Gyulai Hírlap, 1971. július-december (12. évfolyam, 52-104. szám)
1971-10-05 / 79. szám
Magyar-lengyel barátsági nap Szarvason és Gerendáson - Lengyel vendégek érkeznek megyénkbe A Hazafias Népfront megyei bizottsága október 7-én és 8-án magyar—lengyel barátságii napot rendez Szarvason és Gerendáson. A kétnapos rendezvényre lengyel vendégek érkezését várják, akik 7-én Szarvason megtekintik az Arborétumot, valamint a mezőgazdasági főiskolát. Este fél 6 órakor pedig barátsági esten vesznek részt a Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses Meliorációs Főiskola karának nagy előadótermében. Másnap, október 8-án a délelőtti órákban Gyula városba látogatnak, majd délután Gerendás község könyvtárát, iskoláit és a Búzakalász, valamint a Petőfi mezőgazdasági termelőszövetkezetek tekintik meg. Este 7 órakor a község művelődési házában barátsági esten találkoznak a helyi lakosokkal, melyek felszólalnak a lengyel vendégek is. A két napot a Lengyelországot bemutató filmvetítés zárja. Öt szakkör évnyitója az Ifjúsági és Üttörőházban Ma és holnap délután öt különböző — tizennégy éven felüliek számára indított — szakkör kezdi meg idei működését a békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőházban. Ma délután a filmesztétikai és a batikoló szakkör tagjai találkoznak — előbbiek a filmtörténet és a filmesztétika alapjaival ismerkednek meg elméleti előadások és klasszikus értékű filmalkotások megtekintése révén, utóbbiak e mostanában újra nagyon divatos textilfestési mód titkaiba nyernek betekintést. Ugyancsak ma indul a felnőttek főzőtanfolyama, ahol a hideg és meleg ételek, sütemények, italok készítése lesz a nagyon hasznos tananyag. Szerdán kezdődnek a reneszánszát élő világnyelv, az eszperantó barátainak szakköri foglalkozásai és a szabás-varrás tanfolyam évről évre fokozódó érdeklődést kiváltó összejövetelei. A Szabadság-híd születésnapja A múlt század kilencvenes éveinek elején Budapesten nagyszabású városrendezési terv készült, akkor jelölték ki a pesti Vármház és a budai Gellért tér között felépítendő dunai híd helyét. Addig csak három híd ívelte át a folyót: a 1849-ben felavatott Lánchíd (az angol Clark fivérek alkotása), az 1875-ben elkészült Margit-híd (a párizsi Gouin cég építette) és az egy évvel ezután befejezett déli Összekötő Vasúti-híd (Feketeházy János főmérnök tervezte, Call és társa párizsi cég építette). A Vámház téri híd — később Ferenc József hídnak nevezték el — építése 1894-ben kezdődött és jó két év múltán fejeződött be. A tervezésre kiírt pályázaton — mint húsz évvel korábban — ismét Feketeházy János elképzelését fogadták el. A megvalósításban Czekelius Aurél és Nagy Virgil építészek működtek közre. Ez a híd volt az első, amely teljesen a hazai tudomány és munka együttműködésével jött létre. Az akkori tudományos írások különös jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy míg korábban a látványos városi hidakon a hegesztett vasszerkezetet a tervezők igyekeztek elrejteni különböző fém és kőburkolatok alá, az új híd büszkén viselte vashíd jellegét. A híd ívei és a kapuzatok formáiban egységbe ötvöződött a konstrukció és az esztétikum. Az új híd 365 méter hosszú lett, 20 méter 10 centi széles és 6102 tonna vasat foglalt magába. A főtartók mindkét végén 600—600 tonna nyersvasat helyeztek el. Ez, mint a mérleg két serpenyője, egyensúlyban tartja az építményt. Akkoriban, még a gyalogos átkelők is vámot fizettek minden hídon. A megnyitás idején jelent meg egy képeslapban az aktuális vicc: — Egy krajcár a vám — állták útját az egyik sétálónak. — Micsoda, én fizessek vámot? Nem vagyok ökör! — tiltakozott. — Ha az új ökör volna — mondta tisztelettudóan a vámos — akkor többet fizetne. A hidat fél évszázad múltán, a második világháborúban, tüzérségi lövedékek erősen megrongálták — 28 helyen érte találat — később 1945. január 17- a Pestről kiszorított náci seregek utóvédei a mintegy 140 méteres középső részt felrobbantották. A főváros felszabadulása után a szovjet hadsereg műszaki alakulatai, magyar munkások segítségével, huszonöt nap alatt uszályokra és faoszlopokra épített átkelőhelyet ácsoltak a híd helyén. Tíz hónapig állt ez az ideiglenes híd, majd a Kossuth-hidat követően a Szabadság-híd újjáépítése volt a felszabadulás után a magyar hídépítők második legnagyobb vállalkozása. Bizonyos átalakításokat, korszerűsítéseket hajtottak végre rajta, de az eredeti formáját megőrizték. Az a több tízezer ember, aki naponta átkel rajta, talán nem is gondol rá, hogy a hídnak is van születésnapja. Pedig van: a Szabadság-híd 75 éves. V. F. A 75 éves budapesti Szabadság-híd Pedagógus-festőművészek kiállítása nyílt Orosházán A múzeumi hónap első eseményeként nyitották meg vasárnap délelőtt 11 órakor Orosházán a Szántó-Kovács Múzeumban, az orosházi járás pedagógus-festőművészeinek kiállítását. Nyolc kiállító 41 művét láthatták az érdeklődők a múzeum, két termében ízlésesen berendezett kiállításon. A megnyitó közönségét Hídvégi Aladárné, a Pedagógusok Szakszervezetének orosházi városi titkára üdvözölte, majd Gaburek Károly festőművész beszélt annak jelentőségéről, hogy az orosházi múzeum évről évre és rendszeresen otthont ad a járásban alkotó pedagógusoknak. Topál Zoltán városi népművelési felügyelő ismertette ezután a zsűri véleményét és adta át az első díjat és a vele járó pénzjutalmat Péter Gyulának, az orosházi 2-es számú általános iskola rajztanárának, a második díjat Gulyás Jánosnénak, a monontanyai iskola tanárának. A többi kiállító: Győrffi Károlyné, Gombkötő Antalné, Pribék Endre, Gojtán Józsefné, Fodor István és Béládi Kálmánné is jutalmat kaptak, I Könyvtárat avattak Kevervesen Közel egy esztendei késéssel, de elkészült a kevermesi művelődési ház felújítása s a községi könyvtár új épülete, mely a „100 falu 100 könyvtár” mozgalom keretében, a szűknek bizonyult régi könyvtár helyett épült. E könyvtárhoz hasonlót — a maga típusában — megyénkben nem sokat említhetünk. Sarkadi keresztúr, Újkígyós után Kevermes építette fel megyénkben a harmadik könyvtárat, melyet könyvtári célra terveztek. Az Országos Népművelési Tanács hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmára hívta fel az ország lakosságának figyelmét, hogy a közművelődési tettekkel emlékezzen meg az évfordulóról, hogy korszerű könyvtárakat építsenek. A berendezéssel együtt közel egymillió forintba kerülő létesítményből 160 ezer forintot a járási tanács juttatott, 160 ezer forintot az Országos Népművelési Tanács adott berendezésre és könyvekre, a fennmaradó összeget a községi tanács fedezte az évek óta tartalékolt községi fejlesztési alapból. A Lenin Termelőszövetkezet tagsága egynapi keresetével járult a költségekhez, ami 50 ezer forinttal egyenlő, jelentős értékű társadalmi munkát végeztek a KISZ- fiatalok is. A megnyitóra zsúfolásig megtelt a nagyterem nézőtere s a lakosság nevében jelképesen átvette Balogh Ferenc vb-titkár Lipták Pál igazgatótól a „100 falu — 100 könyvtár” mozgalom keretében felépített könyvtárat — felújított kultúrházat —, mely a „Felszabadulási emlékkönyvtár’ címet viseli. A megnyitó hivatalos aktusa után a kernemesiek megcsodálták a könyvtár termeit, majd a Balassi Együttes műsorában gyönyörködtek s szűnni nem akaró tapssal köszönték meg a feledhetetlen látványt. Márton László Lipták Pál Kossuth-díjas megyei könyvtárigazgató nyitotta meg az új kevermesi művelődési otthont és a „100 falu — 100 könyvtár” mozgalom keretében felépült korszerű községi könyvtárat. Mellette Tomanicska Zoltán községi párttitkár. (Fotó: Balogh F.) Megjelent a Béke és szocializmus legújabb száma A folyóirat októberi száma vezető helyen közli Komócsin Zoltánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának: „A marxista—leninista párt a hatalom kivívása előtt és után” című cikkét. A szerző a Magyar Kommunista Párt tapasztalatairól szólva a többi közt hangsúlyozza: „A kommunista párt számára a hatalom kivívása előtt és után egyaránt életbevágó jelentősége van az internacionalista szolidaritásnak és elkötelezettségnek. A közel öt és fél évtizedes magyar kommunista mozgalom egyik legnagyobb értékének azt tartjuk — s erre hazánk egész dolgozó népe büszke —, hogy pártunk mindig hűséges volt a proletár internacionalizmus eszméjéhez... Ez a legszentebb örökség, amelyet minden utánunk jövő nemzedéknek is meg kell őriznie.” Rosztyiszlav Uljanovszkij professzor „A fejlődő országok nem marxista szocializmusához való marxista viszonyáról” írt cikkében hangsúlyozza: a mai forradalmi demokrácia nem-marxista szocializmusához való marxista—leninista viszony lényege az, hogy a kommunisták, megőrizve feltétlen hűségüket a tudományos szocializmushoz, a nemzeti felszabadító harc általános demokratikus szakaszában szövetségre lépnek a nemzeti demokratikus pártokkal. Ez nem átmeneti jellegű, hanem, hosszabb időre szóló, tartós szövetség. A folyóirat „A kommunisták és a tömegek” címmel interjút közöl több chilei kommunista pártmunkással, akik a chilei kommunisták jelenlegi tevékenységéről számolnak be. Figyelemre méltó Nicolas Chaoui „A közel-keleti válság és az arab népek felszabadító mozgalma” című cikke, amely az arab nemzeti felszabadító mozgalom jelenlegi helyzetét, belső nehézségeit, távlatait ismerteti, hangsúlyozva, hogy az arab országok haladó erői csakis a munkásmozgalom köré tömörülhetnek, mert ez a legérdekeltebb a felszabadító mozgalom fejlődésében. Jan Frazsky politikai kommentárjában „A szuperhatalom koncepciójának kérdéséről” ír, s rámutat arra, hogy ez csak arra szolgál, hogy elhomályosítsa a probléma osztályalapon való megközelítését. 4 smjmm 1971, OKTOBER 5v