Gyulai Hírlap, 1972. január-június (13. évfolyam, 1-50. szám)

1972-01-14 / 4. szám

VV­azan­k, a Magyar Népköz­­társaság, a világ egyik két­ országa, gazdaságilag közepesen fejlett szocialista állam. Európa, középpontjának egyike, történel­mi viharok súlyos megpróbálta­tásait állta ki. Sok évszázados függőség után csak egy negyed­­százada jutott újra ahhoz a le­hetőséghez, hogy a saját önálló külpolitikája legyen. Az önálló magyar külpolitika lehetőségét a szocializmus és a szocialista világrendszerhez tartozás terem­tette meg. A szocialista külpoli­tikában nemzeti és nemzetközi érdekeink érvényesülnek. Külpolitikánknak is fontos szerepe van abban, hogy hazánk nemzetközi tekintélye — külö­nösen az elmúlt másfél évtized­ben — nagyot­ nőtt. Mivel érde­meltük ki ezt a megbecsülést? Mi jellemzi a magyar külpoliti­kát? Melyek az alapelvei és a fő célkitűzései?­­ A Magyar Népköztársaság a nemzetközi életben aktív és kezdeményező szerepet játszik, nemzetközi kapcsolatai állandó­an fejlődnek. 1970 novemberé­ben 88 országgal volt diplomá­ciai kapcsolatunk. Hazánk 610 nemzetközi szervezet munkájá­ban vesz részt, mintegy 40 or­szággal kötött kulturális egyez­ményt, csaknem 300 tudományos és 100 kulturális nemzetközi szervezetben tevékenykedik, több mint 100 országgal van ke­reskedelmi kapcsolata. Magyar­­ország valamennyi szocialista országgal nagyköveti szinten tartja a diplomáciai kapcsolatot. A Magyar Népköztársaság aktív külpolitikát folytat, részt vesz a szocialista országok, a Varsói Szerződés és a KGST minden fontosabb tanácskozá­sán. Az utóbbi két évben felújí­totta a barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződést a Szovjetunióval, az NDK-val, Lengyelországgal, Csehszlovákiával és Bulgáriá­val. A baráti szocialista orszá­gokkal egyéb államközi megál­lapodásokat is kötöttünk, ame­lyek kiterjednek ,a kereskede­lem, a közlekedés, a távközlés, az egészségügy, a kultúra, a tu­domány, a technika számos te­rületére. Jelentős eredményeiket értünk el a fejlődő országokkal és a fejlett tőkés országokkal való kapcsolatokban is. Hazánk fontos szerepet vállal a kommu­nista világmozgalom egységéért folyó harcban. Az MSZMP ak­tívan részt vett a budapesti konzultatív tanácskozás sikeres lebonyolításában és a kommu­nista és munkáspártok 1969. évi moszkvai tanácskozásának elő­készítésében. Magyarország a szocialista országok, a fejlődő országok és a fejlett tőkés or­szágok viszonylatában egyaránt számos magas szintű megbeszé­lésen vett részt, különböző ja­vaslatokat dolgozott ki és ter­jesztett elő. Magyarország nemzetközi­ kapcsolatainak külpolitikai ak­­tivitásának és kezdeményezésé­nek, s e kapcsolatok fejlődésé­nek alapja hazánk szocialista rendszere és helyes szocialista politikája. Kifejeződnek ebben a szocializmus építésének ered­ményei, a kiegyensúlyozott bel­politikai élet, népünk nyugodt építőmunkája, a tömegek bizal­ma, a szocialista demokrácia erősödése, az életszínvonal emelkedése, a derűs és alkotó légkör. A belpolitika és a külpo­litika szoros összefüggésben, egy­ségben van. A belső helyzet szi­lárdsága adja meg a külpolitika szilárdságát és kiegyensúlyozott­ságát. Ellenségeink is kénytele­nek elismerni, hogy Magyaror­szágon a nép aktív híve és épí­tője a szocializmusnak, bizalom­mal követi a pártot és harcol annak politikájáért. A magyar külpolitika a szo­cialista társadalmi rendszer és a szocialista világrendszer bázisán, szilárd elvi alapokon áll Külpolitikánk legfőbb alapel­­ve a szocialista internaliongliz­­­ Bing. Hazánk szolidáris vala­mennyi forradalmi mozgalom­mal, a világ proletariátusának harcaival és a nemzeti felszaba­dító harcokkal. Minden erejével támogatja ezeket a mozgalma­kat és harcokat, külpolitikájá­ban figyelembe veszi érdekeiket. Állami és államközi politikájá­ban a szocialista internaciona­­lizmus elvének megfelelően kö­vetkezetesen megvalósítja a test­véri barátság, az egység, a szö­vetség, az együttműködés, a kölcsönös segítségnyújtás, a szu­verenitás, a területi sérthetet­lenség, az egymás, bel­ügyeibe való be nem avatkozás és a köl­csönös előnyök elveit. A Magyar Népköztársaság, akárcsak belpo­litikájában, külpolitikájában is következetesen alkalmazza nem­zeti sajátosságainkra a szocia­lizmus közös törvényszerűségeit. A szocialista országok kölcsön­hatásban vannak egymással, egymás eredményei és kudarcai közös következményekkel jár­nak, erősítik vagy gyengítik a szocializmus pozícióit. A szocialista internaciona­lizmus hűség a nemzetközi munkásosztályhoz és a szocia­lista világrendszerhez. Ezen be­lül is kulcskérdés a Szovjetunió­hoz való viszony. Kádár elvtárs az MSZMP X. kongresszusán ezt az elvet így fogalmazta meg: „A Szovjetunióhoz való viszony mindig választóvíz volt a poli­tikában, a haladás és a reakció erőinek megkülönböztetésében. Mozgalmunkban a Szovjetunió­hoz való helyes, elvi viszony az internacionalizmus fokmérője. Pártunk elutasítja a szovjetelle­­nesség minden formáját, mert a szovjetellenességnek tett legki­sebb engedmény is rombolja a haladás, a szocializmus erőit, és az osztályellenség, az imperia­lizmus kezére játszik. A Szovjetunió felszabadítónk, igaz barátunk és legjobb segí­tőnk az élet minden területén. A Szovjetunióhoz való viszo­nyunk nyílt és megingathatat­lan, szilárd elvi, internaciona­lista alapokon nyugszik, és tel­jes összhangban van nemzeti ér­dekeinkkel. Pártunk, kormá­nyunk, országunk és népünk a beszámolási időszakban is erősí­tette, bővítette és fel­tesztelte a po­litikai, gazdasági és kulturális kapcsolatait a­­ Szovjetunióval,­­ és ezt fogja tenni a jövőben is.K­ülpolitikánk másik alapel­­ve a fejlődő országok ha­ladó és antimnerialista erőivel való szolidaritás baráti együtt­működés, segítségnyújtás és im­­perialistaell­enes­enség. Ez az elv magában foglalja a nemzeti szuverenitás, a nemzeti függet­lenség, a nemzeti önrendelkezési jog és a belügyekbe való be nem avatkozás elveit. Feltételezi a nemzeti felszabadító mozga­lommal való szoros együttműkö­dést a gazdaság, a politika, a tudomány, a kultúra, a technika, az egészségű­elv és a honvédelem területein. Feltételezi a fejlődő, országok haladó erőinek min­­denoldalú támogatását és védel­mét. Feltételezi továbbá a közös imperialistaellenes harcot. Mindez alapvető internaciona­lista kötelességünk és egyben ér­dekünk a nemzetközi osztály­harcban. Pártunkat és kormányunkat az az eredményes törekvés ve­zérli, hogy fejlessze az együtt­működést Ázsia, Afrika és La­­tin-Amerika független országai­val. A IX. kongresszus idején e térség negyven országával áll­tunk diplomáciai kapcsolatban, jelenleg ötvenhét államhoz fűz­nek bennünket ilyen kapcsola­tok. Szövetségesünknek tekintjük az imperializmus ellen küzdő gyarmati népeket, szolidárisak vagyunk nemzeti felszabadító mozgalmakkal, és mindent, megteszünk, hogy támogassuk harcukat A fejlődő országokkal való szolidaritás elve nemcsak nem­zeti érdekeinknek, hanem a nemzetközi osztályharc és a vi­lágforradalmi folyamat érdekei­nek is megfelel. Külpolitikánk harmadik alap­­elve a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve. Ezzel kap­csolatban az MSZMP X. kong­resszusán Kádár elvtárs megje­gyezte: „Ami a­ kapitalista or­szágokkal való állami kapcsola­tokat illeti, pártunk, kormá­nyunk, népünk állhatatosan küzd a különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett éléséért. Ez a politi­ka arra a felismerésre épül hogy korunkban létrejöttek a békés egymás mellett élés ob­jektív alapjai, a világháború el­kerülhető, a szocializmus győ­zelméhez nincs szükség háború­ra. E politikában a rendszerünk fölényébe vetett hitünk is tükrö­ződik. A békés egymás mellett élés­ politikája ma a szocialista világrendszer külpolitikájának egyik legfontosabb alapelve.K­ülpolitikánk általános alapelve az osztályszem­lélet, a nemzetközi­­ kérdések osztá­lyszem­pon­­tok alapján való megítélése és gyakorlati kezelé­se. A szocialista világrendszernek megvan az ereje, hogy érvénye­sítse érdekeit. Ez bebizonyoso­dott akkor, amikor egy­ or­szágokban szocialistaellenes erők veszélyeztették a nép ha­talmát. Az imperializmus és az ellenforradalom 1919-ben lever­hette a Magyar Tanácsköztársa­ságot, mert a szovjet államnak még nem volt ereje és lehetősé­ge ezt megakadályozni. De ma egészen más a helyzet. Élnünk kell és élni tudunk osztályel­vünkkel és osztályerőnkkel Több más szocialista ország­gal együtt hazánk ebben a meg­győződésben sietett a ve­szélybe került csehszlovák szo­cialista állam segítségére. Az élet teljes egészében igazolta ezt az­­ osztálypolitikát. A ma­gyar külpolitika ugyanígy osz­tályszempontból közelíti meg az indokínai háborút, a közel-kele­ti konfliktust, az európai biz­tonság kérdését és a nemzetközi helyzet egyéb problémáit. Ha azonban az ügy azt kívánja, nem zárkózik el kölcsönös en­gedményektől, kompromisszu­moktól sem. I flL z olyan fogalmaik sem vo­­natkoztathatók el az osz­tály­társadalomtól, mint a szuve­renitás, az önállóság, a függet­lenség, a semlegesség, a „külön nemzeti út”, a „tömbönkívüli­­ség”, a „kis” és a „nagy” álla­mok viszonya vagy a nemzeti sajátosság. A szocialista orszá­gok szuverenitása, függetlensé­ge, egyenjogúsága — a szoci­alista világrendszerhez való tartozás és a szocialista társa­dalmi rendszer függvénye. Az imperializmus természetéből és osztályérdekéből következik az, hogy elfojtaná a szocializmust és vele együtt a függetlenséget is. Tudomásul kell venni, hogy két ellentétes rendszer van, és szocialista ország nem lehet ilyen körülmények között semle­ges. A Magyar Népköztársaság a nemzetközi életben következete­­sen érvényesíti külpolitikai alapelveit. Ezt bizonyítják kül­politikai kapcsolataink, akcióink és javaslataink is. Hazánk alapvető érdekeinek és külpolitikai alapelveinek megfelelően a nemzetközi tevé­kenység legfőbb területe a szo­cialista országokkal való kap­csolatok fejlesztése. Magyaror­szágot a szocialista országokkal baráti, együttműködési kölcsö­nös segítségnyújtási és egyéb nemzetközi szerződések rend­szere fűzi. Aktív és kezdemé­nyező tagja a Varsói Szerződés­nek, valamint a KGST-nek. Szoros szövetségi kapcsolat fűzi a szocializmust, a békét védelmező Varsói Szerződés Szervezetének tagállamaihoz, eleget tett és a jövőben is eleget fog tenni e tagságból eredő minden kötelezettségének. Ha­zánkat egyre bővülő gazdasági kapcsolatok fűzik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagországaihoz; támogat minden olyan lépést, amely a tagálla­mok együttműködésének bőví­tését és magasabb színvonalra emelését szolgálja. Magyaror­szág együttműködésre és az együttműködés bővítésére tö­rekszik azokkal a szocialista or­szágokkal is, amelyektől nézet­­különbségek választják éL A szocialista országokkal va­lamennyi nemzetközi kérdést megtárgyalunk, és az álláspon­tok egyeztetésére, a közös poli­tika érvényesítésére törekszünk. Az elmúlt időszakban a szoci­­­­lista országok vezető szervei­vel több ízben is tanácskoztunk a közel-keleti helyzetről, az eu­rópai biztonság kérdéseiről, a Varsói Szerződés politikai és ka­tonai szervezetének tökéletesíté­séről, az atomsorompó-szerződés előkészítéséről, a leszerelt problémáiról, a szovjet—nyugat­német és a lengyel—nyugatné­met szerződésről, a nyugat-ber­lini kérdésről, az indokínai há­borúról, a Kelet—Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztéséről. HJazánk érdekeinek és kül­politikai alapelveinek szellemében nagy figyelmet for­dítunk a fejlődő országokkal va­ló kapcsolatok fejlesztésére is. Ezek a kapcsolatok eredménye­sen fejlődnek, jelentőségük és szerepük­ állandóan növek­szik. A kölcsönösen elő­nyös gazdasági és egyéb kapcsolatok mellett arra tö­rekszünk, hogy minél nagyobb segítséget nyújtsunk fejlődésük­höz. Anyagi erőnkhöz mérten segítjük az önálló nemzeti gaz­daság kialakítását, az oktatási és tudományos hálózat bővítését, az új szakemberek nevelését. Hazánk érdekeinek és külpoli­tikai alapelveinek megfelelően fejlődnek kapcsolataink a kapi­talista országokkal is. Az elmúlt időszakban magas szintű kölcsö­nös látogatásokat bonyolítottunk le Ausztriával, Finnországgal, Belgiummal, Hollandiával, Svéd­országgal, Norvégiával, Olasz­országgal, Franciaországgal, Ja­pánnal és más országokkal. Nyolc kapitalista országgal kul­turális egyezményeket, néggyel műszaki-tudományos egyez­­ményt kötöttünk Számos kapita­lista országgal hosszú lejáratú kereskedelmi és más nemzetközi egyezményünk született. Egyes vállalataink és intézményeink­­ egyre több kooperációs vállalko­zást bonyolítanak le kapitalista vállalatokkal, és ezek a kapcso­latok is gyümölcsözőinek bizo­nyultak. Az európai biztonság kérdéseiben több kapitalista or­­szág kormányával is tárgyal­tunk, egyes kérdésekben sike­rült megegyezésre jutni, nemzetközi politikai kér­­désekben kezdeményező és baráti szocialista országokkal összehangolt politikát folyta­­tunk. Minden tőlünk telhetőt el­követünk, hogy létrejöjjön az európai kollektív biztonsági rendszer. Ehhez persze vala­mennyi országnak el kell ismer­nie a realitásokat, a fennálló európai határokat, az NDK lé­tét, Nyugat-Berlin különleges státusát. Szorgalmazzuk az ősz­­európai biztonsági konferencia összehívását. Üdvözöljük a Szovjetunió és az NSZK, Len­gyelország és az NSZK közötti szerződéseket, és sürgetjük azok ratifikálását. Helyeseljük, hogy az NSZK kormánypolitikája kö­zelebb került a realitásokhoz. Magyarország elítéli az ameri­kai imperializmus vietnami há­borúját és indokínai agresszió­ját. Követeli, hogy az amerikai kormány vonja ki intervenciós csapatait Vietnamból, Kambod­zsából és Laoszból. Követeli, hogy az Egyesült Államok szün­tesse be ezen országok belügyei­­be való beavatkozását, tartsa tiszteletben Indokína népeinek azon jogát, hogy saját maguk oldják meg problémáikat, saját maguk válasszák meg társad­al­­mi, gazdasági és politikai rend­szerüket, életformájukat. Tá­mogatja a VDK és a Dél-viet­nami Ideiglenes Forradalmi Kormány javaslatait a párizsi békekonferencián. Minden téren szolidáris az indokínai népekkel­­ a Magyar Népköztársaság lehetőségeihez képest mindent elkövet a közel-keleti válság pozitív megoldásáért. Szolidáris a haladó arab népek­kel, és segítséget ad az agresszor visszaszorításához. Magyarország követeli a gyar­matok felszabadítását, a neoko­­lonializmus megszüntetését. El­ítéli a dél-afrikai, az észak-rho­­déziai és a többi fajüldöző rend­szert, Portugália és más ország­­ok gyarmatosító terrorját, a reakció és agresszió mesterkedé­seit, a reakciós puccsokat és a diktatórikus rendszereket, B ezekkel szemben minden erejé­­vel támogatja a haladó erőket Hazánk harcol a fegyverkezési hajsza ellen, sürgeti a katonai szervezetek és a külföldi tá­maszpontok felszámolását kiáll a tömegpusztító fegyverek eltil­tásáért. A Magyar Népköztársaság va­lamennyi fontos kérdében kö­vetkezetesen támogatja a Szov­jetunió békepolitikáját, harcol a szocialista világrendszer egysé­gének helyreállításáért és meg­szilárdításáért. A magyar külpolitika tehát harcos szocialista és antiimperi­­alista politika, amelyben egysé­gesen érvényesülnek hazánk nemzeti és nemzetközi érdekei, a szocializmus közös vonásai és Magyarország nemzeti sajátossá­gai. Az MSZMP X. kongresszusá­nak meghatározása szerint nem­zetközi tevékenységünk „fő cél­ja,hogy biztosítsuk népünk szá­mára a szocialista építőmunka külső feltételeit, valamint, hogy erőnktől telhetően védjük és szilárdítsuk a nemzetközi küz­dőtéren a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség, a béke po­zícióit.” A Magyar Népköztársaság külpolitikájának fő cél­kitűzése: a magyar nép építő­munkájához kedvező nemzetkö­zi feltételeket biztosítani és a Világforradalmi folyamat ki­bontakozását segíteni. Ezt a po­litikát a magyar nép egységesen támogatja. Gondolatok külpolitikánk alapelveiről és célkitűzéseiről

Next