Gyulai Hírlap, 1969. január-június (10. évfolyam, 1-49. szám)

1969-01-03 / 1. szám

199. január 2 Amerikai foglyok szabadon bocsátása A Dél-vietnami Nemzeti Felszab­adítási Front újév napján szabadon bocsátott három ame­rikai hadifoglyot A kép Dél-Vietnamban, Tay Ninh mellett egy tisztáson készült A kép két oldalán a DNFF, illetve az Egyesült Államok képviselői, középen a szabadon bo­csátásukra várakozó három amerikai hadi­fogoly: James Brigham, Thomas Jones és Donald Smith. (Telefotó — AP—MTI—KS) « csütörtök esti helyzetképe Érthető, hogy az új esztendő első óráiban a világ figyelme mindenekelőtt arrafelé fordult, ahol hosszú évek óta dörögnek a fegyverek. Világszerte, vala­­menn­yi újévi kérdőív válaszaiból kiderült, hogy az emberiség dön­tő többségének egyik legfonto­sabb kívánsága 1969-től: a sza­badságharcosok jogos követelései alapján fejeződjék be végre a vietnami háború. Ebben a háborúban a három­napos tűzszünet csak viszonyla­gos csendet jelentett: az ameri­kaiak többször is egyoldalúan megsértették az ünnepi fegyver­nyugvást. Az új évet bizakodva, jókedvűen ünneplő Hanoiban ja­nuár elsején délelőtt például he­ves légelhárító tűz zúdult egy pilóta nélküli amerikai felderítő repülőgépre. A VDK légiereje egy ugyanilyen gépet lelőtt Ha Bac tartomány felett is és ezzel észak felett lelőtt ellenséges gépek szá­ma 3258-ra emelkedett. Az em­berveszteségekről maguk az ame­rikaiak adtak ki hivatalos jelen­tést az újév alkalmából. Az ő adataik szerint 1961. január el­seje óta az Egyesült Államok 30 543 katonája esett el Vietnam­ban. A sebesültek száma 192 327 volt Az Apollo szerencsés vissza­térése után ezúttal egy szovjet technikai, tudományos siker ke­rült a világlapok első oldalára: a TU–144-es szuperszonikus utasszállító repülőgép eredmé­nyes kipróbálásának híre. „A Szovjetunió maga mögött hagyta Nyugatot” — hangsúlyozza a L­e Monde. A lapok felhívják a fi­gyelmet arra, hogy a francia—an­gol koprodukcióban készülő, so­kat emlegetett Concorde próba­repülésére még nem került sor, az amerikaiak hasonló típusú gé­pe pedig aligha emelkedik fel 1972 előtt. A nyugati világ egyik legtekintélyesebb lapja, a londo­ni Times is némi elégtétellel ál­lapítja meg a hangsebességnél kétszer gyorsabb szovjet gépről, hogy annak konstruktőrei nem­csak Angliát és Franciaországot, hanem az Egyesült Államokat is maguk mögött hagyták. fi CEHTRSPRESS I Továbbra is feszült a közel-keleti helyzet Az EAK fegyveres erőinek fő­parancsnoksága csütörtökön kö­zölte, hogy egyiptomi csapatok a Szuezi-csatorna övezetében a déli órákban tűzpárbajt vívtak az iz­raeli katonasággal. A valamivel több mint félórás tűzváltás azután kezdődött, hogy a csatorna keleti partját megszállva tartó izraeli erők géppus­katüzet zúdítottak az egyiptomi állásokra, hogy így fe­dezzék felderítő gépeik akcióit a­ csatorna túlsó partján. A MENA­ hírügynökség jelenté­se szerint Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere csütörtö­kön fogadta Szergej Vinogradovot, a Szovjetunió kairói nagykövetét és egy órán át tanácskozott vele a közel-keleti helyzetről. A talál­kozóra a szovjet diplomata kérése nyomán került sor. * Az Al Fatah Palesztinai ellen­állási szervezet szerdán hadije­lentést tett közzé, amely szerint katonai szervezete az Al Aszifa, az elmúlt négy év során 3650 iz­raeli katonát és 44 tisztet tett harcképtelenné. A kommandó­egységek 189 halottat vesztettek és 170 emberük tűnt el. Egy jordániai katonai szóvivő szerint csütörtökön reggel nyolc izraeli vadászbombázó két ízben is támadást intézett a Jor­dán völ­gyében fekvő települések ellen. A szóvivő szerint az ellenséges gé­pek napalm-bombákat szórtak le és különböző helységeket ágyúz­tak. Több lakóház megrongáló­dott. Izraeli részről is elismerték a légitámadásokat. Ha Van Lau— Vance találkozó Párizs Csütörtökön délután öt órakor találkozóra került sor Ha Van Lao, a VDK párizsi küldöttségé­nek helyettes vezetője és Cyrus Vance, az amerikai küldöttség helyettes vezetője között A talál­kozót az AFP értesülése szerint az amerikaiak kezdeményezték és Vance új javaslatokat terjesztett elő a tervezett párizsi négyes ér­tekezlet ügyrendi kérdéseire vo­natkozóan. A javaslatokról Wa­shington és Saigon előzőleg meg­egyezett (MTI) Péntek Megalakult a Szlovák Szocialista Köztársaság Prága A csehszlovák föderációról szóló törvénynek megfelelően 1969. ja­nuár 1-én Szlovákia fővárosában, Pozsonyban ünnepélyes keretek között kikiáltották a Szlovák Szo­cialista Köztársaságot A központi ünnepségek a cseh­szlovák állami és szlovák nemzeti zászlókkal feldíszített pozsonyi várban zajlottak le. Pontosan éj­félkor felhangzott a csehszlovák himnusz és tüzérségi díszsortűz köszöntötte a nevezetes eseményt. A pozsonyi vár föderációs ter­mében Ondrej Klokoc, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke mondott beszédet Klokoc hangsúlyozta, hogy az egyenlőség elveitől vezet­tetve, a szlovák nép, összhangban a testvéri cseh néppel, folytatni fogja szocialista hazájának építé­sét. (MTI) A csehszlovák föderáció első napja Szerda, 1969. január elseje óta jogilag életbe lépett a külön cseh és szlovák nemzeti egységekből álló csehszlovák föderáció. A cseh és szlovák nemzet ezentúl párhuzamos életet él, mindegyi­kük külön-külön ura sorsának bi­­zonyos területeken. Mindkét nem­zet közös érdekből szuverenitá­sa és hatásköre egy részét a közös szövetségi államra ruházza át. A szövetségi állam, amelynek élén közös államfő áll, továbbra is igen erős marad és számos lé­nyeges szektor hozzátartozik tel­jes egészében (külügy, hadügy), mások pedig, mint például a bel­­ügy, a tervezés, a pénzügyek, a külkereskedelem és a munka­ügyek részlegesen tartoznak a szövetségi állam hatáskörébe. * * * Ludvik Svoboda, csehszlovák el­nök újévi köszöntőben elemezte az 1968-as év tapasztalatait. Rá­mutatott, hogy mindaz, ami 1966 januárja után történt, nem azo­nosítható pusztán személyi válto­zásokkal: „Kifejezésre jutott né­pünk elhatározása, hogy szakít mindazzal, ami a társadalom fej­lődését fékezte” — mondotta. „Tudjuk — folytatta az elnök —, hogy a nagy célok nehézségek közepette valósulnak meg. Né­pünk törekvéseit is megrázkódta­tások és zavaros jelenségek kísér­ték. Olyan kísérletek is történtek, hogy ezeket a törekvéseket érde­keinkkel ellentétes célok elérésé­re használják fel”. „Az 1969-es év — mondotta ez­után Ludvik Svoboda — minde­nekelőtt a föderalizálás éve lesz”. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a föderációs aktussal a szlo­vák népnek az önálló államisá­gért vívott hosszú harca fejeződött­­ be. Koszigin és Gromiko távirata Alekszej Koszigin táviratban üdvözölte Oldrich Cemiket a csehszlovák kormány elnökévé történt kinevezése alkalmából. A táviratban Koszigin hangot ad annak a meggyőződésének, hogy „a Szovjetunió és Csehszlo­vákia közötti testvéri barátság szálai tovább erősödnek, a két nép javára, a szocialista országok egységének erősödése érdekében. Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter táviratban üdvözöl­te Jan Marko­t, Csehszlovákia külügyminiszterévé történt kine­vezése alkalmából. • Barátainknál Távol-Keleten KOREA i. 1968. szeptember 23-án indult repülőgépünk Budapestről a Tá­vol-Keletre, hogy elvigye a ma­gyar parlamenti küldöttséget ba­ráti látogatásra a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba és Mongóliába. Közel 12 000 km-es repülőút után a phenjani repülő­téren a koreai nemzetgyűlés el­nöke, a párt és a kormány képvi­selői fogadtak, de ott voltak a ma­gyar—koreai nép barátságát él­tető dolgozók, s virággal köszön­tötték küldöttségünket a koreai úttörők is. Ez a szeretetteljes fo­gadtatás végigkísért egész utun­kon, bármerre is jártunk a vi­rágzó Koreában, pedig nagy utat tettünk meg e 124 000 négyzetkilo­méteres, 13,5 millió lakosú or­szágban. Valamennyien először léptünk Korea földjére, de ismertük már múltját, történelmét, tudtunk a ja­pán gyarmatosítás közel négy évtizedéről, a felszabadításért fo­lyó harcról, s az a hősies küzde­lem, amelyet az amerikai impe­rialisták ellen folytattak, s amely kivívta a békeszerető országok csodálatát és szimpátiáját, az már korunk történelme. A 800 000 lakosú főváros, Phen­­jan szívébe világos, széles út ve­zet a repülőtérről. Két oldalon in­tegető emberek, s mögöttük az újjáépült város, amely kiheverte már a háború pusztítását, s amely széles utcáival, keleti és európai építészeti stílusú épületei­vel az építőmunka nagyszerűségét dicsérte. ■ * Koreai házigazdáink gazdag gazdag programot állítottak össze, igye­keztek megmutatni a maga teljes­ségében országukat, iparát és me­zőgazdaságát, szép tájait, gazdag múzeumait, s azt a minden elis­merésre méltó alkotó munkát, amely annyira jellemzi a koreai népet. A háború pusztításaiból szinte semmit sem láttunk, de an­nál többet eredményeikből, ame­lyek annyira sikeressé tették a háború óta eltelt 15 esztendőt. Vegyük sorra az emlékeket. Phenjanban megtekintettük az ál­landóan nyitva tartó mezőgazda­­sági és ipari kiállítást, amely hűen tükrözi, hogy az elmaradt, felsza­badulás előtti Koreából ipari­ ag­rár ország lett. A nehéz- és kön­­­nyűipar jelentős eredményeket ért el. A traktorok, szerszámgépek, vasúti szerelvények, teherautók gyártásában előkelő helyen áll­nak. Jelentős az ország könnyű­ipara, termékeik elérik az európai színvonalat. A koreai mezőgazdaságban is 1960 óta uralkodó forma a szövet­kezeti gazdálkodás, akárcsak ná­lunk. A mezőgazdaság fő terméke a rizs, éppen ottjártunkkor kezd­tek a rizs aratásához. Hektáron­ként 40—50 mázsás termést taka­rítottak be, s az idei évet köze­pesnek mondták. De a koreai me­zőgazdaságról személyes tapasz­talatokat szerezhettünk az unboni Koreai—Magyar Barátság Terme­lőszövetkezetben. Ez a szövetke­zet kb 60—70 km-re található a fővárostól. A hozzá vezető úton igen sok új házat láttunk a fal­vakban. Példamutató a földek ön­tözése. Unbonban kb. 650 család lakik, a szövetkezeti tagok száma 1200 körül van. A szántóföldjük 820 hektár, ebből 600-an rizst ter­melnek, 20 hektár gyümölcsösük is van. A 800 sertés mellett tarta­nak 180 igavonó ökröt. A trakto­rok száma 18. Tizenegy munkabri­gád 66 munkacsapatban dolgozik. A vezetők közül ketten egyetemet, 34-en technikumot végeztek. Ezek a rideg számok, de mi a néhány órás látogatás alatt is megláthat­tuk, hogy a koreai mezőgazdaság eredményei kimagaslóak az ázsiai viszonyok között. Az unboni tsz­­nek napközije és óvodája is van, korszerű berendezéssel. Csak az utóbbi néhány évben 300 új ház épült a községben. Megismertük a repülő, szár­nyas ló jelképét is. Az annyira nép­szerű csalina-mozgalom választot­ta jelképül ezt a kifejező emblé­mát, amely a gyorsan változó, egyre növő, új és új eredményt elérő szocialista versenymozgalom hirdetője. Talán a mi szociálisa brigádmozgalmunkhoz lehetne ha­sonlítani a csalina-mozgalmat, mindenesetre a szárnyas ló a gyors előrehaladás jelképe. Talán még annyit kellene elmondani a szövetkezetről, hogy itt is van háztáji föld, s jó eredményeikkel kitűnő nevet vívtak ki a koreai tsz-ek között az unboniak. Ittunk rizspálinkát, barátságot kötöttünk kedves falusi házigaz­dáinkkal, megismertük eredmé­nyeiket, s elhoztuk jókívánságai­kat a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet tag­jainak. Az ország legnagyobb gondja a kettéosztottság. Erről nap mint nap meggyőződhettünk. A Ko­reai Népi Demokratikus Köztár­saság és Dél-Korea között sem-

Next