Gyulai Hírlap, 1969. július-december (10. évfolyam, 50-101. szám)
1969-07-01 / 50. szám
int>9. július 1, 4 Új gyártmányok, termelési kapcsolatok, árupropaganda Jó eredmények várhatók az első félévben a BMG békési gyárában A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár (BMG) békési gyáregységéről valóban el lehet mondani, hogy a gazdasági mechanizmus reformjának szellemében keresi az újat. Vonatkozik ez a gyártmányaira, a termelési kapcsolatainak kialakítására, az árupropagandájára és a munkaerőpótlására is. Oláh Lajos főmérnök elmondta, hogy az idén kezdték meg a buli gyártását, amely igen alkalmas eszköz a szemes termények és termékek mozgatásához, zsákolásához, rakodásához vagy átforgatásához. Villanymotorral működik. Csak a békési gyárban készül. A Budapesti Nemzetközi Vásáron nagy sikert arattak a konstrukcióval, amely a BMG műszaki fejlesztési főosztályának a találmánya. Az ország több gabonafelvásárló és feldolgozó vállalata rendelt belőle, s ennek alapján Békésen 125 kulit készítenek ebben az évben. Ugyancsak az idén kezdték meg nagyobb mennyiségben gyártani az MTZ-traktorhoz a fék- és elektromos berendezést Ennek a szovjet traktortípusnak ugyanis sem a fék-, sem az elektromos berendezése nem felel meg a KRESZ előírásainak. A gyár így segít az MTZ-traktorral rendelkező gazdaságokon. Erre az évre 1600 berendezés elkészítését tudta vállalni, bár jóval több volt a megrendelés. Meg kell említeni, hogy a konstrukciót a gyár műszaki kollektívája tervezte és dolgozta ki, az érdem pedig elsősorban Petz Józsefnek, a műszaki fejlesztési főcsoport vezetőjének, valamint Bíró Jánosnak, a műszaki osztály vezetőjének az érdeme. Törzsgyári kooperációban készül a MOBITOX, amely többcélú, mozgatható csávázó, rakodó és tisztítógép. Érdekességként lehet megemlíteni, hogy ahol eddig bemutatták, mindjárt sok vevő akadt rá. Nagy megrendelő a Szovjetunió. Belföldön is egyre több az igény belőle. Érdekes és hasznos együttműködés alakult ki még négy évvel ezelőtt a jugoszláv Pobjeda céggel. A KS—69-es silózógéphez Jugoszláviában készül a szecskázó- és járószerkezet, a rendfelszedéshez és a kukoricasilózáshoz pedig Békésen, míg a szecskázáshoz a BMG törzsgyárában az adapter. A jugoszlávok az együttműködés révén jutottak be a szocialista országok piacára. Most már itthon kevesebb kell belőle. Azok a gazdaságok rendelik meg, amelyek új lucernaüzemet létesítenek. Jövőre nagyobb exportmegrendelés remélhető. A BMG több más gép gyártására is kooperációs szerződésben áll a jugoszláv partnerrel. Hagyományos termék a GZ—3 és GZ—6 jelzésű csigás rendszerű terménymozgató gép, aminél azonban a legújabb gyártmányú buli jóval többet tud. Megrendelés azonban még van belőle. A vállalat az ország minden részén tart bemutatót a szakembereknek, amelyen működés közben is láthatják a különböző gépeket. Orosházán augusztus 10-én kerül ilyen bemutatóra sor, amelyen a gyár valamennyi termékét láthatja a közönség. Az AGROTRÖSZT vállalatainál a vásárlók prospektust kapnak, melyen a BMG gépeire vonatkozó legfontosabb adatok megtalálhatók. — Milyen új termék várható jövőre? Oláh Lajos meglepetésnek tartogatja, ezért egyelőre nem árulja el, hogy mi is az tulajdonképpen. Annyit azonban elmond, hogy a gyár megvásárolt egy elmés találmányt. A gép prototípusa már készül. Ősszel lesz a bemutató, amelyre minden érdekeltet meghívnak. Újdonságnak tekinthető, hogy a gyárban július 1-től egy jól képzett szakembernek (alkalmilag a gyártó részlegek bevonásával) a piackutatás, a vevőszolgálat és a garanciális javítás irányítása lesz a feladata. Az eladott termékek minőségét ellenőrzi, gondoskodik a hibák kijavításáról, egyúttal igyekszik majd az igényeket is megismerni. Ezzel lényegében a gyár iránti bizalmat lesz hivatva erősíteni. Ugyancsak nagy gondot fordítanak a gyárban a szakmunkásutánpótlásra. Tavaly 90 ipari tanuló volt, az idén 115 lesz. Ennek a létszámemelkedésnek megfelelően alakítanak ki tanműhelyeket. A 3. éveseket a legrátermettebb szakmunkások mellé osztják be. Mindez pedig azért is fontos, mert a következő években a gyár jelentős fejlesztésére kerül sor. Oláh Lajos kissé óvatos, amikor így fejezi ki magát: — A harmadik ötéves terv időszakában a termelési értéket csaknem kétszeresére kell növelni. Öröm a békési vasasoknak akik közül ugyan már csak kevesen járnak más helyekre dolgozni. De a végzős ipari tanulók ebben a gyárban a szakmájukban azonnal elhelyezkednek. Még valamit az 1969. I. félévi eredményről! Oláh Lajos úgy véli, igen jók a kilátások. Pontos adatokat természetesen csak a félév után szolgáltathat. A dolgozókban azonban az év eleje óta megvan a törekvés, amiért csak elismerés illeti őket. Pásztor Béla Közérdekű új jogszabály: A mezőgazdasági dolgozók panaszainak, bejelentéseinek intézéséről A dolgozók panaszainak és közérdekű bejelentéseinek intézéséről bocsátotta ki a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 18/1969. (MÉM, É. 12.) MÉM számú utasítását. (Megjelent a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 12. számában.) A miniszteri utasítás — a panasz és a közérdekű bejelentés fogalmának meghatározása után — kimondja, hogy a minsztériumban a panaszügyeket és a közérdekű bejelentéseket az Igazgatási és Szövetkezeti Főosztály — közvetlenül annak Ellenőrzési Osztálya keretében működő Bejelentések Irodája útján — intézik. A következőkben az utasítás kimondja, hogy az Ellenőrzési Osztály látja el a minisztérium felügyelete alá tartozó országos és középfokú szerveknél a panaszügyek és a közérdekű bejelentések intézésének ellenőrzését is. A tanácsi mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási szerveknél és intézményeknél a panaszügyek és a közérdekű bejelentések intézésének felügyeletét az illetékes tanácsok végrehajtó bizottságának elnöke látja el; a tanácsi mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási szerveknél és intézményeknél a panaszok (bejelentések) intézését azonban a komplex vizsgálatok keretében is ellenőrizni kell. Ezek után az utasítás a panaszügyek és közérdekű bejelentések intézésével kapcsolatos eljárást szabályozza, s hatálybaléptető, valamint a vonatkozó korábbi rendelkezéseket hatálytalanító rendelkezésekkel végződik, Kedd Megfelelt a bizalomnak az építőbrigád Tavaly tavasszal lapunkban hírt adtunk arról, miért bíztak egymillió forintot Réder Mártonra, a gyulavári Lenin Hagyatéka Termelőszövetkezet építőbrigádjának vezetőjére. Beszámoltunk cikkünkben azokról az okokról, amelyek a termelőszövetkezet vezetőségét ilyen döntésre késztették. A régi szerfás, korszerűtlen ólakban, istállókban állatállományuk pusztult! Az állattartás nem volt gazdaságos. A vezetőség tehát határozatot hozott új, korszerű és gépesített szállások építésére. A megvalósítást Réder Mártonra és az építőbrigádra bízta. Tszberuházásból egymillió, állami dotációból kétmillió forintot bocsátott rendelkezésükre. — Hogyan gazdálkodtak, mit építettek ebből egy év alatt? Az építésvezető derűsen fogad. Kimutatásokat, számoszlopokat mutat, melyekből kitűnik, hogy a termelőszövetkezet építőbrigádja megfelelt a bizalomnak. Testet öltött a vezetőség elképzelése. Az elmúlt év végére megépült a két korszerű, egyenként 30 férőhelyes fiaztató. Korszerű berendezést kapott a II., III. csirkeház. Befejezéshez közeledik a 600 férőhelyes sertéshizlalda építése. Tető alá kerül a termelőszövetkezet épületfa anyaga. Új kazánház készült el és befejezték az 1967-es évről áthúzódott 114 férőhelyes növendékmarha-istállót. A modern borjúnevelő minden igényt kielégít. Sorolhatnánk még tovább. Ehelyett néhány összehasonlító adatot közlünk. Az építőbrigád 1968- as terve 3 millió 226 ezer forint volt. A megvalósított érték pedig 3 millió 995 ezer forint. Nem csoda, hogy az országos versenyben a brigád harmadik helyezést ért el és elhozta a nagyon szép ezüst serleget. — Mit jelent a megvalósult terv a termelőszövetkezetnek? Erre Túri Sándor üzemgazdásztól kapunk választ. Az üzemgazdász egyben az állattenyésztés gazdája is. Büszkeség cseng a hangjában, amikor az eredményekről beszél és szeretettel néz Réder Mártonra, hiszen ezek nagy részben az ő és a brigád jó munkájának köszönhetők. Megtudjuk, hogy a malacelhullás az új fiaztatókban a tavalyi (régi fiaztatóbeli adat) 38,5 százalékról 7,2 százalékra esett az első telepítésből. A második telepítésű kocák malacaiból már 5 százalék alatti az elhullás. A tavalyi 15—16 kilogramm átlagsúlyú választási malacok helyett az idén 26,5 kilogramm átlagsúlyú malacokat neveltek. Túri Sándor azt reméli, ha az új sertéshizlalda elkészül, korszerű körülmények között 1 kg sertéshús előállításához szükséges 5 kilogramm takarmány helyett 4,2 kilogramm elég lesz. Láttuk az új épületeket, a korszerű berendezést, a tisztán tartott állatokat és együtt örültünk Túri Sándorral. Visszafelé az úton Réder Márton kérdésünkre szerényen elmondta, hogy a múlt év végén 3 ezer forint jutalmat kapott Megérdemelte: B. J. A Természet Világa pályázatot hirdet természettudományos ismeretterjesztő cikkek írására. Bármely kiemelkedő jelentőségű, széles körű érdeklődésre számottartó téma tárgyalható, de különösen kiemeljük: — az egy-egy tudományág közelmúlt fejlődését átfogóan ismertető témákat; — a különböző természettudományok határterületi problémáival foglalkozó témaköröket; — a pszichológia természettudományos módszereit ismertető (összehasonlító pszichológiai) témákat; — a tudományok kialakuló új szintézisével foglalkozó témákat; — azokat a témákat, amelyek a természettudományok tanításának szerepét tárgyalják a tudmányos gondolkodás fejlesztésében; — a gyakorlattal kapcsolatban álló kémiai kérdéseket; — a műszaki tudományok eredményeit érintő témákat és — a hazai kisebb tájegységek ismertetéseit. A pályázat részletes feltételeit a Természet Világa 1969. 6. és 7. száma közli. A pályázat jeligés. A cikkeket 5 példányban kell beküldeni. Beküldési határidő: 1969. szeptember 15. Pályadíjak: 1 db I. díj: 2000 forint értékű, 1 db II. díj: 1000 Ft értékű és 2 db III. díj: 500 Ft értékű vásárlási utalvány. A Természet Világa Szerkesztő Bizottsága Szerkesztőség: Budapest, VIII., Gyulai Pál u. 14. 38. TÁVIRAT RENDKÍVÜL SÜRGŐS! Moszkva, Petrovka 38, Sarapov Kérem sürgősen megtudakolni a rovnói bűnügyi nyomozócsoportnál, kinek adták ki a Csehov könyvtárban Ray Bradbury „Fantasztikus elbeszélések” című kötetét. A könyvet Sz. J. Szajkina olvasó adományozta a könyvtárnak. Tyihonov Tyihonov gyorsan megtalálta a járási tanács tagját, Anna Fjodorovna Hizsnyakot. — Két hete egy újságírónő járt nála Moszkvából — mondta Tyihonovnak a helybeli tanácstitkár. Írni szeretett volna róla, de tragikusan elpusztult. Az újságban olvastam, a gyárunkról szóló riportja mellett közölték a hírt. Mi történt vele? Baleset ? — Nem ez az egyetlen módja a tragikus halálnak — válaszolta Sztasz. — Hol találhatom meg Anna Fjodorovnát? — Ma kellett megérkeznie Kijevből. A fia egyetemista, nála volt látogatóban... Hizsnyak a régi városrészben lakott egy kis faházban. Tyihonov dél körül szállt ki a taxiból. Bekopogtatott. — Nyitom már! — válaszolt egy kellemes, lágy hang Az ajtó kinyílt, Sztaszonát friss kenyér és tejszag csiklandozta. Hófehér hajú és lányosan fiatal arcú asszony állt az ajtóban. — Anna Fjodorovna? — Igen. Hozzám? — Szeretnék beszélni önnel. Az asszony ragyogóan tiszta szobába vezette vendégét. Tyihonov szégyenkezve nézte sáros lábnyomát. Az asszony elmosolyodott: — Nem tesz semmit. Úgyis takarítanom kell. Csak ma érkeztem meg, tíz napot töltöttem a fiamnál. A falon kreol bőrű, jóképű fiú fényképe függött és Tyihonovnak úgy tűnt, valahol más látta ezt az arcot. — Bocsásson meg, Anna Fjodorovna, mikor utazott el a fiához? — Múlt kedden. Miért? — Az asszony hangja aggodalmassá vált. — Csak kérdezem. — Tyihonov megértette, hogy Hizsnyak nem tud Tánya haláláról, elkerülte a figyelmét az újságközlemény. Némi töprengés után kimondta : — Anna Fjodorovna, én a moszkvai bűnügyi rendőrség nyomozója vagyok. Szomorú esemény hozott önhöz. — Mi történt? — Hizsnyak elsápadt. — Emlékszik Tánya Akszjonovára? Hizsnyak mondani akart valamit, de nem jött ki hang a torkán. Bólintott. . — Tizenegy nappal ezelőtt megölték — mondta Sztasz. — Megölték!... Megölte... Megölte az átkozott!... Sztasz körülnézett. Az éjszakai utca néptelen volt, csak a meztelen faágak hajladoztak a hideg szélben. Az utcai lámpák nemigen birkóztak meg a sötétséggel. Sztasz vacogott. A pályaudvarra, az első vonatra! Persze sehol egy taxi. Tyihonov egyre jobban nyújtotta a lépést, a végén már futott. A mellében tompa fájdalmat érzett, a lapockájában szúrást. Két évvel ezelőtti pisztolygolyó okozott roncsolást a tüdejében. „Kibírod azt az ötszáz métert! — biztatta magát Sztasz. — És aztán, fel az éjszakai expresszre!” A pályaudvari őrszobában szürkeruhás férfi üldögélt: — Segítséget? Moszkvából? Meglesz. Addig üljön le. Tyihonov leült a keskeny, szörnyen kényelmetlen lócára, behunyta a szemét. Nehezen lélegzett, kezével törölgette a homlokát A szürkeruhás férfi tárcsázott. — Zina? Itt Szudarjev őrnagy. A 71-es számú vonatra kérek egy kétszemélyes fülkét. Nincs? Hogy-hogy? És ha ellenőrzőm? Tessék? Mégis van? Nagyszerű. Tyihonov elvtárs fogja átvenni. Sztaszhoz fordult: — A hetes pénztárnál átveheti a jegyét. Külön fülkében utazhat. Úgy látom, nem fog ártani egy kis pihenés. — Köszönöm. Kérem segítene nekem eljutni a postára? Azonnal telefonálnom kell. — Azonnal! — mondta Szudarjev és behivatta az ügyeletest — Pahomov, gyújtsd be a motort, vidd el az elvtársat a Goncsar utcába. Tíz perc múlva már kapcsolták is a jarcovói munkatelep vezetőjét. — A feladatot teljesítettük — közölte a távoli hang — Plecsnn határozottan felismerte a 3. számú fényképen azt az embert, aki megvette tőle a puskát. Tyihonov letette a kagylót. Az asztalon ott feküdt előtte Sarapov távirata: „RAY BRADBURY FANTASZTIKUSZ ELBESZÉLÉSEK CÍMŰ KÖTETÉT 1966. I. 26-ÁN ADTÁK KI T. SZ. AKSZJONOVÁNAK”. (Folytatjuk)