Gyulai Hírlap, 1970. január-június (11. évfolyam, 1-50. szám)
1970-01-06 / 1. szám
1910. január 6. 2 Miért volt szükség januárra ? Gustav Húsúk nyilatkozata A Rudé Právo hétfői száma Miért volt szükség januárra? címmel közli Gustáv Húsúknak, a CSKP KB első titkárának nyilatkozatát az ország és a párt legégetőbb problémáiról. A párt első titkára mindenekelőtt az 1968 januári plénum jelentőségét, a közelmúlt eseményeit, a jobboldal ellen vívott harcot és a konszolidáció feltételeit elemzi. A gazdasági élet problémáinak részletes felvázolása és a szövetséges államokhoz fűződő kapcsolatok helyreállításának méltatása után hosszasan foglalkozott az 1968. januárjában megtartott pártplénum jelentőségével. Tudom — mondotta—, vannak olyanok, akik azt mondják, hogy társadalmunk január nélkül nyugodtabban élhetett volna. Véleményem szerint az 1968 január előtti és 1968 januári mozgásban senki sem feltételezte, hogy a folyamat élére gyenge vagy éppenséggel tehetetlen vezetőség kerül, amely lehetővé teszi a destruktív folyamat kibontakozását. Határozottan kijelentjük, hogy nem volt szükségszerű az olyan jellegű fejlődés, mint amilyenre január után sor került Csak nagy adag politikai naivitás okozta — nem akarok más kifejezést használni —, hogy az ismert helyzetbe kerültünk. Nem volt szó párton belüli puccsról. A Központi Bizottságnak jogában áll leváltani vezető funkcionáriusait Ha kommunistaként, marxista szemszögből vizsgáljuk a kérdést, folytatta Gustáv Husák — akkor január értelmét abban a törekvésben jelölhetjük meg hogy kiküszöböljük a párt és a társadalom hatékonyabb fejlődésének akadályait, leküzdjük a hibákat, torzulásokat, s megoldjuk a szocialista társadalom építésének időszerű problémáit. Gustáv Husák hangsúlyozta, hogy a párt igyekszik elhárítani az 1968 januárja utáni időszak hiányosságait, felszámolja a jobboldali szocialistaellenes irányzatokat, de egyidejűleg fejleszteni kívánja január minden pozitív vonását. A továbbiakban azt a gondolatot fejtette ki, hogy a párt vezető szerepének felújítása nem jelenti a gyámkodást a pártonkívüli szervek felett. Gustáv Husák a múlt súlyos hibáinak, az ellenséges diverziót megkönnyítő mulasztásoknak sorában megemlítette az ideológiai nevelőmunka lebecsülését, a törvénysértéseket, a politikai pereket. Ez utóbbiakról szólva megállapította: emberileg megérthetnénk, hogy az akkori bonyolult időszakban igazságtalanságokat is elkövethettek. De a vezetőség 1954-ben és 1955-ben nagyon is tudott ezekről az igazságtalanságokról. A Szovjetunió 1956-ban, az SZKP huszadik kongresszusán megoldotta ezeket a problémákat, sőt már 1953-tól kezdve foglalkozott ezzel a kérdéssel. Lengyelország is helyrehozta az igazságtalanságokat, a magyarok nyíltan akarták megoldani a problémákat, ám Csehszlovákiában elhallgatták. Ha a párt megoldotta volna ezeket a problémákat — márpedig a feltételek megvoltak ehhez —, akkor megnyerhette volna azokat, akik ezeket a hibákat akarták felhasználni a párt és a szocializmus ellen. Ehhez hozzájárult még egy csehszlovák sajátosság, hogy a vezetés egyre inkább nagyon is átlagos politikai személyiség kezébe került, s ez az ember határozta meg a munka színvonalát és a politika jellegét. A párt első titkára az interjúban kitért a jobboldal elleni harc kérdéseire, s e küzdelem következetes véghezvitelének zálogát négy feladat teljesítésében jelölte meg. Az első feladat, hogy politikai csapást kell mérni a jobboldalra mint ideológiai koncepcióra, álláspontra. A második feladat a párton belüli jobboldalnak mint szervezett egységnek megbontása. A harmadik feladat a félrevezetett emberekmegnyerése a meggyőzés eszközével, becsületes politikai munkával. Végül negyedszer: mindazoknak meg kell válniuk a párttól, akik szándékosan megkárosították a pártot vagy akik változatlanul kitartanak a párt programjával ellentétes nézeteik mellett. Gustáv Husák hangoztatta, hogy különbséget kell tenni a megtévesztők és megtévesztettek között, s ezt az elvet érvényesíteni kell a tagkönyvcserék végrehajtásánál, amikor az embereket nem egy rövid időszakban tanúsított magatartásuk, hanem egész munkásságuk alapján ítéljük meg. A pártigazolványok cseréje nem lesz razzia a párttagok ellen, hanem éppen ellenkezőleg, a politikai aktivitás növeléséről van szó. Ahol azonban valamilyen túlkapást követnek el, ahol tévesen magyarázzák a Központi Bizottság álláspontját, ott adva lesz a lehetőség a fellebbezésre és a tévedés helyrehozására. Nem akarunk elveszíteni egyetlenegy becsületes párttagot sem, de azt sem engedjük meg, hogy ellenség rejtőzzék sorainkban. A pártkongresszus és a választások előkészítéséről szólva a CSKP KB első titkára kiemelte, hogy a kongresszus összehívásának feltétele a párt belső konszolidálása. A párton belüli harc megbontott egész szervezeteket, s ezen az időszakon túl kell jutni. Ha ez megtörténik — s ehhez járul hozzá a tankönyvesére is—, a párt készen áll majd arra, hogy lebonyolítsa az évzáró taggyűléseket és a pártkongresszust is. A kongresszus előtt a párt figyelmét a legfontosabb pozitív politikai célokra akarjuk irányítani. A párt társadalmunk vezető politikai ereje, s belső konszolidálása a feltétele egyben az egész állam politikai konszolidálásának. Ezért a választásokkal csak pártkongresszus után számolhatunk. Az idei fejlődés mutatja meg majd konkrétan a két akció legmegfelelőbb időpontját — mondotta nyilatkozatának végén Gustáv Husák. (MTI) Mindenfelől — mindenről Tunisz Frankfurt Előléptetés vár a fasiszta Wehrmacht egyik hajdani vezérkari tisztjére, Klaus Schubert vezérőrnagyra. Schmidt bonni hadügyminiszter tervei szerint ő lesz a Bundeswehr két körzetének (Alsószászország és Bremen) új parancsnoka. Párizs Az AFP manilai tudósítójának jelentése szerint vasárnap szabadon engedték a fülöp-szigeti Kommunista Párt öt vezetőjét, akiket körülbelül húsz esztendőn át tartottak börtönben. Kiszabadult a többi között José Lavaen, a párt volt főtitkára is. Buteflika, az algériai forradalmi tanács tagja, külügyminiszter vasárnap ötnapos hivatalos látogatása Tuniszba érkezett, ahol a két országot érintő kérdések megvitatása mellett több megállapodást — közte barátsági és jószomszédi szerződést — ír alá. Moszkva A szovjet—egyiptomi kereskedelem 1970. évi kérdéseit vitatta meg Moszkvában Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter Hasszán Abbasz Zaki egyiptomi gazdasági és külkereskedelmi miniszterrel, aki szombaton érkezett a szovjet fővárosba. 3 kubai nagykövetség tagadása Moszkvában A kubai forradalom győzelmének eredményeképpen tizenegy évvel ezelőtt a nyugati féltekén megalakult az első szocialista állam — hangoztatta Andrej Kirilenko, az SZKP Központi Bizottságának titkára Moszkvában azon a fogadáson, amelyet a kubai nagykövetség rendezett a forradalom győzelme 11. évfordulója alkalmából. Kirilenko megállapította, a két ország közötti barátság és szoros együttműködés egyre sokoldalúbbá s aktívabbá válik. Válaszbeszédében Kuba ideiglenes ügyvivője rámutatott, hazája győzelmesen halad előre a szocializmus útján, s mindig érzi a Szovjetunió és a többi szocialista ország testvéri szolidaritását.(MTI) Sorokban Közel-Keletről Egy ammani katonai szóvivő jelentése szerint az izraeli tüzérség szombaton késő este a Jordán völgyének déli szakaszán öt órán át lőtte a jordániai katonai állásokat. A tűzharcban jordániai részről nem szenvedtek veszteségeket. * * A kairói rádió jelentése szerint Anvar Szadat, az Egyesült Arab Köztársaság alelnöke szombaton fogadta Jaszer Arafatot, a Palesztina! felszabadítás! szervezet elnökét. A megbeszélés részleteiről a rádió nem számolt be. George Brown, az angol munkáspárt alelnöke szombaton este az Arab Szocialista Unió központi bizottságának „nyílt politikai gyűlésén” kérdéseikre válaszolva elmondotta: Nagy-Britanniának érdeke, hogy a közel-keleti konfliktusban az arab nemzetek oldalán álljon. A Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatát Brown a közel-keleti helyzet, békés rendezése egyedüli elfogadható alapjának minősítette. Borwn hangsúlyozta, hogy a modern világban nem fogadható el, hogy egy ország a másik ország területét katonai eszközökkel elfoglalja. Kedd Újabb fegyveres összetűzések Vietnamban A dél-vietnami zsoldos csapatok szóvivőjének bejelentése szerint a harcok „legmelegebb pontja” hirtelen a fegyvermentes övezettől közvetlenül délre fekvő terület lett. Vasárnap a zsoldos csapatok gyalogsága közel ötórás harcot vívott a hazafias erőkkel. Ez a vidék, a 9-es számú főútvonal környéke, amely a tengerpartot köti össze Laosszal, hónapokon át teljesen nyugalmas volt, de két napja ismét véres csaták színhelyévé vált. Az északi országrészben, Da Nang közelében a harcokba aknavetőkkel támogatott amerikai tengerészgyalogos egységek is beavatkoztak. A csatározások vasárnapi fellángolása után hétfőre a harcok hevessége ismét az utóbbi hónapokban tapasztalt eddig legalacsonyabb szintre süllyedt. Ezt részben azzal magyarázzák, hogy néhány napos derült idő után ismét megújultak a monszunesők. A szabadságharcosok vasárnap éjjel és hétfőn a kora reggeli órákban 10 ellenséges katonai támaszpont ellen intéztek tüzérségi támadást. Amerikai B—52-es bombázók vasárnap este egy bevetésben szőnyegbombázást hajtottak végre Tay Ninh tartományban. Egy saigoni amerikai katonai szóvivő közlése szerint az Egyesült Államok a vietnami háború időtartama alatt 6290 repülőgépet vesztett. Az utolsó és egyben az 1970. év első vesztesége egy amerikai helikopter volt, amelyet vasárnap lőttek le Camau közelében. Dél-Vietnam legdélibb csücskén. A saigoni szenátusban hétfőn megkezdődött a My Lai-i vérengzések ügyében folytatott vizsgálat és az arról készült jelentés vitája. A jelentés végső következtetései teljesen ellentétben vannak a dél-vietnami kormány megállapításaival. A vizsgálóbizottság ugyanis bizonyítottnak látta, hogy az amerikai katonák 1968. március 16-án valóban vérengzést hajtottak végre a polgári lakosság soraiban. Tran Van Don szenátor, a dél-vietnami ellenzék vezetője volt az elnöke a szenátusi vizsgálóbizottságnak, amely jelentésében hangsúlyozza, hogy a történelem és a lakosság előtt Thieu elnökre hárul a felelősség a My Lai-i vérengzésekért. (MTI) KÜRTI ANDRÁS I budai villa titka Hárman a hídon — Hát, ha ez a helyzet — jelentette ki —, akkor talán az lenne a legokosabb, ha felvenné a cipőjét, zsebre vágná a búcsúlevelét és beülne ide mellém, a kocsiba. Aztán elmegyünk valahová, ahol nyugodtan beszélgethetünk. Tulajdonképpen nekem sem volna szabad autóval várakoznom a hídon. Tiltja a KRESZ. Honda szó nélkül visszaugrált a cipőjéhez, belebújt, a levelet leporolta és visszatette az irattárcájába. Miután mindezzel végzett, a homlokát ráncolva, tanácstalanul bámult a sportszatyorra. — Vegye ki belőle azt a sziklát —szólt ki Kocsis Andrea a Volkswagenből, kicsit türelmetlenül. — Dobja nyugodtan a Dunába. Ha egyáltalán szüksége lesz hasonló segédeszközre, bárhol talál, nálunk mindenütt, mindig bontják az úttestet. A férfi rövid töprengés után, minthogy jobb megoldás neki sem jutott eszébe, széthúzta a szatyor száját, kicsúsztatta belőle a kockakövet.Megfogta, felemelte, bánatosan szemlélte egy ideig, nagyon kedvére való kockakő lehetett, aztán nagyot sóhajtott és nyögve átdobta a korláton. — Places! — mondta odalent a Duna, mintha megköszönné. — Egyen meg a fene! — válaszolta Honda, majd hóna alá szorítva a sportszatyrot, megkerülte az autót, a lány kinyitotta neki az ajtót, beszállt. — Tudja — jegyezte meg a lány boldogan, miközben felcsavarta az ablakot és indított —, maga különösen azért tetszik nekem nagyon, mert minden szempontból a legalkalmasabb. Igazán nem valami megnyerő a külseje, a modoráról nem is szólva ... Jaj, nehogy megint megsértődjék, mindent megmagyarázok... És meglátja, olyan élményben lesz része ... A motor felbúgott, nekilendült az enyhe emelkedőnek. Buda felé. Pár másodperc és a kanyaron túljutva a cserebogár alakú jármű eltűnt a legmagasabb oszlopon levő higanygőzlámpák sárgás fényköréből is. Ekkor, vagy ötven-hatvan méternyire a helytől, ahol a kocsi parkolt, ahol Honda és a lány beszélgetése lezajlott, egy szemüveges, magas, bőrkabátos fiatalember lépett elő a hatalmas kábeltartó pillér árnyékából. Bal kezében egy készüléket tartott, nem nagyobbat egy könyvnél, rádió adó-vevő és törpe magnetofon kombinációját. A készülék oldalából teleszkópos antennaszerű fémrúd állt ki, úgynevezett puskamikrofon. Aljáról füldugókban végződő zsinór lógott le. A bőrkabátos sietve összenyomta a fémrudat, felgöngyölte a zsinórt, aztán a masinát belesüllyesztette az aktatáskájába. Becsatolta a zárat és halkan fütyörészve, de szapora léptekkel ő is útnak indult. Szintén a budai oldalra. A mester és a tanítvány A csaknem teremnagyságú szoba gazdagon, de vitatható izléssel volt berendezve. A brokátfüggönyös ablak mellett hatalmas, modern vonalú íróasztal állott. A mögötte levő falat rokokó faragásokkal díszített ódon könyvszekrény fedte el teljesen. Az átellenes sarokban heverő, kis dohányzóasztal, rajta csibukgyűjtemény, körülőtte modern ülőgarnitúra, amögött százesztendős, üvegajtós ingaóra, opart mintás óriásszőnyeg a parkettán ... Kicsit túl sűrűn találkozott itt a múlt és a jelen. A szoba olyan benyomást keltett, mintha egy legénylakást irodának alakítottak volna át, vagy fordítva, de még a munkának csak a felénél tartanának. ... maga különösen azért tetszik nekem, mert minden szempontból a legalkalmasabb ... A kedveskedő női hang fokozatosan halkult el, amint az autó felpörgő motorjának zaja túlharsogta, aztán már csak a