Polgári Leányiskola, Győr, 1918
tözködött, a tisztogatást azonban százszoros sürgetésünk és utánjárásunk dacára is a katonaság csak októberben kezdette meg, s midőn október 31-én a budapesti forradalom híre megérkezett és elhangzott a végzetes „nem akarok katonát látni“, a tisztogatást a katonamunkások rögtön félbehagyták s az üres és tisztogatatlan épület egy részét novembertől február közepéig elfoglalta a szociáldemokrata párt titkársága, más részét decemberben a pozsonyi katonai parancsnokság, 1919. februárban pedig más katonai hivatalok költöztek a szociáldemokrata párt helyébe. 1919. október 10-én iskolaépületünk másodszor is hivatalosan visszaadatott rendeltetésének. Ekkor a város lakáshivatala vállalta a tisztogatást, ehelyett azonban még október hóban lefoglalta a menekültek számára lakásoknak, s mai nap is, amidőn e sorokat írjuk, szükséglakás az intézetünk. Három helyiséget a katonaság is lefoglalva tartott 1920. márc. 1-ig cipész- és szabóműhelynek. Mi megtettünk minden lehetőt és lehetetlent, hogy visszakapjuk épületünket, úgy a lakáshivatalnál, mint a magas minisztériumnál, a kormánybiztos úrnál, ecsetelve a helyzet tarthatatlanságát s a százezrekre menő károkat, mit az intézet összes ingó vagyonának 6 év óta a padláson, kapuszínben és folyosókon elhelyezése okoz; mégis azzal az aggodalommal nézünk a jövőbe, hogy még a jövő tanévre is, azaz a 7. évben is szükséglakásra szorul 600 növendékes iskolánk azért, hogy a város lakáshivatala szükséglakásnak használja fel épületünket . . . E ránk nézve nagyon sajnálatos körülmény áthúzódik mindkét tanévünk történetén. S az efölött érzett méltatlankodásunkat és szomorúságunkat csupán a nemzeti nagy szerencsétlenségünk fölött érzett fájdalmunk nyomja el. Nemzeti történetünk nagy eseményei az 1918—19. tanévünk történetébe kapcsolódnak elsősorban, így amidőn e tanév történetét írjuk meg, legelőször azt az eseményt kell följegyeznünk, amit tulajdonképp nemzetünk történetében egy szebb, egy jobb kor határkövének kellene tekintenünk. U. i. Csehország és a jugoszlávok kiválásával az Osztrák császárság megszűnt . 1918. november 16-án Magyarország is elszakadt Ausztriától és kikiáltotta a „Magyar Népköztársaságot“. A 400 éves átok, a szövetség egy idegen országgal, idegen uralkodóházzal, akik a magyart soha meg nem értették, akik a magyar népet és nemzetet sohasem szerették, csak a saját hatalmuk érdekében kihasználták, megszűnt. E történelmi pillanatot, amidőn hazánk függetlenségének kimondásával évszázadok legforróbb vágyai váltak valóra, az összes iskolákkal egyetemben miniszteri rendeletre megünnepeltük. Örömmámorban kellene úsznunk e soha nem remélt fordulat fölött. De a sors soha sem juttatott semmi jót a magyarnak könny nélkül, szenvedés nélkül. Itt állnak belső ellenségeink és tépik, szaggatják jogtalanul, hazug jelszavak alatt, a nemzet testét, és itt állnak külső ellenségeink, akik aláírattak velünk egy olyan békét, ami megcsúfol minden emberi logikát, letipor és megszégyenít minden emberi és nemzetközi jogot.