Gyulai Hírlap, 1968. július-december (9. évfolyam, 50-99. szám)
1968-09-20 / 72. szám
1988. szeptember 20. Tizenkilenc éves voltam Sok filmet láttunk már a második világháborúról, a műfaji változatosság is jellemzi ezeket, elég, ha a „Ballada a katonáról” mélységes költőiségét, emberségét említjük vagy „A tizedes és a többiek” szarkasztikus humorát, a merészséget és a művészi telitalálatot, hogy a rettenet, a halálhörgés korszakáról íme, ilyen eszközökkel is lehet igaz művet alkotni. Láttunk már gyenge, a kalandfilmek színvonalára süllyesztett filmes merényleteket, láttunk — szerencsére valamikor régen — olyanokat, amelyekben a dogmatikus optimizmus hiába tündökölt, a néző mégsem tudott azonosulni velük. A nagy háborús filmek sorába most újat kell feljegyeznünk. Német művész alkotta, az NDK egyik legnevesebb filmrendezője: Konrad Wolf. A film címe: Tizenkilenc éves voltam. A nem bennfenteseknek is azonnal feltűnik, hogy Konrad Wolf filmje alighanem életrajzi alkotás, személyesen átélt élmények izzanak epizódjaiban. A rendező-író nem titkolja ezt, a szaksajtó közzé is tette már, hogy Wolf a valóságban is végigjárta a film hősének, a tizenkilenc éves Gregor Heckernek útját, és a nagy harcok utolsó ütközeteiben mint a szovjet hadsereg tisztje lépett Németország földjére. Látta az összeomló náci hadigépezetet, találkozott emberekkel, akik mindenre elszántan, még fogságba esésükkor is a „végső győzelemben” hittek, találkozott megtévesztett németekkel, és olyanokkal, akik jól látták az igaz jövőt, új Németországot Sablonoktól mentes, erős filmet alkotott Konrad Wolf. Képsorai külön is míves alkotások, és a lazán összfűzött epizódfüzérből költői áradással formálódik ki az egész film. Elgondolkozom Konrad Wolf céljain. Miért csinálta meg ezt a filmet úgy, ahogyan megcsinálta? Mi vezette, hogy a legóriásabb segítőt, az őszinte, egyszerű igazságot vegye társul? Hogy főhőse és hősei első- és utolsósorban is emberek és nem félistenné kovácsolt héroszok? Azt hiszem, értem őt. Azt hiszem, azért, mert igénye volt arra, hogy elmondja véleményét a korról, a háborúról, a németek tragédiájáról. Hogy félreérthetetlenül bizonyítsa: a háborúval, a fasizmus legyőzésével semmi sem fejeződött be, az emberért folyó küzdelem az élet milliárdnyi vetületében hömpölyög tovább. A módszer pedig, ahogy kerül mindenfajta önigazolást, ahogy a problémákba vág „in médiás rés”, a mi „Hideg napok” című Cseresfilmünkre emlékeztet. Nem magyarázkodik, nem elnéző, nem fűti hamis illúzió: a könyörtelen tényeket teszi önmaga értelmének és élményeinek mérlegére, amelyen a jelző rovátkákat a történelem húzta meg. E szintén szubjektív hangú írás is a film nyújtotta élmény lángjain hevült, és így sorakozik a számomra nagy háborús filmek felejthetetlen sorába a „Tizenkilenc éves voltam”. Sass Ervin H A Fórum című ■ívíz kamerák előtt izzadó kommentátorainak, illetve válaszadóinak, tekintettel a stúdió szörnyűséges melegére (mármint arra, hogy a magyar tv-palotában ismeretlen a légkondicionálás), a riporter azt ajánlotta, hogy vessék le zakóikat... Bízzanak benne, ő majd közbenjár a tv többszázezernyi lány- és asszonynézője előtt azért, hogy a kényszerű illetlenség láttán szemet hunyjanak. Mert, úgymond, az ilyen „ország szeme előtti” helyen az öltözet csökkentése valóban illetlen kissé. Ezzel szemben például Amerikában, a kincsek és lincsek, a boltok és boltok honában az efféle szemérmetlenség ismeretlen. Liften köz A T H lekedő férfiak, hölgyek jelenlétében leveszik kalapjukat, s felöltik zakójukat, lett légyen a hőség autóütéses szinten is akár. Így parancsolja a jenki illendőség. Még az olyan férfiú is tartja magát ehhez, aki netán azért felvonózik, hogy a bankház hatvanadik emeletén székelő tulajt ledurrantsa. Vérükben az illem! Ellenben kies honunkban, riporter barátunk nem átall közbenjárni a nyilvánosság előtt ruhacsökkentés érdekében. A hatás leírhatatlan! A stúdióbeli illusztrisok belemennek a sztriptízbe, ingujjra változnak. Még a legszemérmesebb jel, a szenior PJ. és a junior H. J. is követik a példát, bár tiszteletre méltó ideig makacskodnak. Egy, csak egy legény van verejtékvizében, kinek vetkezés-láz nem forr a szívében; maga a javaslattévő! Nemes határozottsággal állítja, miszerint őt nem olyasmi tartja vissza öltözéke könnyítésétől, mintha ingének nem lenne hátulja (van hátulja), hanem mert létezik egy ősbabilóniai cseréptörvény, mely szerint igazi tv-riporter még a gyehenna tüzéből is zakóban közvetít! — Hja, kérem, akad még korunkban spártai jellem! —dőlünk hátra otthon a karszékben büszke elégedettséggel. Azóta szörnyű gyanú gyötör: — hátha csakugyan nem volt a riporter ingének hátulja? Vi 5 Asszony-busz Köztudott, hogy megyénk néhány községében problémát jelent a nők foglalkoztatása. Ám amint ezt az alábbi példa is bizonyítja, egy kis ötletességgel és jó akarattal ezen a gondon is lehet segíteni. Csanádapácán minden reggel 42 asszony és leány ül fel a külön autóbuszra és utazik be a Békéscsabai Pamutszövőbe dolgozni, és munka után is az autóbusz szállítja haza a dolgozókat. Ez az asszony-busz két hét óta jár rendszeresen Csanádapáca és Békéscsaba között. Jó lenne más községekben is elgondolkozni ezen az ötleten. Kék füzet az EDÜ-ről Ízléses, kék füzetben jelent meg az 1969. évi gyulai Erkel Diákünnepek menetrendje, pályázati feltétele és a három megye diákseregszemléjének egyéb tudnivalója. A füzetet hamarosan megkapják az érdekelt tanintézetek és aztán kezdődhet a felkészülés. Jövő év májusában már negyedszer hangzik fel Erkel szülővárosában a diáknapokat megnyitó szignál: Hazám, hazám, te mindenem... 1 Az Őszi Vásár szövetkezeti árukínálatából 282,5 millió Ft értékű termék jut az üzletekbe Szarvasiak sikeres szereplése A Budapesti őszi Vásár zárása után az OKISZ-ban elkészült a szövetkezeti kiállítások üzleti eredményének mérlege. A vásáron részt vett több mint száz szövetkezet közül csupán mintegy 30 folytathatott helyszíni árusítást és mintegy 30 millió forint értékű készítményét adta el közvetlenül a vásárlátogatóknak. A kisipari szövetkezetek vásári árukínálatából a hazai kis- és nagykereskedelem összesen 282,5 millió forint értékű terméket rendelt. A Budapesti Vas- és Fémtömegcikk KISZÖV-höz tartozó ktsz-ek 69 millió forint értékű árura kaptak megrendelést. A bútorgyártó ktsz-ek sikeres tárgyalásokat folytattak a BÚTORÉRT-tel, valamint a Fővárosi Bútor- és Hangszer Kiskereskedelmi Vállalattal. A vásáron részt vevő Pest megyei kisipari szövetkezetek 46 millió forint értékű terméket adtak el. Különösen eredményesnek bizonyult a vásáron önálló kiállító Szarvasi Vasés Fémipari Ktsz szereplése, azonkívül, hogy mintegy 350 000 forint értékben adott el a helyszínen apró háztartási felszereléseket és hordozható cserépkályhákat, megrendelést kapott különböző könnyűfém épületvasalásra, laboratóriumi felszerelésekre, transzformátorra és több más termékre. (MTI) Megsárgult periratok Boszorkányégetés Dobozig a cím bizonyára jónak, hogy ez alkalommal nem napjainkban lezajlott bűnperről számol be a bírósági tudósító. Dobozon manapság — a szerelmükben megcsalatkozott férfiak állítása ellenére — nincsenek boszorkányok. Igaz, hogy nem voltak a híres boszorkányperek idején, az 1710-es években sem, de akkor még virágzott a babona a nyomor és a butaság talaján. A megsárgultt periratokat, lapozgatva, az ember először nem akar hinni a szemének. Boszorkányper, elevenen égetés 1715— 1716-ban, amikor Európában mára felvilágosodás bontogatta fényes szárnyait? De aztán felidézi az ország, Békés megye krónikáját és olyan társadalmi háttér bontakozik ki, ami előtt már nagyon is elképzelhető az eleven hússal táplált máglya. A török pusztítás után lassan ismét benépesedő településekre rátörtek a rácok, s az 1700-as évek elején még üszökös romokat, csontokat talált a hajdani porták helyén, az erdők, lápok mélyéről előmerészkedő nép. Az ínség és az átélt rettegés lidérccel, boszorkánnyal, ördöggel népesítette be az agyvelőket, s a legyűrhetetlen bajokért ártatlan nőknek kellett lakolniuk. Mert a feudális rend bírái sem mutatkoztak okosabbaknak a pórnépnél. Dobozon, Sánta Mátyásnéról rebesgették, hogy a sötét hatalmakkal paktál. Vele hozták összefüggésbe, ha valakinek megbetegedett a családtagja vagy a tehene. Csak sejteni lehet — a perben elhangzott vallomások alapján —, hogy a falu bírója, Hajdú János és családja terjesztette Sánitánéról leginkább, hogy boszorkány. Mégpedig azért, mert Sántáné lánya és az ifjabbik ■ Hajdú egy darabig jegyben járt, s mégis elmaradt — miért, miért, s nem? — a lagzi. A bíró tekintélyes ember volt, nem lehet csodálkozni azon, hogy példáját mások is követték, s a szerencsétlen asszonyt rontással vádolták. Eluralkodott a rettegés a harmincegynéhány családot tömörítő kis településen, mígnem Csipkés Komáromi György alispán megbízta Bölcskey Miklós szolgabírót, hogy vizsgálja ki a dobozi boszorkány-ügyet. Bölcskey a feljegyzések szerint igen szigorú ember volt és „nagy jártassággal bírt a bűnügyekben”. Hogy mit értettek akkor „jártasság” alatt, az kiderül a nyomozásból. A szolgabíró kihirdette, hogy akinek panasza van Sánta Mátyásnéra, az jelentkezzen. Harmincheten sorakoztak fel vallomástételre és válaszoltak a gondosan megfogalmazott kérdésre: „Tudod-e, láttad-e, hallottad-e, hogy ördögi masterségivel, varázslásával valaki megkötött, vagy fenyegetés után valakit megvesztett volna?” A vallomások minden képzeletet felülmúl. Fazekas István pásztor például az adta elő, hogy őt egy éjszaka elragadták a boszorkányok és Sántáné volt a „zászlótartójuk”. Egy menyecske elsírta, hogy összeszólalkozott a gonosz asszonnyal, s röviddel ezután elapadt a feje, nem tud szoptatni. Döntően esett latba a bíró és családjának a vallomása. Hajdú János azzal vádolta haragosát, hogy megrontotta, beteggé tette a fiát, amiért nem vette el a Sánta lányt feleségül. Az ifjabb Hajdú dús fantáziával és fájós gyomorral lehetett megáldva, mert így mesélt: „Éjszaka odajött hozzám Sántáné egy szürke lovon. A lovat megkötötte, maga ráült a gyomromra, s ott gyötört.” Füzesgyarmaton ült össze a megye „bűnfenyítő törvényszéke”, 1716-ban. Bölcskey Miklós előterjesztette a vizsgálat eredményét, majd jeles Tolnay István vádbeszéde következett, aki cikornyás, zűrzavaros előadása végén rásütötte Sántánéra az „ördöngős” bélyeget. A bírák szavazás után, úgy döntöttek, hogy kínvallatásnak vetik alá a nőt, s ha bevallja bűnét, akkor nincs kegyelem, „komburator”, azaz égessék meg. A bakó és a vallatásnál használt tüzes fogók megtették hatásukat, Sántáné vallott, sőt, hogy az elviselhetetlen kínoktól megszabaduljon, még néhány ismerős nőt is boszorkánynak nevezett. lagelszöröttK!s Istvannet és még számos dobozi asszonyt küldött máglyára Füzesgyarmaton, 1716-ban és a következő években az emberi Butaság, a sötét feudális rend. Békés Dezső 1 Péntek j Emlékérem Mint már hírül adtuk, a megyei tanács végrehajtó bizottsága a művelődésügyi osztály és a Pedagógus Szakszervezet megyei bizottságának javaslatára 1969 évtől kezdődően Czabán Samu Emlékérem és Justh Emlékérem alapítását és ezzel együtt négy-négyezer forint juttatását határozta el. Ez a határozat, mely az emlékérem alapításával megyénkben első a tanács életében, érzékelteti, hogy a legmesszebbmenőkig megbecsülik a nép szolgálatában végzett munkát. Éppen ezért esett a választás e két névadóra is, akiknek emlékplakettje eljut majd a legjobb nevelést és a legjobb színészi munkát végzőknek. A Czabán Samu Emlékérem és a vele járó négyezer forint minden év március 21-én, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmával annak a nevelőnek kerül átadásra, aki kiváló eredményeket ért el az oktató-nevelői és a társadalmi, népművelési tevékenységben. A Justh Emlékérem és a vele járó négyszer forint minden év április 4-én, hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmával annak a Békés megyei Jókai Színház művészének kerül átadásra, aki kiemelkedő színészi munkája és népművelő tevékenysége alapján erre a legérdemesebb. Kik voltak ők, akiknek a neve örökké fentmarad? Czabán Samu példátlan szívóssággal harcolt a magyar tanítók anyagi és társadalmi megbecsüléséért, a magyar közoktatás magasabb szintre emeléséért. Harcos életútjának egyik állomása Nagyszénás község volt, ahol tanított. Az Új Korszak előfizetője, majd ennek bátor hangú cikkírója lett. Az 1918-as polgári forradalmat nagy reménységgel fogadta. A Károlyi-kormányban a Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott, majd a Tanácsköztársaság kikiáltása után a minisztérium elemi iskolai osztályának vezetőjeként tevékenykedett. A Tanácsköztársaság leverése után Csehszlovákiában folytatta munkáját. Justh Zsigmond 1894-ben Szentetornyán parasztszínházat alapított. Parasztemberekkel, parasztembereknek görög és latin drámákat, vígjátékokat játsszatott, s ezzel emelni kívánta a nép szellemi szintjét és művészi érzékét. Az ő példájuk serkentse olyan munkára a nevelőket és a színművészeket, hogy folytatói legyenek a népművelésben e két kiváló egyéniségnek.