Gyula és Vidéke, 1921. július-december (1. évfolyam, 74-152. szám)

1921-07-22 / 83. szám

1. évfolyam, 83. szám. Telefon­számok: Szerkesztőség 134 Nyomda . 133. POLITIKAI LAP Megjelenik kedden, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Br. Wenckheim Béla­ utca 9 sz. Előfizetési ár: Negyed évre 50 K. Egyes szám ára vasárnap 2 K., hétköznap 1 K. Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soronfcént 5 K. Törököt fogott az osztrák. (J.) Amikor az oláh Ferdinánd vasfazekas, topánkás, vörösre mázolt arcú gyászvitézei ide­jöttek és letépték beteg országunk testéről Er­délyt, felsírt az egész ország. Mikor Pozsonyba, Kassába betelepedett a kávé hőse, a cseh, ka­­laplevéve kúsztunk a magyarok istene elébe ezzel a szózattal: most már elég volt, elébe állunk a betyároknak. Amíg azután az oláhok haláltáncát figyeltük,­­amíg a dohos pincék mélyébe béklyózott ma­gyar mártírok bús sóhajait hallgattuk, amíg odaát eldugott zászlók, bánatos leányok pánt­likái várták az első magyar bakát, amig azt figyeltük, hogyan száradnak ki isten csudájára az erdélyi tavak, amig mosolyogva tűrtük en­nek a meggabalyodott társaságnak a hepciás­­kodását, addig Trianonban valaki egy vörös ceruzával vonalat húzott a térképre és ebben a pillanatban újabb néhány százezer magyar em­bert vetettek bele a gyehenna forró poklába. Oda van Nyugatmagyarország is. A rómaiak Sabariája, mely még soha ki nem került a ma­gyarok kezéből, most gazdát cserél. Sopront ápolt, gyönyörű utcáival, Nagycenket a Széc­henyiek sírjával, Lékát, Rohonczot, Németuj­­várt, fölöttük a hegytetőn évszázadok óta cer­berusként álló erős várromjaikkal, a kőszegi hegyeket az Irottkővel, ahol Jurisics Miklós harmincezres török túlerővel szemben Bécset mentette meg: ezt a kincset mind-mind ingyen osztogatja, ingyen lopja ki a zsebünkből egy távol nemzet, a francia. És odaadja olyannak, aki maga is éhes és akinek a birtokában ez az eddig boldog nyugalomban dolgozó országrész ismét alkalmat ad a magyar egység bebizo­nyítására.­­Mert a­yugatmagyarországot az osztrák a maga jószántából fogja visszaadni nekünk. Ez az országrész ugyanis sohsem termelt annyit, amennyi a megélhetéséhez elég lett volna. Az osztrákok elvihetik a nyugati vármegyék feny­veseit, melyeknek susogása mégis örökké a mienk marad, elvihetik a gyárakat, melyeknek gépei csak nekünk dübörögnek tovább, min­dent elvihetnek, csak egyet nem: a termést. Mert amit a föld ott terem, abból ugyan nem jut az osztráknak egyetlen búzaszem se. Ellen­ben kaphat olyan kétmillió embert, aki nem tűr, nem szenved, nem beszél sokat, hanem az első alkalommal üt és pusztít. Mert hát a vas megyei bicskásokkal, a soproni magyarokkal ugyan nem lehet sokat kukoricázni. Ha ez a két megye elsősorban törte le az egész ország­ban a kommünt, ha ennek a két megyének a fiai, a nyolcvanhármas és tizenyolcas honvédek és bakák rohamkései elől mint a szétkergetett patkányhad szaladt az ellenség a háborúban, akkor csak két esetre számíthat Ausztria: vagy jól bánik velük és akkor ő maga hal meg éhen, vagy rosszul és akkor nemsokára harci zajtól visszhangzanak a határhegyek. Ezt nagyon jól tudja az osztrák és minden­képpen barátságos megegyezést ajánl. Az egész­nek az a színezete, mint egy párbajnak, mely­ben az egyik ellenfél ugyancsak szeretné elpá­holni a másikat, de az utolsó pillanatban meg­ijed és barátságos arcot színlel. De ha tudjuk is, hogy Nyugatmagyarország visszatér hozzánk, mégis mi lesz azokkal, aki­ket egy-egy anya, vagy hitves, vagy emlék, vagy halott odaköt az elrablott földhöz és mégis fel kell vennie a vándorok zsákját és el­indulnia uj hazát keresni a­­ régi hazába? 4 Ára 2 K, Péntek, 1921. julius 22. Visszavonulnak a török csapatok. Hol a török főcsapat? Páris, július 18. A Havas-ügynökség jelenti Konstantinápolyból: a Brus­sza környékén megkezdett görög offenzíva az Ismid-Inegul-andranovi szakaszon teljes erővel folyik. A kemalista török csapatok taktikai okokból az egész vonalon visszavonulnak, lépésenként védik a terepet és érintkezésben maradnak az ellenséggel. A görögök nem értik ennek a titokzatos visszavonulásnak az okait és váratlan eseményektől tartanak. Musztafa Kemal pasa átvette a csapatok fölötti főparancsnokságot.­­Budapest, jul. 21. Athéni távirat szerint a görög hadsereg még mindig nem találkozott a török csapatok zömével. A török hadműve­letekről eddig semmi hír sem érkezett, ami szerfölött gyanús színben tünteti fel a görög győzelmi áradozásokat. Budapest, jul. 21. Minden jel szerint a gö­rögök szándéka az, hogy Brussza-Szmirna körül szándékoznak a törököket megkerülni és bekeríteni. Valószínű ezzel szemben, hogy a törökök szándékosan vonulnak vissza, hogy alkalmas területen súlyos csapást mérjenek a görög hadseregre. Bázis, jul. 20. Bonar Law a Daily Express­­ben a következőket írja: Egyetlen hajót, egyetlen embert se adjon Anglia a görögök támogatására. A török fővárost ellenben a legszigorúbb védelmi állapotba kell helyezni, mert legújabban ismét élénk török csapat­mozdulatokat figyeltek meg- Folyton új török csapatok érkeznek, messzehordó ágyukat építenek be és minden jel egy közeli ost­romra enged következtetni. Jonescu oláh külügyminiszter sürgősen fel­szólította a lengyel kormányt, hogy az oláh­orosz békés megegyezést igyekezzék közve­títeni. Ez a hír azt látszik igazolni, hogy Oláhország tart az oroszok megtámadásától és a háborús felelősség elhárítása végett szeretné az orosz-oláh békét perfektuáltatni, hogy orosz támadás esetén ezt a mozzanatot kihasználja, akár a rendőrség által igénybevetettek, — szep­tember elsejéig vissza kell adni eredeti rendel­tetésüknek. Kiváncsiak vagyunk, várjon a vándor­sorsra jutó rendőrség az ő eléggé kiterjedt szervezetével hol talál alkalmas helyet; úgy tudjuk, hogy a jelenlegi elhelyezkedés úgy sem felel meg a körülményeknek. 999999999999999999999999999999999 Nincs hazája a gyulai tanonciskolának. Szeptember 1-én a rendőrség is így jár. Ismeretes, hogy ama épület, melyben ma a rendőrség működik, eredetileg polgári fiú­iskola, azután pedig iparostanonciskola volt. Abban az időben azonban az akkori polgármes­ter és főkapitány oly jó viszonyban voltak, hogy nem fértek meg a városháza teteje alatt. Tehát a rendőrség beleköltözött a tanonc­iskola házába és azóta ennek nincs állandó helyisége, hol itt, hol ott működik. Becker Endre iparosiskolai igazgató most lépéseket tett az irányban, hogy vagy adják vissza az épületet és a rendőrséget helyezzék el másutt, vagy az idén már meg sem nyitja az iskolát. Az ügyben már előbb felterjesz­tés is ment Pestre, a minisztertanács foglal­kozott vele és és válaszában arra a rende­letre hivatkozott, mely határozottan kimondja, hogy azokat a helyiségeket, melyek azelőtt köz­oktatási célokat szolgáltak és akár a katonaság. Mi maradt ki vasárnapi számunk­ból? Feltűnést keltett, hogy vasárnapi számunkból egy nagy közlemény kima­radt. A cikket a cenzor véleményezése alapján töröltük. A cikk a magyar király­kérdéssel foglalkozott, magát az anyagot Amerikából érkezett tudósítás képezte, de sajnálatunkra egy belügyminiszteri ren­delet nem engedi, hogy a királykérdéssel a lapok behatóan foglalkozzanak. Magyar katonákat visznek a csehek a francia határ védelmére. Hogyan kerülnek magyarok a francia helyőrségekbe. Pittsburgh, júl. 20. A „Magyar Híradó“ ezeket a kerülő után szerzett és még meg nem cáfolt adatokat közli 52-ik számában : Néhány héttel ezelőtt különböző helyőrségekből cseh katonai csapatokat szállítottak Fran­ciaországba, melyeknek az lesz a feladatuk, hogy a Németország elleni akcióban részt vegyenek olyképen, hogy a francia határszéli helyőrségekben felváltsák a lázongó francia katonákat. A lap szerint a cseh legénység vonakodott a franciaországi kirándulásban résztvenni, úgyhogy szükségessé vált a „megbízhatókat“ és a magyarokat kiválogatni s ezeket küldték Franciaországba. Ezt a hírt mindeddig hivatalosan nem cáfolták meg. A Ceske Slovo annak a reményének ad kifejezést, hogy a cseh honvédelmi minisztérium gondoskodni fog a hít cáfolatáról. m

Next