Gyula és Vidéke, 1922. január-június (2. évfolyam, 1-75. szám)

1922-01-15 / 7. szám

//. évfolyam, 7. szám Ara 2 K. Vasárnap, 1922. január 15. Telefon­számok: Szerkesztőség 134 Nyomda . 133. POLITIKAI LAP Megjelenik kedden, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Br. Wenckheim Béla­ utca 9 sz. Előfizetési ár: Negyed évre 50 K. Egyes szám ára vasárnap 2 K., hétköznap 1 K. Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soronkint 5 K. és kislakások. A sok akadályba ütköző vidéki építkezés előmozdítására volna hi­vatva a házhelyosztás, melynek egyre szélesebb alapon való fogana­tosítása teszi részben lehetővé a tö­­megépítkezés megindulását. A fővárosi lapok utján arról érte­sülhettünk, hogy a „Falu­szövetség"­­ben egy külön szakosztály fáradozik a „tetszetős és érdekes tervek" meg­oldásán.­­ Tehát ismét egész falu­kat akarnak építeni a vidéki szak­emberek meghallgatása nélkül, szó­val a régi recept: „rólunk —nélkü­lünk." Ez ellen az eljárás ellen a vidéknek a legerélyesebben tiltakoz­nia kell, mert a fővárosi tervező mű­építésznek igen sok esetben fogalma sincs arról, hogy a vidéken mily for­mában lehet a legcélszerűbben és lehetőleg olcsón az építkezést keresz­tül vinni. Végre értse meg már az erre illetékes hatóság, hogy most ebben a nyomorúságos életben nem „tetszetős és érdekes" tervre, hanem lakható, praktikus és e mellett a mai viszonyokhoz mérten kedvező fizetési feltételekhez kötött kölcsönre van a hajlékot nélkülöző emberiségnek szüksége. A töm­eg­építésre vonatkozó terve­ket láttam, nem találtam bennük semmiféle „tetszetőset és érdekeset" hanem hibát azt igen bőven. Békéscsaba képviselőtestülete sem lehetett a szabványtervektől elragad­tatva, mert a közgyűlésen hozott ha­tározata értelmében a szabvány­ter­veket teljesen mellőzi és új, a csabai viszonyoknak megfelelő terveket ké­­szí­tett a kislakások felépítéséhez. Nagy Márton műegyetemi tanár­segéd előadása szerint országosan akarják megszervezni a vidéki építési felügyelőségeket a menekült nem állami mérnökökből, kik rövid tan­folyamon lennének az építkezésre kiképezve. E szerint az állam által adott amúgy is kevés 300 milliós építési fedezet egy jelentékeny része adminisztrációra lenne ismét fordítva. Mi fog ezekkel a felügyelőségekkel történni egynéhány év múltával, amikor az építkezések befejezést nyernek? Nézetem szerint teljesen megfelelnek­­ a vármegyékben levő államépítészeti hivatalok műszaki ve­zetői, kik mellé minden város, járás, vagy községből a helyi viszonyokkal ismerős építő iparosokat rendeljenek ki (az adófelszólamlás mintájára) és alakítsanak építési tanácsokat. Termé­szetesen a hivatalok mellé így kine­vezendő szakerőknek díjtalanul kell tisztüket ellátni. Ezt szívesen is ten­nék, mert nehezen várják a munká­sokkal együtt a kenyeret és megél­hetést adó munka megindulását. Dorner Béla miniszteri tanácsos felolvasásából tudtuk meg, hogy a törvény alapján kiosztandó házhelyek száma a 130 ezret meghaladja. Ez mintegy öt-hatszáz új falut jelent, tehát annyit, mintha egész Csonka­­magyarország egyhetedét most épí­tenék fel. Ehhez az óriási munkához a kor­mány mindössze 300 millió koroná­val járul, a másik 300 milliót min­den egyes község és város adja, ez a hatszáz millió a mai valutáris vi­szonyokat és pénzünk alacsony ár­folyamát figyelembe véve legkevésbé sem elegendő egy ily nagyszabású akció keresztülvitelére, mert nem le­het a kérdést a szükséghez mérten és gyökeresen megoldani. Ausztriában és Csehországban biz­tosítéki alapot nyújtottak, amelyet az állam az építési költségeket hitelező pénzintézetekkel szemben létesített. Célravezetőnek mutatkozik nálunk is egy ily biztosítéki alap létesítése, mert az ottani gyakorlat azt igazolta, hogy az állam mindössze 5 °/°-ot veszít ezen az alapon. Ha tehát a megszavazott 300 millió nem építési fedezet, ha­nem csupán garanciális alapot ké­pezne, mintegy hatezer millió koronát tenne ki az a tőke, mely vállalkoz­hatnék a lakásépítés fedezésére. Az építőipar mily nagyszarú megmoz­dulására lenne ez esetben kilátás. Hogy az építtetők pénzünk javu­lásával ne legyenek aránytalanul a részletfizetésnél túlterhelve, meg kel­lene állapítani a részfizetési összeg alapjául, az építés befejezésétől szá­mított időponttól kezdve, a korona és dollár közötti valuta egységet, vagy még helyesebben a mindenkori búzavalutát. Az állam által így megindított tö­meg­építkezéshez a magán­építke­zés bekapcsolódása is kívánatos volna, de úgy látszik az illetékes ha­tóságok nem tulajdonítanak az építő­ipar fellendítésének nagyobb fontos­ságot, mert helyesebbnek vélik, hogy négy vagy öt lakó a régi helyén ma­radjon, mintsem, hogy a város egy 8—10 millió koronás épülettel bő­vüljön, és az épitő­iparosok és mun­kások százai kenyérhez jussanak. Pf. Panaszkodik a pénzügyigazgató. A menekültek rögeszméje. — Létszámhiánnyal küzdenek a hivatalok. —­­Mátéffy Domokos jelentése. Gyula, január 14. A pénzügyigazgató most terjesz­tette be az alispánhoz legújabb hely­zetjelentését, melyben érdekesebbnél érdekesebb adatokat sorol fel a je­lenlegi eléggé sivár helyzet megvi­lágítására. A jelentés számottevőbb pontjai a következők: A pénzügyigazgatóság, számvevő­ség és állampénztárak Gyulán is, a vidéken is a legnagyobb létszám­­hiánnyal küzdenek. Mióta a pénz­­ügyigazgató felhatalmazást kapott arra, hogy az üres helyeket napidí­­jasokkal töltse be — a helyzet ke­véssé javult ugyan, — de megálla­pítja, hogy a menekültek ilyen állá­sokra nem pályáznak, mert vala­mennyi Budapestre gravitál és ért­hetetlen okból kifolyólag ezt a várost tartja a menekültek Mekkájának. Je­lenleg 9 fogalmazóval (kettő beteg közülök) intézi az összes ügyeket, azonban nem sokáig, mert az em­berek sorra dőlnek ki a túlfeszített munka következtében. A pénzügyigazgató a gyulai és orosházi állampénztáraknál tartott váratlan vizsgálatot. Az illetékügyek a legnagyobb aggodalommal töltik el, mert azokat, akik itt szak­­képzettségüknél fogva nélkülözhetet­leneknek bizonyultak, majdnem va­lamennyit más megyékbe helyezték át. (Ez még Szakáts bűne. Szerk.) Ezért Békéscsabán és Szarvason nem volt eddig illeték kiszabás, ami persze a kincstárnak mérhetetlen ká­rokat okoz. Erre már megtette jelen­tését a miniszternél. Az adótörléseket, melyek a múlt évi szárazság miatt lettek esedékes­sé, már keresztülvezették, kivéve Mezőberényt, Szeghalmot és Körös­­ladányt. Ideiglenes házadómentessé­get 42 esetben adtak. Az italméré­sek revízióját befejezték, az ered­mény 31 elvont, 48 módosított és 3 törölt engedély. Dohány és szesz­jövedéki kihágás miatt 15 esetben indítottak vádkeresetet. Az egyenes­adók kivetését még máig sem fejez­hették be, míg a fegyveradó kive­téssel már elkészültek, kivéve Gyu­lát és Füzesgyarmatot, a hadmen­tességi adó kivetését pedig csak Békéscsabán akadályozták meg. Békéscsabán az adófel­szólamlási bizottság tárgyalásai nem indultak meg, mert nincs megfelelő munka­erő, úgy hogy a gyulai ügyek letár­­gyalása után az itt működő bizott­ság fogja a csabaiakat is elintézni. A jelentésben ezután számszerű adatok következnek.­­ Az egyenes adókból a múlt hónapban befolyt 4.140.371 korona, 1.934.761 koro­nával kevesebb, mint novemberben. A jövedelem-, vagyon és hadinye­reségadókból befolyt . 3.033.486­­ fogyasztási adóból . 1.282.282 K dohányjövedékből . 3.662.369 K forgalmi adókból . . 7.073 277 K vagyonváltságból kész­pénzben .... 96.861.641 K vagyonváltságból köt­vényekben Gyulán, Szarvason, Csabán 15.743.103 K Összesen 112.604.744 K Krónika. A „Gyula“ című farsangi újság revolverlövéseitől visszhangzott az egyébként csendes város. A had­színtérre kiküldött tudósítónk a kö­vetkezőket jelenti : A városi közigazgatáshoz tényleg sok szó fér, mert kérem, mégis csak nem járja, hogy ebzárlat idején ép­pen a városháza előtt ugassanak a kutyák . . . * Egyik kiváló újságíró kollégánktól nagyon rossz néven veszik, hogy engesztelhetetlen ellensége minden tevékenységnek, ami a szabó­iparral van összefüggésben. Pedig én mon­dom, hogy van rá oka! Mert — bocsánatot kérek — megtörtént az a hallatlan szemtelenség, hogy egy­szer a vasalás árát kérték tőle . . . Aztán az se tréfa, hogy csinos fül­cimpájából kakastaréjt szabtak — csak úgy kedvtelésből ... s ami még felháboritóbb, ennek megtör­ténte után a szabóművészet remek­­öltéseivel fércelték össze . . . * A vadásztársaság minap a vár­­megyeházán egyik jeles cimborája felett itélőszéket ült. . . Igazán kár lett volna másra bízni az ügyet, valóban ők ismerik a legjobban . . . A vadászati kihágás vádja ... és következményeinek terhe alól felmen­tették a delikvenst, mert régóta is­merik azt a kutya gusztusát, hogy mindig csak nagy vadakra szeret vadászni. . . * 1918-ban a polgármester nem kért a közélelmezés segélyéből. Nono! A meghaltakról csak szé­pet szabad beszélni. Mi is láttuk, milyen lelkitusát vívott, amikor az 1919. évi kötőgyári tantiem címén felmarkolt 30000 K-t nem tudta ma­gától elhárítani .. . * A szegény jó megboldogult Tollas Pistát — nyugodjon — ki ne is­merte volna? Mindenkinek jó em­bere volt, akivel el tudta hitetni, hogy ő akkor állítja meg a napot, amikor akarja. A „Gyula“ ambíciója semmi ehhez, mert dacára annak, hogy ő törte le a kommunizmust és képvi­seli a gyenge lábon járó közvéle­ményt, agyontámogatásában nem kíméli dr. Zsiráf és monsieur colo­stok munkatársait se . . . * Colostok fellebezési anyagszállító és dr. Zsiráf fellebbezési anyagfel­dolgozó vállalatához bármilyen nemű és nemzetiségű, de föltétlenül tág lelkiismeretű emberek kerestetnek. Orosz fiúkkal és orosz lányokkal különösen szimpatirázunk. Újságíró előnyben.

Next