Gyulai Hírlap, 1970. január-június (11. évfolyam, 1-50. szám)

1970-01-06 / 1. szám

1910. január 6. 2 Miért volt szükség januárra ? Gustav Húsúk nyilatkozata A Rudé Právo hétfői száma Miért volt szükség januárra? cím­­mel közli Gustáv Húsúknak, a CSKP KB első titkárának nyilat­kozatát az ország és a párt leg­égetőbb problémáiról. A párt első titkára mindenekelőtt az 1968 ja­nuári plénum jelentőségét, a kö­zelmúlt eseményeit, a jobboldal ellen vívott harcot és a konszoli­dáció feltételeit elemzi. A gazda­sági élet problémáinak részletes felvázolása és a szövetséges álla­mokhoz fűződő kapcsolatok hely­reállításának méltatása után hosszasan foglalkozott az 1968. januárjában megtartott pártplé­­num jelentőségével. Tudom — mondotta­­—, vannak olyanok, akik azt mondják, hogy társadal­munk január nélkül nyugodtabban élhetett volna. Véleményem sze­rint az 1968 január előtti és 1968 januári mozgásban senki sem feltételezte, hogy a folyamat élé­re gyenge vagy éppenséggel tehe­tetlen vezetőség kerül, amely le­hetővé teszi a destruktív folyamat kibontakozását. Határozottan ki­jelentjük, hogy nem volt szükség­­szerű az olyan jellegű fejlődés, mint amilyenre január után sor került Csak nagy adag politikai naivitás okozta — nem akarok más kifejezést használni —, hogy az ismert helyzetbe kerültünk. Nem volt szó párton belüli puccs­­ról. A Központi Bizottságnak jo­gában áll leváltani vezető funk­cionáriusait Ha kommunistaként, marxista szemszögből vizsgáljuk a kérdést, folytatta Gustáv Husák — akkor január értelmét abban a törek­vésben jelölhetjük meg hogy ki­küszöböljük a párt és a társada­lom hatékonyabb fejlődésének akadályait, leküzdjük a hibákat, torzulásokat, s megoldjuk a szo­cialista társadalom építésének időszerű problémáit. Gustáv Husák hangsúlyozta, hogy a párt igyekszik elhárítani az 1968 januárja utáni időszak hiányosságait, felszámolja a jobb­­oldali szocialistaellenes irányza­tokat, de egyidejűleg fejleszteni kívánja január minden pozitív vonását. A továbbiakban azt a gondola­tot fejtette ki, hogy a párt vezető szerepének felújítása nem jelenti a gyámkodást a pártonkívüli szervek felett. Gustáv Husák a múlt súlyos hibáinak, az ellenséges diverziót megkönnyítő mulasztásoknak so­rában megemlítette az ideológiai nevelőmunka lebecsülését, a tör­vénysértéseket, a politikai pere­ket. Ez utóbbiakról szólva meg­állapította: emberileg megérthet­nénk, hogy az akkori bonyolult időszakban igazságtalanságokat is elkövethettek. De a vezetőség 1954-ben és 1955-ben nagyon is tudott ezekről az igazságtalansá­gokról. A Szovjetunió 1956-ban, az SZKP huszadik kongresszusán megoldotta ezeket a problémákat, sőt már 1953-tól kezdve foglalko­­zott ezzel a kérdéssel. Lengyelor­szág is helyrehozta az igazságta­lanságokat, a magyarok nyíltan akarták megoldani a problémá­kat, ám Csehszlovákiában elhall­gatták. Ha a párt megoldotta volna ezeket a problémákat — márpedig a feltételek­­ megvoltak ehhez —, akkor megnyerhette vol­­na azokat, akik ezeket a hibákat akarták felhasználni a párt és a szocializmus ellen. Ehhez hozzá­járult még egy csehszlovák sajá­tosság, hogy a vezetés egyre in­kább nagyon is átlagos politikai személyiség kezébe került, s ez az ember határozta meg a munka színvonalát és a politika jellegét. A párt első titkára az inter­júban kitért a jobboldal elleni harc kérdéseire, s e küzdelem következetes véghezvitelének zá­logát négy feladat teljesítésében jelölte meg. Az első feladat, hogy politikai csapást kell mérni a jobboldalra mint ideológiai kon­cepcióra, álláspontra. A második feladat a párton belüli jobbol­dalnak mint szervezett egység­nek megbontása. A harmadik fel­adat a félrevezetett emberek­­megnyerése a meggyőzés eszkö­zével, becsületes politikai mun­kával. Végül negyedszer: mind­azoknak meg kell válniuk a párttól, akik szándékosan meg­károsították a pártot vagy akik változatlanul kitartanak a párt programjával ellentétes nézeteik mellett. Gustáv Husák hangoztatta, hogy különbséget kell tenni a megtévesztők és megtévesztettek között, s ezt az elvet érvényesí­teni kell a tagkönyvcserék vég­rehajtásánál, amikor az embe­reket nem egy rövid időszakban tanúsított magatartásuk, hanem egész munkásságuk alapján ítél­jük meg. A pártigazolványok cseréje nem lesz razzia a párttagok el­len, hanem éppen ellenkezőleg, a politikai aktivitás növeléséről van szó. Ahol azonban valami­lyen túlkapást követnek el, ahol tévesen magyarázzák a Központi Bizottság álláspontját, ott adva lesz a lehetőség a fellebbezésre és a tévedés helyre­hozására. Nem akarunk elveszíteni egyetlenegy becsületes párttagot sem, de azt sem engedjük meg, hogy ellen­ség rejtőzzék sorainkban. A pártkongresszus és a válasz­tások előkészítéséről szólva a CSKP KB első titkára kiemelte, hogy a kongresszus összehívásá­nak feltétele a párt belső kon­szolidálása. A párton belüli harc megbontott egész szervezeteket, s ezen az időszakon túl kell jut­ni. Ha ez megtörténik — s eh­hez járul hozzá a tankönyvesére is—, a párt készen áll majd ar­ra, hogy lebonyolítsa az évzáró taggyűléseket és a pártkongres­­­szust is. A kongresszus előtt a párt fi­gyelmét a legfontosabb pozitív politikai célokra akarjuk irányí­tani. A párt társadalmunk ve­zető politikai ereje, s belső kon­szolidálása a feltétele egyben az egész állam politikai konszolidá­lásának. Ezért a választásokkal­ csak pártkongresszus után szá­molhatunk. Az idei fejlődés mu­tatja meg majd konkrétan a két akció legmegfelelőbb időpontját — mondotta nyilatkozatának vé­gén Gustáv Husák. (MTI) Mindenfelől — mindenről Tunisz F­rankfurt Előléptetés vár a fasiszta Wehr­macht egyik hajdani vezérkari tisztjére, Klaus Schubert vezérőr­nagyra. Schmidt bonni hadügymi­niszter tervei szerint ő lesz a Bundeswehr két körzetén­ek (Al­­sószászország és Bremen) új pa­rancsnoka. Párizs Az AFP manilai tudósítójának jelentése szerint vasárnap szaba­don engedték a fülöp-szigeti Kommunista Párt öt vezetőjét, akiket körülbelül húsz esztendőn át tartottak börtönben. Kiszaba­dult a többi között José Lavaen, a párt volt főtitkára is. Buteflika, az algériai forradal­mi tanács tagja, külügyminiszter vasárnap ötnapos hivatalos láto­gatása­ Tuniszba érkezett, ahol a két országot érintő kérdések meg­vitatása mellett több megállapo­dást — közte barátsági és jószom­szédi szerződést — ír alá. Moszkva A szovjet—egyiptomi kereske­delem 1970. évi kérdéseit vitatta meg Moszkvában Nyikolaj Patoli­­csev szovjet külkereskedelmi mi­niszter­ Hasszán Abbasz Zaki egyiptomi gazdasági és külkeres­kedelmi miniszterrel, aki szomba­ton érkezett a szovjet fővárosba. 3 kubai nagykövetség tagadása Moszkvában A kubai forradalom győzelmé­nek eredményeképpen tizenegy évvel ezelőtt a nyugati féltekén megalakult az első szocialista ál­lam — hangoztatta Andrej Kiri­lenko, az SZKP Központi Bizott­ságának titkára Moszkvában azon a fogadáson, amelyet a kubai nagykövetség rendezett a forrada­lom győzelme 11. évfordulója al­kalmából. Kirilenko megállapította, a két ország közötti barátság és szoros együttműködés egyre sokoldalúb­bá s aktívabbá válik. Válaszbeszédében Kuba ideig­lenes ügyvivője rámutatott, hazá­ja győzelmesen halad előre a szo­­­cializmus útján, s mindig érzi a­­ Szovjetunió és a többi szocialista ország testvéri szolidaritását.­­(MTI) Sorokban Közel-Keletről Egy ammani katonai szóvivő jelentése szerint az izraeli tüzér­ség szombaton késő este a Jor­dán völgyének déli szakaszán öt órán át lőtte a jordániai katonai állásokat. A tűzharcban jordániai részről nem szenvedtek vesztesé­geket. *­­ * A kairói rádió jelentése szerint Anvar Szadat, az Egyesült Arab Köztársaság alelnöke szombaton fogadta Jaszer Arafa­tot, a Palesz­tina! felszabadítás! szervezet el­nökét. A megbeszélés részleteiről a rádió nem számolt be. George Brown, az angol mun­káspárt alelnöke szombaton este az Arab Szocialista Unió központi bizottságának „nyílt politikai gyűlésén” kérdéseikre válaszolva elmondotta: Nagy-Britanniának érdeke, hogy a közel-keleti kon­fliktusban az arab nemzetek ol­dalán álljon. A Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatát Brown a közel-keleti helyzet, bé­kés rendezése egyedüli elfogadható alapjának minősítette. Borwn hangsúlyozta, hogy a modern vi­lágban nem fogadható el, hogy egy ország a másik ország terüle­tét katonai eszközökkel elfoglalja. Kedd Újabb fegyveres összetűzések Vietnamban A dél-vietnami zsoldos csa­patok szóvivőjének bejelenté­se szerint a harcok „legmele­gebb pontja” hirtelen a fegy­­vermen­tes övezettől közvetle­nül délre fekvő terület lett. Vasárnap a zsoldos csapatok gyalogsága közel ötórás harcot vívott a hazafias erőkkel. Ez a vidék, a 9-es számú főútvonal környéke, amely a tengerpar­tot köti össze Laosszal, hóna­pokon át teljesen nyugalmas volt, de két napja ismét véres csaták színhelyévé vált. Az északi országrészben, Da Nang közelében a harcokba aknave­tőkkel támogatott amerikai tengerészgyalogos egységek is beavatkoztak. A csatározások vasárnapi fellángolása után hétfőre a harcok hevessége ismét az utóbbi hónapokban tapasztalt eddig legalacsonyabb szintre süllyedt. Ezt részben azzal ma­gyarázzák, hogy néhány napos derült idő után ismét meg­újultak a monszun­esők. A szabadságharcosok vasár­nap éjjel és hétfőn a kora reg­geli órákban 10 ellenséges ka­tonai támaszpont ellen intéztek tüzérségi támadást. Amerikai B—52-es bombázók vasárnap este egy bevetésben szőnyeg­bombázást hajtottak végre Tay Ninh tartományban. Egy saigoni amerikai kato­nai szóvivő közlése szerint az Egyesült Államok a vietnami háború időtartama alatt 6290 repülőgépet vesztett. Az utolsó és egyben az 1970. év első vesztesége egy amerikai heli­kopter volt, amelyet vasárnap lőttek le Camau közelében. Dél-Vietnam legdélibb csücs­kén. A saigoni szenátusban hét­főn megkezdődött a My Lai-i vérengzések ügyében folytatott vizsgálat és az arról készült je­lentés vitája. A jelentés végső következtetései teljesen ellen­tétben vannak a dél-vietnami kormány megállapításaival. A vizsgálóbizottság ugyanis bizo­nyítottnak látta, hogy az ame­rikai katonák 1968. március 16-án valóban vérengzést haj­tottak végre a polgári lakos­ság soraiban. Tran Van Don szenátor, a dél-vietnami ellen­zék vezetője volt az elnöke a szenátusi vizsgálóbizottságnak,­ amely jelentésében hangsúlyoz­za, hogy a történelem és a lakosság előtt Thieu elnökre hárul a felelősség a My Lai-i vérengzésekért. (MTI) KÜRTI ANDRÁS I­ budai villa titka Hárman a hídon — Hát, ha ez a helyzet — je­lentette ki —, akkor talán az lenne a legokosabb, ha felven­né a cipőjét, zsebre vágná a bú­csúlevelét és beülne ide mel­lém, a kocsiba. Aztán elme­gyünk valahová, ahol nyugodtan beszélgethetünk. Tulajdonkép­pen nekem sem volna szabad autóval várakoznom a hídon. Tiltja a KRESZ. Honda szó nélkül visszaugrált a cipőjéhez, belebújt, a levelet leporolta és vissza­tette az irat­tárcájába. Miután mindezzel vég­­zett, a homlokát ráncolva, ta­nácstalanul bámult a sportsza­tyorra. — Vegye ki belőle azt a szik­lát —szólt ki Kocsis Andrea a Volkswagenből, kicsit türelmet­lenül. — Dobja nyugodtan a Du­nába. Ha egyáltalán szüksége lesz hasonló segédeszközre, bár­hol talál,­ nálunk mindenütt, mindig bontják az úttestet. A férfi rövid töprengés után, minthogy jobb megoldás neki sem jutott eszébe, széthúzta a szatyor száját, kicsúsztatta belő­­le a kockakövet.­­Megfogta, fel­emelte, bánatosan szemlélte egy ideig, nagyon kedvére való koc­kakő lehetett, aztán nagyot só­hajtott és nyögve átdobta a kor­láton. — Places! — mondta odalent a Duna, mintha m­egköszönné. — Egyen meg a fene! — vála­szolta Honda, majd hóna alá szorítva a sportszatyrot, megke­rülte az autót, a lány kinyitot­ta neki az ajtót, beszállt. — Tudja — jegyezte meg a lány boldogan, miközben felcsa­varta az ablakot és indított —, maga különösen azért tetszik nekem nagyon, mert minden szempontból a legalkalmasabb. Igazán nem valami megnyerő a külseje, a modoráról nem is szólva ... Jaj, nehogy megint megsértődjék, mindent megma­­gyarázok... És meglátja, olyan élményben lesz része ... A motor felbúgott, nekilendült az enyhe emelkedőnek. Buda felé. Pár másodperc és a ka­nyaron túljutva a cserebogár alakú jármű eltűnt a legmaga­sabb oszlopon levő higanygőz­­lámpák sárgás fényköréből is. Ek­kor, vagy ötven-hatvan mé­ternyire a helytől, ahol a kocsi parkolt, ahol Honda és a lány beszélgetése lezajlott, egy szem­üveges, magas, bőrkabátos fia­talember lépett elő a hatalmas kábeltartó pillér árnyékából. Bal kezében egy készüléket tar­tott, nem nagyobbat egy könyv­nél, rádió adó-vevő és törpe magnetofon kombinációját. A készülék oldalából teleszkópos antennaszerű fémrúd állt ki, úgynevezett puskamikrofon. Al­járól füldugókban végződő zsi­nór lógott le. A bőrkabátos sietve össze­nyomta a fémrudat, felgöngyöl­te a zsinórt, aztán a masinát be­­lesüllyesztette az aktatáskájá­ba. Becsatolta a zárat és halkan fütyörészve, de szapora léptek­kel ő is útnak indult. Szintén a budai oldalra. A mester és a tanítvány A csaknem teremnagyságú szoba gazdagon, de vitatható iz­­léssel volt berendezve. A bro­­kátfüggönyös ablak mellett ha­talmas, modern vonalú íróasz­tal állott. A mögötte levő falat rokokó faragásokkal díszített ódon könyvszekrény fedte el tel­jesen. Az átellenes sarokban heverő, kis dohányzóasztal, raj­ta csibukgyűjtemény, körü­­lőtte modern ülőgarnitúra, amö­­gött százesztendős, üvegajtós ingaóra, opart mintás óriás­szőnyeg a parkettán ... Kicsit túl sűrűn találkozott itt a múlt és a jelen. A szoba olyan be­nyomást keltett, mintha egy le­génylakást irodának alakítottak volna át, vagy fordítva, de még a munkának csak a felénél tar­tanának. ... maga különösen azért tetszik nekem, mert minden szempontból a legalkalma­sabb ... A kedveskedő női hang foko­zatosan halkult el, amint az autó felpörgő motorjának zaja túlharsogta, aztán már csak a

Next