Gyulai Hírlap, 1963. január-június (4. évfolyam, 2-50. szám)

1963-01-08 / 2. szám

IWS. Január 8. Tizenötezer televízió- és rádió-zavar egy év alatt Eljárás a rendeletek megszegői ellen • Kötelező a gépkocsik zavarszűrése A rádió-és a televízió-előfizetők számának gyarapodásával növek­szik a posta zavarelhárító szolgá­latának a munkája is. A háború előtti időben évenként négy-négy és fél ezer rádió­zavart kellett ki­vizsgálniuk. 1958-tól már hatezren felül volt a hibabejelentések szá­ma, a múlt évben pedig már 15 000 hibát vizsgált meg és hárított el a posta. Az országban mintegy 2,3 millió rádió- és több mint 300 000 televízió-előfizető van, s a bejelen­tett hibák 30 százaléka televízió­­zavarokra vonatkozik. Jó néhány rendelet védi a tele­vízió- és a rádió-tulajdonosokat, s e rendelkezések végrehajtását a posta szigorúan ellenőrzi. A nagy­frekvenciás berendezéseket — a televízió-vétel legnagyobb ellensé­gét — például csak a posta enge­délyével lehet üzemben tartani. Jelenleg 1600 pvc hegesztő beren­dezésnek van végleges vagy ide­iglenes működési engedélye, sor­suk azonban bizonytalan. Ezeket ugyanis csak műsoridőn kívül le­het üzemeltetni, s ez az idő az adások bővítésével egyre csökken. Szabályozzák az orvosi diater­miás készülékek használatát is. A posta néhány éve kezdte meg az országban található ilyen beren­dezések áthangolását olyan frek­venciára, mely a televíziót nem za­varja. Az idén ezt a munkát be is fejezik, az új berendezéseket pe­dig már úgy készítik, hogy a köz­vetlen környezetben sem okoznak zavart. A két éve kiadott ren­delet alapján sikerült elérni, hogy az elektromos készülékeket, ház­tartási berendezéseket már zavar­szűrő szerkezettel készítsék. A múlt évben a posta például 92 gyár új termékeit vizsgálta meg, s valamennyi termék már zavarszű­rővel ellátva került forgalomba. Rövidesen újabb eredmény várha­tó a zavarelhárítás munkájában. A posta 12 különféle, a legtöbb elektromos berendezéshez alkal­mas zavarszűrő berendezést fej­lesztett ki, s ezek gyártását az első negyedévben három híradástech­nikai üzem megkezdi. Az új KRESZ előírja, hogy a gépkocsik csak zavarszűrővel ellát­va közlekedhetnek. A rendelkezés egyelőre csak az új kocsikra vo­natkozik, december végéig azon­­­­ban minden kocsira fel kell sze­­­relni a zavarszűrőt Megoldatlan probléma még a neonok és az erősáramú vezetékek okozta za­var. A városokban egyre több a neonberendezés, a televízió-tulaj­donosok szemszögéből nézve azon­ban ezek a fények rontják a vé­telt. A posta kiderítette, hogy a nagyfeszültséggel működő neonbe­­rendezések okozta zavarokat meg lehetne szüntetni, ha több transz­formátorral működtetnék ezeket. Felkérték a Nehézipari Minisztéri­umot is, amennyiben lehetséges, a nagyfeszültségű vezetékek telepí­tésekor kerüljék el a lakott terü­leteket. (MTI) Ui hajtások az úttörőcsapatok munkájában Szaporodik a bábos, ezermester, egészségügyi, közlekedési szakrajok száma AZ ÚJ TANÍTÁSI évben érde­kes, új színfolttal gazdagodott az úttörőmunka: csaknem minden csapatnál megalakultak a külön­féle szakrajok. Ezek a rajok arra ki­váltották, hogy egészséges irány­ba tereljék a gyerekek érdeklődé­sét, minden úttörő megtalálja azt a tevékenységi formát, melynek keretében szívesen végzi úttörő­­munkáját. Megyénkben különösen a szarvasi járásban működnek ered­ményesen a bábos, egészségügyi, kerékpáros, közlekedési, vízi, ezer­mester, térképész, kisállattenyész­­tő, gyógynövénygyűjtő szakrajok. A legtöbb ilyen faj — nyolc — a szarvasi II. számú általános is­kolában van. Békésszentandráson négy viziraj működik. A vizirajok népszerűségére jellemző, hogy a szarvasi viziraj tavaly vizicsapat­­tá alakult át, ma már hetven tag­ja van. Az őrsvezetők tizenhat éven felüli ifjúmunkás és közép­­iskolás fiatalok a csapatban, mert a vízen fokozott felügyeletet kell biztosítani. Az idén teljesen elké­szül a csapat körösparti csónak­háza, a csónakok nagy részét a csapat tagjai készítik el a kiszis­­táikkal és nevelőikkel együttmű­ködve. A BÁBRAJOK egyszerű bábo­kat készítenek , elsajátítják a báb­játszás alapjait, és kisebb jelene­teket adnak elő. Az egészségügyi szakrajok tagjai az alapvető egészségügyi szabályokkal és az elsősegélynyújtás kezdő elemeivel ismerkednek meg. A kerékpáros szakrajban a kerékpározás törté­netével, a karbantartási munkák­kal foglalkoznak a pajtások és ki­rándulásokat tesznek. A közleke­dési rajok a közlekedés rendjével ismerkednek meg, az ezermester szakrajok pedig apró használati tárgyakat, iskolai felszerelési tár­gyakat, óvodai játékokat készíte­nek. AZ EDDIGI tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az úttörők szakirányú munkája színesebbé, vonzóbbá tette a mozgalom életét, a közös munka és annak eredmé­nyei jó hatással vannak a csapat­széklem alakulására, a gyerekek fejlődésére. OOOOOOOOOOOOOOOCOCOOOOGOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOC Nagy érdeklődés a politechnikai órán Senk kíváncsisággal hajolnak az új Pannónia varrógép fölé a­ gyulai I. számú általános iskola VH. b) osztályának tanulói. Lángossütés lett volna a poli­technikai óra tananyaga, de Csor­ba György, a járműbolt ötlete ve­zetője jelezte­, hogy a Csepeli Vas­mű varrógépgyár részlegétől szak­ember jött az üzletbe. Palotás Antal, a vasmű dolgozója a lányok nagy ér­deklődé­­sének közepette adja át a varrógépek kezelésének tudomá­nyát 4 1963. január 8., kedd. Nyikolaj Nyekraszov * — 5 évvel ezelőtt, 1958. január 8-án a Szovjetunió részéről a béke érdekében fontos kezdeményezés történt. A szovjet kor­mány a NATO-államok mindegyikéhez jegyzéket intézett, melyben a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai között meg nem támadási szerződés megkötését javasolta. NAPTÁR 85 évvel ezelőtt 1878. január 8- án halt meg Nyikolaj Nyek­raszov orosz forradalmi demok­rata költő és publicista. Majd­nem 20 éven át szerkesztette a Szovremenyik (Kortárs) című la­pot. Költeményeivel nemcsak a paraszti, hanem már a városi dolgozó nép munkájának dicsé­retét énekelte meg, ízes, a nép­dalokkal rokon nyelven. Ki él boldogan Oroszországban? című népeposza az ún. „jobbágyfelsza­badítás" (1861) utáni idők pa­rasztjainak nehéz sorsát ábrázol­ta, népmesei keretben, népi jel­lemek és szokások bemutatásá­val. Válogatott költeményeit Áp­­rily Lajos fordította le. íj orvosi lakás, tűzoltószertár épült négy év alatt Kertészszigeten (Tudósítónktól) Kertészszigeten az elmúlt négy és fél év alatt a községi tanács irányításával igen sokat segített a lakosság a község fejlődésében. Járdásították az utcákat, melyhez a lakosság társadalmi munkával járult hozzá, kigyulladt a villany is és az elmúlt négy év alatt tet­ték lehetővé azt, hogy a községben most már állandó mozi is van. Ezenkívül új orvosi lakás és tűz­oltószertár épült fel. Jelentősen nőtt az új családi háziak száma is. A községi tanács a jövőben tervezi egy művelődési otthon építését. Kedd í OLVASTUK Élet 178 fokos hidegben Lev Lozina-Lozin­szkij leningrá­­di professzor úgy véli, hogy az élő sejtnek még a legalacsonyabb hő­mérséklet sem árt, ha nem kép­ződnek benne jégkristályok, s a fagyasztás 1—2 másodperc alatt megy végbe, illetve ha a szövetet átitatják glicerinnel. Lozina-Lo­­zinsakij, a Szovjet Tudományos Akadémia Sejttani Intézetében a kukoricalepke hernyójának élő szövetét glicerinnel átitatta és a hernyót ezután először 0 fokos, majd mínusz 30 fokos hőmérsék­leten megfagyasztotta. Végül mí­nusz 178 fokos hőmérsékletű fo­lyékony nitrogénbe helyezte a hernyót. A fagy megszűntével a hernyó feléledt, pillangó lett be­lőle, amely utódokat hozott. A kísérletet számos hernyóval sike­resen megismételték. (APN) Európa első „testszövet bankja” A csehszlová­k Hradec Královéban megalakult az első európai „testszövet bank”. Az intézetben elsősorban csont- és nyálkahártya-szöveteket és szaru­hártyát tartósítanak és ellátják vele az átültetéseket végző csehszlovák kórházakat. Az intézet nemrégiben 70 csehszlovák szakember és 20 külföldi vendég jelenlétében konferenciát tar­tott a szövetátültetés problémájáról. (A „Prague News Let­ter”-ből) A megzavart szertartás Birkapaprikás!... A falusi ember­nek összefut a nyála erre a szóra, mert nincs ennél ünnepibb iga­zibb étel. Persze nem úgy, ahogy a városiak csinálják, két kiló húsból, a gázláng fölött, hanem úgy, ahogy a tágas portákon szo­kás: egész birkából, bográcsban, lassú tűzön ... Asszony ne is fogjon hozzá! Rideg pusztai ember érti ennek a módját, ezt a magasztos szertar­tást aki a tilos grófi jószágot csenve főzte a fasorban vagy ott leste el a soha senkinek ki nem adott receptet. Minden faluban megvan ennek a szertartásnak az egyedüli fő­papja, pontifex maximusa. Ő öli le az áldozati állatot, ő trancsí­­rozza a húst, s maga teszi a bog­rácsba is szigorú rend szerint, ne­­hogy összekeveredjen az oldalas a zsigerrel, s a comb a nyakas­sal. Sót, paprikát, hagymát maga hint rá, ő rakja a sohasem lán­goló, de mindig eleven parázzsal izzó tüzet, s a forgatást se bízza másra. Akkurátusan terpeszt csinál a tűz fölött, két kézzel ma­rokra kapja a bogrács fülét és ügyesen kanyarint vele három­szor jobbra. Egy szem hús sem pályázik el eközben a másik mel­lől, csak éppen kavarodik kicsit a bográcsban. A bor, az meg külön tudo­mány. Ha nem erős és nem tűz­piros, mint a templomi kis­­kancsóban, a jó szakács rá se te­­jzi a húsra, így aztán rendsze­rint köze van a borvásárhoz is. A faluban, ahol a zárszámadás ért, Pipás Miska ennek a meste­re. Kis töves ember, s szájában tényleg mindig ott tüzesedik a cseréppipa, akkor is, amikor a bográcsot forgatja. Egyszer meg­esett vele, hogy ilyen művelet közben rákiáltott a nászuramra a Gera Panni lakodalmán — mert ott okvetetlenkedett a bog­rács körül — és a bagó a húsba pottyant, de hiába csúfolták vele, csak nem hagyta el a pipát ilyen­kor sem. Már csak azért sem, mert ezután sem csappant meg a falu bizalma. — Májusi majáli­son, ünnepi banketten, lakoda­lomban —­ mindig őt kérték a bogrács mellé, így csöppent ide a téesz mulat­ságára is pedig se kutyája, se macskája a közösködőknek. Az elnök üzent neki, beígért egy pár liter bort meg egy tál pap­rikást a családnak, ez is kitesz annyit, mint egy napszám, s rá­adásul azt is meglátja, milyen víg­ban lesznek a téeszesek: hány munkaegységnyi futja nekik az evés-ivásra. Látta, hogy magas vendégeik is vannak, s jobban ügyelt a bog­rácsra: hadd menjen híre a tu­dományának. Bent a nagyteremben mér folyt a poharazás, de nem úgy, mint szokott Éppenhogy csak nyalogatták az emberek a pohár szélét, az asszonyok meg rá se igen néztek. Mindenki a vacsorát várta, mert arra lehet inni, annak minden falatjára. Pipás kön­­­nyebben volt, mert egy-egy da­rab fellövésben lévő húst meg­­mártogatott a csöndesen rotyogó lében, azon­mód melegen be­kapta, s nagyot húzott rá a demi­­zsonból, ami kettős célt szolgált a bogrács mellett. Egyszer fű­szer volt, másodszor meg ven­­dégkínálgató. Mert amikor a hús szaga hosszúra nyúlik és fölszip­ pántját az emberek, jön ám a kóstolgató deputáció! Először az elnök fordult be a féltetejű szín alá, de éppen jó­kor, mert Pipást el kellett igazí­tani a fa dolgában- Indult is mindjárt, hogy markoljon egy hónalj arkáctuskót. Maga az el­nök maradt addig a bogrács ön­zője. Kóstolgatta, kóstolgatta a párolgó húst, s úgy találta pa­raszti nyelvével, hogy kevés ben­­ne a bor. Nem szólt Pipásnak, mert tudta, hogy ebben nincs al­ku, hanem fogta a nagy üveget és jó liter erejéig belekotnyeles­­kedett a szertartásba. Aztán a bogrács fölötti gőzben összedöc-

Next