Gyulai Hírlap, 1962. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1962-01-05 / 1. szám

»«2. JAN. 5., PÉNTEK A BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG GYULAI KIADÁSA HL ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Az év első munkanapján a gyulai építkezéseknél kissé szemerkélő esővel köszön­tött be az új esztendő első mun­kanapja. Az emberek hangulatát ez nem zavarta. — Boldog új évet! — hallatszik a városi ta­nács udvarán a megszokott üd­vözlés. A kivitelező részleg mun­kásai gyülekeznek, hogy megbe­széljék az évet és folytassák a vá­rosfejlesztés fontos feladatát. A hirtelen beköszöntött, szokat­lan esős tél megritkította sorai­kat, több munkahelyen egy időre „leállt” a munka, a dolgozók egy része új munkabeosztást kapott. Melléjük szegődtem, hogy elkí­sérjem őket. A Kötőipari Válla­latnál befejező munkálatok — vakolások, burkolások — folynak. A hideg idő itt is hátráltatta a munkát, hisz december végére kellett volna befejezni az új mű­helyterem építését. A Városház utcán, a volt városi istálló helyén a tehergépkocsik­nak készül új garázs. Belső átala­kítással „lakáshoz” jut a locsoló­autó és a szemétszállító gépkocsi is, mert eddig hely hiányában az udvaron dacoltak az időjárással. Az iskolákban is kihasználják a téli szünetet: a II. sz. iskolában egy tanterem elavult padozatát­­ cserélik ki parkettával, a Pálffy és a Román Kollégiumban pedig ajtók, ablakok és ágyak mázolá­sával újítják fel a berendezést. A Vértanúk útján mindnyájunk tetszését megnyerte az új ostor­nyeles világítás, most a Sztálin úti bérházak előtt gyúlnak ki az új fénycsöves lámpák, majd fo­lyamatosan végig a Sztálin úton és az Árpád utcában, a DÁV dol­gozóinak munkája nyomán. A zeneiskolánál és a Kossuth téri lakásépítkezéseknél áll a munka. Fagyszünet van. A párt­háznál viszont dolgozik a beton­keverő és a futószalag hordja a téglát. Folynak a belső munkála­tok. A műhelyekben szorgos munka folyik: javítják a szerszámokat, a lakatos műhelyben pedig a Vár­fürdő új bejárati épületének ke­rítése készül. A „vizesek” a für­dő parkjának új öntöző berende­zéseihez már készítik elő az anya­gokat, így telt el a városfejlesztésben egy látszólag csendes, valójában eléggé mozgalmas nap, az év első munkanapja. (Hack) Nem volt zökkenő a Harisnyagyárban Január másodikén volt az új esztendő első munkanapja, azon­ban az ez évi feladatokra már a múlt év végén készültünk. Mi tet­te szükségessé? Mint minden év­ben, ez évben is növekednek fel­adataink, s ha ennek a megnöve­kedett feladatnak meg kívánunk felelni, bizony jóval korábban meg kellett kezdenünk a felkészü­lést. Ez év első negyedévében közel negyedmillió pár harisnyával kell többet termelnünk, mint az óév negyedik negyedévében. Ez egy­maga is jelentős feladat, azonban mégsem a legnagyobb. A műszaki fejlesztés, a géppark korszerűsíté­se tovább halad ez évben is a megkezdett úton. A géppark zö­ménél jóval korszerűbb gépek kö­zül ez évben további 70—80 gép üzembe állítására fog sor kerülni. Ezek egy részét a termelés emel­kedése miatt kell üzembe állíta­ni,.^ ic.dIC.jZi Vi.ic.ciiu d>. civ­ilt gépek ket kicserélni. A modernebb gépe­ken a fogyasztók által keresettebb és jobb minőségű harisnyát gyár­tunk, továbbá biztosítjuk az emel­kedő exportterv teljesítését is. A műszaki fejlesztési feladatok teljesítése segíti elő a rendszeres önköltségcsökkenést, a termelé­kenységi feladatok teljesítését. Önköltségünk évről évre rendsze­resen javul. Ez évben is célul tűz­tük ki az önköltségcsökkentési terv túlteljesítését. A műszaki in­tézkedési terv szerint 1962-ben több mint félmillió forint megta­karítást tervezünk. Egy-két kira­gadott példa: egyes géptípusoknál nem volt megoldva a keletkező hulladék felfejtése és feldolgozá­sa. E gépeken igen drága, import, színes nylonfonallal dolgozunk. Ez évben már műszakilag meg­oldottuk a felfejtést és a feldol­gozás is megindul. Ezzel 65 ezer forint megtakarítást értünk el. A költségek csökkentésénél a legnagyobb lehetőségeink a fonal és a tűtakarékosság terén vannak. Az új, modern gépek ezt ezt fi­gyelembe véve megfelelő megállí­tóberendezésekkel is fel vannak szerelve, ez lehetővé teszi azt, hogy a gép azonnal megálljon, ha egy tű eltörik, vagy ha leszakad a szál. Ilyen megállítóberendezé­sek felszerelésével közel 45 ezer forint megtakarítást értünk el. Székely Árpád Gyulai Hirisnyagyár Q hljJiigj/igheMih... Az újév mindig különös gondolato­kat ébreszt az em­berekben, és ezek a gondolatok tiszták, makulátlanok, er­kölcsösek. Új­évkor mindig fogadko­­ zunk, mindig meg akarunk javulni, helyre akarjuk hoz­ni az elkövetett hi­bákat. Egy kicsit le akarjuk zárni a ré­git és egy kicsit új életet szeretnénk kezdeni. Ezek a gondolatok nem azért támadnak bennünk, mert el akarjuk határolni magunkat a régitől, az elmúlt évtől — hisz az sem volt rossz —, hanem azért, mert előre akarunk lépni, gyor­sabban, nagyobbat. Másként, jobban, szebben, még töké­letesebben akarjuk berendezni életün­ket. Meggondoltab­­ban, tervszerűbben, boldogabban aka­runk élni, mint ed­dig. Boldog új évet — hangzik a köszöntés és a mi újévi gondo­latainkat is ez hatja át. Boldog új évet akarunk teremteni magunknak és em­bertársainknak is, mert csak együtt tu­dunk boldogulni, együtt az egész nagy család, az egész nép, az egész embe­riség. Ez a boldog­ságkeresés adja eze­ket a tiszta gondola­tokat, amelyek a jobb, szebb élet megteremtését cé­lozzák. Valamikor újévi álmok, talajtalan ábrándozások voltak ezek a gondolatok,a most rajtunk múló valóság, hisz min­den évünk gazda­gabb, szebb, boldo­gabb lesz. Minden év közelebb visz ah­hoz a tiszta társada­lomhoz, amely ma­gában hordja az egyén, a társadalom, az egész emberiség boldogulását. Ami a társadal­munk, a szocializ­mus építését segítik, gyorsítják ezek az újévi gondolatok, hisz minden év ezen az úton, a jólét, a boldogság magasabba szintjén kell, hogy­ folytatódjon és foly­tatódik tovább, az egyre boldogabb új évek felé. (K-k) Az új év első 99 csibetermése 99 A gyulai baromfikeltető telepén január első napjaiban „megszüle­tett” az új telep legelső „termése”. A próbakeltetés kiválóan sikerült, az elektromos keltetőgépek kitűnő „kotlóknak” bizonyultak. A gyulai Vörös Csillag Tsz rendelésére 1200 első osztályú csibe — hamisí­tatlan csipogással — köszöntötte az újévet. HÓCSATA UTÁN... A tavalyi évben kötött házasságok ötven százaléka társadalmi esküvő volt A hetenként közölt anyakönyvi hírek szerényen húzódtak meg lapunk utolsó oldalán, közölve azt, hogy hány apróság követelt he­lyet magának az életben, hány fiatal lépett házasságra és találta meg egymás kezét, hogy becsületesen, tisztán, egymást segítve, tá­mogatva haladjanak az élet rögös, de felfelé ívelő, egyre többet ígérő útján. S végül azokról is szóltak ezek a hírek, akik elmentek közülünk, akik kezéből kiesett a szerszám, akiknek egykori létét már csak fejfák és emlékek jelzik. Az öröm és a bánat statisztikája az anyakönyvi hírek, ahol azért mindig több az öröm és kevesebb a bánat. Mindig több a mosoly és kevesebb a könny. Tavaly, 1961-ben háromszázhuszonnégy gyermek született, ez­zel szemben kétszáznyolcvanan haltak meg, így a város lakossága tovább szaporodott. Megnyugtató — ha szabad így mondanom —, hogy az elhaltak között alig volt fiatal és az általános életkor 70 év körül lehet. Az újszülöttek részére négyszer annyian rendeztek társadalmi névadó ünnepséget, mint egy évvel ezelőtt és ugyancsak több mint duplája volt a társadalmi temetést igénylők száma. A társadalmi rendezvények azonban a házasságkötéseknél váltak igazán népszerűvé. Míg 1957-ben három, 58-ban tizenkettő, 59-ben 28, 60-ban 45 ifjú pár kötött házasságot a tanács díszter­mében, eddig a tavalyi évben kötött száznyolcvanhárom házasság ötven százaléka impozáns keretben rendezett társadalmi esküvő volt, amelyen az ifjú párok a szülők és munkatársaik előtt a tanács dísztermében kötöttek — reméljük hosszantartó, boldog — házassá­got. (K—k) Döcögő évkezdés is, szírógépek — anyagra vártak —, viszont a női részleg első mű­szakos asszonyai vidáman perget­ték a varrógépeket. Ők ezen a na­­pon is mintegy ötszáz darab gyer­mek tornanadrágot készítettek el a múlt évben jól bevált szalag­­rendszerükben. Sok behoznivalója van­ a ktsz. nek, hiszen az 1961-es évben na­gyon sokszor küszködtek anyag­hiánnyal. Nem állnak jobban jelenleg a cipész ktsz-ben sem. „Rossz anyagellátás, jelentős munkaki­esés ...” — tértek vissza mindun­talan a kellemetlen szavak Uj­he­lyi Sándor elnök tájékoztatásában, amikor felkerestük a ktsz-t. Ta­valy, a negyedik negyedévben az említett nehézségek miatt a ren­delt nyolcezer pár cipőből csak 7200-at tudtak elkészíteni. De addig is, míg egy-két héten belül minden dolgozójuk a mun­kaasztalokhoz állhat, a helyi ja­vítási igényeket elégítik ki. Még az év első felében új javítórészle­geket fognak nyitni a város több pontján s ez — ha nem is egy csa­pásra — minden bizonnyal segíti majd a tervüket. Talán még ennél is jelentőseb­bek a másik nagy gyulai szövet­kezetnek, a Fa- és Fémbútoripari Ktsz-nek a tervei. Nagy Kálmán, a ktsz elnöke elmondotta, hogy a múlt évhez hasonlóan, amikor 108 százalékra teljesítették tervü­ket, az idén ismét nagyszerű ered­ményekre számítanak. — Január első napjaiban ugyan leltározunk, de hamarosan megkezdjük leg­újabb termékeink gyártását — je­lentette ki Nagy elvtárs. Egyik legjelentősebb tervük a többi gyul­lad k tsz-ekkel való állandó koope­ráció, amely biztosítja a nagy mennyiségű export rendeléseik teljesítését. Érdekes, s bizonyára hamar népszerűvé váló termékük lesz a legújabb tervezésű „guruló bevásárló szatyor” és a fémvázas „Varia” gyermekszék. Ezekből máris több ezer darabot rendel­tek a Szovjetuniónak és Jugoszlá­viának. Szépek a tervek, de az új gaz­dasági évet zökkenőmentesebben is kezdhették volna. Egy-két szö­vetkezetben nem a legjobban si­került az év eleji start. —W— A gépek még nem minden üzem­ben, gyárban indultak be az év első munkanapján, de a munká­sok mindenütt hozzáfogtak a fo­lyamatos termelés gyors előkészí­téséhez. Javítottak, anyagot rak­tároztak, az irodákban számoltak, tervezgettek. — Az első lépéseket tesszük a termelésben — mondotta Dóczi Ferenc, a Szabó Kisz főkönyve­lője. A férfikonfekció-részlegük­­ben mozdulatlanul álltak a varró* Kétszázezer baromfi A gyulai termelőszövetkezetek 1962-ben 212 ezer baromfit nevel­nek fel. Ezek között legtöbb a csirke, de sok a pulyka, kacsa, sőt a liba is. Egyedül az Erkel Tsz tagsága csaknem nyolcvanezer baromfi nevelését vállalta. A Nép­­köztársaság Tsz 48 ezer, a Vörös Csillag Tsz 35 ezer, a többi szö­vetkezet pedig 20—20 ezer barom­fi felnevelését vette tervbe.

Next