Gyula és Vidéke, 1921. július-december (1. évfolyam, 74-152. szám)

1921-12-04 / 142. szám

. évfolyam, 142. szám Telefon­számok: Szerkesztőség 134 Nyomda . 133. POLITIKAI LAP Megjelenik kedden, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Br. Wenckheim Béla­ utca 9 sz. Előfizetési ár: Negyed évre 50 K. Egyes szám ára vasárnap 2 K., hétköznap 1 K. Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soronként 5 K. Kontra, (J.) Aki fegyverrel a kezében hadakozik, az fegyvertől esik el. Ezt a már oly gyakran bevallt köz­mondást nemcsak értelmileg, ha­nem szó szerint lehet vonatkoztatni Ausztriára, mely kielégithetet­­­len kapzsiságában vigyorgó képpel hatolt be Nyugatmagyarországba és nem elégedett meg a saját tu­lajdonával, hanem máséra áhíto­zott. Addig uzsoráskodott, míg végre tegnap-tegnapelőtt összeom­lott alatta az a roskatag, rothadt váz, mely eddig felszínen tartotta. Ausztriában kitört a vörös forra­dalom. Ez a végzet maga. — Az amugy sem egészséges testet millió hangya támadta meg. A parányok tönkretették a kolosszust, Dávid megölte a Góliáthot, vagy sok lúd disznót győzött le. Ahogy tetszik. Mindegy. Az a fontos, hogy szom­szédunkat, akinek annyiszor kellett a kezére csapnunk, nehogy fel­gyújtsa házunkat, — most saját gonosz lelkiismerete gyújtotta fel. Bár maga Ausztria nagyon saj­­nálatraméltó és más kárán nem örülni, de okulni kell, ebben az esetben áldomást kell innunk Ausztria romlására, illetve további jó egészségére. Mert mi már átes­tünk ezen az eseten és keresztül­nyargaltunk már a vörös pokol tüzén, az okulás sora tehát nem rajtunk áll. Mi most ne okuljunk, hanem forgassuk azt a váltót, me­lyet a bomladozó Ausztria a ma­gyar kommün idején terhünkre jegyzett alá. Ki kell és ki fogjuk használni ezt az alkalmat és a vö­rös Bécs, az áruló, magyarfaló, jellemtelen, kapzsi Bécs kell hogy duplán megfizesse azt, amit elle­nünk vétett. A bandita, aki már félig felkötött bennünket, belega­balyodott a kötél másik végébe és míg a felkötendő a földre csú­­szott, a hóhér önmaga került az ágra. Most aztán rugdalózhatik, de nem úgy, mint eddig. Ha vagy hússzor a magyar virtus, szeretet és erő ráncigálta ki az osztrákokat a bajból, melybe jutottak, ez hu­szonegyedszer nem fog megtör­ténni. Ellenben Nyugatmagyaror­­szágot az ántánt bajosan hagyja vörös kezekben, hanem vissza fogja csatolni ide. Talán a valutánk is megjavul. S talán . . . hogy is mondjam, az osztrák láz átterjed a csehekre is és akkor .. . akkor mi jövünk, mi magyarok. Akkor mi jövünk a fúróval! Ara 2, K Vasárnap, 1921, december 4, o Mikor lesz már tisztességes világítás? Nem a villany­teleptől kértük kölcsön a szemünket, írás a városi tanácshoz. Csak eltűrtük valahogy eddig a Gyulán uralkodó gyalázatosan rossz villanyvilágítást, tudva azt, hogy a telep felszerelése minden kritikán aluli hogy a vezetékek nagyobb feszülség továbbítására képtelenek. De most, hogy a villanytelep fölötti felügyeletet a városi tanács vette át, az áramért drága pénzeket és arány­talan összegeket fizető közönség ér­dekében (melyhez csekély magunkat is hozzászámítjuk) kötelességünk az áramszolgáltatás fokozását és javí­tását követelni. Ezt a követelésünket a telep egész működésére értelmezzük. Hogy ott mi történik, hogy mi és ki az oka annak, hogy a gyulaiakat megeszi a méreg esténkint, annak a kutatása másodrendű kérdés és nem reánk tartozik. Csak azt állapítjuk meg, hogy Gyula város mondhatnám leg­több utcája éjjelente teljesen sötét vagy a legjobb esetben egy-két lám­pa pislog benne. A központi utcák­ban pedig teljesen mindegy, hogy a néhány rossz körte világít-e vagy sem, mert ami fényt azok terjesz­tenek, az akár el is maradhatna. A Jókay­ utcában — hogy a hanyag­ságnak csak egy példáját említsük, — a múlt héten egy körte napokig vibrált. Addig vibrált, míg a saját jószántából ki nem múlt. Hogy az igazságnál maradjunk, megállapítjuk, hogy a hosszú Wenckheim Frigyes­utcában a köteles­ körték fele ég csak, másutt ennyi sem. Ezenkívül azt is szeretnők tudni, hogy míg a villany­fény úgy fél 9—9 órától kezdve ren­desen világít, miért nem ég ily erő­vel addig? 5—8 órák között a lám­pák fénye egyértelmű a haldokló kínlódásával és a papíron dolgozó egyén a tenyerébe kell hogy vegye a szemét, ha látni óhajt. Eltekintve attól, hogy legutóbb mind gyakrab­ban egyes helyeken teljesen kialsza­nak a lámpák,­­ ne vegye rossz néven a villanytelep, ha rámutatunk azokra a nagyszerűen felszerelt osz­lopokra is, melyeket csak oldalba kell döfködni, hogy a rajta levő lám­pa arra az estére bemondja az ultimót. Hát ez a helyzet tarthatatlan. El­végre városban élünk és ezt a me­­gyeszerte híres közvilágítást bármily módon meg kell javítani. Ha Békés­csaba megteheti azt, hogy főbb út­vonalain ívlámpákat helyez el, akkor ez talán itt sem lesz lehetetlen feladat. Mert ha a telep felszerelése rossz, akkor el kell adni azt ócska­vasnak, ha pedig jó, akkor kissé elő kell venni azokat, akiket bűnös mu­lasztás terhel ebben a dologban. Mindezeknél inkább szeretnők azon­ban, ha a városi tanács belenyúlna az ügybe és dűlőre vinné Gyula város híresen rossz világítását. bécsi <A földváltság fizetése. Megérkeztek az első menekültek. Lapunk legutóbbi szám­ában terjedelmes cikkben megírtuk, hogy a földváltság kedvezmé­nyes fizetése december 7-ig lehetséges. Úgy értesülünk, hogy az állampénztárak legutoljára december 6-án fogadnak el fi­zetéseket. A pénzügyminisztériumtól most újabb rendelet érkezett, mely a váltság fizetése tekin­tetében megállapítja a havi búza értéket, mely megváltási ár métermázsánként 2537 ko­rona. Aki tehát december 7-ike után fizet, az az 1000 koronás ár helyett 2537 koronás árat kell hogy leszurkoljon. Budapest, dec. 3. A ma reggeli vonatok és hajók meghozták az első bécsi menekülteket. Ezek a bécsi vörösök rombolásának kár­vallottjai. A kihalt város, Bécs, dec. 3. A szocialisták fel­kelése ma nyugvópontra jutott. Az összes üzletek zárva vannak és az árak hihetetlenül felszöktek. Ma egy kiló burgonya ára 120, 1 to­jásé 170, egy kiló szalámié 3000 korona. Tőzsde, Budapest, dec. 3. (Magánforga­lom.) Dollár 716, márka 380, lej 5.90, osztr. korona 13 és fél. Zürich, december 3. Magyar ko­rona 0.75. cAz újkígyósi italmérések körül A rokkantak háttérbe szorulása. Mikor készül el a revízió? Újkígyós, dec. 3. Egyizben már megemlékeztünk az ujkigyósiak italmérési ügyeiről, melyeknek aktáit már hosszú hó­napok pora lepi be. Megemlékez­tünk egy rokkantról, akinek meg­élhetése függ attól, hogy mielőbb megkapja az italmérési engedélyt. De azóta sem történt egyéb, mint hogy az iratok bámulatos türelem­mel utaztak innen Pestre és onnan Gyulára, az igénylők pedig kezde­nek belefagyni a várakozásba. Megtudtuk, hogy vannak Újkí­gyóson oly igénylők is, akiknek ez a fáradozása csöppet sem jogo­sult. Csak kettőt emelünk ki közü­lök Grün Adolf és Brüll Dávid annyira jómódban élő emberek, akiknek jólmenő fűszerüzletük van és akik mégis italmérési jogot igé­nyelnek. Vagy ott van Bacsa Ist­ván, akinek nincs családja, ellen­ben van 13 kat. hold földje. Ő is italmérést kíván. Ezzel szemben vannak egyesek, akik rokkantsá­gukon kívül szegények, mint a templom egere. Ily körülmények között igazán áldásos dolog az italmérések reví­ziója. Csakhogy sajnos, ez a reví­zió még mindig késik az éji ho­mályban. Érthetetlen, hogy ha már egyszer kiadnak egy rendeletet,­­ miért húzódik annak végrehajtása hetekig-hónapokig. Erről egyébként híresek vagyunk világszerte. Ajánl­juk az esetet a pénzügyigazgató úr figyelmébe és reméljük, hogy az ő erélye hamarosan rendet teremt az újkígyósi italmérés-dsungelben. PALLÓ­ UTCA 18. SZÁMÚ HÁZ (vendéglő) mely alkalmas nagyobb iparvállalatra is, eladó. Értekezni lehet a házban lakó tulajdonossal. 616v 3-3 Molnár Albert mérnök irodája 497 Gyula, Kossuíth-tér* 18. Góliát maláta és Udvari 613 3-3 SS SÍ SOR pasztőrözött (kétszer főzött) kapható minden jobb vendéglőben és csemege üzletben Főraktár csak viszonteladóknak Weisz Mór és Társa, Gyula.

Next