Gyulai Hírlap, 1965. július-december (6. évfolyam, 52-104. szám)

1965-07-02 / 52. szám

WW5. Július 2. 4 Ki mit mond a zöldségellátásról? Egy végrehajtó bizottsági határozat Több elárusítóhelyet Nagyobb önállóságot a szövetkezeteknek Az üzletek kirakataiban piros­ak a cseresznye, virít a fehér kar­fiol. A háziasszonyok bevásárló­­garabollyal lépnek az üzletbe, s mint a patikában, úgy vásárol­nak. S panaszkodnak: drága a zöldség, a gyümölcs. Az okok közt kutatva legfontosabb és teljesen tőlünk független: az időjárás. Er­ről nem tehet senki, s ezért nem hibáztathatunk senkit. A drága­ságot azonban nemcsak az időjá­rás okozza, sőt... Erről mindenki­nek más a véleménye. Ki mit mond? A háziasszonyok A békéscsabai piacon reggel 7 órakor az őstermelőknél, a vi­szonteladóknál, a termelőszövetke­zeti árusoknál magasra púpozva áll a gyümölcs, a zöldség.­Minden van bőven. Megszólítok egy as­­­szonyt: — Milyennek találja a békéscsa­bai piac ellátását? — Jónak, csak nagyon drága és sokszor becsapják az embert. — Hogy? — A gyümölcs nincs osztályozva a piacon s a két napja leszedett cseresznye tetejére ma hajnalban szedett cseresznyét raknak, mikor hazavisszük, akkor derül ki, hogy poshadt az áru. Egy másik asszony: — Nehezen érthető meg, hogy a termelőszövetkezeteknek miért nincs kiírva a nevük. Szégyellik, hogy ők is olyan drágák? Egyedül a Május 1 Tsz-nek van standja... A termelők — Miért ilyen drága a paprika? — Nagy az eső, nem nő. — És a paradicsom? — Nem sírt a nap. És így sorjáznak a panaszok egymás után. Az időjárást szidva, a nehézségekre hivatkozva. Vajon mit mond a termelőszövetkezet? Van tara elvtárs, a Május 1 Ter­melőszövetkezet főkönyvelője a következőképpen kezdi: “ Először talán egy történetet mondok el, hogy mi a múltkor ad­tunk volna paradicsomot a MÉK- nek a város ellátására, de csak 28 forintot adott volna kilójáért. Mi kifogásoltuk, mert ugyanakkor az üzletben 46 forintért árulták. Így inkább fölvittük a paradicso­mot Pestre, ahol 40 forintért át­vették kilóját — Kifizetődött? — A napokban egy fuvar volt fent, 50 ezer forintot árultak és csak 2 ezer forint a szállítási költ­ség. — Mi a véleményük a város zöldségellátásáról ? — Nekünk van a piacon egy standunk, mi oda állandóan szállí­tunk friss zöldséget, lényegesen olcsóbban árusíthatjuk, mint a magánosok és az üzletek. A kereskedelem A MÉK-nél így válaszoltak: — Mi látjuk el a boltokat zöld­séggel, de véleményünk szerint a kiskereskedelemnek is bátrabban kellene rendelnie. Náluk, úgy ta­pasztaljuk, mindig másnapi áru kerül a vevőhöz, mert amit mi ki­szállítunk, azt beteszik a raktárba és az előző na­pi maradványt igye­keznek eladni. Pedig nem kevés a káló, hisz 3 tized százalékot leszá­molhatnak. Több bátorsággal, jobb rendeléssel jobb lenne a város zöl­dségellátása. — Önök szerint van megoldás? — Szerintünk jó az ellátás, csu­pán az üzletek bátorsága hiány­zik. Kinek van igaza ? A körséta tulajdonképpen, be is fejeződött. Sajnos, a panaszok igazak. A háziasszonyok tulajdon­képpen nem azt vizsgálgatják, hogy a kereskedelmet irányítók hogy szervezik meg az áruellátást. Most legyünk őszinték, ha valaki hazamegy és vacsorázni akar sza­lonnát zöldpaprikával és paradi­csommal, akkor egy-egy falat köz­ben nem azon gondolkozik, hogy a termelőtől hogy jut el az áru a boltig, hanem azon, hogy 5 deka paradicsomért, ami egy szem, miért kell 2,40-et fizetnie. És kü­lönösen akkor gondolkozik ezer­, ha van olyan ismerőse, aki vi­szont arra panaszkodik, hogy a termelőtől a MÉK a paradicsom kilóját — ami még jelenleg csak primőr — miért 30 forintért veszi át, és hogy lesz belőle 44. Egyszerűsítésre nincs lehetőség? Vajon minden esetben dicsére­tes-e a forint terv túlteljesítése akkor, ha az a vásárló zsebére történik. Mert már hallom, hogy év végén majd a MÉK kijelenti, hogy bevételi tervét ennyi és en­­­nyi millió forinttal túlteljesítette. Márpedig, ha jól meggondoljuk, ez a túlteljesítés abból származik, hogy egy kiló paradicsomot jelen­leg 46 forintért és egy szem pap­rikát egy forint nyolcvanért vá­sárolnak meg a ruhagyári vagy téglagyári munkásasszonyok. A városi tanács végrehajtó bi­zottsága nemrégiben foglalkozott a város zöldségellátásával. Megál­lapítva: a város zöldségellátásáért a termelőszövetkezetek is tegye­nek meg mindent, hogy az ellátás jobb legyen. Állítsanak fel pavilo­nokat és maguk is gondoskodja­nak a piac jobb árufelhozatalá­­ról. A város termelőszövetkezetei több mint 1400 holdon termelnek zöldséget. A megtermelt zöldség­­mennyiség azonban teljes egészé­ben szerződési kötelezettség alá esik. Így a város ellátására vajmi kevés jut. Éppen ezért a jövő évi tervek elkészítésénél a kereskede­lemmel együtt felmérve, biztosíta­ni kell szabad területet a város zöldségellátására. És azt is el kell érni, hogy a néhány évvel ezelőtt önálló felvásárlási lehetőséggel rendelkező boltok ismét kapják vissza ezt a jogukat, hogy lénye­gesen olcsóbban tudják biztosíta­ni a szükségletet. Kevesebb köz­vetítőt, olcsóbb árut. És itt nem le­het különböző érdekekre hivat­kozni, mert ebben a városban tu­domásul kell vennünk, hogy nincs mindenkinek konyhakertje, önálló háztáji gazdasága. (dóczi) Harmincötféle külföldi halkonzerv és szardínia Újdonságok a csemegeboltokban Széles választékú,­­ bőséges készletekkel rendelkezik halkon­zerv- és szardíniaféleségekből a megyei kereskedelem. A fiókok általában 35—40 fajta kü­lönféle külföldi halkonzervvel, szardíniával elégítik ki a vásár­lók igényeit. A régi marokkói szardíniák értékesítésre kerül­tek már, helyettük friss érkezé­­sű, csomagolt dán szardíniák kaphatók. Új cikként jelent­keznek a marokkói 125 gram­mos „Noca” és „Normandie”, amelyek 12 forint 50 filléres fogyasztói árral kerülnek for­galomba. Igen népszerűvé vált a jugoszláv zöldséges, a Mirna elnevezésű halkonzerv is, amely 150 grammos töltősúlyban, 13 forintos fogyasztói áron kap­ható. Péntek Augusztus második felében tartják az üzemi próbát a Sarkadi Cukorgyárban A Sarkadi Cukorgyárban a karbantartással tervszerűen haladnak. Korszerűsítik a cent­rifugát, új nyerslé-szivattyúál­­lomást létesítenek, a mosóház gépi bővítésére is sor kerül. Az üzemi próbát augusztus máso­dik felében tartják meg. A gyár több mint 20 ezer hold cukorrépára kötött ter­meltetési szerződést. A nagy esőzések miatt 800 holdat ki kellett szántani, 120 hold víz­állásos területen pedig csak csökkent termésre lehet számí­tani. Más helyeken a termés­­kilátások jobbak, mint tavaly a hasonló időszakban voltak. Kí­vánatos azonban, hogy aratás előtt még egyszer mindenütt megkapálják a cukorrépát. A gyár szocialista brigádjai kezdeményezésére a dolgozók egynapi keresetüket ajánlot­ták fel az árvízkárosultak ja­vára, ami 38—40 ezer forintot tesz ki. Már előbb is hozzájá­rultak ehhez az akcióhoz: még tavasszal 15 200 forintot juttat­tak el a nyereségrészesedésből a Sárvári Cukorgyár árvízkáro­sultjainak megsegítésére. Ezen­kívül annak idején a Sarkadi Cukorgyár két dolgozója egy nagy teljesítményű szivattyúval nyolc napig tartó munkával se­gítette a lakások pincéiből a víz kiszivattyúzását. Az ipar és a mezőgazdaság vezetői a személyes kapcsolatok erősítésével is segítsék elő egymás munkáját amelyen részt vettek a cukorgyár, a kendergyár, a gépjavító állomás vezetői, műszaki dolgozói, vala­mint a termelőszövetkezetek el­nökei, párttitkárai és főagronó­­musai. A tanácskozáson megjelent Lestyán István, a járási pártbi­zottság titkára is. Az ankét céljaként azt jelölték meg, hogy az ipar és a mezőgaz­daság vezetői a személyes kapcso­latok erősítésével is segítsék elő egymás munkáját. Elhatározták, hogy ősszel megismétlik a talál­kozót. A mezőgazdasági szakem­berek a kampány idején látoga­tást tesznek a Sarkadi Cukor­gyárban, a gyárak vezetői pedig egy később megjelölt időpontban együttesen felkeresik a termelő­­szövetkezeteket Sark­adon a községi pártbizott­ság kezdeményezésére műszaki ankétot tartottak a napokban, Közgazdasági kérdésekről röviden A gépek karbantartása Jó minőségű és folyamatos munkát csak gondosan kezelt és ápolt gépekkel lehet végezni. Biz­tosítani kell a gépek rendben tar­tását, mert használat közben kop­nak, csökken pontosságuk, ki­sebb lesz az üzemelési biztonsá­guk, növekszik az üzemanyagfo­gyasztás stb. A gépkarbantartást is tervezni kell, nehogy a javítá­sok vagy felújítások összetorlód­janak és a termelésben kiesést okozzanak. Ennek a munkának két része van, az egyik a napon­kénti tisztítás és kezelés, a másik a megelőző karbantartás, amely­nek célja, hogy rendszeres javí­tással és felújítással növekedjen a gépek élettartama. Az iparvállalatok sajátosságai­nak megfelelően népgazdaságunk­­ban háromféle karbantartási rendszer alakult ki. A központosított karbantartás területi elv alapján működik, a javításokat szervezett iparági üzem látja el. Ezekben az üzemek­ben specializált felszerelésekkel, nagyüzemi módszerekkel dolgoz­nak, ezért a munkát gazdaságo­sabban oldhatják meg. Legelterjedtebb üzemeinkben a decentralizált karbantartás. Eb­ben a rendszerben vállalatonként vagy nagyobb gyáregységenként szervezik a javítórészlegeket és ez elsősorban azért előnyös, mert a dolgozók jobban megismerhetik a vállalat gépparkját, s ha szüksé­ges, azonnal elkezdhetik a javí­tást vagy a felújítást. A vándorkarbantartás is terü­letileg központosított egységet feltételez, de — mint neve is mu­tatja — a javítóegységek beren­dezéseikkel, felszereléseikkel és gépeikkel járják az üzemeket, a munkát tehát a helyszínen végzik el. A javítások és felújítások üte­mezésének is több módszere isme­retes. A felülvizsgálat utáni karban­tartásra akkor kerül sor, amikor az üzemeltetési költségek növeke­dése, a gyakoribb üzemzavarok stb. jelzik, hogy indokolt külön is gondosan megvizsgálni a gépeket és elvégezni rajtuk az egyes javí­tásokat. A szabványos karbantartást már előre meghatározott idősza­kokban végzik. Függetlenül a mű­szaki hibáktól, szétszerelik az egyes gépeket és kicserélik a szab­vány előírásaiban jelzett alkatré­szeket. Ezt a módszert feltétlenül alkalmazni kell ott, ahol nem ér­zékelhető előre minden hiba, vagy ahol nagy a társadalmi veszélyes­ség (repülőgép, vasúti közleke­dés stb.). Az üzemekben általában ismert módszer a tervszerű megelőző karbantartás. A gépeken megha­tározott időben szerkezeti és pon­tossági vizsgálatokat végeznek és ugyancsak szabályos, előre terve­zett időszakonként elvégzik rajtuk a javításokat és a felújításokat. Igen jelentős a TMK munkája, mert a gépek megbízhatóságának növelésével biztosítja az egyenle­tes termelést és a javítások hos­­­szabb távlatú tervezésének felté­telét. A gépek ápolásának, gondozásá­nak alapja, a későbbi karbantartá­­si idő rövidítésének feltétele első­sorban a naponkénti gondos ke­zelés és tisztítás. Ezt a munkát lé­nyegében a gép mellett dolgozó esztergályosok, szövőmunkások, daruvezetők stb. végzik. Egyéni érdekük, hogy ne feledkezzenek meg ezekről az állandóan ismét­lődő feladatokról, hiszen tovább használhatják a jól ismert és meg­­szokott gépet. A naponkénti gépá­polás népgazdasági hasznossága is igen nagy, mert növekszik a ter­melőeszközök élettartama, bizton­sága és ez az egyik feltétele a fo­lyamatos termelésnek. Kovács András Felhívás a háztáji kert­tulajdonosokhoz! A Mezőhegy­esi Földművesszövetkezet felhívja a gyümölcstermelők figyelmét, hogy a háztáji gyümölcsfáikat ne hanyagolják el! Vegye igénybe a földművesszövetkezet permetezőgépeit a gyümölcsfák permetezésére! A permetezőgépek kölcsönzésével a háztartási és vegyi boltunk foglalkozik, s ugyanott beszerezhetők a permetezőszerek is. Egyben kérjük a kerttulajdonosokat, hogy a boltokban lévő gyümölcsfamegrendelő lapokon a szükségletnek megfelelően szíveskedjenek rendelésüket le adni gyümölcsfáik pótlására, felújítására. MEZŐHEGYESI FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET IGAZGATÓSÁGA 291

Next