HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 10. ÉVFOLYAM (1964)
1964 / 1. sz. - VIANU, TUDOR: Madách és Eminescu
TUDOR VIANU Madách és Eminescu* Igen megtisztelő számomra szólásra emelkedni ezen az összejövetelen, ahol a magyar tudomány annyi kitűnő képviselőjét láthatom, kik között hazám sok jóbarátot számlál. Budapest, éppúgy mint Magyarország többi egyetemi városa, már régen nagy hírnévre tett szert, mint az irodalmi kutatások egyik legjelesebb centruma. Az önök tudósai elismerten előkelő helyet foglalnak el nemcsak hazájuk irodalmának — mely a világ egyik legeredetibb irodalma — tanulmányozásában, hanem az irodalomelmélet és az összehasonlító irodalomtörténet kutatása terén is. Éppen ezért fejthetnők-e ki alkalmasabb helyen az összehasonlító irodalomtörténet egy témáját, ahhoz a tudományhoz tartozó témát, mely alig pár évtizede jelentkezett mint önálló tudományág, s mely célul tűzvén ki maga elé a népek közötti szellemi kapcsolatok tanulmányozását, hozzájárul azok fenntartásához és erősítéséhez. Ami Magyarországot és Romániát illeti, ez a szellemi összetartozás nemcsak az összehasonlító irodalomtörténet terén jelentkezik. Országaink gyakran küzdöttek egymás oldalán a nemzeti függetlenségért, a szabadságért és az igazságért vívott harcokban. A két ország sorsa, életútja ma is hasonló: építjük szocialista hazánkat, ahol az ember a kizsákmányolás és elnyomás minden formája alól felszabadulva megnő méltóságának tudatában és az értelem teljes kibontakozása felé tör. Bizonyára igen hasznos és számunkra, akik az irodalom tanulmányozásának élünk, különösen örvendetes, ha az írók munkáiban kortársaik érzelmeinek ábrázolását megtalálva, meglátjuk a szövegekben az embereket egy adott történelmi pillanatban egyesítő kötelékek megcáfolhatatlan bizonyítékát és világossá válik előttünk, miképp haladtak közös úton a jövő felé. Ezt a gazdag programot az összehasonlító irodalomtörténészek valósítják meg elsősorban az irodalmi forrásmunkák tanulmányozása által, őszintén meg kell vallanom, hogy ezt a tudományágat a román irodalmi kutatás eléggé elhanyagolta, különösen azoknál az íróknál, akik a magyar kultúra légkörében éltek. Reméljük, a jövő kedvezni fog az effajta kutatásoknak s így az írók szellemi életrajzának, műveik keletkezésének megismerése jelentősen előrehalad majd. Az összehasonlító irodalomtörténet másik célja, hogy megállapítsa, miképp történt egy nemzeti irodalmon belül valamely külföldi irodalom propagálása, megismertetése. Itt túl vagyunk a kezdet kezdetén, mert a Román Népköztár *Vianu professzor (Bukarest) előadása 1962. április 12-én hangzott el az Irodalomtörténeti Intézetben.