Gyulai Hírlap, 1973. január-június (14. évfolyam, 1-49. szám)
1973-01-05 / 1. szám
Érvényesüljön jobban az iskolaegészségügyhöz fűződő társadalmi érdek A KNEB vizsgálatának megállapításai B#csony László, az MTI hírmagyarizója írja: A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság az 1971/72-es oktatási évben megvizsgálta az iskolaegészségügy helyzetét Azt vették szemügyre, s kellően biztosítottak-e a tanulóifjúság harmonikus testi és szellemi fejlődésének, egészségvédelmének feltételei, az iskolai környezet, a tanulóifjúság gyógyító-megelőző egészségügyi ellátása és az egészséges életre történő nevelés megfelel-e a követelményeknek, milyen egészséget károsító tényezők jelentkeztek, s hatásos-e a küzdelem ezek ellen. Az ellenőrzés hét megyében 354 iskolára terjedt ki. Közülük 250 általános iskola, 25 gimnázium, 30 szakiközépiskola, 33 ipari tanulóintézet, 16 egyéb oktatási intézmény volt. Emellett vizsgálták az érintett egészségügyi intézményeket, valamint az irányító oktatási és egészségügyi szervek tevékenységét is. A vizsgálat megállapításaiban kifejeződik, hogy a társadalom és a családok jelentős anyagi ráfordításai és az iskoláskorúak egészségvédelmére ható egyéb intézkedések eredményeként megváltoztak az iskolai tanulók életfeltételei, táplálkozási viszonyai. Javult egészségügyi ellátottságuk, kialakultak és fejlődtek a gyermekek gyógyítását szolgáló járó- és fekvőbetegellátó intézmények, folyamatosan növekedett a gyermekorvosok száma. A megelőző munkában az anya- és gyermekvédelem területén volt a leggyorsabb a fejlődés. A fiatalok ma egészségesebbek, mint a felszabadulás előtti, hasonló korú generáció volt. A tanulók súlya és magassága a korábbi évek adataihoz viszonyítva növekedett. A változások mindenekelőtt a halálozások és megbetegedések csökkenő tendenciájával, a testi fejlődés gyorsulásával, az életkor lényeges meghosszabbodásával mérhetők. Az ifjúság egészségvédelmének alapvetően pozitív jelenségei mellett — mint a vizsgálat rámutatott — állandóan ható kedvezőtlen tényezők is jelentkeznek. Az oktatásban az MSZMP Központi Bizottsága által feltárt fogyatékosságok, az urbanizáció ártalmai és más tényezők is figyelmeztetnek, hogy ezek hátrányosan hatnak a fiatalság helyzetére, mérséklik az egészségügyi ellátás eredményeinek kibontakozását. A gyermekek egy része egészségi károsodással éri el az iskoláskort. Az elváltozások, illetve a krónikus betegségek aránya az egymást követő korosztályoknál megközelítően azonos. Az iskolaegészségügyi munka ezeket csak kis mértékben tudja csökkenteni. A vizsgálat tapasztalatai utalnak arra is, hogy a középiskolai és az ipari tanulók számának gyors növekedése a beruházási eszközök tekintélyes részét kapacitásnövekedésre fordította és az igényeknél jóval kevesebb jutott a színvonalasabb oktatási feltételek megteremtésére. Ennek következményeként a megvalósult létesítmények egy részéből hiányzanak a napközis és a tornatermek, az orvosi szobák, mosdók, öltözők, stb. Az oktatási beruházások nem tudták pótolni az elavult iskolaépületeket. Az iskolai beruházásokat nagymértékben visszaveti az elmúlt években kialakult szabadáras rendszer. A kötött, meghatározott költségvetési lehetőségekkel rendelkező beruházók a kivitelezők szabad ármozgásával nem képesek lépést tartani. A mennyiségi célt szolgáló tervezési irányelvek a fejlődés jelenlegi szakaszában már nem felelnek meg a korszerű követelményeknek. Az iskolák jelentős részénél a felújítási pénzeszközök a legszükségesebb állagmegóvási munkák elvégzését sem teszik lehetővé, ezekben az épületekben az oktatással kapcsolatos minimális egészségügyi követelményeket sem tudják kielégíteni. Az általános iskolák csupán 26 százalékában, a középiskolák 80 százalékában, az ipari tanuló-intézeteknek pedig csak feléként van tornaterem. Az iskolák belső felszereltségét — még az új épületekben is — a régi, elavult technikai színvonal jellemzi. Reprezentatív felmérések szerint a tanulók 78 százaléka a testméretének nem megfelelő nagyságú padokban ÜL A fiatal korban kialakuló egészségkárosodás az egyén és a társadalom számára egyaránt terhet jelent. Ebből következően az iskolaegészségügynek, mint társadalmi méretű megelőzésnek meghatározó a szerepe. A népi ellenőrzés országos vizsgálatának ugyanakkor általános megállapítása, hogy az iskolaegészségügyhöz fűződő társadalmi érdek nem érvényesül megfelelően a gyakorlati munkában. A növekvő szükségletekhez, a már ma is kielégíthető igényekhez viszonyítva több tekintetben is lényeges elmaradás mutatkozik. Az oktatási rendszerben és az egészségügyi intézményhálózatban rejlő lehetőségeket még nem használják ki megfelelően. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság szerint az előrehaladást — az anyagi keretek korlátozottsága mellett — szemléleti, szervezeti és irányítási hibák, illetve gondok akadályozzák. Az iskolaegészségügyi helyzet további javítására vonatkozó rövid- és hosszabbtávú tennivalókat az MSZMP Központi Bizottságának határozatán alapuló oktatáspolitikai feladatokkal együtt fogalmazzák meg az állami rendelkezések. (MTI) Diáklázongás Egyiptomban Kairói Rohamrendőrség vette körül Egyiptom valamennyi egyetemét, hogy csütörtöktől fogva érvényt szerezzen a felsőfokú tanintézetek bezárását elrendelő döntésnek. A rendőrség által őrizetbe vett diákok bírósági eljárással számolhatnak: az alexandriai diákbizottság közlése szerint két évig terjedő börtönbüntetéssel és viszonylag nagy összegű — 50 egyiptomi fontra rúgó — pénzbüntetéssel kell szembenézniük. Épp egy éve most, hogy a kairói egyetem diákjai a belvárosba vonultak és tüntettek a kormány politikája ellen. Jelszavaik hasonlóak voltak a mostanihoz, erélytelenséget tulajdonítottak a rendszernek a közel-keleti válság megoldását célzó erőfeszítésekben és kifogásolták a diplomások szűkös elhelyezkedési lehetőségeit. A kairói egyetem környékén lezajlott hatórás „csatát” az AFP hírügynökség példa nélkül állónak nevezi. Szerda estéről keltezett helyzetjelentésben elmondta, hogy a rendőrök egy többezer fős tüntető menetre támadtak rá, miközben a felvonulók az egyetem területéről különféle rendszer-ellenes jelszavakat kiáltozva — főként a letartóztatott diákok szabadon bocsátását követelve — elindultak a város felé. A menet csak néhány száz métert haladt a Gízai úton, amikor a rendőrség gumibozorokkal és könnygázgránátokkal megkezdte a tüntetők visszaszorítását. A közelharc másfél órán át folyt, majd újabb négyórás „pozícióharc” következett az egyetem közvetlen környékén. Időközben a kairói rádióban beolvasták a munkásszakszervezetek közleményét, amely óvatosságra intette az egyetemistákat mindazokkal szemben akik a honi front megbontására törekednek. (MTI). ... 2 JANUAR 5. 1973. Január 8-án újból találkozik Le Duc Tho és Kissinger Párizs, Washington Le Duc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének különleges tanácsadója csütörtökön reggel Pekingből folytatta útját a francia fővárosba, ahol január 8-án találkozik Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadóval. Le Duc Tho ezúttal is Peking és Moszkva érintésével utazik Párizsba Kedden érkezett a kínai fővárosba, ahol többek között megbeszélést tartott Csou Jin-lajjal, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnökével. Henry Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó, a Le Duc Tho-val január 8-án Párizsban tartandó újabb bizalmas megbeszélésének előkészítésére szerda délután két nap alatt már harmadik alkalommal találkozott Nixon elnökkel Washingtonban. A megbeszélés körülbelül egy óra hosszat tartott. Moszkva Le Due Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tátikára, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Párizsban tárgyaló delegációjának különleges tanácsadója csütörtökön Moszkvába érkezett. Le Duc Tho Moszkvából Párizsba utazik. íj fejezet Európában Csehszlovákia — Mit tekint az 1972-es esztendő legfontosabb világeseményének az európai béke és biztonság megszilárdítása, a társadalmi haladás és a szocialista országok egysége szempontjából? — Az elmúlt 1972-es évben azt tekintem legfontosabbnak, hogy a szocialista országok együttes erőfeszítésével és sok más ország segítségével, pozitív irányt sikerült szabni az európai helyzet alakulásának. Azok a problémák, amelyek a nyár folyamén még alig látszottak megoldhatónak — mint például a német helyzettel kapcsolatos problémakör — megoldódtak, vagy pedig a megoldás útján haladnak. Bízom abban, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között fennálló régi problémák is hamarosan rendeződni fognak. Az európai kormányok és az európai közvélemény jelentős része megértette, hogy az eredményekhez vezető pozitív irányzat elősegítése érdekében együttes erőfeszítésekre van szükség. Ebből a szempontból örömmel kell üdvözölnünk és kedvezően értékelnünk az 1972. november 22-én Helsinkiben megkezdődött sokoldalú előkészítő tanácskozást, hiszen ez az első ilyenfajta megbeszélés az 1815-ös bécsi kongresszus óta— Mit vár az 1973-as évtől? — Szeretném, ha az enyhülés irányvonala megerősödnék, polgárjogot nyerne Európában; mindenekelőtt pedig, hogy az európai munkásmozgalom és az európai ifjúság szervezetei még szilárdabban működnének e tendencia fenntartása és megerősítése érdekében. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet hathatós segítséget nyújt majd a háború kockázatának elhárításában; kiszélesíti az európai országok közötti minden oldalú együttműködést és ilyen módon biztosítja a kontinens békés jövőjét. Ez az út sem most, sem a jövőben nem lesz mentes a nehézségektől, osztályellentétek szabdalta világunkban és kontinensünkön. Az ifjú nemzedék segítségével azonban hosszú idő óta első ízben sikerült elérnünk annak lehetőségét, hogy össz-európai párbeszédbe kezdhessünk az enyhülés kitűzött irányvonaláról. Elég, ha a mi ifjú generációnkat századunk huszas és harmincas esztendeinek ifjúságához hasonlítjuk, amely a munkanélküliség és a háború rémei között növekedett fel, hogy ráébredjünk a különbségekre és az új lehetőségeikre. Románia Bukarestben dr. Tudor Ionescu professzor, a Román Országos Békebizottság elnöke, válaszolt kérdéseimre- A nemzetközi tekintélynek örvendő vegyész-biológus, aki elsősorban az élelmiszergazdaság területén fejti ki tudományos tevékenységét, érdekes módon közelítette meg a béke kérdését. Szenvedélyesen ecsetelte, milyen súlyos következményei vannak a háborúnak és az imperialisták által a világra kényszerített fegyverkezési versenynek az emberiségre. Beszélt arról, hogy a béke megszilárdulása, a fegyverkezési verseny csökkentése, majd a leszerelés milyen áldásos hatással lenne — a világ sok más problémája között szerinte a legfontosabbra — az élelmiszertermelés gyors növelésére, az elmaradott országokban éhező százmilliók normális élelmezésének megoldására. A professzor ilyen megközelítésből vizsgálva is nagyon eredményesnek tartotta az 1972-es esztendőt. Mint nyilatkozatában kifejtette, Európában az elmúlt évben a béke megszilárdítása érdekében bekövetkezett legfontosabb esemény a helsinki európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítő értekezletének összehívása volt. Véleménye szerint ez annak a pozitív irányzatnak a gyümölcse, amely az elmúlt évek folyamán mind erőteljesebben érvényesül a nemzetközi életben. Ezek alatt értette elsősorban az imperialista erőpolitika hatókörének leszűkülését, a tárgyalások politikájának térhódítását a különböző társadalmi berendezkedésű országok között. Földrészünk népeinek, s természetesen a többi földrész népeinek is régi törekvése, hogy Európa, amely két világháború kirobbanásának színtere volt, átalakuljon a tartós béke, a biztonság és az együttműködés színterévé. Ionescu professzor kifejezte azt a reményét, hogy a helsinki kezdet 1973-ban eredményesen folytatódik, s mint mondta, meggyőződése, hogy ehhez továbbra is hathatós támogatást nyújt az európai országokban kibontakozott békemozgalom, amely már régóta küzd a tényleges és hatékony biztonság megteremtéséért, földrészünk békéjének megszilárdításáért s még fokozottabb erőfeszítéseket tesz azért, hogy valóra váljék és kiteljesedjék a békés egymásmellett élés eszméje. Nem lehet ma Európa békéjéről beszélni anélkül, hogy a világ más részeiről elvonatkoztatjuk ezt a kérdést. Kiderült, ez Ionescu professzorral való beszélgetésünk alkalmával is. A professzor, aki hazájában egyúttal a vietnami szolidaritási bizottság elnöke, éles szavakkal bélyegezte meg az amerikai agresszorokat. Kifejtette azt a véleményét, hogy az amerikai vezetők ebben a háborúban már Hitlernél is jobban kompromittálták magukat az emberiség előtt. Meggyőződése azonban, hogy őket is utoléri az agresszor sorsa. Kifejtette azt a meggyőződését is, hogy az 1973- as esztendő közelebb visz a közel-keleti konfliktus rendezéséhez, az egyedül lehetséges és igazságos módon, az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatainak megfelelően. VÁLASZOL: DR. MILOSLAV BUZSUK KÜLÜGYMINISZTERHELYETTES BESZÉLGETÉS DR. TUDOR IONESCU PROFESSZORRAL