Gyulai Hírlap, 1969. január-június (10. évfolyam, 1-49. szám)
1969-01-03 / 1. szám
199. január 2 Amerikai foglyok szabadon bocsátása A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front újév napján szabadon bocsátott három amerikai hadifoglyot A kép Dél-Vietnamban, Tay Ninh mellett egy tisztáson készült A kép két oldalán a DNFF, illetve az Egyesült Államok képviselői, középen a szabadon bocsátásukra várakozó három amerikai hadifogoly: James Brigham, Thomas Jones és Donald Smith. (Telefotó — AP—MTI—KS) « csütörtök esti helyzetképe Érthető, hogy az új esztendő első óráiban a világ figyelme mindenekelőtt arrafelé fordult, ahol hosszú évek óta dörögnek a fegyverek. Világszerte, valamennyi újévi kérdőív válaszaiból kiderült, hogy az emberiség döntő többségének egyik legfontosabb kívánsága 1969-től: a szabadságharcosok jogos követelései alapján fejeződjék be végre a vietnami háború. Ebben a háborúban a háromnapos tűzszünet csak viszonylagos csendet jelentett: az amerikaiak többször is egyoldalúan megsértették az ünnepi fegyvernyugvást. Az új évet bizakodva, jókedvűen ünneplő Hanoiban január elsején délelőtt például heves légelhárító tűz zúdult egy pilóta nélküli amerikai felderítő repülőgépre. A VDK légiereje egy ugyanilyen gépet lelőtt Ha Bac tartomány felett is és ezzel észak felett lelőtt ellenséges gépek száma 3258-ra emelkedett. Az emberveszteségekről maguk az amerikaiak adtak ki hivatalos jelentést az újév alkalmából. Az ő adataik szerint 1961. január elseje óta az Egyesült Államok 30 543 katonája esett el Vietnamban. A sebesültek száma 192 327 volt Az Apollo szerencsés visszatérése után ezúttal egy szovjet technikai, tudományos siker került a világlapok első oldalára: a TU–144-es szuperszonikus utasszállító repülőgép eredményes kipróbálásának híre. „A Szovjetunió maga mögött hagyta Nyugatot” — hangsúlyozza a Le Monde. A lapok felhívják a figyelmet arra, hogy a francia—angol koprodukcióban készülő, sokat emlegetett Concorde próbarepülésére még nem került sor, az amerikaiak hasonló típusú gépe pedig aligha emelkedik fel 1972 előtt. A nyugati világ egyik legtekintélyesebb lapja, a londoni Times is némi elégtétellel állapítja meg a hangsebességnél kétszer gyorsabb szovjet gépről, hogy annak konstruktőrei nemcsak Angliát és Franciaországot, hanem az Egyesült Államokat is maguk mögött hagyták. fi CEHTRSPRESS I Továbbra is feszült a közel-keleti helyzet Az EAK fegyveres erőinek főparancsnoksága csütörtökön közölte, hogy egyiptomi csapatok a Szuezi-csatorna övezetében a déli órákban tűzpárbajt vívtak az izraeli katonasággal. A valamivel több mint félórás tűzváltás azután kezdődött, hogy a csatorna keleti partját megszállva tartó izraeli erők géppuskatüzet zúdítottak az egyiptomi állásokra, hogy így fedezzék felderítő gépeik akcióit a csatorna túlsó partján. A MENA hírügynökség jelentése szerint Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere csütörtökön fogadta Szergej Vinogradovot, a Szovjetunió kairói nagykövetét és egy órán át tanácskozott vele a közel-keleti helyzetről. A találkozóra a szovjet diplomata kérése nyomán került sor. * Az Al Fatah Palesztinai ellenállási szervezet szerdán hadijelentést tett közzé, amely szerint katonai szervezete az Al Aszifa, az elmúlt négy év során 3650 izraeli katonát és 44 tisztet tett harcképtelenné. A kommandóegységek 189 halottat vesztettek és 170 emberük tűnt el. Egy jordániai katonai szóvivő szerint csütörtökön reggel nyolc izraeli vadászbombázó két ízben is támadást intézett a Jordán völgyében fekvő települések ellen. A szóvivő szerint az ellenséges gépek napalm-bombákat szórtak le és különböző helységeket ágyúztak. Több lakóház megrongálódott. Izraeli részről is elismerték a légitámadásokat. Ha Van Lau— Vance találkozó Párizs Csütörtökön délután öt órakor találkozóra került sor Ha Van Lao, a VDK párizsi küldöttségének helyettes vezetője és Cyrus Vance, az amerikai küldöttség helyettes vezetője között A találkozót az AFP értesülése szerint az amerikaiak kezdeményezték és Vance új javaslatokat terjesztett elő a tervezett párizsi négyes értekezlet ügyrendi kérdéseire vonatkozóan. A javaslatokról Washington és Saigon előzőleg megegyezett (MTI) Péntek Megalakult a Szlovák Szocialista Köztársaság Prága A csehszlovák föderációról szóló törvénynek megfelelően 1969. január 1-én Szlovákia fővárosában, Pozsonyban ünnepélyes keretek között kikiáltották a Szlovák Szocialista Köztársaságot A központi ünnepségek a csehszlovák állami és szlovák nemzeti zászlókkal feldíszített pozsonyi várban zajlottak le. Pontosan éjfélkor felhangzott a csehszlovák himnusz és tüzérségi díszsortűz köszöntötte a nevezetes eseményt. A pozsonyi vár föderációs termében Ondrej Klokoc, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke mondott beszédet Klokoc hangsúlyozta, hogy az egyenlőség elveitől vezettetve, a szlovák nép, összhangban a testvéri cseh néppel, folytatni fogja szocialista hazájának építését. (MTI) A csehszlovák föderáció első napja Szerda, 1969. január elseje óta jogilag életbe lépett a külön cseh és szlovák nemzeti egységekből álló csehszlovák föderáció. A cseh és szlovák nemzet ezentúl párhuzamos életet él, mindegyikük külön-külön ura sorsának bizonyos területeken. Mindkét nemzet közös érdekből szuverenitása és hatásköre egy részét a közös szövetségi államra ruházza át. A szövetségi állam, amelynek élén közös államfő áll, továbbra is igen erős marad és számos lényeges szektor hozzátartozik teljes egészében (külügy, hadügy), mások pedig, mint például a belügy, a tervezés, a pénzügyek, a külkereskedelem és a munkaügyek részlegesen tartoznak a szövetségi állam hatáskörébe. * * * Ludvik Svoboda, csehszlovák elnök újévi köszöntőben elemezte az 1968-as év tapasztalatait. Rámutatott, hogy mindaz, ami 1966 januárja után történt, nem azonosítható pusztán személyi változásokkal: „Kifejezésre jutott népünk elhatározása, hogy szakít mindazzal, ami a társadalom fejlődését fékezte” — mondotta. „Tudjuk — folytatta az elnök —, hogy a nagy célok nehézségek közepette valósulnak meg. Népünk törekvéseit is megrázkódtatások és zavaros jelenségek kísérték. Olyan kísérletek is történtek, hogy ezeket a törekvéseket érdekeinkkel ellentétes célok elérésére használják fel”. „Az 1969-es év — mondotta ezután Ludvik Svoboda — mindenekelőtt a föderalizálás éve lesz”. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a föderációs aktussal a szlovák népnek az önálló államiságért vívott hosszú harca fejeződött be. Koszigin és Gromiko távirata Alekszej Koszigin táviratban üdvözölte Oldrich Cemiket a csehszlovák kormány elnökévé történt kinevezése alkalmából. A táviratban Koszigin hangot ad annak a meggyőződésének, hogy „a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti testvéri barátság szálai tovább erősödnek, a két nép javára, a szocialista országok egységének erősödése érdekében. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter táviratban üdvözölte Jan Markot, Csehszlovákia külügyminiszterévé történt kinevezése alkalmából. • Barátainknál Távol-Keleten KOREA i. 1968. szeptember 23-án indult repülőgépünk Budapestről a Távol-Keletre, hogy elvigye a magyar parlamenti küldöttséget baráti látogatásra a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba és Mongóliába. Közel 12 000 km-es repülőút után a phenjani repülőtéren a koreai nemzetgyűlés elnöke, a párt és a kormány képviselői fogadtak, de ott voltak a magyar—koreai nép barátságát éltető dolgozók, s virággal köszöntötték küldöttségünket a koreai úttörők is. Ez a szeretetteljes fogadtatás végigkísért egész utunkon, bármerre is jártunk a virágzó Koreában, pedig nagy utat tettünk meg e 124 000 négyzetkilométeres, 13,5 millió lakosú országban. Valamennyien először léptünk Korea földjére, de ismertük már múltját, történelmét, tudtunk a japán gyarmatosítás közel négy évtizedéről, a felszabadításért folyó harcról, s az a hősies küzdelem, amelyet az amerikai imperialisták ellen folytattak, s amely kivívta a békeszerető országok csodálatát és szimpátiáját, az már korunk történelme. A 800 000 lakosú főváros, Phenjan szívébe világos, széles út vezet a repülőtérről. Két oldalon integető emberek, s mögöttük az újjáépült város, amely kiheverte már a háború pusztítását, s amely széles utcáival, keleti és európai építészeti stílusú épületeivel az építőmunka nagyszerűségét dicsérte. ■ * Koreai házigazdáink gazdag gazdag programot állítottak össze, igyekeztek megmutatni a maga teljességében országukat, iparát és mezőgazdaságát, szép tájait, gazdag múzeumait, s azt a minden elismerésre méltó alkotó munkát, amely annyira jellemzi a koreai népet. A háború pusztításaiból szinte semmit sem láttunk, de annál többet eredményeikből, amelyek annyira sikeressé tették a háború óta eltelt 15 esztendőt. Vegyük sorra az emlékeket. Phenjanban megtekintettük az állandóan nyitva tartó mezőgazdasági és ipari kiállítást, amely hűen tükrözi, hogy az elmaradt, felszabadulás előtti Koreából ipari agrár ország lett. A nehéz- és könnyűipar jelentős eredményeket ért el. A traktorok, szerszámgépek, vasúti szerelvények, teherautók gyártásában előkelő helyen állnak. Jelentős az ország könnyűipara, termékeik elérik az európai színvonalat. A koreai mezőgazdaságban is 1960 óta uralkodó forma a szövetkezeti gazdálkodás, akárcsak nálunk. A mezőgazdaság fő terméke a rizs, éppen ottjártunkkor kezdtek a rizs aratásához. Hektáronként 40—50 mázsás termést takarítottak be, s az idei évet közepesnek mondták. De a koreai mezőgazdaságról személyes tapasztalatokat szerezhettünk az unboni Koreai—Magyar Barátság Termelőszövetkezetben. Ez a szövetkezet kb 60—70 km-re található a fővárostól. A hozzá vezető úton igen sok új házat láttunk a falvakban. Példamutató a földek öntözése. Unbonban kb. 650 család lakik, a szövetkezeti tagok száma 1200 körül van. A szántóföldjük 820 hektár, ebből 600-an rizst termelnek, 20 hektár gyümölcsösük is van. A 800 sertés mellett tartanak 180 igavonó ökröt. A traktorok száma 18. Tizenegy munkabrigád 66 munkacsapatban dolgozik. A vezetők közül ketten egyetemet, 34-en technikumot végeztek. Ezek a rideg számok, de mi a néhány órás látogatás alatt is megláthattuk, hogy a koreai mezőgazdaság eredményei kimagaslóak az ázsiai viszonyok között. Az unboni tsznek napközije és óvodája is van, korszerű berendezéssel. Csak az utóbbi néhány évben 300 új ház épült a községben. Megismertük a repülő, szárnyas ló jelképét is. Az annyira népszerű csalina-mozgalom választotta jelképül ezt a kifejező emblémát, amely a gyorsan változó, egyre növő, új és új eredményt elérő szocialista versenymozgalom hirdetője. Talán a mi szociálisa brigádmozgalmunkhoz lehetne hasonlítani a csalina-mozgalmat, mindenesetre a szárnyas ló a gyors előrehaladás jelképe. Talán még annyit kellene elmondani a szövetkezetről, hogy itt is van háztáji föld, s jó eredményeikkel kitűnő nevet vívtak ki a koreai tsz-ek között az unboniak. Ittunk rizspálinkát, barátságot kötöttünk kedves falusi házigazdáinkkal, megismertük eredményeiket, s elhoztuk jókívánságaikat a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet tagjainak. Az ország legnagyobb gondja a kettéosztottság. Erről nap mint nap meggyőződhettünk. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea között sem-