Gyulai Hírlap, 1966. január-június (7. évfolyam, 1-49. szám)
1966-01-04 / 1. szám
/ 1%ő. január 4.3 Jobb anyagi érdekeltséget Békéssámsonban Néhány héttel ezelőtt az 1966. évi szerződéses termelés szervezésében Békéssámsont a megyei és a járási szervek elmarasztalták. Ez a statisztikai összefüggések alapján jogos volt. Felvetették Varga István tsz-elnök és Olajos Imre főagronómus felelősségét az Előre Tsz jövő évi termeléséért, a családok életkörülményeinek megteremtéséért. Amíg a múlt évben 280 holdon termeltek étkezési hagymát, 50 holdon fokhagymát, 30 holdon dughagymát, 260 holdon cukorrépát, 65 holdon cirkot és 18 holdon hagymamagot, addig az idén étkezési hagymával 140 holdat, dughagymával 25 holdat, cukorrépával pedig 200 holdat hasznosítanak. Vagyis a község fontosabb kereskedelmi és ipari növénytermesztését 50 százalékkal csökkentik. A kérdés tehát jogos: miért? Vajon a néhány hete kimunkált új vetésszerkezet megfelel-e a falu, a tsz és az ország érdekeinek? Miért szükséges a vetésszerkezeten ez a nagyarányú változtatás? Olajos Imre főagronómus a változtatás szükségességét a munkaerő-ellátottsággal indokolja. Bár a tsz-be tömörült 798 családban 2500 munkaképes férfit, nőt, serdülőt tartanak nyilván, a növénytermesztésben mégis alig volt 1965-ben is 270 munkavállaló. Az elnök azzal magyarázta a távolmaradók „bizonyítványát”, hogy mióta tsz-ben dolgoznak, új lakást építettek vagy a régit bővítették, csempekályhát rakattak a sárkemence helyére, új bútort vásároltak. A családok túlnyomó többsége kényelmesen él. Mindemellett sokan elvándoroltak. Vonzza a sámsoniakat az Orosházi Üveggyár és az olajbányászat, de eljárnak innen a távolabbi városok ipari üzemeibe is. A főagronómus és az elnök eljutott az 1965-re kialakult üzemi tények megállapításáig. Ez helyes, mert ha Békéssámsonban a tsz vezetői a gazdasági haladás tényeit vizsgálják, akkor a járásnál is meg a megyénél is csak arra gondolhatnak, hogy mindezzel a fejlődést gátló akadályok feltárását, leküzdését szolgálják. Ehhez pedig szervező munkára, a dolgok irányítására lenne szükség. Azért kell erről beszélnünk, mert a tsz vezetése a múlt év tavaszán nagy aktivitással szervezte a munkát, s ez az aktivitás ma mér látszik,hogy csak szalmaláng volt. A tavaszi időszakban a hagymával is meg a cukorrépával is igen eredményesen bíbelődtek. A sok esőzés miatt a szövetkezet vállalkozását bizonyos kudarcok kísérték s ez bizony elvette az emberek kedvét. Kétségtelen, a mezőgazdasági termelés kisüzemiben, nagyüzemben még Békéssámsonban is kockázattal jár. A családok érdeke viszont azt követeli, hogy a jövedelemért a vezetőség, az igazgatóság és a közgyűlés határozata alapján igenis merjen kockázatot vállalni! A falubeliek jó része azért is nem a tsz-ben dolgozik, mert az eddigi gyakorlat a jövedelem és a prémium elosztásánál nem egyezett azzal a szocialista elvvel, hogy aki többet termel a közösségnek, az a javakból is ennek megfelelően részesüljön. Békéssámsonban 1965-ben a munka díjazásából kirekesztették az anyagi ösztönzés egyéni érdekeltségét. A prémiumot a tsz átlagtermése alapján mérték ki, s a jól dolgozók anyagi megbecsülése így nem érvényesült, noha egyik ember jól, a másik pedig — a prémium reményében — igen jól látta el a rábízott és a vállalt feladatot. Amikor a tsz tagsága látta, hogy a szövetkezeti termelés sem mentes a buktatóktól, néhányan elpuhultak. (A hagyma miatti sikertelenséget a vezetés még máig sem heverte ki.) A beszélgetésből arra lehetett következtetni, hogy a tsz vezetése a vetésszerkezet céltudatos kialakítását a tagság spontaneitására bízta. Mindenkivel külön-külön megbeszélték, mennyi növény beművelését vállalja. Ezt összegezték, így kapták meg azt a bizonyos 140 hold hagymát is. A vetésszerkezet tartása a békéssámsoni Előre Tsz-ben is több okból indokolt. Csak a legfontosabbakat említjük: a foglalkoztatottság biztosítása, a tsz pénzügyi egyensúlyának tartása, növelése, a népgazdasági érdek szolgálata és így tovább. Ebben a szövetkezetben mindenekelőtt nem a vetésszerkezeten, hanem a munkadíjazáson és a prémium kifizetésének módján kellett volna változtatni, és ezzel hitelt érdemlően agitálniuk. A személyes érdekeltséget a kapásnövények művelésében legalább olyan minőségben kellene a tsz vezetésének biztosítania, mint a lucerna kéziikaszálásában! Ha a szövetkezeti gazda kellő anyagi hasznot lát valamely munkában, elvállalja és meg is csinálja. Ahhoz azonban, hogy a békéssámsoni Előre Tsz gazdái eddig jussanak, előbb önmaguk szemlélete fölé kellene emelkedniük. A nagylány, a serdülő fiú vagy éppen a feleség, az édesanya nem azért maradt távol a szövetkezeti munkától, mert megvan az új lakás, ennek berendezése, az állított jómód, hiszen a sámsoni tsz-ek tavaly nem sok jövedelmet mutattak ki a zárszámadási közgyűlésen, hanem a munka értékének mérésénél alkalmazott egyenlősdi elv miatt! A családi alapon szervezett növényápolásnak itt is csak akkor van értelme, ha a betakarítás után ki-ki munkája után kapja meg az őt megillető részt. Az Előre Tsz-ben 1905 II. felében ezért is mentek a dolgok gyengébben. A hagymatermesztésben előállt helyzet semmiképpen sem indokolja az ágazat jelentőségének csökkentését és kísérletezést olyan növényekkel, melyek más községekben hagyományosnak számítanak és jól teremnek. A hagymát viszont csak a hagyományos körzetekben lehet termeszteni, így többek között Békéssámsonban is. Helytelen, hogy a hagymából származó bevételek pótlására új üzemágak beállítását, bővítését latolgatják teljesen állami támogatásból. Egyelőre nem sok reménye lehet ennek a tsz-nek 600 férőhelyes sertéshizlaldára és az új csibenevelőházra. (A mezőgazdaság 1966. évi beruházásait megyei szinten 1965 tavaszán jóváhagyták, sőt az 1967. évi is már készülőben van.) Éppen ezért — ismételten hangsúlyozzuk — gazdálkodásukat helyes lenne az eddig kifejlesztett ágazatokra, különösen az igen fontos vörös- és fokhagyma termesztésére alapozniuk. Jó termés esetén ezek a növények pénzesbányának számítanak, mint ahogyan a korábbi esztendőkben is a hagyma adta itt a legnagyobb jövedelmet. Dupsi Károly nyebben esel túl a meglepetésen — mondta sokat sejtető mosollyal az arcán. — Ejnye, csak nem ... — Nem, nem, semmi rossz. Sőt! — Nyögd már ki, mert kifúrja oldalamat a kíváncsiság! — Öregem, gratulálhatsz! Megválasztottak a hazafiasok jogtanácsosának! — Gratulálok! Gratulálok, édes bátyám! — S megöleltem. — De hogyhogy én, az alelnök, nem tudok róla? — Nézd, Johnnykám, vigyáztunk arra, hogy a sógor-komaság látszatát is elkerüljük — szólt közbe Jimmy sietve. — Hidd el, jobb ez így. Ma, amikor a korrupció elleni kampány ... Elvégre az öccse vagy. Ha idegen volna, az más, akkor a vezetőség ülésén te is ott lettél volna. — Bocsánat, erre nem gondoltam — mondtam s magamban igazat adtam Jimmynek. — De hát, édes bátyám — fordultam ismét Freddyhez — meg kellene ünnepelni ezt a nagy eseményt! Csakhogy van itt egy kis bibi. Én már félek inni, mert még alig hevertem ki a tegnap esti duhajkodást... No, de azért egy pohárka Cinzano nem fog megártani, ha azt a te egészségedre ürítem! Jimmy csengetett. Lucy, a mindentudó titkárnő pedig már hozta is az üveg Cinzanót. Koccintottunk s ittunk. Másnapos voltam és sehogy sem ízlett az ital, még az olyan jófajta sem, mint a Cinzano. De Freddy bátyámról volt szó, aki eddig szürke tagja volt a Hazafias Társaságnak és most már vezetőségi tagnak számított. Leerőltettem hát torkomon az italt, bárhogy is rosszulesett. Tulajdonképpen Freddy bátyámnak köszönhettem, hogy a hazafiasok tagja lettem, egész politikai karrieremet. Muszáj hát innom az egészségére. S ittam. Freddy különben már tudott róla, hogy Edit hűtlenül elhagyott, s amint lenyeltük az első pohár italt, nyomban rátért a dologra és felajánlotta ügyvédi szolgálatait: — Neked, mint édes öcsémnek, fele áron megcsinálom a válást. Ígérem, olyan gyors leszek, mint még egyetlen válóperi tárgyalásomnál sem voltam. Két hónap és Peggyt oltár elé vezetheted. — Akkor megduplázom a honoráriumodat! — csaptam a markába jó marhakupec módra. — Erre iszunk! Tölts, Lucy! S Lucy töltött és én megint ittam. Megborzongtam, de lenyeltem. Aztán feketét ittam. Ettől kissé helyrebillentem. (Folytatjuk) Kedd Külföldi és hazai gépek prototípusainak bemutatására kötött szerződést a Hidasháti Állami Gazdaság A Hidasháti Állami Gazdaság határában az elmúlt esztendőben különböző típusú hazai és külföldi gépek prototípusait mutatták be. Az ország minden tájáról érkeztek ide hozzáértő szakemberek, hogy lássák a gépek munkáját. A gazdaság vezetőinek sok elfoglaltságot adott a bemutatók egész sora. Ennek ellenére a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézettel újabb szerződést kötöttek: 1966-ban is szívesen adnak lehetőséget valamennyi hazai, külföldi új gép prototípusának a kipróbálására. Mert, amint a hidashátiak mondják, sokat lehet tanulni a bemutatókból, hasznos tanácsokat kaphatnak a gépekkel együtt érkező tervezőktől, mérnököktől, szakemberektől. A Jósofőr’ Valamelyik közeli utcában lakik János bácsi. Egy-két utcaköz nem számít, oda se neki, tehát szomszédok vagyunk. S ha már egy-két utca nem számít, miért néznénk oda annak a két évtized korkülönbségnek, amit a sors, vagyis — mivelhogy nem a gólya költött bennünket — a szüleink rendeltek... János bácsi és ismerősei társaságában üldögéltem egyszer, s ezért nekem, a nálánál húsz évvel fiatalabbnak is szervuszt és parolát adott. Akkor még azt se tudtam róla, hogy a világ melyik tájáról, s kiknek a jóvoltából került az élők sorába, s a város ama cseppet sem híres szögletébe. Rövid beszélgetés után tudtam meg, hogy maszek kocsitulajdonos. Ezt is csak úgy, hogy a társaság egyik tagja megkérdezte: — Hol van a csinibaba, Jani bácsi? — Szervirozik a garázsban. Nagyon bamba arcot vághattam, mert nyomban közölték, hogy a „csinibaba” az János bácsi egyetlen, keses lábú per lova, amivel némi apró fuvarozások ellenében a mindennapi pálinkáját és betevő falat kenyerét megkeresi. Pszt... amit ezen felül is megkeres, arról ne beszéljünk, mert könnyen a pénzügyi osztály fülébe juthat. — Kérem... én egy szót sem szólok az egészről, legfeljebb megírom az újságban. János bácsi erre sem ijedt meg. Úgy látszik rendben van a „csinibaba" szénája és János bácsi adója is. Ezek ellenére sem állom meg, hogy hallgassak létéről. Azért nem, mert most valamelyik este a szokásos féldeci helyett csak egy háromcentes szilvát kért és ivott. — Vagy te vagy beteg, vagy a ,,csinibabád” túl egészséges — kötöttek belé ismerősei. — A, semmi sem változott az utóbbi időben. Csupán arról van szó, hogy a helyzet kulminációja akként variálódott, mely szerint a lehajtók eddigi szignatúráján is változtatni kell valamicskét. Magyarán szólva, át kell képeznünk magunkat lósofőrnek, hogy a gépkocsivezetőkkel egyenrangú tudással vegyünk részt a járművek forgalmában. — Moment, Jani bácsi — vágott közbe egyik ismerőse, ivócimborája — te vagy csalsz, vagy viccelsz... — Dupla moment! Én nem csalok és nem is viccelek. A törvény szerint minden fogatosnak tanfolyamot kell végeznie s csak KRESZ-igazolvánnyal a zsebében közlekedhet a közutakon. — És szeszmentes gyomorral — kacagott fel valaki. — No, ez nincs a paragrafusok között — védekezett. — Eddigi tanulmányaim szerint csak éjjeli- és stoplámpa szükségeltetik az egy vagy két lóerővel vontatott járművekre. — Ne haragudj, Jani bácsi. Régi közmondás, hogy sem a lónak, sem a fogatosnak nem szabad hinni, mert az egyik kirúg, a másik meg berúg. — Moment. A fogatos csak akkor rúg be, ha akadnak olyan gázsók, akik a helyzet szignatúrájában kevésbé kulminálódnak, s fél fuvar árával többet fizetnek, mint amennyi jár. Nazdrávia prosztyi pánel bökte meg Jani bácsi a kalapja karimáját és elsietett. — Mit mondott? — kérdezte a heccelődő, aki egy szót sem értett a búcsúszavakból. — Csak azt mondta — nyugtatta meg a cimborája —, hogy erőt, egészséget és több felfogásbeli képességet kíván. — Nekem több felfogásbeli képességet? Nekem, akinek a nagyapja is önálló biciklitulajdonos volt? — Igen, neked, mert nem tudod, hogy a fogatosok sem fordulhatnak rá, és hajthatnak ezután végig a KRESZ-szel ellentétes módon a közúton. K. 1. ”Gnoooocooo£5ooooooooocíoooc30000ooooooooooooooooor A felszerelt gyalogos