Gyulai Hírlap, 1964. január-június (5. évfolyam, 1-51. szám)

1964-01-03 / 1. szám

1964. január 3. lafcariosz nyilatkozata a Pravdának Moszkva M&tcariosz érsek, a Ciprusi Köz­társaság elnöke hétfőn este dol­gozószobájában fogadta a moszk­vai Pravda két tudósítóját és a következő nyilatkozatot adta a lapnak: A Ciprusi Köztársaság előtt nagy nehézségek tornyosulnak, de szi­lárdan hisszük, hogy a szigetor­szág népe és kormánya le tudja k­üzdeni ezeket a nehézségeket és megtalálja azt a kiutat ebből a bo­nyolult helyzetből, amely megfelel a ciprusiak érdekeinek, a köztár­saság szuverenitása és független­sége megszilárdításának. A köztársasági elnök ezután el­mondotta, hogy a ciprusi alkot­mány, amely az úgynevezett biz­tosítékokról szóló szerződésen, valamint a zürichi és londoni megállapodásokat aláíró orszá­gokkal való szövetségi szerződése­i­­­ alapszik, számos olyan tételt­ t­artalmaz, amely elkerülhetetle­nül kiváltja a sziget görög és tö­rök lakossága között a helyzet ki­éleződését. A kormány három év alatt sokat fáradozott azon, hogy csökkentse a két nemzetiség kö­zött a feszültséget. A nézeteltéré­seket békés úton szeretnénk meg­oldani — szögezte le Makariosz. Kuba nagy ünnepe Bárért és ellenség­e túlzás né­kül elmondható: az egész világ figyeli azt a grandiózus erőfeszí­tést, amelyet a forradalmi és szo­cializmust építő Kuba népe foly­ta­t szabadságáért, függetlenségé­ért, nemzeti föleme­lkedéséé­rt, a szocialista építés új meg új dia­dalaiért. öt éve győzött a kubai nép forradalma, a világ legerő­sebb és legagresszívebb imperia­lista hatalmának tőszomszédsá­gjában. Kubáé az az örök dicsőség, hogy elűzve az amerikai zsold­­ban álló kubai zsarnokot, Batis­­tát , megteremtette a nyugati féltekén az első szocialista álla­mot. A nevezetes évfordulón a haladásért küzdő emberek forró szívvel köszöntik Kuba hős népét Havamnu a kubai forradalom centruma. A modern nagyváros, amely valamikor a jenki milliomosok, milliárdosok és pénzes semmittevők endorádója volt, most a kubai népkultúra, ipar, kereskedelem, művészet, tudomány fellegvára. Ez a metropolis Kuba felszabadulása óta szakadatlanul fejlődik. Egy kis nép nagy tetteinek ebből az idegközpontjából szakadatlanul árad az egész országra — sőt annak határain túlra is — a kubai forradalom életereje. Keim­­ győzhetőnek. Mindenekelőtt azért, mert hősies a népe, harcban és munkában egyaránt kiváló. És legyőzhetetlen, mert a szocialista országok segítik igazságos ügyét. Ez a nép a segít­séget sokszorosa­n megérdemli. Bal oldali felvételünk a kubai építőmunka és erő valóságos jelképe. Jobb oldali képünk pe­dig a „Los Pinos” állami gazdaság dolgozóinak újonnan épült lakótelepe. Kuba kommunista kormánya megmutatta, mit le­het tenni a népért, ha a nemzeti jövedelmet nem idegen tő­kések vágják zsebre. Mindkét kép meggyőzően hirdeti: Kuba győzelmesen alkot! Jogfos reményekkel Dobi István újévi köszöntője Dobi István, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának el­nö­jé­ szerdán délben 12 órakor mondotta el a rádióban és a tele­vízióban a következő újévi kö­szöntőt. Ismét reánk köszöntött egy új esztendő első napja. A szilveszter éjszaka játékos öröme, vigassága után köszöntsük mi is őt, és­­ rö­vid számvetéssel búcsúztassuk el a magunk mögött hagyott óesz­tendőt. Elégedett szívvel zárjuk le az 1963-as esztendő számadását Megvoltak az évnek a gondjai, nehézségei, csalódásai, gyászai és veszteségei egyéni, családi és közösségi értelemben. Ez elma­radhatatlan az élettől. Voltak ter­veink, szándékaink, amelyek nem teljesültek, maradt elhanyagolt és félretett munkánk, hol a magunk hibájából, hol a másokéból. Mégis jó szívvel, barátsággal köszö­nünk el az óesztendőtől, mert ha egészében nézzük a magunk mögött hagyott évet, az ered­ményeket, a fejlődést, az ország állapotát, a népjólétet, hazánk nemzetközi tekintélyének növe­kedését, hírünk alakulását a vi­lágban — panaszkodásra kevés okunk van. A csúcsoktól még messze va­gyunk, de általában jobb, szerve­­­t fittebb, eredményesebb és gazda­ságosabb a munka. A társadalmi életből, a kultúra területein, a közszellemben szaporodtak a szo­cialista jellemvonások, a párt ■ ás 06, emberséges, kommunista politikája köré kialakul a nem­zeti egység. Ez volt a sikerek for­rása 1963-ban és további fejlődé­sünk biztosítéka 1964-re. Lépten -n­yomon érezhetjük, hogy a szeretethez és barátság­hoz, amit a szocialista országok családjában élvezhetünk, Nyugat felől mind több tisztelet és meg­becsülés csatlakozik irántunk. Jólesik ezt megállapítani, főleg azért, mert nem valami bonyolult világpolitikai játék következmé­nye, hanem annak eredménye, hogy a magunk népe, hazánk bol­dogulása és az emberi haladás becsületes szolgálata érdekében választott úton járunk, több si­kerrel, mint amennyi ellenségeink kedvére lehet Nem a barátságos vagy kényszerű elismerések és dicséretek, hanem kizárólag népünk érdeke ösztö­nöz bennünket, hogy tovább haladjunk a szocialista úton, amelyet magunk választottunk és a legjobbnak tartunk, örülünk neki, ha közben­ a né­pek békés egymás mellett élését is szolgálhatjuk politikánkkal. A hidegháború enyhült. A vi­lág hal­ad e szocializmus felé. Az emberi értelem szinte naponta új világokat hódít meg, hinnünk kell abban, hogy a népek józan értelme és az államférfiak felelős­ségérzete kialakítja a verseny és a fejlődés békés módszereit, meg­óvja az emberiséget az atomka­tasztrófától. A Szovjetunió 1963-ban is ha­talmas erőfeszítése­ket tett az em­­­­beriség békéjének megőrzésére és a világ népei mély békevágyá­nak, a szocialista világrendszer létének, a szovjet kormány áll­hatatos erőfeszítéseinek köszön­hető, hogy megszületett az atom­csend-egyezmény, amely, ha szerény kezdet is, de biztató, a béke híveit további har­cokra ösztönző siker. Ma már történelmi kényszernek tűnik, hogy a tőkés államok vezetői is felelősséggel foglalkozzanak nemcsak a béke, a háború, ha­nem az emberi haladás egyéb kérdé­seivel is. Ilyen körülmények kö­zött a szovjet békepolitika újabb sikereire és a szocializmus esz­méinek további térhódítására számíthatunk az 1964. évben. Belső fejlődésünkkel elégedet­ten, a világhelyzetre bizakodás­sal tekintve zárjuk le az óeszten­dő számadását és jogos remé­nyekkel nyitjuk meg az új év lapjait. 1963-ban elértünk valamit és ezt nemcsak megtartatni akarjuk, ha­nem az a törekvésünk, hogy továbbfejlesszük. Ma már tudjuk, nagyrészt tőlünk függ, hogyan boldogulunk azokkal a lehetősé­gekkel, amelyeket ennek a szép országnak különböző természeti kincsei, gazdagsága, népünknek szorgalma és tehetsége kínál. Ezekkel a gondolatokkal kö­szöntöm kedves hallgatóimat az 1964. év első napján. Kívánok mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új esztendőt. 2 Péntek Külföldi kaleidoszkóp NEW YORK Dél-Carolina államban egy pi­actéren felrobbant a szilveszteri tűzijátékhoz előkészített rakéta­­készlet. Öt ember életét vesztette, 16-an megsebesültek. OSLÖ Dr. Adolf­ Schärf osztrák köztársasági elnök június 1-től 3-ig hivatalos látogatást tesz Norvégiában. PÁRIZS A Párizsi Athénée Színház, ahol Hochhuth nyugatnémet szerző Helytartó című darabját játsszák, újabb botrányos tüntetés színhelye volt. Előadás közben több tüntető felugrott a színpad­ra és antiszemita jelszavakat ki­áltozva megtámadta a színésze­ket. A nézők — javarészt a volt mauthauseni és buchen­waldi fog­lyok szövetségének tagjai — kó­rusban követelték a fasiszta rend­zavarok eltávolítását. Az elő­adás mintegy negyed óráig szüne­telt, mialatt a rendőrök valóságos képesh­arcot vívtak a tüntetőkkel. A verekedésnél több személy könnyebben megsérült, mintegy harminc zavarót őrizetbe vettek. SZÓFIA Az 1963. év méltó befejezése­ként, hétfőn ünnepélyesen átad­ták rendeltetésének a B­urges­z közelében épült olaj­feldolgozó kombinát első részlegét. Az ün­nepélyes avatáson a párt és a kormány számos vezető szemé­lyiségének kíséretében megjelent és hosszabb beszédet mondott Todor Zsdvkov, a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, a miniszterta­nács elnöke. VARSÓ 1964. január elsején életbe lé­pett az a lengyel—jugoszláv meg­állapodás, mely megszüntette a két ország közötti eddigi vízum­­kényszert. Az utasok ott-tartó záró­dásuk idejére megfelelő valuta - mennyiségeit válthatnak be. »•=*« A lengyel statisztikai hivatal jelentése szerint Lengyelország lakosságának létszáma 1964 első negyedében eléri a, 31 milliót. (MTI) Aktívabb eszmei offenzívát Az MSZMP VIII. kongresszusa azt a feladatot állította a párt­szervezetek, a kommunisták, a közgondolkodás alakításában köz­reműködő minden szerv és ide­ológiai műhely elé, hogy nagyobb aktivitást tanúsítsanak a szocia­lista eszmék terjesztésében, tanít­sák meg az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gondol­kodni. A jelszavak nyelvére le­fordítva: a kongresszus meghir­dette a szocialista ideológia offen­­zíváját. Ez a felh­ívás azóta átment a köztudatba, a legtöbben azonban nem tudnak vele mit kezdeni. Sokan azt mondják, hogy nem sok jelét látják a kongresszusi jelszó érvényesülésének. Az em­berek e nézete mögött legtöbbször az van, hogy az eszmei offenzívá­­tól valamiféle látványos akciókat várnak. Az offenzív ideológiai munka szükségességét maga az élet ve­tette fel. Az ország belső fejlődé­se fordulóponthoz érkezett: csak­nem két évtized megfeszített, ál­dozatos harcában új rendet te­remtettünk a lerombolt régi he­lyébe, leraktuk a szocializmus gazdasági, politikai és ideológiai alapjait, amelyre felhúzhatjuk a szocializmus és kommunizmus épületét. Ebben a munkáiban poli­tikailag, gazdaságilag és az ideo­lógia legfontosabb kérdéseiben végleges vereséget szenvedtek a régi uralkodó osztályok, az új forradalmi ideológia milliók gya­korlatának vezérfonalává lett. A megdöntött társadalmi rend eszmei öröksége azonban még mindig kísért: sokak fejében még mindig hat a polgári világnézet, hatnak a nyárspolgári magatartás legkülönfélébb maradványai, sok­szor békés együttesben a szoci­alista ideológia elemeivel. Az eszmei offensive, célja tehát az, hogy a szocialista társadalom felépítésével együtt és azzal szo­ros kölcsönhatásban a társadalom minden tagjának világnézete megfeleljen a szocialista valóság­nak, szűnjön meg a lét és a tu­dat között még meglevő különb­ség. Annál is inkább szükség van erre, mert a szocializmus és a ka­pitalizmus nemzetközi erőviszo­nyaiban bekövetkezett változás a két rendszer harcának új szaka­szát tűzte napirendre: a békés egymás mellett élés körülményei között a harc gazdasági és ide­ológiai síkra terelődött. S ebben a harcban csak akkor győzhetünk, ha a szocializmus nemcsak a po­litikai és gazdasági viszonyokba­n, hanem az emberek gondolkodásá­ban jó uralkodó lesz. Az eszmei offenzíva napirendre tűzését te­hát ez a két körülmény diktálja, s egyben megszabja az offenzíva tartalmát és módszereit is. Az eszmei offenzíva mindenek­­előtt nem látványos és zajos had­járat, nem bontható le egyes kampányokra, hanem szívós min­dennapi feladat, átfogja a gazda­sági, politikai és ideológiai építő­­munka minden területét. Nem merül ki abban sem, hogy időn­ként hajtóvadászatot rendezünk az ideológia vagy kultúra negatív­­jelenségei, káros megnyilvánulá­sai ellen. Az eszmei offenzíva elsősorban aktív, kezdeményező, elméleti és ideológiai munka. Olyan megfe­szített gondolati tevékenység, amely folytonosan figyeli az élet új jelenségeit, állandóan szembe­síti az elméletet és az elvi meg­állapításokat a változó gyakor­lattal, s marxista—leninista vá­laszt ad a valóság által felvetett minden új kérdésre, bátran el­vetve az idejétmúlt következteté­­seket. Az ilyen kommunista ma­gatartás biztosítja leginkább a szocialista építőmunka és a szo­cialista közgondolkodás fejlődésé­nek szoros egységét és kölcsönha­tását. Mert "az eszmei offenzíva csak akkor éri el célját, ha visz-

Next