Gyulai Hírlap, 1975. január-június (16. évfolyam, 1-49. szám)

1975-01-03 / 1. szám

TV-jegy­et Csak tévénézőknek. Odáig m­árr eljutottunk, hogy megszűnt élet-halál kérdése len­ni a szilveszteri tévéműsor. Egy­szóval, hogy nem dől össze a vi­lág körülöttünk, ha ez a műsor rosszul sikerül. (Pedig haj, de sokszor összedőlhetett volna!) És akkor sem történik semmi, ha jól sikerül, hacsak annyi nem, hogy jó magyar szokás szerint mégis találunk benne valami bosszan­­kodnivalót, például azt, hogy ha a sok millió néző a fontos iga­zán, és nem a „modern művészi kísérletnek” szánt zavaros ön­­mutogatás, mint történt volt az 1974-es munkaesztendő karácso­nyán „Örök­ giccs fehérben-feke­­tében” címmel azonnal más a helyzet Most viszont mégis az a kér­dés, hogy hová soroljuk és ho­gyan értékeljük a szilveszteri műsort, melyet roppant ötlet­gazdagon, „csak tévénézőknek” ajánlottak. (Igaz is, hiába pró­báltam zsebrádión nézni, nem tehettem, mert hetek óta hiány­cikk — a ceruzaelem.) Ha emlékeznek — és ha én is jól emlékszem — a Kalap­ kúra utca 4-gyel kezdődött, ahol egy szocialista brigád vállalta, hogy a tévéműsor ideje alatt egyetlen kortyot sem iszik, ahol egy má­sik lakásban a szilveszteri lábas­ból kimenekült halacska csinos meztelen nővé változott és ke­ringett ide-oda a házban, míg végül a műsort kitartóan figyelő­­ kritikusnő repülős fiúja el nem vitte egy másik hangárba, ahol nincs tévé­műsor, de van ágyika. A világító­ udvart takarító házfelügyelőék és a szívére gya­nakvó idősebb úr kalandjait lát­tuk még a Kalap-kúra utcából, miközben a IV-es stúdióból szí­nesben pergett a műsor. Nem volt rossz, ezt nyugodt és főleg józan ésszel kijelenthetjük. Már az alapötlet — hogy a né­zőket is bemutatják a Kalap-kú­ra utcából — telitalálat. Ezek a rövid képsorok jellemeztek, em­bereket és helyzeteket egyaránt kitűnően. Az igazi attrakció —­­ ahol színes készülék volt — a színesben megjelenő IV-es stú­­­­dióban kezdődött a nyitó dallal, s 1974 szil­vesztere tánccal, any éjféli finálé is volt­­ később: Holnaptól mindent job­­­­ban csinálunk, nem bosszanko­ • dunk és egymással nem rosszal­ • kódunk” fogadkozással — hang- • ütésnek nem volt éppen megve­­­ tendő. Aztán K­omlós gesztikulá­­­ cióiban gyönyörködhettünk, mi­ • közben mondott is valamit, de­­ nem lényegeset; majd ügyesen s szerkesztve váltakozott egymás­­­­ssal a Kalap-kúra utca és a stú­­­­dió. A harmadik vagy a negye­­­­dik jelenet után azonban kiütkö­­­­zött a talán egyetlen szembetű­­­­nő fogyatékosság: az egyébként­­ jól pergő, érdekes és szellemes jj jeleneteik végén sorra bediliztek a hőseink. Sándor György hurmo­­­­rista is, aztán Márkus a „Mi a­­ melasz”-ban kapott idegrohamot,­­ aztán Szuhay Balázst gyötörték a delíriumos álmok az általa pa­­­­rodizált figurák képében, akik­­­­nek többsége szintén bedilizett,­­ mint Sinkovits is a közvéle­ ■­ménykutatás című tévé-öniróni­­áj­ában, melynek a valóságban egy jj vetélkedőn éppen Békéscsaba és­­ a szegedi főiskolás csapat volt a szenvedő alanya. Később aztán a » szerkesztés is kialakult — hár­­­­main is voltak fő-fő­ megbízottak ! —, köz­ben Antal Imre produ­­­­kálta nemzetközi stábját, tetszett­­ Bárdy egyszemélyes színháza, a­­ Garas, Schütz, Tahi-Tóth trió a 1­60 ezer forintos jelenetben, Ach- s med, az oroszlán néhány preami­­­­er-planbam, mire Hofi is meg­­g­érkezett egy reme­k, jó érzéseket­­ keltő paródiával, és ez a paró­­­­dia, és az, hogy volt — jellemzi ; talán a legjobban azt az idősza­­­­­ot, melyben annyi reménnyel­­ és tettvággyal köszönthettük s 1975-öt, az új esztendőt. Mértéktartó, ötletes szilvesz­­­­ter volt és kacagások közepette • figyelmeztetett arra, hogy job­­­­ban vigyázzunk egymásra, hogy : kíméljük egymást, legyünk iga­­s­zán embertársak, mert könnyen­­ úgy járhatunk, mint az alap­ : viccbeli trabantos: árokba for­­­­dul, mert nem tudja, hol a fék.­­ Mert az is hozzátartozik a jó­­ vezetéshez. Erre koccintottunk, g Sass Ervin g 8fi [UNK]M n­sfia: Békésussatandr­ási mozaik A Békésszentandrási Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetkezet eddigi legnagyobb beruházásá­nak, a 3 millió 600 ezer forin­tos költséggel épülő ABC-áru­­háznak az építése lassan befe­jeződik. Az új kereskedelmi centrum megnyitásával a köz­ség áruellátásának jelentős ja­­vul­ása várható. Az áruházban helyet kap egy élelmiszer ön­­kiszolgáló osztály, valamint megtalálható lesz a vas- és edény-, kultúrcikk- , és húsáru-­­ bolt is. A csaknem 500 négy­zetméter alapterületű ABC-ben lesz egy nagy befogadóképes­­­­ségű hűtőpult, mely a mirelité, valamint a félkész- és készáru­ellátást javítja és nem utolsó­sorban bővebb választékot nyújt majd a háziasszonyok­nak. Remélhető, hogy hamaro­san átadják az új üzletet. A község lakói már nagyon vár­ak. A nagyközségben az elmúlt két év alatt csaknem hét kilo­méter utat újítottak fel. Az 1973-as évben a tanács és a termelőszövetkezetek közösen egy négy kilométeres útszakaszt építettek csaknem négymillió forintos költséggel. Az elmúlt év nyarán pedig a November 7-e utcát és a Hunyadi utcát újították fel. A járdaépítés is jól halad a községben. Az új utcarészeken, ahol a múlt év­ben felépültek a családi házak, fokoza­tsan járdát kapnak a lakók. *** A Gyomai Sütőipari Vállalat békésszentandrási sütödéjében rekonstrukciót hajtanak végre. A tervekben szerepel új ke­mence építése, valamint a sütő­üzem bővítése. Az építkezések 1974 novemberében kezdőd­ik és e­őreláthatólag február ele­jéig tartanak. Addig néha ki­­sebb-nagyobb zavarok várhatók a kenyér- és péksütemény-ellá­tásban. Az építési munkák ide­je alatt Szarvasról és Kondo­rosról számítanak hasonló mi­nőségű kenyeret a sütöde mel­lett levő kenyérboltba és a köz­ség üzleteibe is. A Tessedik és a Zalka Máté Termelőszövetkezet közösen­­ épülő terményszárító és takar­mánykeverő telepének építése a terveknek megfelelően, jól halad. A szárítóberendezés a múlt évben teljes kapacitással dolgozott. Az itteni termények szárítása után szomszédos tsz­­eknek és állami gazdaságoknak­­ is segítséget nyújtottak. A ta­­­­karmánykeverő üzemet még építik, de ha az idő kedvez a munkáknak, akkor a nyár ele­­­jére befejeződik ez az építke­­­­zés is. (Ambrua GyJ i A pofefa a neves humanista, Alice Schweitzer születésének 100. év­fordulója alkalmából hét értékből álló bélyegsoro­zatot ad ki január 14-én. Az új esztendő első bélye­geit Légirády Sándor grafikus­­művész tervei alapján az Álla­mi Nyomda készítette. A 40 filléres bélyeg a Schweit­zer által alapított őserdei kórház építési munkálatait, a 60 fillé­­­res kórházi ápolási jelenetet, a­ 80 filléres az Qgowe folyón tör­­­ténő betegszállítást, az 1 forin­­­tos pedig a kórház számára ér­kező szállítmány átvételét áb­rázolja. A 2 forintos bélyeg ké­pe a misszionárius orvosnak a kórházzal kapcsolatos kiterjedt levelezését szimbolizálja. A 4 forintos bélyegen a Nobel bé­ke­díj plakettje, s a díj átadásá­nak éve, a 6 forintoson pedig Albert Schweitzer portréja, kézaláírása, valamint orgona­művészi és Bach-kutató tevé­kenységére utaló rajz látható. I­kSzmfivel fű­tési határozat sellemében Irodalmi estek, vetélkedők a szarvasi könyvtárban Tessedik városában, Szarva­son. a könyv mindig megbe­csült portéka volt. Első könyv­tára a múlt század közepén jött létre Vajda Péter — a kiváló tudós és pedagógus — hagya­tékából, a lakosság számára azonban nem volt hozzáférhető e szellemi kincsesbánya, mivel a főgimnázium féltő gonddal őrködött a hagyaték megőrzé­sén és gyarapításán. A mai járási és városi könyv­tár őse, a népkönyvtár, 1903- ban alakult Ebben a formájá­ban 1945-ig működött. Miként neve is jelzi, feladata a lakos­ság kulturális igényének kielé­gítése volt Az alapítás évében mindössze 692 kötet könyvvel rendelkezett, beiratkozott olva­sóinak száma pedig 108 volt A felszabadulást követően községi könyvtárrá alakult át majd 1958- ban járási könyvtárként foly­tatta tevékenység­ét Szarvas vá­rossá alakulásával a könyvtár is városi kezelésbe került de meg­tartotta járási funkcióit. így született meg 1966-ban a Szar­vasi járási és városi könyvtár. A könyvtár fejlődése lénye­gében csak 1958 óta folyama­tos. Az elmúlt 16 év alatt je­lentősen növekedett a könyv­állomány nagysága, bővült a vá­laszték, s egyre több szépirodal­mi és szakkönyv közül válogat­hatnak az olvasók. A kötetek szá­ma ma meghaladja már a 35 ezer darabot (1958-ban hétezer) s a beiratkozott olvasók száma a háromezret, (1958-ban 149"­ beiratkozott olvasó volt). A könyvtárosok kiemelkedő és jó szervező munkáját dicséri az a tény, hogy a televízió roha­mos térhódításának időszakában is sikerült fokozniuk az olvasá­­ iránti igényt. A szarvasi példa is ellentmond annak a nézet­nek, amely szerint a tv-néző­­következtében csökken az olva­sottság. A számok világosan bi­zonyítják ennek az ellenkező­jét: amíg 1958-ban a város la­kosságának 7,9 százaléka volt beiratkozott olvasó, addig je­lenleg már a lakosság 18,5 szá­zaléka rendelkezik olvasójeg­­gyel és látogatja rendszeresen a megszépült bibliotékát Az olvasóközönség soraiban megtalálhatók az oktatási intéz­mények diákjai, tanárai és dol­gozói, a város szövetkezeti dol­gozói, kutatói. Megállapítható, hogy a lakosság valamennyi­ ré­tege képviselve van a könyv­tári tagság soraiban. Ugyanak­kor nem titkolt a könyvtár cél­ja: minél több fizikai dolgozó bevonása a könyvtár olvasói kö­rébe. Ennek érdekében komoly propagandát folytatnak a könyv­tárosok az ipari és mezőgazda­sági üzemekben. A könyvtárosok­­ szerint a leg­jobb propaganda az irodalom megismertetése, eljuttatása az üzemekbe, munkahelyekre. Eb­ből az elvből kiindulva nevez­tek be a „Játék a könyvtárban” országos rádiós vetélkedőb­e, me­lyet a könyvtár csapata nyert meg. A vetélkedő kiváló pro­pagandát jelentett a könyvtár számára. A győzelem után na­gyon sok új olvasó kereste fel a könyvek birodalmát,­ és vált rendszeres látogatóvá. Ezenkí­vül az országos elismerés nagy lehetőséget biztosított az író­olvasó találkozók rendszereseb­bé tételére. Kiemelkedik ezek közül a rádió szervezésében le­bonyolított irodalmi est, mely­nek vendégei Karinthy Ferenc író, Mensáros László, Huszti Péter és Piros Ildikó színmű­vészek voltak. A műsort a rá­dió ismert riportere, Czigány György vezette. (Az adás janu­árban lesz.) Nagy sikert hozott a december 5-i irodalmi vetél­kedő, melyet Rapcsányi László vezetett. Ezt egyenesben köz­vetítette a Kossuth adó. A könyv­tár vendégei voltak: Latinovita Zoltán, Csengery Adrienne, Be­rek Katalin, Horvá­th Ferenc, Czeglédi Edit Az irodalmi estek nagy nép­szerűségére jellemző, hogy mind­két alkalommal zsúfolásig meg­telt a könyvtár helyisége, a mindkét műsor jelentős vissz­hangot váltott ki a városban. A könyvtár sikereinek titka abban a szívós, kitartó munká­ban kereshető, amely egész te­vékenységet jellemzi. Minden lehetőséget megragadva igye­keznek egyre több szarvasival megismertetni az olvasás szép­ségeit felismertetni a művelő­dés szükségességét. Ezt tették 1974-ben, s ezt várják tőlük a szarvasiak 1975-ben is. Dr. Pilishegyi József A művész vendégek: Mensáros László, Huszti Péter és Piros Ildikó (Fotó: Malmos) H­emuimé 1975. JANUA3, X

Next