Gyulai Hírlap, 1963. január-június (4. évfolyam, 2-50. szám)

1963-01-08 / 2. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK JANI. 8., KEDD­I BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG GYULAI KIADÁSI IV. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM Négy esztendő a mérlegen Alkotmányunk értelmében le­járt a tanácsok megbízatása — is­mét tanácsválasztásokra készül az ország. A Hazafias Népfront már megalakította a különböző választási bizottságokat, s ezrek ügyködnek azért, hogy a legjob­bak kerüljenek ismét az államha­talom fontos vezető fórumaiba: a tanácsokba. A választásra készülés idősza­kában a tanácsok munkája most mérlegre kerül. Az egyik serpe­nyőben négy év van. Négy vetés, négy aratás, szüret, munka, ered­mények. A másikban esetleges kudarcok, sikertelenségek. S ha a mérleget vizsgáljuk, javunkra billen annak serpenyője, hisz’ az elmúlt négy év nagy jelentőségű az ország, a megye életében. Ez az időszak a tömegek alkotó kezde­ményezése kialakulásának, s a parasztság tömeges szövetkezeti útra térésének ideje. Ez a kora annak, hogy népgazdaságunk min­den ágában a szocialista termelési viszonyok az uralkodók, ez a kora, hogy búzából, kukoricából és több mindenből — a két nehéz, aszályos esztendő ellenére — nö­vekedtek a terméshozamok, az árutermelés. S ez nem véletlen. A párt helyes politikai vonalvezeté­se, a kormány helyes intézkedései révén fokozódott a tanácstagok munkakészsége, egyre többen vállaltak részt az államhatalmi, államigazgatási feladatok ellátá­sából, s munkájuk fe részét­­­"kü­lönösen falun — a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, meg­szilárdításának hogyanja, miként­je képezte. Tanácsaink e négy év alatt serényen munkálkodtak. Községi és városi tanácstagok szá­zai, ezrei személyes példájukkal vezették rá gazdatársaikat a szö­vetkezeti útra. A pártszervezetek támogatásával sokszor heves vi­táktól zajos, éjfélbe nyúló tanács­üléseken vitatta és példás mun­kájával a gyakorlatban egyenget­te, a mintegy kétezer szövetkezeti paraszt-tanácstag az új paraszti élet eddig járatlan útját Négy év nem nagy idő, s e négy év alatt néphűségből, a közügyek iránti munka szeretetéből, számta­­lan tanácstag jelesre vizsgázott. A Hazafias Népfront szervezte előadásokon tanulták az állami ügyek intézésének felelősségteljes munkáját, s azt jól kamatoztat­ták a gyakorlatban. Akaratuk, hozzáértésük révén szélesedett és vált termékenyebbé a végrehajtó bizottságok, az állandó bizottságok munkája, a falu, a város lakosai­nak tevékeny közreműködésével, a legtöbb helyen valóra váltak a négy évvel ezelőtti elképzelések. Igaz, nekünk embereknek meg­van az a tulajdonságunk is, hogy szeretünk mindent természetesnek venni. Ezért szükséges nagyobb távlatokba visszatekinteni, lemér­ni, ellenőrizni, mit tettünk, mit kaptunk, közösen mit alkottunk. Ha összegezzük, legtöbb esetben meglepő a kép. Csodálkozva mondjuk: valóban­, ezt már egé­szen elfelejtettük, ki gondolta vol­na, hogy négy év alatt ennyit vál­tozott a város, a község arculata? Pedig ez tény. És többes számban kell mondani: a községek, váro­sok, a helyes ipar-, mezőgazdaság város- és községpolitika hatására fejlődtek. Kivétel nélkül mind­egyik, egyik többet, másik keve­sebbet, de a négy év összértékét tekintve, mindegyik sokat. Hogy csak néhány példával éljünk: 1962-ben befejeződött a megye fal­vainak villamosítása. Évente több tízezer kilométerrel kígyózott to­vább a járdahálózat. Leírni is hosszú lenne, ha mindezt felsorol­nánk. De a községi-városi taná­csok összegezték ezt. Az egész vá­rost, községet érintő létesítmények mellett számba vették, hány álla­mi lakás épült, mennyit csináltak maguk erejéből az emberek, ho­gyan szépült, gazdagodott a csa­ládok élete. S ott találjuk a szá­mot: a tanácstagok buzdítása révén egyre jobban fellendült a vá­rosok, falvak építéséért, szépíté­séért indult társadalmi munka­mozgalom, mely csaknem nyolc­millió forint értéket képviselt a múlt esztendőben. S ha mindezt pastieállítja nyelébe rakjuk, bizton egyensúly­ban marad az eltelt idővel. A mérleget azonban nemcsak úgy lehet felállítani, hogy az időt és az eredményeket vetjük össze, hanem úgy is, hogy adtunk-e annyit, amennyit kaptunk. Nem tudnánk-e még többet, még job­ban hozzájárulni a népgazdaság gyarapodásához. Most, amikor a jelölőgyűlések elkezdődnek, ezek is szóba kell, hogy kerüljenek. És helyesen. Szóba kerül majd a megtett út és a megteendő. Prog­rammal lépnek elő a Hazafias Népfront jelöltjei, s ez a program nem más, mint a párt VIII. kong­resszusán elhangzott határozatok helyi megvalósítása úgy, hogy mi­nél gyorsabb ütemű, költségmen­tesebb legyen városon, falun a termelés, szilárduljon a munkafe­gyelem, s különösen falun erő­södjenek, szilárduljanak a szoci­alista gazdálkodás új hajtásai, a termelőszövetkezetek. A megye lakossága készülődik a jövő nagy eseményére — a vá­lasztásokra. Néhány nap és elkez­dődnek a jelölőgyűlések, ahol mérlegre teszik a választók, ho­gyan dolgoztak a tanácsok, a ta­nácstagok, a mérleg nyelve pedig megmutatja a nagy döntés előtt: ki érdemes a további bizalomra? Deák Gyula Az Ifjúsági Akadémia sikere Gyulán A gyulai városi KISZ-bizottság szervezésében már öt éve műkö­dik a téli hónapokban Ifjúsági Akadémia. Különösen a gimnázi­um, a Kertészeti Technikum, Ro­mánn Gimnázium, Ápolónőképző Intézet és az Iparitanuló­ Intézet fiataljai körében népszerűek az akadémia előadásai. A járási mű­velődési házban minden második héten 600—650 fiú és leány hall­gatja­ meg az előadásokat, közülük sokan bérletet is váltottak. A tíz előadásból álló sorozatban eddig az ifjúság célkitűzéseiről s felada­tairól, a modernségről, a háború és béke kérdéséről volt szó. Az elkö­vetkező hetekben a pályaválasz­tásról, a VIII. pártkongresszusról, Latin-Amerikáról és az űrutazás­ról hallhatnak előadást a résztve­vők. Az előadások után filmet ve­títenek. Városi pártnap A Magyar Szocialista Mun­káspárt gyulai járási-városi végrehajtó bizottsága január 10-én, csütörtökön este hat órai kezdettel a városi tanács nagytermében, az időszerű kül- és belpolitikai kérdések­ről, az MSZMP VIII. kong­resszusáról, valamint a ta­nácsválasztásról nyilvános pártnapot tart, melyre meg­hívja az érdeklődőket. Előadó: Sütő Ottó elvtárs, a pártfőiskola tanára. Az év első „termése” Tóth József­né, a Gyulai Baromfikeltető állomás dolgozója vá­logatja a naposcsibéket. Az év első keltetéből­ már több ezer darabot szállítottak a szövetkezeteknek. «■auiUHIUlUUUUHIUHHMtlINaHHHHMS^IIHMÍuíia^ij« - - — ...... Kétszeresére növeljük a baromfisillom­ányt •­ Termelőszövetkezetünkben 1961- ben fogtunk hozzá a nagyüzemi baromfineveléshez. Mint a leg­több esetben, a kezdet itt is nehe­zen ment. Ráfizetéses ágazat volt a baromfinevelés, akár az egy kilogramm hús előállításában, akár a felnevelési arány tekinte­tírása 26 forintba került, míg az elhullás 30 százalékos volt. Miért volt ez így? Elsősorban az elhelyezés körülményei, másod­sorban a gondozó-vezető tapaszta­­lathiánya, de nem utolsósorban a takarmányozás egyoldalúsága volt a fő ok. 1962-ben elért eredmények alap­ján viszont elmondhatjuk, hogy elégedettek lehetünk. December 1-ig összesen 16 és fél ezer csirkét hoztunk ki a gyulai keltetőállo­mástól, amelyből a békéscsabai Barneválnak 14 900 darabot, 14 410 kilogramm súlyban adtunk át. A áss­ ntrmr iSm­é­t ro—12 Tibies korban elérte az egykilogrammos súlyt. Ebben az évben az egy kilo­gramm baromfihús előállításához 3,80 kilogramm takarmányt etet­tünk meg, és 16 forintért állítot­tunk elő egy kilogramm baromfi­húst. Az eredményeket elsősorban az állandó tápetetésnek, a gondo­zók anyagi érdekeltségének, és nem utolsósorban a nagyobb szak­értelemnek, a megfelelő férőhe­lyek építésének tulajdoníthatjuk. Az elek­ keverőüzem a tsz részére teljes egészében biztosította a szükséges baromfitakarmányt. Meggyőződésünk, hogy a barom­­­fitáp tartalmazza mindazt a szük­séges tápanyagot, amely kielégíti a növekvő baromfi szükségleteit. A másik döntő tényező a gondo­zók anyagi érdekeltségének eme­lése volt. Ugyanis az év kezdetén a tsz tagságával karöltve termelé­si ágazatokra kidolgoztuk a pre­mizálást, így Gőg Mária és Le­­hóczki Zsófia egész évi készpénz­­prémiuma például több mint tíz­ezer forint volt. Nagy Mária hét­ezer, Német Teréz kétezer, Sebes­tyén Mária másfél ezer, Herman András takarmányos több mint 4 ezer forintot, összesen 42 990 fo­rintot kapott munkaegységen fe­lül. Ebben az évben az első hétezer csibe már a szövetkezetben csi­pog a baromfitápért és 33 ezer darabot, a tavalyinak több mint a dupláját kívánjuk felnevelni, úgy gondoljuk, még nagyobb si­kerrel. Molnár János A Zöld Mező Tsz párttitkára Tizedszer az élüzem címért 1961-ben nyerték el kilenced­szer a megtisztelő élüzem címet a Gyulai Cementipari Vállalat dol­gozói. Az elmúlt évben sajnos a meg­rendelések nem feleltek meg a vá­rakozásnak, ezért az 50 százalék­kal megemelt terv teljesítésében bizonyos nehézségek keletkeztek. A megrendelések hiánya miatt később módosított tervet azonban — mely természetese­n magasabb volt az előző évinél — túlteljesí­­tették... Jó a törzsgárda, sok a lelemé­nyesség az üzem munkásaiban. Ez a munkasiker titka — mondta Tar Ferenc elvtárs, az üzem igazga­tója, miközben arról beszélget­tünk, hogy vajon ebben az évben sikerül-e teljesíteni az élüzem cím elnyerésének feltételeit. Megje­gyezte, nem akar jósolni, de ha nem lesz az anyagellátásban za­var, elérik az élüzem szintet. A tervet ugyanis még nem kapták meg, de előreláthatóan mintegy négy—négy és fél millió forintos­­ ervre számítanak. Kicsiny, mintegy félszáz létszá­mú üzemükben három szocialista brigád dolgozik. Valamennyiük folyamatos munkája elsősorban azon múlik, hogy a két távoli bá­nyából — a Miskolc melletti Nyékládházáról és Félegyházáról — időben megkapják a kavicsot, Lábatlanból és Tatáról pedig a cementet. A bányák dolgozóin nem múlik a szállítás, a bajokat leginkább a vagonhiányból kelet­kező szállítási nehézségek okoz­zák. Gyakori náluk az újítás. Ez év­re szóló elgondolásaik a nehéz fi­zikai munkák további megkönnyí­tésére irányulnak. A vállalatnál új szocialista brigád van alakulóban és bizakodásuk a „tízszeres él­­üzem”-re nem alaptalan. B. Z. Teljesen beépül az Eötvös utca Néhány éve nyitották meg váro­sunkban az Eötvös utcát. Az utca első lakóháza a városi tanács által épített hatlakásos bérház volt, s ezt követték az utca bal oldalán épített családi házak. Az év tavaszán a fenti hatla­kásos bérház és a Somogyi B. utca közötti területen felépül az Országos Takarékpénztár kétszin­tes, nyolclakásos társasháza. En­nek közelében, a vízügyi igazga­tóság bérházától nyugatra épül fel egy háromszintes, alápincézett hétlakásos, modern szolgálati la­kóház, mely szintén a vízügyi igazgatóság dolgozóinak készül. Az utca bal oldala is teljesen beépül. Jelenleg két lakóház épí­tésének engedélye van a városi tanács építési osztályánál. Ezen házak felépítésével összesen 17 család jut lakáshoz az Eötvös ut­cában. A lakóházépítéseken kívül a parkosítás, a járdaépítés és a köz­­világítás korszerűsítése folyama­­tosan történik. Gőg

Next