Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-01 / 180. szám
nik F&OLMTAnjAi KHIMStrjKTXK! AH évfolyam, ÍJUL szátrv Ara: 50 fillér AZ MDF MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Földvári Rudolf bírálata a Minisztertanács tevékenységéről Bevezetőben arról szólt, hogy a Minisztertanács beszámolója és az abban vázolt program megfelelt dolgozó népünk várakozásának. A beszámolót — megítélésem szerint — a szerénység, a nyíltság és őszinteség, a határozottság és a józanság jellemzi. Nem értékelte túl komoly erőfeszítéseink gyümölcseit, de helyesen, nem is hallgatott ezekről úgy cselekedett, ahogyan egy valóban népi kormánynak cselekednie kell. Ezután a Minisztertanács eddigi tevékenységének főbb hiányosságairól szólt. Borsod megyei idei tapasztalatok azt mutatják — de úgy tudom, ez országos probléma is —, hogy az építőiparunk mai felkészültsége és , helyzete nem jelent száz MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL MOSONMAGYARÓVÁRRÓL JELENTJÜK Vita a Megyei Pártbizottság ülésén. — Tízéves a forint. Mi a vélemény Győrött az árleszállításról. Az országgyűlés keddi ülése Az oszággyűlés kedden délelőtt a Misztertamics elnökének beszámolója feletti vitával folytatta munkáját. Az ülésen megjelent a párt és a kormány vezetői közül Apró Antal, Erdei Ferenc, Derő Ernő Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Kiss Károly, Marosán György, Mekis József, Szalai Béla, Bata István, Gáspár Sándor, Piros László, Rónai Sándor, Egri Gyula, Vég Béla, valamint a Minisztertanács tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. . Az ülést néhány perccel tíz óra után Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a Minisztertanács elnökének beszámolója feletti vitában Vég Béla, Rchátz Imre, Földvári Rudolf, Kiss Imre, Molnár Ernő és Urbán Ernő képviselők jelentkeztek felszólalásra. A vitában elsőnek Házi Árpád, az állami ellenőrzés minisztere szólalt fel, Házi Árpád elvtáró e tanácsok tömegekkel való kapcsolatáról mondtál, hogy a második ötéves tervben lényegesen javítson e vidék szociális, kulturális és kommunális helyzetén. Felsőbb állami szerveink eddig inkább szavakban hangsúlyozták az északi iparvidék jelentős szerepét népgazdaságunkban, de tetteik már nem tükrözték ezt a szemléletet. A Minisztertanács ne felejtkezzékmeg a jövőben sem az állampolgári kötelességek teljesítésének ellenőrzéséről, az állami fegyelem szakadatlan erősítéséről. Ezt azért tartottam szükségesnek hangsúlyozni, mert ütött hallani olyan hangokat, hogy a szocialista demokratizmus kibontakoztatásának korszakában nincs maszükség minderre, magyarán szólva nincs szükség adófizetésre és begyűjtésre, munkafegyelemre, állami fegyelemre és így tovább. Nem felejthetjük el egy pillanatra sem, hogy szilárd, szocialista állami fegyelem nélkül nem lehet szó szocialista demokráciáról sem. Bízom népi kormányunkban az általunk és bizalmunkból választott kormányunkban, hogy példát fog mutatni az eddig elkövetett hibák következetes és gyors kijavításában is. Ezt olvasom ki a Minisztertanács beszámolójában tapasztalható határozottságból és őszinte önbírálatból is. A Minisztertanács beszámolóját helyesnek, jónak, reálisnak tartom, azt elfogadom és az országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom. (Nagy taps.) A következő felszólaló Vég Béla országgyűlési képviselő volt képviselői azt várják és kérik a kor-Házi Árpád bevezetőben hangsúlyozta, hogy Hegedűs elvtárs vázolta azokat a feladatokat, amelyek az állami munka további megjavítása érdekében pártunk Központi Vezetőségének útmutatása alapján soron következnek, a tennivalók között igen jelentős helyet foglal el az állami munka megjavítása, demokratizmusának továbbfejlesztése. A szocialista demokrácia fejlődésének meggyorsításában kiemelkedő szerepük van a tanácsoknak — mondotta. — A lakosság által demokratikusan megválasztott tanácsoknak, a tanácsok végrehajtó bizottságainak, állandó bizottságainak, úgy kell megszervezniük munkájukat, hogy állandó és élő kapcsolatot tartsanak fenn a széles dolgozó tömegekkel és e kapcsolatot állandóan fejlesszék és erősítsék, ennek segítségével vonják be az összes hazafias erőket az államra ügyek intézésébe. E fontos cél megvalósítása érdekében a tanácstagok és a tanácsok végrehajtó szervei állandóan és gondosan tanulmányozzák a lakosság szükségleteit és ezek kielégítésének lehetőségeit. A továbbiakban szólt a helyes községpolitikai munkáról, amelyhez már jelentős anyagi alapot biztosítottunk, majd elmondotta, hogy a tanácsi munka további javításának az is feltétele, hogy a megyei, járási tanácsok is adják át az alsóbb tanácsi szerveknek azokat a hatásköröket, amelyek átadása a munka megjavítását, a bürokrácia megszüntetését, a lakosság szükségleteinek jobb kielégítését szolgálja. A községpolitikai munkában azonban még jelentős hiányosságok vannak — hangsúlyozta ezután —, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a hazafiasságból, államunk iránti szeretetből származó lelkesedés, kezdeményezés és áldozatkészség jelentősen kiegészítheti, megnövelheti az állam teremtette feltételeket és erőforrásokat. Számos példát sorolt fel ennek alátámasztására megyéjéből, Pest megyéből. Az így megoldott feladatok jelentősége — folytatta — nem korlátozódik csupán arra, hogy megépül egy-egy kultúrotthon, szabadtéri színpad, orvosi rendelő, vagy tanítólakás, bár ezek önmagukban is jelentősek. A társadalmi aktivitás felkeltésével, a tanács arra neveli az állampolgárokat, hogy közös erőfeszítéssel, a közügyek iránti érdeklődéssel megvalósíthatjuk azokat a célokat is, amelyeket szétszórtan, egyéni erővel soha nem lehetne elérni. A tömegek társadalmi öntudata növekszik ezen az úton. Megerősödnek azok a feltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a lakosság hasonló érdeklődést mutasson az ország vezetésének legnagyobb kérdései iránt is. Így lesz a jólvégzett községpolitika az állami demokratizmus erősítésének fontos forrásává is. A tanácsok munkájának ez a módszere még nem vált általánossá, még sok ezen a téren is a hiányosság, de a jó tapasztalatok fejlesztésével, általánosításával el lehet és el kell érni a hibák gyors felszámolását. Nekünk, országgyűlési képviselőknek, ebben kell elsősorban tevékeny segítséget adnunk a tanácsok munkájához. A demokratizmus fejlesztésének úétjából — amint pártunk Központi Vezetősége meghatározta — el kell távolítanunk minden fékező és gátló tényezőt, meg kell szüntetnünk azokat a bürokratikus vonásokat, amelyek az állami munkában még megtalálhatók — mondotta —, majd hangsúlyozta: az állami munkában el kell érnünk, hogy a vezetés közelebb kerüljön a végrehajtáshoz, a végrehajtó szervek pedig , széles dolgozó tömegekkel egybeforrva végezzék munkájukat. Nekünk országgyűlési képviselőknek is egy emberként kell munkánkat végeznünk a szocializmus építésének további sikereiért, a szocialista demokrácia fejlesztéséért. (Taps.) Rchátz Imre országgyűlési képviselő szólalt fel ezután. Arról a bizalomról szólt, amellyel Pécs dolgozói fogadják kormányunk célkitűzéseit és arról a lendületes munkakedvről, amellyel e célokat valóra váltják. Nagy tapssal fogadott felszólalásának végén azt a meggyőződését fejezte ki, hogy Pécs dolgozói továbbra is eredményesen szolgálják népünk boldogulásának nagy ügyét. Hangsúlyozta, hogy a Minisztertanács elnökének beszámolójával egyetért, azt elfogadta. Ezután Földvári Rudolf országgyűlési képviselő következett szólásra. százalékos garanciát arra nézve, hogy építőiparunk a második ötéves terv beruházásaiból az előirányzott áron és a meghatározott időre felépíti mindazt, amit országunk vár és követel tőle. Ez nemcsak az Építésügyi Minisztérium hibája. Tapasztalataim szerint ebben szerepet játszanak tervező és beruházó szervezetünk és más minisztériumok komoly hibái is. Ezért — véleményem szerint — a Minisztertanácsnak lehetőleg rövid idő alatt meg kellene teremteni minden feltételét annak, hogy építőiparunk az előírt időre és minőségben teljesítse a második ötéves tervben meghatározott feladatait, elsősorban a legfontosabb beruházási feladatait. A Minisztertanácsnak — Borsod megyei tapasztalataink szerint — behatóbban és gyorsabban kellene pozitív választ adni több olyan kérdésre, amelyeket falusi választóink tesznek fel nekünk és rajtunk keresztül a Minisztertanácsnak is — folytatta —, s több olyan kérdést említett, amelyek a kisparasztságot érintik, s amelyek megoldására eddig nem történt intézkedés a kormány részéről. Úgy vélem, ebben sokat nyom a latban az, hogy a Minisztertanács egyes tagjainé nincs elég személyes tapasztalata, élménye ilyen ügyekről, magyarán szólva nem fordít elég gondot és időt a Minisztertanács saját határozatainak helyszíni ellenőrzésére, a lakossággal való kapcsolatainak kellő erősítésére. Az északi iparvidék lakossága és csak helyeselni tudom azt az elvet, hogy ezután a vezetést nem az utasítások, direktívák, intern és egyéb rendeletek tömkelege, hanem a főirányelvek alapos, meggondolt kidolgozása és az elmélyült, a korrekcióra menetközben is kész ellenőrzés fogja jelenteni, amivel mint következmény, az jár majd, hogy megnő az alsóbb szervek, elsősorban a helyi tanácsok feladata és jelentősége, illetőleg maguk a tanácsok is a legfontosabb kérdésekben nem a végrehajtó bizottság, hanem a plénum, a teljes tanácsülés határozatai alapján fognak működni. — Helyeslem, hogy Hegedűs elvtárs itt, az ország színe előtt megvédte arra érdemes funkcionáriusainkat, de még jobban helyeslem azt az elvet, amely képességeikhez méltó műnket, a jelenleginél sokkal nagyobb önállóságot biztosít nekik és amely végső soron funkcionáriusainkat szimpla rendeletvégrehajtókból a maguk kisebbnagyobb közösségének hivatott és kétszeresen felelős vezetőivé teszi. És még egy dolgot, a szocialista demokratizmussal kapcsolatban Bár a beszámoló is hangsúlyozta, hogy nehéz, bonyolult ügyről, bizonyos értelemben az egész államgépezet munkastílusának átállításáról is van szó, javasolnám hogy a sajtóban, rádióban, de a mi saját munkánkban, a képviselői munkában is kapjon hangot a bizalom és a türelem többszöri, okosan megindokolt kérdése. Meg kell magyaráznunk, hogy az olyan, önmagukban helyes intézkedések, mint az egyszerűsítés, vagy a bürokrácia elleni küzdelem általában, csak olyanok, mint a helyi, a tüneti kezelés. Nem véletlen, úgy gondolom — és Hegedűs elvtárs is arra hivatkozott —, hogy eddigi kísérleteink az egyszerűsítésre nemegyszer újabb hivatalokat szültek. Azt hiszem, hogy erőfeszítéseink akkor vezetnek igazán sikerre ha egyszerűsítő és ésszerűsítő törekvéseink azzal a nagyszerű lenini elvvel párosulnak, mely szerint minél jobban kiveszi részét az egész nép az államhatalom teendői gyakorlásában, annál kevésbé lesz szükség erre a hatalomra. — Végül néhány szót — ahogy Hegedűs elvtárs kifejezte magát — az írókkal való félreértések, illetve nézeteltérések dolgáról is. Mi volt szerintem a lényege ezeknek a félreértéseknek, illetve nézeteltéréseknek? Kezdem azokkal az írókkal, akiknek a jóhiszeműségéhez semmi kétség sem fér. Bizonyos türelmetlenség, csak részben indokolt aggodalom amiatt, hogy a XX. kongresszus tanulságainak alkalmazása a mi sajátos magyar viszonyainkra vagy késik, vagy ha történik is ilyen irányú kísérlet, az a bátorság, a kellő következetesség hiánya, s a személyi kultusz maradványainak fel nem számolása miatt csak félmegoldást hozhat — mondotta többi között, majd így folytatta: — Ezekre a nézetekre adott csattanós választ a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének júliusi plénuma, s teremtett új helyzetet az irodalmi életben is. Biztosra lehet venni, hogy a nézeteltérésekből mika(Folytatás a következő oldalon.) Vég Béla: Az anyagellátást országos üggyé kell tenni Az elmúlt időszakra jellemző — mondotta —, hogy az 1953-ban társadalmi életünk minden területén megkezdett, de nem elég következetesen folytatott szocialista demokrácia továbbfejlesztése kezdett kibontakozni. Ebben nagy szerepe van a Szovjetunió Kommunista Pártja XX kongreszszusának. A továbbiakban arról beszélt, hogy a párt és a kormány intézkedései eredményeként megnőtt a dolgozók aktivitása, erősödött a szabad, alkotó vita, a meglévő hibákkal szembeni jogos bírálat és a kezdeményezés ezek kijavítására, hangsúlyozva, hogy a dolgozó néptömegek aktivitása alkotó bírálata és segítőkészsége a hibák kijavítására, a gyorsabb előrehaladás legfőbb biztosítéka, majd a Központi Vezetőség 1956. július 18—21-i ülésén elfogadott határozatot méltatta. A továbbiakban a Minisztertanács beszámolója alapján, ahhoz csatlakozva, gazdasági életünk néhány kérdéséhez szólt hozzá. Kiemelte az anyag és energiagazdálkodás megjavításának fontosságát. Az energiaellátás megjavításával kapcsolatban hangsúlyozta: a legmesszebbmenő takarékosság és az energiahordozók termelésének további növelése szükséges, hogy a következő év elején megfelelő kezdő tartalékkészletek álljanak rendelkezésre. Az anyagellátásról szólva hangoztatta: tekintettel arra, hogy az anyagellátás azok közé a kérdések közé tartozik, melyek leginkább foglalkoztatják az ipar dolgozóit, a pártnak és a kormánynak fokozott erőfeszítéseket kell tenni az anyagellátás megjavítására. Az anyagellátás megjavítását országos üggyé kell tenni. A pártszervezeteknek, szakszervezeteknek és az állami szervezeteknek össze kell fogni és szervező, felvilágosító munkával, valamint a szükséges gazdasági intézkedések megtételével kell elősegíteniük az anyagellátás megjavítását. Fel kell használni e cél elérésére a szocialista munkaversenyt is. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az előttünk álló gazdasági feladatok megoldásához a legnagyobb szervező erőt is a II. ötéves terv jelenti. Ebből következik, hogy jelenleg is és az elkövetkezendő években is e terv megvalósítására kell összpontosítani a párt, az állam szervező, vezető, irányító munkáját, dolgozó népünk alkotó tevékenységét. A Hegedűs András elvtárs által előterjesztett beszámolót elfogadta. Kiss Imre országgyűlési képviselő, a Veszprém megyei tanácsok munkájával, Molnár Ernő országgyűlési képviselő pedig több budapesti problémával foglalkozott, majd Urbán Ernő képviselő szólalt fel Urbán Ernő a szocialista demokratizmusról és az irodalomról — A Minisztertanács elnöke, Hegedűs András elvtárs beszámolóját illetően két kérdéshez szeretnék hozzászólni. Az egyik a szocialista demokratizmus kérdése, a másik — ahogyan Hegedűs elvtárs kifejezte magát — az írókkal való félreértések, illetőleg nézeteltérések ügye — kezdte beszédét, majd így folytatta: — Döntő fontosságúnak tartom, s mint a cselekvés vezérfonalát.