Gyulai Hírlap, 1960. október-december (1. évfolyam, 1-14. szám)

1960-10-01 / 1. szám

1960. október 1., szombat Felszedik a kisvasút sínjeit Békéscsabán október 3-án reggel kezdik meg az állomástól a városon áthúzódó kisvasúti sín felszedését. A bontás műszaki felté­teleit a MÁV pályafenntartási főnökség biztosítja. A munkát a bé­késcsabai üzemek dolgozói vállalt­ák. Naponként 11 fő vesz részt az üzemekből ebben a munkában. A KISZ megyei bizottsága vállalta, hogy a lapátos és a gereblyés munkát a város ifjúsága elvégzi. Az állattenyésztés fejlesztését vizsgálják meg kedden Gyulán Október 4-én, kedden délelőtt Gyulán, a járási tanács tanácsko­zótermében a termelőszövetkeze­tek állattenyésztéseinek helyzeté­ről megbeszélést folytatnak a párt járási bizottságának, a járási ta­nács mezőgazdasági osztályának képviselői, a termelőszövetkezeti pártszervezetek vezetői, állatte­nyésztők és szakemberek részvé­telével. Megbeszélik azokat az in­tézkedéseket amelyeket a me­gyei tanács végrehajtó bizottsága hozott az állattenyésztésben elért eredmények növelésére, a takar­mányozási helyzet szilárdítására és a tenyésztői munka fokozására. Az állattenyésztő szakemberek beszámolnak majd azokról a hasz­nos tapasztalatokról, munkamód­szerekről, amelyeket az elmúlt években és az idén a termelőszö­vetkezeti állattenyésztés fellendí­tésére sikeresen alkalmaztak. A KGST-tagállamok szarvasmarha-tenyésztő szakemberei Mezőhegyesen Mint ismeretes, szeptem­ber 27-én a KGST tagállamainak szarvasmarhatenyésztő szakembe­rei értekezletet tartottak Buda­pesten a szarvasma­rhau­tód-ellen­őrzés tapasztalatairól. Az értekez­let küldöttei az elméleti kérdések megvitatása után, csütörtökön egésznapos tanulmányútra érkez­tek Mezőhegyesre, ahol megte­kintették az utódellenőrzés gya­korlatát. Mezőhegyesen kilenc éve ezzel a tudományos módszerrel törté­nik a szarvasmarhatenyésztés, amelynek eredménye az állami gazdaságot nemzetközi viszony­latban is elismertté teszi. A mód­szer lényege, hogy az ellenőrzésre beállított apaállatok utódainak minden adatát gondosan vezetik, s összesítésük alapján igyekeznek a legjobb fajtákat kitenyészteni. Különösen három apaállat: a Pla­net, a Lajos és a Kicsi utódai vív­ták ki a küldöttek elismerését. Közülük is Lajos bizonyult a leg­jobbnak, mert több mint ötven utódjánál egyedenként közel 800 liter tejet javított. Az utódellen­őrzés alatt álló tehenek napi tej­hozama átlag 20 liter. Az eddigi tapasztalatok bebizonyították azt is, hogy a korábban nem sokra tartott magyartarka apaállatok Jerseytől származó utódai a legal­kalmasabbak továbbtenyésztésre, mert ezek a svájci bikáktól szár­mazó utódoknál sokkal jobb te­jelők, s minden vonatkozásban megfelelőbbek. Ma már Mezőhe­gyesen kizárólag ellenőrzött apaállatokkal folyik a szarvas­marhatenyésztés és jelenleg is 12 ilyen bika áll ellenőrzés alatt. A szovjet, csehszlovák, ke­letnémet, román és bolgár szarvasmarhatenyésztő szakembe­rek igen kedvezően nyilatkoztak a Mezőhegyesen tapasztalatokról. Dr. Dobrovici és dr. Fissb­eng, a ro­mán­ mesterséges megtermékenyí­tő központ munkatársai mondot­ták: — Ami különösen megragadott bennünket Mezőhegyesen, az a munka jó megszervezése, a pontos célkitűzések meghatározása és a megoldandó feladatok elvégzésére való céltudatos törekvés. Az állat­­tenyésztés Mezőhegyesen teljes összhangban van a növényterme­léssel, s ez a harmónia a tudo­mány és a gyakorlat egymást se­gítésében is igen kifejezően meg­nyilvánul. Konkrét példája ennek a szarvasmarhautód-ellenőrzésben elért kitűnő eredmény, mely a kü­lönböző fajták — a jersey és a magyartarka — kereszteződéséből született. Dr. Elenkó G. Kadijski egyete­mi tanár, a szófiai Dimitrov Me­zőgazdasági Főiskola docense a következőket mondotta el tapasz­talatairól: — A külföldiek figyelmét Mezőhegyesen mindenekelőtt a rend, a tisztaság, a kórházba be­ülő higénia ragadja meg, ami vé­gigvonul az egész tenyésztői mun­kán. Itt minden téren biztosítják a kutató munka feltételeit, ezért érnek el mondhatom nemzetközi viszonylatban elismerésre méltó eredményeket. Az állatok szépek, jól tápláltak, gondozottak. Kadijski elvtárs elmondotta, hogy néhány évvel ezelőt járt már Mezőhegyesen és innen „vitte ha­za” azt az önitatásos módszert, melyet Bulgáriában is alkalmaz­nak már a szarvasmarhatenyész­tők. — Számomra külön öröm — mondotta a továbbiakban —, hogy ismét eljöhettem ide. Mi ugyanis eddig idegenkedtünk a szarvas­marhakeresztezéstől, mert féltet­tük a meglévő fajták jellemszi­lárdságát, tejelőképességét. Mező­hegyesen azonban szép eredmé­nyeket láttunk a magyartarka jer­sey kereszteződésből, s kedvet kaptunk mi is arra, hogy odahaza a gyakorlatban valósítsuk meg azt, amit Mezőhegyesen jónak lát­tunk... Az üzemegységek megte­kintése után a Mezőhegyesi Ál­lami Gazdaság vezetősége ebéden látta vendégül a KGST-tagálla­­mok szarvasmarhatenyésztő szak­embereinek küldöttségét. (v. d.) A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat kéri azokat a dolgozókat, akik az őszi baromfi­idényben a vállalatnál kívánnak elhelyezkedni, nyilvántartásba vétel végett a vállalatnál JELENTKEZZE­NEK. Minden nap reggel 7 órától 10 óráig. Vidékiek is je­lentkezhetnek! 23 3 cA „s­zá­fűidő“ üzemei­ is.»fif oe ke­tő A csaknem 1000 holdas üzem­egység szebbnél szebb tájakból tevődik össze. Jórészt bekacska­­ringózza a Körös holt ága, s a ha­tárban legelők, erdők, gyümölcsö­sök, ligetek váltják egymást, s né­hány száz méteren csak egy­ út választja el az üzemegység földjét Európa „gyöngyszem-szépségű” kertjéből, az arborétumtól. Egy szóval: gyönyörű ez a határrész! Almási Tibor is sokat gyönyörködött benne kezdetben, mikor ide került. Ak­kor még gyakornok volt, az Ag­ráregyetemen szerzett friss diplo­mával a zsebében, s jóformán csak azért érzett felelősséget, hogy az elméleti tudását gyakorlattal egé­szítse ki. Aztán — egy találó szó­lás-mondással élve: minél jobban nő a csikó, annál nagyobb terhet raknak rá —, üzemegység-agronó­­mus lett, később, jó másfél évvel ezelőtt üzemegységvezető. S új üzemegységvezetőre csak ritkán van azért szükség, mert a régi nyugdíjba ment. Sajnos legtöbb­ször azért váltják le a régit, mert rosszul gazdálkodik, irányít, így volt ez itt is. Az üzemegységveze­tői székkel együtt egész káoszt vett át Almási Tibor: laza pénz­­gazdálkodást, laza munkafegyel­met, hatalmas béralap-túllépése­ket s alacsony számokat a növé­nyek és az állatállomány hozamai­ról. — No Tibor, itt aztán felköthe­ted a textilt, ha rendet akarasz te­remteni — dünnyögte maga elé, mikor a sok munkabér-túllépést meglátta, s elképzelte, hogy milyen darázsfészekbe nyúl, mennyi haragosa lesz a könnyen és sok pénzt keresni igyekvők kö­zük „Aki vízbe esik, az vagy úszik vagy megfullad!” — felkiáltással munkához látott. „Szegény” mo­torkerékpárnak nemigen volt ide­je lehűlni. Almási Tibor mindig úton volt vele, hol a sertéstele­pen, hol a tehenészetben, hol a határban különböző munkát vég­ző emberek közt tűnt fel. Ha csak 50 kilométert motorozott egy nap, akkor azt mondta a Pannóniának: ma könnyű napunk volt, Panni! Menni kellett, mert ő ugyan az üzemegyeségvezető helyére került, de helyette nem jött másik ag­­ronómus az üzemegységbe, s csak a gyakorlati emberekből kineve­zett brigádvezetőkre volt utalva. Néhányan a dolgozók közül is mormogtak a kevesebb, vagyis a törvényesen megengedett kereset miatt. Ezek ellenére idejében ápolták meg és takarították be minden növényüket. Az 1959. év végi mérleg így nézett ki: holdan­ként csaknem 7 mázsával több búzatermés az azelőtti évhez vi­szonyítva, 12,75 mázsa répamag helyett 17,78 mázsa és így tovább és így tovább. Mázsánként a ter­vezettnél jóval alacsonyabb költ­séggel termeltek mindent: csak­nem fél annyiba, 141 forintért a búzát, a takarmánygabonát 135, a rizst 285, a kukoricát 145, a cukor­répát 28 forintért mázsánként. Summa summám­mi: 1953-hoz viszonyítva 700 000 forint munkabért takarított meg az üzemegység az olcsóbb termelés­sel, vagyis azzal, hogy törvé­nyes munkabért fizetett és csak annyi embert foglalkoztatott, ahányra szükség volt. Év végén aztán kiengesztelődtek azok is, akik kezdetben zúgolódtak a könnyű pénzszerzési lehetőség megnyirbálása miatt, ugyanis 13 napi keresetnek megfelelő nyere­ségrészesedés ütötte a markukat Az idén is nagyon jó termést ta­karítanak be az ÖRKI bikazugi üzemegységében. A búza 19,93, az árpa 23,44, a magrépa 17,98 má­zsával­ fizetett holdanként s elő­reláthatólag a rizs 18, a kukorica 35, a cukorrépa 280, a lucernaszé­na 50 mázsával. A „száguldó üzemegységvezető­ről” még csak annyit, hogy eddigi munkájának dicsérete és elisme­réseként az ORKI fennállásának 10. évfordulóján rendezett tudo­mányos ülésszakon Petőházi Gá­bor miniszterhelyettes „kiváló dolgozó” jelvénnyel tüntette ki. Kukik Imre A termelőszövetkezetek állattenyésztéséről, a földművesszövetkezetek munkájáról tárgyalt a gyulai járási tanács Szeptember 27-én járási tanács­ülést tartottak Gyulán. Megvitat­ták a termelőszövetkezetek meg­szilárdításával kapcsolatos felada­tok teljesítését, az őszi betakarí­tás, szántás, vetés munkáit, a fel­ első felében a népgazdaság vásárlás problémáit, valamint a járás földművesszövetkezeteinek tevékenységét. A mezőgazdaság helyzetével fog­lalkozó jelentést Szeli Mihályné terjesztette be. Részletesen foglal­kozott az árutermeléssel, főként az állattenyésztés helyzetével. Megállapította többek között, hogy a járásban szeptember 1-ig 100 holdanként 3,3 darabra növelték a tsz-ek a közös kocaállományt, s mintegy 21 700 hízott sertés átadá­sára számolnak. A termelőszövet­kezetek sertéshizlalási tervüket 3500 díjával ezideig nem teljesí­tették. Ugyanakkor a háztáji gaz­daságok 3500-zal több sertést hiz­lalnak, mint azt a korábbi hóna­pokban várták. A vitában többen felszólaltak, közöttük Timkó Béla, a járási mezőgazdasági állandó bi­zottság elnöke, aki szóvá tette, hogy a termelőszövetkezetek a jö­vő évi sertéshizlalásra az ideinél sokkal nagyobb gondot fordítsa­nak és a je­lenleg piacra felho­zott 30 kilós süldőket vásárolják fel. Ez az alapja annak, hogy 1961 hús­ellátásához a gyulai járás a tőle telhetőt megadja. Zalai György, a párt járási bizottságának titkára szóvá tette: amennyiben a terme­lőszövetkezetek férőhely hiányá­ban nem tudják felvásárolni a 30 —40 kilós süldőket, úgy azok ki­tartásához — meghatározott idő­re, amíg fel tudják vásárolni —, egy mázsa vegyes abraktakar­mányt juttassanak. A tanácsülés helyeslően fogadta mindkét fel­szólaló javaslatát. A földművesszövetkezetek tevé­kenységének vitatásakor szintén többen felszólaltak. Arra kérték a földművesszövetkezetek járási központjának képviselőjét, szer­vezzék meg a zöldségfélék téli tá­rolását, hogy a napközi otthonok, üzemi és vállalati étkezdék a téli hidegben is néhány forintért hoz­zájuthassanak sárgarépához, gyö­kérhez, krumplihoz, káposztához. Megelégedéssel vette a tanácsülés tudomásul, hogy a járás községei­ben a földművesszövetkezeti üz­leteket szakosítják. Eleken is jó eredménnyel járt a bolthálózat át­szervezése. Dobozon és Kétegyhá­­zán még ebben az évben befejezik a szakosítást és új árudákat is nyitnak. A Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat szakképzett háztartás, festék­ és vas­ műszaki előadót vesz fel Jelentkezés levélben Szeged, Vár u. 7. címre kérjük. 46 A Dél-magyarországi Üveg­es Porcelánértékesítő Nagy­­ker. Vállalat békéscsabai lerakata október 3-tól október 15-ifg leltározást tart 1 A leltározás alatt az áru­­szállítás szünetel 12 A Terményforgalmi Vállalat békéscsabai kirendeltsége értesíti a termelőket, hogy megkezdte a bab és a tökmag felvásárlását Érdemes a tökmagot kimagvazni, magas árat fizetünk érte: mosott tökmagért 550,— Ft olajgyári tökmagért 450,— Ft A bab felvásárlási ára: 390—200 Ft-ig 10

Next