Gyula és Vidéke, 1921. január-június (1. évfolyam, 1-73. szám)

1921-06-10 / 65. szám

2. Közigazgatási bizottság rendes havi ülését f. hó 8-án tartotta Daimel Sándor alispán elnöklete mellett. Jelen voltak: Dr. Konkoly Tihamér h. fő­jegyző, dr. Hoffmann Károly h. főügyész, Sá­­rossy Gyula árvaszéki elnök, dr. Zöldy János főorvos, Morvay Zoltán p. ü. tanácsos, Koródy Ferenc kir. tanfelügyelő, Vizváry Lajos királyi főmérnök, a választott tagok közül Ambrus Sándor, dr. Berthóty Károly, dr. Ladics László, Korossy László, Morvay Mihály és dr. Török Gábor. Az alispáni jelentés során a bizottság utasí­totta az alispánt, hogy az aratásból kimaradt munkások foglalkoztatása végett lépjen érint­kezésbe az ármentesítő társulatokkal, hogy ezen munkások ott munkaalkalmat nyerjenek. A pénzügyigazgatósági előterjesztés során tisztázódott az oláh­ megszállás alatt a saját ké­relmükre áthelyezett tisztviselők viszonya, illetve mostani helyzetük. Ugyanis az előadó kijelen­tette, hogy ezen tisztviselők ellen a pénzügy­igazgatósági igazoló-bizottság előtt az igazoló eljárás folyamatba tétetett. A bizottság az elő­terjesztés elfogadása után utasította a pénzügy­igazgató helyettest, hogy jövőben a havi jelen­tését úgy szerkessze meg, hogy a statisztikai adatokon kívül kitűnjék az is, hogy a pénzügy­igazgatóság minő ágban mily eredménnyel dol­gozott? — és hogy az egyes ágazatok kive­tési munkálatai hogy állanak. A tanfelügyelői előadmányok elfogadása után utasította a bizottság a tanfelügyelőséget, hogy Király Dávidné Kutassy Ida és Borbély István tanítók ellen, kik engedély nélkül már régóta távol vannak működési helyüktől, indítson vizs­gálatot s ennek eredményét jelentse be. Dr. Berthóty Károly és Mikler Sándor tanfelügyelő­ket megbízza a bizottság azzal, hogy az oros­házi tanítói személyzet körében észlelt fegye­lemlazulást és az ezzel kapcsolatos gyenge eredményt sürgősen vizsgálják meg. Lipthay Gabriella orosházi óvónő ellen a fegyelmi eljá­rás megindítását elrendelte a bizottság s az óvónőt állásától felfüggesztette. Apostolok. — Három jómadár. — Egy pap, két tanító. Nincs mit szégyenkez­zenek rajta. Se a theologusok, se a pedagó­gusok. Mindenütt akad salak, söpredék. Tótkomlóson voltak vezető emberek. A falu hangadói, irányitói, vezetői, apostolai. A pap a szószékről, a tanítók a katedráról hintették a magot. Gyom-magot. A pap Hredlicska Lajos ág. ev. lelkész. A tanítók Mateidesz Márton és Francziszki Mi­hály. Véresszájú pánszláv agitátorok. Már a háború előtt se fértek a bőrükbe. Az oláh megszállás alatt csatlakozási moz­galmat indítottak. Fölkavarták községük bel­­békéjét annyira, hogy dologba került a félre­vezetett és felizgatott hívek lecsendesítése. A három jómadarat az egyházi törvényszék hivatalvesztésre ítélte. A polgári bíráknak is lenne hozzájuk né­hány szavuk, de amikor érezték, hogy mele­gedik a levegő, mindhárman kereket oldottak s megszállt területen vertek fészket. Most, hogy hivataluk vesztésére ítéltettek, életjelt adtak magukról. Megfelebbezték az ítéletet. A pap kereken tagadja, hogy ő a hazája „Magyarország“ ellen dolgozott volna. Ő nem hazaáruló. Inkább hős! Tárgyalt ugyan az oláhokkal, de csak arra törekedett, hogy a jóindulatukat megnyerje. Voltaképen be akarta őket csapni. Ez pedig már hősies vonás. Fe­­lebbezésében odateszi magát az aradi vérta­núk mellé. Ő is vértanú. A vére ugyan még nem folyt, nem is szándékozik kieresztetni egy cseppet se belőle, de vagy ki tudja. Még jöhetnek idők. Mindegy. Azért ő vértanú. Hős! Csak a magyarok szemében hazaáruló. Ő nem annyira bűntetteket, mint inkább hős­tetteket hajtott végre. Hát csak helyezzék vissza az állásába, melyet ugyan nem foglalna még most el, hanem későbbet. Majd az álta­lános amnesztia után. Hat­ így a két professzor is. Mind hősök ők, mind férfiak, mind hű és hazafi.... Feleb­­bezték az ítéletüket. Ej, ej . . . talán-tán mégis csak jobb izü az a kenyér, melyet itthon szelnek ? Kié a cirmos? (Bíróság dönt benne.) Bajmok Józsefné békéssámsoni lakos egy igen szemrevaló cirmos cicát sikeritett gyenge 2000 koronákon. A szemtanuk állítása szerint igen valami csodás, formás, szép állati volt a cirmos. Bizonyítja ezt a sok bámulója és még több irigylője. Tejet, tejfölt enni s ege­ret fogni — Bajmokné állítása szerint — nem akadt párja messze földön. Aztán hízel­kedni, dorombolni... nincs az a szépet sze­rető szerelmes szeladon. Hire volt messze földön. Volt, mert ellopták a drága jószágot. Szemet vetett rá valami megátalkodott ember . .. No, de Bajmokné nem hagyta annyiba a dolgot. Igaz jószág nem veszhet el! Amint­hogy meg is találta Baranyai Sándornál, kit aztán föl is jelentett a csendőrségen. A ka­kastollasok „kiszálltak" Úgy, de Baranyai nem állt kötélnek. A macska az övé. Ő azt régen vette. Drága pénzen. Mindjárt tanút is állított a maga igaza mellé. Ám Bajmokné is fölhajtott egy sereg tanút, kik mind azt esküdték, hogy a cirmos a Bajmokné cir­mosa, Lám­ni, még ért is a szavára „cic, cic . . .“ Főként, hogyha egy kis tejbe már­tott fehér kenyér­ belet is tartogatott az orra alá. De az ellenpróbára, a Baranyai csirke­combjára is reagált a cirmos, még hívni se kellett, csak a sódart megvillantani a szeme előtt. Természetes, hogy két csendőr itt igen kevésnek bizonyult az igazság megtételére. Itt már csak Salamoni bölcsesség dönthet, miért is a cirmos cica ügyét áttették a bír­ó­sághoz. Ott majd eldöntik judikaturás em­berek, hogy kié legyen macska, vagy pedig hogy a két jogos igénylő hogyan osztoz­kodjon meg rajta. Kishírek — hazánkból* A Tisza-perben egymásután két zárt­ tár­gyalást tartottak. — A magyar-cseh gazda­sági tárgyalások megegyezésre vezetnek. — A nálunk időző svájci újságírók tiszteletére gróf Bánffy Miklós külügyminiszter­ bankettet adott, melyen az újságírók meleg szimpátiá­juknak adtak kifejezést a magyarok mellett. — Vas buszfilléresek vezetését rendelte el Hegedűs pénzügyminiszter. — Budapesten a hatósági husmérőkben a húst 24 koronáért mérik kilónként.­­ Jakabfalvy Gyula gaty­­bátori földbirtokos önvédelemből a kertészet Viktorini Gusztávot agyonlőtte. — A jugo­­szlávok az entente utasítására Baranyát rövi­desen kiürítik. — Debrecenben vasárnap avatták fel a gróf Tisza Istvánról elnevezett egyetemet. — Az Erzsébet szobort a királyi várkertben állítják föl. — Egy feldarabolt holttestet találtak a Lágymányoson. — A leg­főbb számvevőszék elnökének a kormányzó Haller Károly miniszteri tanácsost nevezte ki. — Újházi Ferenc festőművész meghalt. Kis hírek a­­ nagyvilágból. Az angol bányászok tekintettel a folytonos áresésekre, merev álláspontokból engedtek. — A drezdai Deutsche Bankot álarcos rablók fényes nappal kirabolták. Negyedmillió már­kát elvittek. — Az olasz tanárok sztrájkba léptek. — Taalat pasa gyilkosát fölmentették. — Harry Walden híres német színész súlyos anyagi gondok miatt feleségével és fiával együtt öngyilkosságot követtek el. Előbb mér­get vettek be, aztán fölvágták ereiket. Harry Walden és a fia meghaltak; feleségét talán meg tudják menteni az életnek. Newyork­­ban 64 ezer magyar lakik. — Amerikában nagy a gyümölcshiány. — Romániában a gabonakereskedést szabaddá tették. — A ma­gyar béke ratifikálásáról szóló törvényjavas­ Péntek, 1921. június 10. latot a Lancia kamarában nagy szótöbbséggel elfogadták. — Kievben éhínség van. —Ber­linben a nyomdászok sztrájkba akarnak lépni. — Csehországban egy nagy szövőgyár leégett. A kár tiz-tizenkét millió cseh korona. HÍREK. Egy rendelet, melyet elfelejtettek hatályon kívül helyezni. Ugyanis a tél beállta előtt a szénkormánybiztosság javaslatára a belügymi­nisztérium rendeletet bocsájtott ki, mely azt tartalmazza, hogy az üzletek és keresk. irodák zárni tartoznak délután 5, majd 6 órakor. Ez a rendelet azzal lett indokolva, hogy kevés a szenünk, ránk s ezzel a kevéssel takarékoskodni kell. Tekintettel arra, hogy ma, junius közepe felé haladva délután 6 órakor külön világító anyagra nincs szükség, sőt még 8 órakor is elég világos van, fűteni is valószínűleg igen kevesen fűtenek most, főként, hogy a kánikula előre tolódott májusba és júniusba, amiből az következik, hogy a fa és szén egy szikrával sem fogyna több, ha a zárórákat kitolnák 7, esetleg 8 órára. Ennek a rendeletnek hatályon­­kívül helyezése már azért is kívánatos volna, mert így a kereskedelem, a forgalom, a fo­gyasztás határok közé van szorítva, meg van kötve, ami hátrányos nemcsak a kereskede­lemre, de a közönségre is. Felhívjuk az illeté­kes körök figyelmét arra, hogy ezen rendelet visszavonására tegyék meg a lépéseket. Bérmálás: Gróf Széchenyi Miklós nagyvá­radi püspök a bérmálás szentségét Endrődön f. hó 7. és 8-án osztotta ki a nagyszámú bér­­málandók között. Dorgálásra ítélt tanár. A vármegye fe­gyelmi választmánya Lichnecker János mező­­berényi tanárt a proletárdiktatúra ala­t tanú­sított magatartásáért dorgálásra ítélte. A fe­gyelmi választmány azért szabta ki a legeny­hébb büntetést, mert a nevezett tanár különös vétséget nem követett el. Itt említjük meg, hogy a fegyelmi választmánynak még nyolc tanító ügyében kell döntenie, mely ügyek értesüléseink szerint július 9, 16 és 23-án­ kerülnek tárgyalás alá. Vízbefúlt gyermek, Gyopároson vasárnap halálos szerencsétlenség történt. Délelőtt a­ tóra ment nevelő­apjával és több pajtásával együtt Szabó Sándor 7 éves kis gyermek fü­rödni. A kis­fiú apja Szabó Alajos postaaltiszt, ki a parton üldögélt a gyermekeket figyel­meztette, hogy ne menjenek a mély vízre. Egy ideig vígan folyt a lubickolás. Egyszerre a kis Szabó Sándor eltűnt. Azonnal keresni kezdték, de csak sokára délután 14 órakor találta meg a víz fenekén egy 18 éves fiatal­ember. Partra vitték és éleszteni kezdték, de hiába. A helyszínére kihívott orvos már csak a beállott halált konstatálhatta. A bíróság, miután a véletlen szerencsétlenséget bebizo­­nyítottnak látta, a boncolást mellőzte. Törvénykezés vasvillával. Orosházán tör­tént. Tóth János és Szlopolszki János far­­mesgyés szomszédok közös földet béreltek árpa alá. Tudnivaló, hogy közös lónak túrós a háta, így mondja a példabeszéd. Itt is be­igazolódott. Szloposzki és társa elvetették az árpát, mely a száraz­földben gyengén mutat­kozott. Hiába deputáltak, csak vékonyszálú, ritkás maradt az árpa. Abban állapodtak meg, hogy lekaszálják takarmánynak. Veszett fej­szének a nyele. S kölest eresztenek utána.­ Az még behozhatja a drága árendát. Tóth hamarosan neki fogott a kaszálásnak. Felét levette. Már föl is száradt a jó meleg napon a gyenge árpaszalma, amikor Szlopolszki is kikövetkeze­tt az árpaföldre jó kikalapált kaszával. Éppen akkor fogott gyűjtésbe a consors. A rendeket vastagoknak vélte Szlo­polszki. Csak azt mutatták már az első szem­vetésre, hogy Tóth a jobbik részt vágta le s neki maradt a gyenge gyengéje. De nem addig a’! Vagy van igazság a földön, vagy nincs. Szóváltásba elegyedett a részvénytár­saság. Egyik is érvelt, a másik is. Szóra szót adtak. Egyszer aztán egy keményebb termé­szetű tromfra Tóth János a vasvillával felelt*. De olyan érthetően, hogy a feles­ koma el­­potyogtatta az ikrát. . . így adta elő Szlo­polszki az ügyet az orosházi csendőrségen p

Next