Gyulai Hírlap, 1973. január-június (14. évfolyam, 1-49. szám)

1973-01-05 / 1. szám

tnáe PROLETÁRJAI IcOYESCLJEIBK* 3973. JA3STUAR 5., péntek & Békés megyei Népújság gyulai kiadása xtv. Évfolyam, 1. szám frrss 88 Miér Petőfi emlékét híven ápolja... Gyula emlékhely Az óév utolsó napjaiban nem­csak hazánk városaiban és falva­iban emlékeztek meg a világ­­szabadság rajongójának, harco­sának, Petőfi Sándor, a nagy költő születésének 150. évfordu­lójáról, hanem szerte a világon, hiszen verseit 50 nyelven isme­rik. Meghatóan kedves ünnepség színhelye volt a lengyelországi „Sándor Petőfi” iskola csakúgy, mint a bukaresti „Petőfi Kultúr­­hház", s ezeken kívül ki tudná még hány hely a nagyvilágon. Az országos ünneplésben méltó helyet kapott városunk is, miu­tán a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa Gyulát emlékhel­­­lyé nyilvánította, így ülhetett az operaházi ünnepség díszelnöksé­gében városunk képviseletében Havasi István népművelési felü­gyelő. Vasárnap délelőtt a tanács­­háza előtti szobornál megrende­zett ünnepségen a párt, a ta­nács, a tömegszervezetek vezetői mellett mintegy félezernyi ün­neplő közönség jött össze, hogy áldozzon a költő emlékének. A Himnusz után Felkay Eszter, a Jókai Színház tagja nagy hatást keltően szavalta el Petőfi: A XXIX. század költői című versét, majd Dér Lajos tanácselnök­helyettes lelkes szárnyalású be­szédben idézte a költő Petőfi Sándor életének főbb állomásait, méltatta irodalmi jelentőségét. Petőfi költészetével — mon­dotta többek között — korán kö­töttünk barátságot, mert ő volt gyermekkorunk édes mesélő­je, hűséges barátunk. Tőle tanultuk meg tudatosan szeretni az aranykalásszal ékes rónaságot, a kanyargó Tiszát, a téli estéket, a küszködő népet, a százszor szent szabadságot. Városunk la­kói is szívükbe zárták a költőt. Költészetét és életét egynek mondjuk, melyből az igazság, egyszerűség és őszinteség sugár­zik. Sajnos, kevés a birtokunk­ban az összegyűjtött és áttekint­hető levéltári anyag és könnyen nem is lehet hozzáférni. A helyi szájhagyomány összegyűjtése is hiányos még, de reméljük, hogy a város helytörténészei és má­sok bizonyára publikálnak még a Petőfi-év alkalmából értékes adalékokat a költő városunkkal kapcsolatos emlékeiből és ezek a kutatások méltóbbá teszik vá­rosunkat a halhatatlan költő ne­véhez: „Gyula Petőfi emlék­hely”. A város területén a nagy vi­hart kiállt szobor és két emlék­tábla jelzi, hogy Petőfi nálunk is járt. Az első látogatás 1842. szeptemberében a mezőberényi tartózkodással kapcsolatos. Ek­kor még csak az ódon vár von­zotta Gyulára a romantikus hajlamú alig 20 éves költőt. Má­sodszor a szabadságharc utolsó napjaiban járt itt. Ma sem tel­jesen tisztázott, azért úgy he­lyes a szöveg, ahogy a városi ta­nácsháza falán elhelyezett em­léktáblán áll, hogy a „helyi ha­gyományok szerint az egyik ülé­sen Petőfi Sándor felszólalt”. Az viszont bizonyított, hogy ebben az időszakban másodszor járt városunkban és a Jókai ut­ca 4 szám alatti Ladics-házban volt szállása, ott vendégeskedett költő barátjánál. Büszkék va­gyunk arra — fejezte be ünnepi beszédét Dér Lajos —, hogy a lánglelkű költő valamikor itt járt a mi városunkban, s jövendölése beteljesedett: „Dicső neve költő fiadnak, anyám, soká, örökkön él!” Az emlékező beszéd után el­helyezték a szobor talapzatán a városi tanács, a Hazafias Nép­front és a KISZ koszorúját. Ugyancsak megkoszorúzták a tanácsháza falán lévő emléktáb­lát is. Az ünnepség a Szózattal ért véget. A gyulai Petőfi-ünnepség résztvevői Dér Lajos elnökhelyettes ünnepi beszédét hallgatják Választási iroda működik a tanácsházán az összeírás idején Kedden reggel dr. Vida István tanácselnök értekezletet tartott az összeíró-biztosok számára, dr. Bereczky Sándor vb-titkár pedig szakmai eligazítást adott részükre. Ezt követően elkezdő­dött a város területén a szava­zásra jogosult lakosság össze­írása a tavaszi tanácstag­választásokkal kapcsolatosan. Ugyancsak kedden megjelentek a választásra vonatkozó falra­gaszok is a város utcáin. Az összeírás ideje alatt a tanács­háza kistermében választási iroda működik, ahol reggel 8 órától este 8 óráig állandó ügyeletet tartanak az esetleg felmerülő kérdések gyors meg­oldására. Mint korábban jeleztük, a választási előkészületekkel kap­csolatosan néhány körzetben arányosítást hajtottak végre, így a 4-es, a 22-es és a 25-ös körzetben történt módosítás a települési viszonyok megválto­zása következtében. Ezekben a napokban üteme­sen folynak a területi, réteg- és munkahelyi tanácstagi be­számolók. Kedden a szabók szö­vetkezetében dr Vida István tartott beszámolót 1 •4P ÚI igazgató • Kötő- és a Nyomdaipari Vállalatnál A Munkaérdemrend bronz fokozatát kapták a nyugalomba vonult igazgatók A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nyugalomba vonulásuk al­kalmából a Munkaérd­emrend bronz fokozatát adományozta Kendra Györgynének, a Gyulai Kötőipari Vállalat igazgatójának és Kendra Györgynek, a Békés megyei Nyomdaipari Vállalat igazgatójának. A ki­tüntetéseket szombaton délelőtt Nagy János, a Békés megyei Tanács elnökhelyettese adta át ünnepélyes keretek között. Kendra Györgyné alapítótag­­­ként húsz éven át állt a Gyulán kisgyárnak nevezett üzem élén. Ott volt néhányad magával, amikor a harisnyagyárból ka­pott hulladékból elkezdték a termelést. Végig az üzem élén állt a fejlődés idején és most, amikor elbúcsúzott munkatár­saitól, sok milliós értéket, nagyrészt exportra termelő, te­kintélyes létszámmal dolgozó vállalatot adhatott át utódának,­­Ujhelyi Sándorné országgyűlési képviselőnek. Pontosan húsz évig vezette a nyomdaipari vállalatot Kend­ra György is. Ez alatt a húsz év alatt, főként azonban az utóbbi néhány évben szinte európai hírnevet vívott ki magának a szerencsésen megoldott műszaki vezetés eredményeként a kis Gyulai Nyomda, amely jelen­tős fejlődés előtt áll. Az új épületszárny kialakítása befe­jezéshez közeledik, új gépeket vásárolnak és állítanak üzem­be, hogy kielégíthessék azt a hatalmas, szerte az országból jelentkező igényt, amely mun­kájuk legjobb elismerése. Ked­den délután röpgyűlésen búcsú­­­zott el a Gyulai Nyomda dol­gozóitól Kendra György és mu­tatkozott be az utód, Háromszéki Pál, a békéscsabai Kner Nyom­­­da volt főmérnöke. Az új igazgatók beiktatásán ott volt dr. Dankó János, a megyei tanács ipari osztályának vezetője, a városi pártbizott­ság képviseletében pedig Csor­dás István politikai munkatárs. A nyugalomba vonuló és az új igazgatók felkeresték a párti házban Jámbor István első tit­kárt, a tanácsházán pedig dr­­ Vidó István tanácselnököt. A város vezetői köszöntötték a nyugalomba vonulókat és han­goztatták, hogy közéleti tevé­kenységükre továbbra is szá­mítanak, az utódoknak pedig sikeres működést kívántak. Vidám hangulatban búcsúzott a lakosság az óévtől és fogadta az újat A vendéglátó vállalat har­mincnyolc egysége várta szil­veszter estéjén a szórakozni vágyó közönséget, emellett nagyszámú vendéget várt az Erkel Művelődési Központ is. Amint az ünnepek után kide­­rült, a várakozás nem volt túl­zott, a közönség pedig jól szó­rakozott, búcsúzott az elmúlt esztendőtől és vidám hangulat­ban fogadta az újat. A hangu­latra következtetni lehetett ab­ból is, hogy a kora délutáni órákban már nagy forgalmat bonyolított le a trombita és a csákó­árus a Komló sarkán. Teltház volt a Komlóban, sokan szilvesztereztek a Park­ban is, bár onnét hiányzott a két jugoszláv csoport, amely az utolsó pillanatban lemondta je­lentkezését, megjött viszont a harmadik és amint elmondották, a tavalyelőttihez hasonlóan most is érdemes volt eljönni­ük. Velük, no meg jónéhány romániai vendéggel vált nem­zetközivé a mostani Szilvesz­­­ter Gyulán. Igen jól szórakoztak a ven­dégek a vol­t Halász, mostani nevén a Flekken-csárdában, a Sörpincében, zárórájukig a presszókban és a kisvendéglők­ben. Egyedül a Hóvirág presszó­ban akadtak üres asztalok, amit azzal magyaráznak, hogy az ifjúságinak ismert presszó­ban kissé későn állították vis­­­sza a II. osztály jelleget. Az Erkel Művelődési Központban, csaknem 400 fiatal szórakozott a hajnali záróráig, számukra vi­dám műsorról gondoskodott a vezetőség, amit örömmel fo­gadtak. Igen jó hangulat uralkodott a SZOT—MEDOSZ üdülőben­­. Nagy sikere volt a gazdag tombolának, elsősorban a két főnyereménynek, a sült és az élő malacnak...

Next