Gyulai Hírlap, 1989. január-december (30. évfolyam, 1-52. szám)

1989-01-06 / 1. szám

GYULAI A demokratizmusnak a nyilvánosság és a nyitottság az élettere Beszélgetés Klampeczki Károllyal, a városi pártbizottság titkárával Hosszabb előkészítés után az alapszervezetek párttagságának véle­ményét figyelembe véve, döntöttek arról, hogy az MSZMP Gyulai Városi Bizottsága pártértekezletet tart. Erre a jövő hét szombatján kerül sor, január 14-én. Az előkészületekről, valamint a pártértekez­­let összehívásának szükségességéről Klampeczki Károllyal, a városi pártbizottság titkárával beszélgettünk. * * * — Miért került napirendre a pártértekezlet megtartásának gon­dolata? — 1988-ban a párttagsággal or­szágosan is kezdeményezett pár­beszéd és véleménycsere után jól érzékelhetvé vált a város és vonzáskörzetének közhangulatá­ban, a párttagság körében bekö­vetkezett negatív hangulati ele­mek felerősödése. Ennek okát abban látom, hogy az a bizalom, amit a XIII. kongresszus után az MSZMP magáénak tudhatott — 2 év után — már meggyen­gült. Pártrendezvényeinken a szenvedélyes viták lettek úrrá. A vita és a bírálat középpontjába a létező szocializmus gyakorlata és a pártmunka került. Az ed­dig idealizált szocializmusk­ép de­valválódott , a jövő szocializ­musa megrajzolásával pedig min­g adósak vagyunk. Az MSZMP a gyakorlati pártmunkában pedig eltávolodott a lenini munkastí­lustól. Ennek kedvezőtlen követ­kezményeként pártbizottságunk tömegbázisa is gyengült, növe­kedett a párton belüli elbizony­talanodás. Párttagságunk felelős­séget érezve a jövőért, bízva a párt megújulási törekvésében, helyileg is indokoltnak tartott egy számvetést, megmérettetést, mely alapjául szolgálhat egy új, alulról építkező, demokratiku­sabb, a feszültségek kezelésére érzékenyebben reagáló, politizáló pártmunka gyakorlati kialakítá­sára. Pártbizottságunk jogosnak ítélte meg ezt az igényt, és ez az igény az alapja a pártérte­kezlet összehívásának.­­ Befejezésül e kérdés kapcsán azt szeretném megjegyezni, hogy törvényszerűnek tartom a társa­dalom és a párt jelenlegi hely­zetében a pártértekezlet megtar­tását. A bevezetőben már rész­ben utaltam rá, kell, szükségszerű az ilyen formában is érvénye­sülő kontroll. Ez bírálat, kritika tárgyává teheti, vagy éppen erő­sítheti, de mindkét esetben se­gíti egy testület munkáját. Mi mindkét alternatívával számo­lunk — isőt, én úgy gondolom, hogy a kritika, ha pártszerű ke­retek között kerül felszínre, az egység megteremtésének nélkü­lözhetetlen eleme lehet. Ma pedig a párt jövője szempontjá­ból döntő kérdéssé válik a lát­szategység helyett a viták, a né­zetek ütköztetése során, szükség­szerint megújuló egység. — Mit vár a párttagság a párt­­értekezlettől? — Párttagságunk elvárása a pártértekezlettől — a viták során általánossá vált, és ezzel a párt­értekezletünk alapgondolata lett —, hogy n nem csak végrehajtói akarnak lenni a központi aka­ratnak, hanem annak megterem­tői is. Ez a gondolat kifejezi a demokratizmus szélesítésének igé­nyét az élet minden területére, és párttagságunk cselekvő szán­dékát a központi és a helyi po­litikai döntések kialakításában és végrehajtásában. De óva in­tenek a régi, rossz beidegződés gyakorlat folytatásától, helyette azt kérik, hogy az önállóság fel­tételei biztosítottak legyenek, és ezzel együtt a pártnak eddig is deklarált ez irányú szándéka vég­re kapjon rangot és érvényesü­lési lehetőséget. Ebben a műhely­munkában az alapszervezetek váljanak az aktívabb politizálás színterévé, ahol az eltérő véle­ményeket is pártszerűen lehet kezelni. — A demokratizmusnak a nyil­vánosság és a nyitottság az élet­tere. Ezért a jö­vőben egy olyan gyakorlat kialakítását várja tő­lünk a párttagságunk, amelyben a pártbizottság nem­ elszigetelten, a párttagságtól elkülönülten te­vékenykedik, hanem törekszik a nyilvánosság és a nyitottság szé­lesítésére, felhasználva a rendel­kezésére álló lehetőségeket. Eh­hez hozzátenném, hogy nem­csak párttagságunk, hanem a szélesebb közvélemény is azt várja tőlünk, hogy egy közvetlenebb, nyíltabb politikai gyakorlatot alakítsunk ki. — A várospolitikai kérdések az érdeklődés előterébe kerültek, a pártértekezletet közvetlenül meg­előző időszakban. Ezért a pár­­értekezletnek felelősséggel fel kell készülnie néhány feszítő kérdés megválaszolására, illetve ezek jövőbeni kezelésére, így például az állami támogatások leépítése a mezőgazdasági és élel­miszergyártó üzemekben, az új jogszabályok megjelenése feszült­ségek forrásaivá válhatnak, amik a munkanélküliek számának nö­vekedését idézhetik elő. A költ­ségvetés támogatásának csökke­nése a tanácsi gazdálkodásban, a szociálpolitikai ellátásra szo­rulók nagyszámú emelkedése, az infrastruktúra, az idegenforga­lom, a szolgáltatások fejleszté­se a megújulás előtt álló tanácsi vezetésre komoly feladatként há­rul. — Milyen a viszonyuk az al­ternatív szervezetekhez? — Elismerjük a demokratikus törekvések létjogosultságát váro­sunkban is. Együttműködésre tö­rekszünk minden csoportosulás­sal, akik elfogadják a szocializ­mus építését, mint célt. Hisszük, hogy a felelősen gondolkodó em­berek döntő többsége úgy akar változást és megújulást, hogy nem a szocializmust tagadja, el­ismeri eddigi értékeinket. Ezek­kel az erőkkel szövetséget kere­sünk, hiszen szándékaink is egy­beesnek, mi is más, jobb szo­cializmust akarunk. E szerveze­tek megjelenése eddigi munkánk kritikáját is jelentik. A MDF programismertető alakuló ülésén a résztvevők többsége a külön­böző értelmiségi rétegek sorai­ból tevődött össze. Ez annak az eredménye, hogy a párt egy ros­­szul felfogott és gyakorolt értel­miségi politikája nem válhat­ itt vonzóvá számukra. Szerencsére ma már változott ez a helyzet, felismerve, hogy kibontakozás az értelmiség alkotó szellemi közre­működése nélkül nem lehetséges Épp ezért úgy gondolom, hogy nekünk helyileg is támogatnunk kell ezeket a progresszív erő­ket, melyek szocialista céljain­kat, a demokratizmus kibonta­kozását szolgálják. — Milyen a párttestületek egy­máshoz való viszonya és az ap­parátus szerepe a megújuló párt­­munkában? — Az egytestületes üzemi, ága­zati pártbizottság munkájának kedvező tapasztalatai alapján so­kan javasolták, hogy a városi párt-végrehajtó bizottság szűn­jön meg. A pártbizottság is vizs­gálta a bizottság és a végrehajtó bizottság közötti munkamegosz­tást, és azt nem tartotta jónak. Azt a véleményt fogadták el, hogy a végrehajtó bizottság az legyen, aminek nevezik. Ne le­­gy­en k­t pártbizottsági ülé­s !.•.ö­zött a pártbizottságot helyette­sítő, döntéshozó testület. A vég­rehajtó bizottság ne terjesszen általa minősített jelentéseket a pártbizottság elé. A döntések előkészítésében kapjanak nagyobb szerepet az alapszervezetek, a pártbizottsági tagokból, szakem­berekből — ha szükséges akár pártonkívüliek bevonásával is létrehozott ideiglenes munkabi­zottságok. A végrehajtó bizott­ság ehhez a munkához biztosítja az apparátus tevékenységével a szükséges feltételeket, szervezi, segíti a pártbizottság döntéseinek végrehajtását. A cél az, hogy a pártbizottság legyen a döntés­hozó , a végrehajtó bizottság pedig a végrehajtás menetét se­gítő ellenőrző testület. — A kérdések során megfogal­mazott tennivalóink mellett, a pártértekezletre természetesen részletesebb helyzetelemzést és feladat­tervezetet terjeszt be a pártbizottság. Röviden össze­foglalva ezek lényegét emelném ki. Az országos pártértekezlet szellemében pártbizottságunk számbavette és már hozzáfogott több szervezeti kérdés megoldá­sához. Kialakította a testület megújulásának elveit és mecha­nizmusát. Állást foglalt a párt­testületek és az apparátus viszo­nyának legfontosabb elvi és gya­korlati tennivalóiban. Olyan munkamódszert és munkastílust javasol elfogadásra, mely lehe­tővé teszi a pártélet lenini nor­máinak érvényesülését. Átfogó programot javasol a pártértekez­letnek az ideológiai munkánk továbbfejlesztésére, gazdasági és várospolitikai feladataink megol­dására. — A pártértekezletre készülő állásfoglalás-tervezetek szelleme érzékelteti, hogy pártbizottsá­gunk nem csak kész a megúju­lásra, hanem ennek érdekében kialakítja és megszervezi annak feltétel­rendszerét is. — A pártértekezletünk alapvető célja az egységteremtés. Ennek kialakítása érdekében kérjük párttagságunk támogatását, és városunk lakosságának bizalmát. BÉLA OTTÓ /■ /V ' 'bOGm KÖNYVTÁR 1 ►14 Bf* ft.­­­ um Új gyártmányok a Mezőgépnél Munkásgyűléssel kezdődött az új esztendő a Mezőgép gyulai Gyárában. Az igazgató, Megye­­bíró István a délutáni műszak­váltáskor összegyűlt kollektíva előtt részletesen ismertette az elmúlt gazdasági év várható ala­kulását, eredményét, nagyobb teret szentelt az idei évi célki­tűzéseknek. Csak fél évre ter­veztek azzal a megokolással, hogy könny­ebben tudnak alkal­mazkodni a most még előre nem látható és talán nem is sejthető változásokhoz. Az viszont egy­értelmű, és fel kell rá készülni, hogy ebben a gyárban is szük­ség van a szerkezetváltásra, a piaci viszonyokhoz való rugal­masabb igazodáshoz, a talpon maradás érdekében. Visszatérve az elmúlt esztendőhöz: talán so­ha nem fektettek még annyi energiát a műszaki fejlesztésre, új gyártmányok előállítására, mint tavaly. Komolyan vették a sokat hangoztatott műszaki fej­lesztést, szerkezetátalakítást. Saj­nos számításaikat keresztülhúzta egy nem várt és előre ki nem számítható esemény, nevezetesen a szocialista piacokra irányuló export megadóztatása. Ezért az­tán az elkészült fejlesztési ter­vek egyelőre a rajzasztalon ma­radtak. Mindezek arra késztet­ték a gyár vezetőit, hogy „vis­­­szarendeződjenek" a régebbi ter­­mékekhez és újra azokat foly­tatták, amit korábban abbahagy­tak. A nehézségek ellenére mégis eredményesnek tekinthető a ma­guk mögött hagyott esztendő, hiszen több mint öt millió fo­rintos nyereséget értek el. Az új esztendőben még komolyabb feladatok várnak a Mezőgép kol­lektívájára. Egyrészt termékát­­csoportosítással 100 Flexi kaszá­lót kell legyártaniuk, mint­egy 4 ezer töltögető ekét, ezer fű­­nyírógépet, tőkés exportra mint­egy százezer NSZK márka érték­ben 70 repülőtéri csomaghordó kocsit elkészíteni, és ugyancsak új termékként az Áfor megren­delésére az első hat hónap alatt 100 személygépkocsi utánfutót. Hogy jellemezzük a feladat nagy­ságát a tavalyi évben 68 millió forint árbevételük volt, most fél év alatt kell 40 milliót produ­kálni. Kép, szöveg: B. O. Tőkés exporta gyártatlak repülőtéri csomaghordó kocsit Látogatási tilalom Az elmúlt napokban az inf­luenza minden klasszikus tüne­tével tört ránk és oly erővel, mintha a vírusok eddigi „tar­tozásukat” szeretnék leróni raj­tunk embereken. Városunkban már évek óta nem volt influen­zajárvány. Talán ezért is érte váratlanul a kórházban fekvő betegeket és látogatókat az a tény, hogy a járvány idején szü­netel a látogatás. A portások „hadakozásai” is azt igazolják, hogy igen nehéz elfogadtatni a hozzátartozókkal azt, hogy nem mehetnek fel szeretteikhez. Tud­juk, hogy erre legérzékenyebben a betegek reagálnak. De ez az intézkedés éppen az ő érdekük­ben történt. A kórház vezetősé­ge e nehéz időszakra egy át­hidaló megoldást dolgozott ki szakdolgozói ügyeletet szerve­zett. Ennek megfelelően minden­nap 10—18 óráig ápolónők biz­tosítják az üzenetek és csoma­gok átvételét-átadását a látoga­tóktól a betegekig. Még így is nehéz minden egyes igényeknek és kérésekenk eleget tenni, ezért türelmet és megértést kérnek. Meddig tart a tilalom? Sajnos erre egyértelmű választ nehéz adni, hiszen egyelőre a megbe­tegedések száma folyamatosan növekszik, nemcsak a gyerme­ a kórházban, de... kék, hanem a felnőttek körében is. Mit tehetünk a megelőzés ér­dekében? — erről kérdeztük dr. Kamarás Gézát, a Pándy Kál­mán Megyei Kórház csoportve­zető főorvosát: — Mivel a betegség egyik fő tünete a magas láz, célszerű, ha az emberek felkészülnek és tartanak otthon lázcsillapító tab­lettát. Nagyon fontos, hogy eb­ben az időszakban fogyasszanak sok „C” vitamint, citromot, sa­vanyú káposztát. Mivel a szö­vődmények száma nagy, kérjük, hogy mindenki, aki a betegség tüneteit észleli magán, forduljon orvoshoz! Mindenképpen meg­könnyíti a körzeti orvosi mun­kát, ha kihíváskor a pontos cím mellett közlil a beteg panaszát és észlelt tüneteit is. A kihívá­sok csak indokolt esetben tör­ténjenek. A fentjáró betegek el­látása a rendelőintézetben törté­nik. A járvány terjedése szem­pontjából az egyén felelőssége nagy: a beteg ember lehetőleg ne menjen közösségbe, óvja köz­vetlen környezetének egészségét is, gyakori, alapos kézmosással, szájkendő, zsebkendő használa­tával. HALMOS MIKLÓSNÉ

Next