Gyulai Hírlap, 1963. július-december (4. évfolyam, 51-101. szám)
1963-07-02 / 51. szám
963. július 2, A w [UNK]r ■ ■ [UNK] i ■ [UNK] a ■ [UNK] I Az uj népi ülnökök Május 15-től június 30-ig, másfél hónapig tartott a bírósági népi ülnökök jelölése, illetve megválasztása. Üzemek, gyárak, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, lakóterületek dolgozói nyilvános jelölőgyűléseken, mintegy 700 ülnököt javasoltak megválasztásra megyénkben az illetékes járási, illetve megyei tanácsok ülésén. Szombaton volt az utolsó aktus, amikor a megyei tanács 40 különböző foglalkozású embert választott meg a megyei bíróság népi ülnökeivé. A most újraválasztott népi ülnökök lesznek a következő évek során a büntető ügyekben és polgári perekben a társbírák, nemcsak jelképes állami és társadalmi életünk demokratizmusának, hanem nagyon is fontos tényezői. Éppen ezért, ténykedésük rendkívül nagy felelősséggel jár, ítélőképességükkel, jó meglátásukkal, a dolgozó embernek adatott tárgyilagos gondolkodásukkal, a tárgyalás előkészítő szakaszától az ítélet indokolásáig, rájuk is hárul az igazságos, törvényeinknek megfelelő döntés. Hajlamosak sokan arra, hogy népi ülnökeink becsületes társadalmi feladatát kicsinyítsék, a szó eredeti értelmében csak „ülnököknek” tekintsék. Nem azok. Társbírák, akik teljes jogú tagjai a bírói tanácsnak, szavazatuk az ítélkezésben egyenértékű a szakbíróéval. Volt rá példa, hogy a két társbíró még a tanácsvezetőt is leszavazta, az igazságosabb, körültekintőbb ítélet érdekében. Nagy szerepük van a tárgyalásokon az ügy alapos felderítésében. Életismeretükből fakadó józanságuk, a munkában való jártasságuk alapján feltett kérdéseik mindig előbbre viszik a bírói tanácsot abban, hogy egyegy részletkérdés világosan záruljon az ítélőasztal elé. Hány tárgyaláson tapasztaltuk már, hogy a népi ülnök által feltett kérdés után, egy-egy ügy menetében egészen más — igazságnak megfelelőbb — fordulat állt be. De természetesen azt is meg kell itt mondani, hogy egy-két társbíró nem állt társadalmi hivatása magaslatán. Részben nem törekedett nagyobb jogi gyakorlat elsajátítására, részben nem érezte az ítélethozatal felelősségét, s ennek következtében nem is tudott teljes részese lenni a tárgyalásnak, rábízta az ügyet csupán a szakbíróra. Ilyen népi ülnök egyre kevesebb. A most megválasztottaktól pedig azt várják jelölőik, hogy mindig, minden ügyben érezzék magukon a társadalom és az ember, az igazság és a becsület iránti felelősséget. A tárgyalótermen kívül is várakozóan tekintünk az új népi ülnökökre. A mindennapi életben, ott, ahol apránként nyilvánul meg munkánk és életünk, becsületünk és emberségünk — ott is legyenek a nép képviselői. Ne hagyják szó nélkül a rendellenességeket, a bűnös cselekedeteket és visszaéléseket. Ha nem is bíróság elé tartozó dolgokat tapasztalnak, legyenek a mindennapi élet bírái is. És egy másik fontos feladat: a népi ülnöök ott él az üzemben, együtt a többi dolgozóval, örömben és gondban. Ott van a társadalmi bíróság is, amely egyre nagyobb szerepet tölt be az üzemen belüli rendellenességek szereplőinek megbüntetésében. Nem lenne helyes, ha a bírósági népi ülnök a tárgyalásokon szerzett jogi tapasztalataival, gyakorlatával nem segítené ezeket a bíróságokat Az egész társadalomnak, valamint az üzemnek, gazdasági szerveknek és az igazságnak nagy hasznára válik, ha a most megválasztott népi ülnökeink mind a tárgyalóteremben, mind az életben aktív őrei lesznek közrendünknek. Varga Tibor Az első kereset Szöszi hajú, nagy,lányos kislány. Eleven, mint az ördög és persze tele ambícióval, tenniakarással, amelyet még csak táplál a nemrég rátört vakáció. Ha merném, szélvész kisasszonynak nevezném, mert csapongó kedvű, derűreború hangulatú bakfis, aki a tánczenékért él, hal, színészképeket, autogrammokat gyűjt és persze néha ötösöket is. Most végezte a hetedik általánost. Először a két Körös közén, a gyulai Erkel Tsz borsóföldjén találkoztam vele. Dolgozott. Mellette még vagy száz hozzá hasonló „fruska” görnyedt a földön. Szedték a borsót. Kilóját egy forintért. Nem rossz kereset, de meg kell érte dolgozni a tűző napon. Fürge kezeivel egy óriási zsákba rakta a borsót, amit délelőtt szedett. Haját összezilálta a rakoncátlan szél. Arcát, hátát lebarnította a nap. Könnyű kis ruháját lángosan összehúzza — csakúgy, mint szemöldökét —, amikor érdeklődöm munkája iránt. Előbb megrántja a vállát, de azután beszélgetni kezd. Amúgy bakfis módra. Bizonytalanul kezdi, aztán csillogó szemekkel, hadarva folytatja. Alig tudom követni gondolatait. Egy szuszra elmondja, hogy ma 25 kiló borsót szedett és már összesen két piros százasa van. Most siet haza, mert délután ennyi óra, ennyi perckor Sárosi Katalin énekel és előtte még meg akar enni egy fagyit. Míg beszél, a keze villámgyorsan mozog. Újabb kérdésemre hasonlóképpen válaszol. Két lusta pillantás, három-négy bizonytalan szó, aztán a szokásos lavina. Valahogy így... „Ja, a pénzből. Azt nem költöm el. Nem, még fagyit sem veszek belőle, mert azzal célom van. Fagyi, ha aputól is kapok. Ez nem arra való. Száz forintot félreteszek a tankönyvekre, a többit meg... a többit meg... Anyuka kiegészíti és veszek rajta egy kétrészes fürdőruhát meg ha marad még, akkor egy blúzt veszek. Tetszik tudni most olyan cuki kis blúzok vannak és egész olcsók, ha jut, akkor kettőt is veszek. Egy nyersszínűt meg egy korállszínűt.” így mondta el terveit, az első keresetre épült bizonytalan költségvetését, ott a borsóföldön guggolva, csillogó szemekkel, lelkes fellobbanásokkal. Azóta találkoztam vele a strandon. Pirulva bevallotta, hogy a fürdőruha az első kereset terméke. Amikor végignéztem, lesütött szemekkel buktatta előre vállait, mintha szégyellte volna, hogy a fürdőruha kétrészes. Nem tudom, hogy a nyers- és a korállszínű blúzra jutott-e még, de én kétszer éreztem az első keveset, a keményedő gyermekkezekkel megvívott munka nagyszerű varázsát. Először ott a borsóföldeken, amikor csillogó szemekkel ecsetelte tervét, másodszor a strandon, amikor erősödő alakját szégyenlősen akarta elrejteni a maga vásárolta fürdőruhába. Janusz 4 Kedd A Karasz-brigád Ki ne hallott volna még Orosházán, de megyénkben is Karasz Lajos kőműves- és Antall Gábor ácsbrigádjáról? Sokszor írtunk kiváló eredményeikről, példamutató magatartásukról, fegyelmezettségükről. Egy éve tűzték célul a Szocialista cím elnyerését és nemrég, az építők napján közölték velük, hogy a célkitűzésüket elérték. Naplójukra rákerült a két szó: Szocialista brigád. Devosa Sándor főművezető nem használ nagy szavakat, amikor Karasz Lajos brigádjáról beszél. Csak ennyit mond: Derék emberek, mindig lehet rájuk számítani. A tetőszerkezetek beemelésénél éppen úgy, mint a kőművesmunkánál. A „derék” jelző az emberi magatartást is kifejezi. A munkában és otthon egyaránt. Mert a kettőt nem lehet egymástól elválasztani. Becsülettel élnek, ezen alapszik életkedvük, vidámságuk is. De ismerkedjünk meg a brigád öt tagjával egy kicsit jobban is. Karasz Lajos brigádvezető A brigádját dicséri: — Kétszer sem kell nekik mondanom, hogy dolgozzanak. A pontos munkakezdés és befejezés?... Ezt is megszoktuk. Ha azt mondják, hogy ünnepnap is szükség van a munkánkra, eljövünk. Nem kell külön beszélni senkivel. Mindnyájan tudjuk a kötelességünket. Ilyen ez a brigád, amelynek tagjai közül többen már néhány éve együtt dolgoznak. — És ha valaki fegyelmezetlen lenne? Valamikor ilyen eset is előfordult. De az az idő már régen elmúlt. Célokat tűzünk magunk elé és azt megvalósítjuk. Újra és újra, többet és többet. Bacsa Imre mukja a megélhetést. És hozzátehetem, nem is akármilyent. Négyen visszük haza a keresetet... Mindene megvan az én kis Idukámnak — mondja elégedetten. És talán leginkább a család iránti odaadó szeretetével érdemelte ki azt a nagy megbecsülést, amellyel társai körülveszik. Madarász István A légtámasz. Először akkor láttam, amikor télen az egyik épület 16 méter magas vastartószerkezetén állt vattaruhában. Mint valami kötéltáncos... Lehetett mínusz 15 fok hideg. — Szeretem a magasságot, egészen jól érzem magam ott. A hideget pedig — hátha nem is szeretem, de — kibírom. Ilyen a mi munkánk. Csak tudjon magának parancsolni az ember... Igenn fegyelmezett. Nem ismer tréfát, ha valamilyen feladatot kell végrehajtania. Nemcsak az én véleményem, ha azt mondom: az üveggyári építkezés egyik leg Babinyecz Mihály A víg kedélyű. Csorvási fiú, 21 éves. A kultúrotthon énekkarának tagja és önkéntes tűzoltó is. Szeret színházba, moziba, vendéglőbe, cukrászdába járni. — Munkaidőben azonban dolgozni szeretek. Büszke vagyok arra, hogy ehhez a szocialista brigádhoz tartozom. Az a terve, hogy ősszel tovább tanul Technikus lesz belőle. Majzinger Mihály A fegyelmezett — A fegyelem a legfontosabb. Ahol hiányzik, ott nem lehet eredményt elérni. Ezért helyeslem a nemrég kiadott rendelkezést, amely a szabad szombatok tartását is korlátozza. Ha nem dolgozzuk le előírt munkaidőt, természetes, hogy a tervet sem tudjuk teljesíteni. Ezzel közvetlenül és közvetve is sokat ártunk magunknak — mondja határozottan. A szocialista brigád egyébként nemcsak betartja, hanem alaposan ki is használja a munkaidőt, ami azonban nem különösebb érdeme. Ez minden dolgozó kötelessége. • Következik Antall Gábor ácsbrigádja. Pásztor Béla A nagypapa. Azért nevezik így, mert már unokája is van. Ráadásul sokat emlegeti a két és fél éves Iduskáját, aki az ő szeme fénye. Fia, lánya és veje is itt dolgozik. — Ez építkezés biztosítja szá-kitűnőbb munkása Évi két és fél milliárd értékű munka vár a kisiparosokra Mint minden egyébben, a kisipari politika alakulásának kérdésében is világosan és félreérthetetlenül leszögezte álláspontját a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa. Megállapította, hogy társadalmunk fejlődése, a lakosság érdekei egyaránt megkövetelik az eddigi kisipari politika folytatását. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a tisztességes munkát végző magán kisiparosokra mindaddig szükség van, amíg a szocialista ipari vállalatok és szövetkezetek minden tekintetben nem elégítik ki jobban a lakosság növekvő igényeit, mint a magánszektor. A kongresszusi határozat a továbbiakban megállapította: Szocialista társadalmunk fejlődéset a magán kisiparosok becsületes munkája is segíti és a párt arra törekszik, hogy a kisiparosok aktív részesei legyenek a dolgozó nép szocialista összefogásának, hogy saját elhatározásukból fokozatosan a kollektív termelés útjára lépjenek. A határozatot gyakorlati cselekedetek sora követte. Kidolgozták a helyi ipar ötéves tervét, amely konkrétan előirányozta, hogy államunk a javítási, szolgáltatási, családiház-építési, karbantartási, egyedi mérték utáni megrendelésekből átlagosan évi két és fél milliárd forint értékű munka teljesítését várja a kisiparosoktól. Magától értetődik ugyanis, hogy nem elegendő forgalomba hozni a tartós fogyasztási cikkek százezreit, hanem gondoskodni kell azok karbantartásáról és javításáról is. Hogy a kisiparosoknak milyen derekasan kell kivenniük részüket ebből a munkából, azt néhány szám is bizonyítja. A múlt esztendőben a szolgáltató, javító és mérték utáni tevékenységnek, valamint a családi ház-építkezéseknek ötven százalékát a magánkisipar látta el. A tanácsi vállalatok és kisipari szövetkezetek kapacitásának növelésével 1965-re előreláthatóan úgy alakul a helyzet, hogy a magánkisiparra az ilyen természetű munkák 35— 38 százalékának elvégzése vár. Miután azonban a tervezés szerint 1965 végére az igények mintegy 75—80 százalékkal növekednek, a magánkisipartól forintban kifejezve a tavalyihoz hasonló mennyiségű munkát várnak majd a tervidőszak végén is. Hatalmas ez a feladat, elvégzésére kellően fel kell készülni. Erre mutatott rá dr. Timár Mátyás pénzügyminiszter is a KIOSZ nemrégiben tartott országos kül-