üdvözlésre len­dülnek a magasba. Utánuk óriási könyvvel az élen, fiúiskolások haladnak. A Hunyadi János Gim­názium tanulóinak menetét színes szalaggal díszített kerékpárosok zárják be. A Mezőgazdasági Tech­nikum tanulói hatalmas vörös csillagot emelnek a magasba, vi­rágcsokrokkal köszöntik május elsejét. Utánuk a tangazdaság vo­nul, őket követik a téglagyáriak. Német Gyula, Hernitz János és társaik a jól végzett munka tuda­tával együtt ünnepelnek a köz­vetlenül utánuk érkező termelő­­szövetkezetiekkel. Sox­ban elsőnek az Új Élet, majd a Búzakalász Termelőszövetkezet tagjai érkez­nek zöld ágakkal és szalagokkal díszített kocsijaikon. Túri Imre, Király Antal és szövetkezeti tár­sainak arcáról sugárzik a jókedv. Látni róluk, hogy feledhetetlen lesz számukra közösségük első felvonulása. Majd kis­ütött-ko­­pott ekével Horváth János ballag lovával, jelképezi a múltat. Mö­götte a gépállomás fénylő trak­torainak hosszú sora dübörög a térre. Horváth István és társai büszkén vezetik Sztálinyeceiket. A mezőgazdaság hősi dolgozóit, ifjú sportolók követik. Csak emel­kedik az ünneplők hangulata, amikor megpillantják a Novem­ber 7. és a Petőfi Termelőszövet­kezet csornai népviseletbe és ma­gyar ruhába öltözött asszonyait és leányait. Varga József­né és társai régi nagyanyai díszt — az arany­pecsétes kendőt — öltötték ma­gukra erre az alkalomra. Pintér Imre, Varga László és még több szövetkezeti fiatal csikósnak öl­tözve, fényesszőrű szép lovaikon vonulnak. Németh írónké és tár­sai vörösszalagos rábaközi perec­cel és a hagyományos kalinkó ka­láccsal karjukban, vonják maguk­ra a ügyeimet. Egyre erősebben zeng a taps és az ének a felvonuló csornaiak és a járdán f­elsorakozottak körében. A Dózsa TSZ kocsijáról fehér ga­lambok röppennek a magasba. Utána nagy sikert aratnak a kis óvodások. Hatalmas zászlók alatt vonul a földművesszövetkezet kollektívája. Utánuk a tanács, a kórház, a tej­üzem dolgozói.A Csornai Gőzma­lom, a Nemzeti Bank fiókja, a posta, a vasút dolgozói rendezett sorokban­­ haladnak el az emel­vény előtt. Végül a KIOSZ na­gyított jelvénye alatt, a csornai iparosok zárják be a szívet, sze­met gyönyörködtető, színpompás menetet. A Szabadság téren felsorakozott mintegy háromezer főnyi ünneplő sereget Hajtó Ferenc elvtárs köz­ségi párttitkár üdvözölte. Majd a felvonulásban résztvevő csoportok megajándékozása következett. Délután kultúrműsor és este pe­dig a Járási Kultúrházban reg­gelig tartó bálon szórakoztak a csornaiak, a 12. szabad május el­sején. Kapuvár Május elsején nyolc óra táj­ban Kapuvárott a felvonulási tér mindkét oldalán sűrű csoportok­ban főleg háziasszonyok várják a felvonulást. Topognak, ösz­­szébbhúzzák a kabátot , de vár­nak. És a felvonulás, úgy ahogy azt elhatározták, megkez­dődik. Mintha a nap is ki akar­na tenni magáért, ki-kibújik a felhők közül, aztán süt, ragyog, melegít míg csak tart az ünnepi felvonulás és a gyűlés i­s . A szél fújja a magáét , és még büszkébben lobognak a vörös és nemzetiszínű zászlók, a májusfák színes szalagjai . A Kistölgyfamajori Állami Gazdaság lovasai nyitják meg a menetet. Mögöttük apró óvodá­sok tipegnek — közvetlenül a tér előtt állnak be a menetbe, addig a Városi Pár­tbizottságon várakoztak. Az iskolások sorát 56 most avatott­­kis úttörő nyit­ja meg. A dobok, kürtök vidám hangjaira felnőttes komolyság­gal, öntudattal lépkednek az út­törő szakkörök tagjai, a legjobb úttörő vasgyűj­tő-brigád, az or­szág első úttörő termelőszövet­kezetének az „Ifjú Gárda Ter­melőszövetkezetnek a tagjai. Ki tudná csak felsorolni is azt a sok kedves ötletet, amelyet az úttörő és DISZ szervezetek a lelkes pedagógusok vezetésével megvalósítottak. A sportolók fe­gyelmezett, színes csoportjai után jönnek az üzemek, vállala­tok dolgozói. A húsgyáriak táb­lája büszkén hirdeti, hogy első negyedévi tervüket 140 száza­lékra teljesítették és félmillió forintos megtakarítást értek el. A háromszoros élüzem EDASZ dolgozói teherautóra kicsiben valóságos faluvillamosítást épí­­ tövőn nem emlékeznek az emberek még egy ilyen május elsejére, mint az idei volt — közölték­ telefonon szerkesztőségünkkel. — Lelkesei: készültek a szocialista község ter­melőszövetkezeti parasztjai és a késgyári dolgozók erre a napra, hogy feledhetetlenné tegyék a falu apraja és nagyja számára a munkásosztály ünnepét. Május elsejére virradóan tiszta utcák, kicsinosított házak, virágos ablakok is mutatták, hogy a lö­­vések ünnepre ébredtek. A szom­szédos Völcsej község zenekara átrándult Lövőre és zenével köl­teztek május első hajnalán. Amint, közeledett fél 10 — a felvonulás ideje — már ünnepiős öltözetű embereit, ifjak és idősek seregétől volt hangos a község sporttelepe. Innen indult a felvonulási menet a Kossuth és a Fő utcán át a kultúrházhoz. Festői volt a me­netben haladó ötven feldíszített lovasfogat, amelyen a termelő­szövetkezetiek vonultak. A kés­gyári dolgozók vörös és nemzeti­színű zászlók alatt haladtak, úgy­szintén a tanulóifjúság, a kis­iparosok termelőszövetkezetének dolgozói, a tanács dolgozói is, akik együtt vonultak a lakossággal.­­ Délután izgalmas labdarúgó mér­kőzésen mérték össze erejüket a soványak és kövérek, amely a so­ványak 4:2-es győzelmével végző­dött. Este zsúfolásig megtöltötték a földművesszövetkezeti vendég­lőt, táncmulatságon szórakozott öreg és fiatal. Fahrainkban: Rajkán reggel öt órától, utcáról­ utcára járt a fúvószenekar a Vöröss Csil­lag Termelőszövetkezet tehergép­kocsiján, zenés köszöntővel éb­resztve a lakosságot. Hét órakor a tanulóifjúság lakásaikon felkö­­szöntötte a termelőszövetkezetek­ben és más helyeken munkájuk­kal kitűnt legjobb dolgozókat. Ezt követően fogadták a községbe érkezett csehszlovákiai vendége­ket, akik háromnapos tapaszta­latcserére jöttek a rajkai termelő­szövetkezetekhez. Tíz órakor az ünneplő sokaság színvonalas mű­sor keretében avatta fel az új kultúrtermet. Ünnepség keretében megjutalmazták a Vörös Csillag Termelőszövetkezet öttagú építő­­brigádját, akiknek elsősorban kö­szönhető az új kultúrterem május elsejei felavatása. Délután a ter­melőszövetkezeti emberek — együtt a csehszlovákiai vendégek­kel — találkoztak a Vörös Csillag Termelőszövetkezet portáján. Megtekintették a szövetkezet ál­latállományát, majd barátságos beszélgetésben ismertették egy­más eredményeit. Este hét órakor háromfelvonásos színdarabbal kedveskedett a tanulóifjúság. A Vörös Csillag TSZ rendezésében reggelig tartó táncmulatságon szórakoztak a rajkaiak a 12. sza­bad május elsején.

Next