Gyulai Hírlap, 1963. július-december (4. évfolyam, 51-101. szám)

1963-07-02 / 51. szám

963. július 2, A w [UNK]­r ■ ■ [UNK] i ■ [UNK] a ■ [UNK] I Az uj népi ülnökök Május 15-től június 30-ig, másfél hónapig tartott a bírósá­gi népi ülnökök jelölése, illetve megválasztása. Üzemek, gyárak, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, lakóterületek dol­gozói nyilvános jelölőgyűlése­ken, mintegy 700 ülnököt java­soltak megválasztásra megyénk­ben az illetékes járási, illetve megyei tanácsok ülésén. Szom­baton volt az utolsó aktus, ami­kor a megyei tanács 40 külön­böző foglalkozású embert válasz­tott meg a megyei bíróság népi ülnökeivé. A most újraválasztott népi ül­nökök lesznek a következő évek során a büntető ügyekben és polgári perekben a társbírák, nemcsak jelképes állami és tár­sadalmi életünk demokratizmu­sának, hanem nagyon is fontos tényezői. Éppen ezért, ténykedé­sük rendkívül nagy felelősséggel jár, ítélőképességükkel, jó meg­­­­látásukkal, a dolgozó embernek adatott tárgyilagos gondolkodá­sukkal, a tárgyalás előkészítő szakaszától az ítélet indokolá­sáig, rájuk is hárul az igazságos, törvényeinknek megfelelő dön­tés. Hajlamosak sokan arra, hogy népi ülnökeink becsületes társa­dalmi feladatát kicsinyítsék, a szó eredeti értelmében csak „ül­nököknek” tekintsék. Nem azok. Társbírák, akik teljes jogú tagjai a bírói tanácsnak, szavazatuk az ítélkezésben egyenértékű a szak­bíróéval. Volt rá példa, hogy a két társbíró még a tanácsvezetőt is leszavazta, az igazságosabb, körültekintőbb ítélet érdekében. Nagy szerepük van a tárgyalá­sokon az ügy alapos felderítésé­ben. Életismeretükből fakadó jó­zanságuk, a munkában való jár­tasságuk alapján feltett kérdé­seik mindig előbbre viszik a bí­rói tanácsot abban, hogy egy­­egy részletkérdés világosan zá­ruljon az ítélőasztal elé. Hány tárgyaláson tapasztaltuk már, hogy a népi ülnök által feltett kérdés után, egy-egy ügy me­netében egészen más — igazság­nak megfelelőbb — fordulat állt be. De természetesen azt is meg kell itt mondani, hogy egy-két társbíró nem állt társadalmi hi­vatása magaslatán. Részben nem törekedett nagyobb jogi gyakor­lat elsajátítására, részben nem érezte az ítélethozatal felelőssé­gét, s ennek következtében nem is tudott teljes részese lenni a tárgyalásnak, rábízta az ügyet csupán a szakbíróra. Ilyen népi ülnök egyre keve­sebb. A most megválasztottaktól pedig azt várják jelölőik, hogy mindig, minden ügyben érezzék magukon a társadalom és az ember, az igazság és a becsület iránti felelősséget. A tárgyalótermen kívül is vá­rakozóan tekintünk az új népi ülnökökre. A mindennapi élet­ben, ott, ahol apránként nyilvá­nul meg munkánk és életünk, becsületünk és emberségünk — ot­t is legyenek a nép képviselői. Ne hagyják szó nélkül a rendel­lenességeket, a bűnös cselekede­teket és visszaéléseket. Ha nem is bíróság elé tartozó dolgokat tapasztalnak, legyenek a min­dennapi élet bírái is. És egy má­sik fontos feladat: a népi ülnöök ott él az üzemben, együtt a töb­bi dolgozóval, örömben és gond­ban. Ott van a társadalmi bíró­ság is, amely egyre nagyobb sze­repet tölt be az üzemen belüli rendellenességek szereplőinek megbüntetésében. Nem lenne helyes, ha a bírósági népi ülnök a tárgyalásokon szerzett jogi ta­pasztalataival, gyakorlatával nem segítené ezeket a bíróságo­kat Az egész társadalomnak, va­lamint az üzemnek, gazdasági szerveknek és az igazságnak nagy haszn­ára válik, ha a most megválasztott népi ülnökeink mind a tárgyalóteremben, mind az életben aktív őrei lesznek közrendünknek. Varga Tibor Az első kereset Szöszi hajú, nagy,­lányos kislány. Ele­ven, mint az ördög és persze tele ambíci­óval, tenniakar­ással, amelyet még csak táplál a nemrég rá­tört vakáció. Ha merném, szél­vész kisasszonynak nevezném, mert csa­pongó kedvű, derűre­­ború hangulatú bak­fis, aki a tánczené­kért él, hal, színész­­képeket, autogram­­mokat gyűjt és per­sze néha ötösöket is. Most végezte a hete­dik általánost. Először a két Körös közén, a gyulai Er­kel Tsz borsóföldjén találkoztam vele. Dolgozott. Mellette még vagy száz hozzá hasonló „fruska” gör­nyedt a földön. Szed­ték a borsót. Kilóját egy forintért. Nem rossz kereset, de meg kell érte dolgozni a tűző napon. Fürge kezeivel egy óriási zsákba rakta a borsót, amit délelőtt szedett. Haját össze­zilálta a rakon­cátlan szél. Arcát, hátát lebarnította a nap. Könnyű kis ru­háját lángosan ös­­­szehúzza — csakúgy, mint szemöldökét —, amikor érdeklődöm munkája iránt. Előbb megrántja a vállát, de azután beszélgetni kezd. Amúgy bakfis módra. Bizonytalanul kezdi, aztán csillogó szemekkel, hadarva folytatja. Alig tudom követni gondolatait. Egy szuszra elmondja, hogy ma 25 kiló bor­­sót szedett és már összesen két piros százasa van. Most siet haza, mert dél­után ennyi óra, ennyi perckor Sárosi Kata­lin énekel és előtte még meg akar enni egy fagyit. Míg beszél, a keze villámgyorsan mo­zog. Újabb kérdésem­re hasonlóképpen vá­laszol. Két lusta pil­lantás, három-négy bizonytalan szó, az­tán a szokásos lavina. Valahogy így... „Ja, a pénzből. Azt nem költöm el. Nem, még fagyit sem ve­szek belőle, mert az­zal célom van. Fagyi, ha aputól is kapok. Ez nem arra való. Száz forintot félre­teszek a tankönyvek­­re, a többit meg... a többit meg... Anyuka kiegészíti és veszek rajta egy kétrészes fürdőruhát meg ha marad még, akkor egy blúzt veszek. Tetszik tudni most olyan cuki kis blúzok vannak és egész ol­csók, ha jut, akk­or kettőt is veszek. Egy nyersszínűt meg egy korállszínűt.” így mondta el ter­veit, az első kereset­re épült bizonytalan költségvetését, ott a borsóföldön guggol­va, csillogó szemek­kel, lelkes fellobba­­násokkal. Azóta találkoztam vele a strandon. Pi­rulva bevallotta, hogy a fürdőruha az első kereset terméke. Amikor végignéztem, lesütött szemekkel buktatta előre válla­it, mintha szégyellte volna, hogy a fürdő­ruha kétrészes. Nem tudom, hogy a nyers- és a koráll­­színű blúzra jutott-e még, de én kétszer éreztem az első keve­set, a keményedő gyermekkezekkel megvívott munka nagyszerű varázsát. Először ott a bor­sóföldeken, amikor csillogó szemekkel ecsetelte tervét, má­sodszor a strandon, amikor erősödő alak­ját szégyenlősen akarta elrejteni a maga vásárolta für­dőruhába. Janusz 4 Kedd A Karasz-brigád Ki ne hallott volna még Orosházán, de megyénkben is Karasz Lajos kőműves- és Antall Gábor ácsbrigádjáról? Sokszor írtunk kiváló eredményeikről, példamutató magatartásukról, fegyelme­zettségükről. Egy éve tűzték célul a Szocialista cím elnyerését és nemrég, az építők napján közölték velük, hogy a célkitűzésüket el­érték. Naplójukra rákerült a két szó: Szocialista brigád. Devosa Sándor főművezető nem használ nagy szavakat, amikor Karasz Lajos brigádjáról beszél. Csak ennyit mond: Derék embe­rek, mindig lehet rájuk számítani. A tetőszerkezetek beemelésénél éppen úgy, mint a kőművesmunkánál. A „derék” jelző az emberi magatartást is kifejezi. A munkában és otthon egyaránt. Mert a kettőt nem lehet egymástól elválasztani. Becsülettel élnek, ezen alapszik életkedvük, vidámságuk is. De ismerkedjünk meg a brigád öt tagjával egy kicsit jobban is. Karasz Lajos brigádvezető A brigádját dicséri: — Kétszer sem kell nekik mon­danom, hogy dolgozzanak. A pon­tos munkakezdés és befejezés?... Ezt is megszoktuk. Ha azt mond­ják, hogy ünnepnap is szükség van a munkánkra, eljövünk. Nem kell külön beszélni senkivel. Mindnyájan tudjuk a kötelessé­günket. Ilyen ez a brigád, amelynek tagjai közül többen már néhány éve együtt dolgoznak. — És ha valaki fegyelmezetlen lenne? Valamikor ilyen eset is előfordult. De az az idő már régen elmúlt. Célokat tűzünk magunk elé és azt megvalósítjuk. Újra és újra, többet és többet. Bacsa Imre mukja a megélhetést. És hozzá­­tehetem, nem is akármilyent. Né­gyen visszük haza a keresetet... Mindene megvan az én kis Idu­­kámnak — mondja elégedetten. És talán leginkább a család iránti odaadó szeretetével érde­melte ki azt a nagy megbecsülést, amellyel társai körülveszik. Madarász István A légtámasz. Először akkor lát­tam, amikor télen az egyik épület 16 méter magas vastartószerkeze­tén állt vattaruhában. Mint vala­mi kötéltáncos... Lehetett mínusz 15 fok hideg. — Szeretem a magasságot, egé­szen jól érzem magam ott. A hide­get pedig — hátha nem is szere­tem, de — kibírom. Ilyen a mi munkánk. Csak tudjon magának parancsolni az ember... Igenn fegyelmezett. Nem ismer tréfát, ha valamilyen feladatot kell végrehajtania. Nemcsak az én véleményem, ha azt mondom: az üveggyári építkezés egyik leg­ Babinyecz Mihály A víg kedélyű. Csorvási fiú, 21 éves. A kultúr­otthon énekkarának tagja és ön­­kéntes tűzoltó is. Szeret színház­ba, moziba, vendéglőbe, cukrász­dába járni. — Munkaidőben azonban dol­gozni szeretek. Büszke vagyok ar­ra, hogy ehhez a szocialista bri­gádhoz tartozom. Az a terve, hogy ősszel tovább tanul Technikus lesz belőle. Majzinger Mihály A fegyelmezett — A fegyelem a legfontosabb. Ahol hiányzik, ott nem lehet eredményt elérni. Ezért helyeslem a nemrég kiadott rendelkezést, amely a szabad szombatok tartá­sát is korlátozza. Ha nem dolgoz­zuk le előírt munkaidőt, ter­mészetes, hogy a tervet sem tud­juk teljesíteni. Ezzel közvetlenül és közvetve is sokat ártunk ma­gunknak — mondja határozottan. A szocialista brigád egyébként nemcsak betartja, hanem alapo­san ki is használja a munkaidőt, ami azonban nem különösebb ér­deme. Ez minden dolgozó köte­lessége. • Következik Antall Gábor ács­brigádja. Pásztor Béla A nagypapa. Azért nevezik így, mert már unokája is van. Ráadá­sul sokat emlegeti a két és fél éves Iduskáját, aki az ő szeme fénye. Fia, lánya és veje is itt dolgo­zik. — Ez építkezés biztosítja szá-­kitűnőbb munkása Évi két és fél milliárd értékű munka vár a kisiparosokra Mint minden egyébben, a kis­ipari politika alakulásának kérdé­sében is világosan és félreérthetet­lenül leszögezte álláspontját a Ma­­­gyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa. Megállapította, hogy társadalmunk fejlődése, a lakos­ság érdekei egyaránt megkövete­lik az eddigi kisipari politika foly­tatását. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a tisztességes munkát végző magán kisiparosokra mindaddig szükség van, amíg a szocialista ipari vállalatok és szövetkezetek minden tekintetben nem elégítik ki jobban a lakosság növekvő igé­­nyeit, mint a magánszektor. A kongresszusi határozat a további­akban megállapította: Szocialista társadalmunk fejlődéset a magán­ kisiparosok becsületes munkája is segíti és a párt arra törekszik, hogy a kisiparosok aktív részesei legyenek a dolgozó nép szocialista összefogásának, hogy saját elhatá­rozásukból fokozatosan a kollek­tív termelés útjára lépjenek. A határozatot gyakorlati csele­kedetek sora követte. Kidolgozták a helyi ipar ötéves tervét, amely konkrétan előirányozta, hogy ál­lamunk a javítási, szolgáltatási, családiház-építési, karbantartási, egyedi mérték utáni megrendelé­sekből átlagosan évi két és fél mil­liárd forint értékű munka teljesí­tését várja a kisiparosoktól. Ma­gától értetődik ugyanis, hogy nem elegendő forgalomba hozni a tar­tós fogyasztási cikkek százezreit, hanem gondoskodni kell azok kar­­bantartásáról és javításáról is. Hogy a kisiparosoknak milyen de­rekasan kell kivenniük részüket ebből a munkából, azt néhány szám is bizonyítja. A múlt esztendőben a szolgálta­tó, javító és mérték utáni tevé­kenységnek, valamint a családi ház-építkezéseknek ötven százalé­kát a magánkisipar látta el. A ta­nácsi vállalatok és kisipari szövet­kezetek kapacitásának növelésével 1965-re előreláthatóan úgy alakul a helyzet, hogy a magánkisiparra az ilyen természetű munkák 35— 38 százalékának elvégzése vár. Mi­után azonban a tervezés szerint 1965 végére az igények mintegy 75—80 százalékkal növekednek, a magánkisipartól forintban kifejez­ve a tavalyihoz hasonló mennyisé­gű munkát várnak majd a terv­időszak végén is. Hatalmas ez a feladat, elvégzésé­re kellően fel kell készülni. Erre mutatott rá dr. Timár Mátyás pénzügyminiszter is a KIOSZ nemrégiben tartott országos kül-

Next